Hiába merengek el jobban és jobban nem segít semmin. Ahogy az sem, hogy a szívem megint két felé húzz.

A forró víz égeti a bőröm, de ez az érzés koránt sem jár akkora fájdalommal mint a szívemen járkáló bűntudat. Jeremiah nem hazudott. Most már emlékszem arra az éjszakára. Miattam történt.

Mind hárman a konyhában voltunk főzőcskézni akartam. Nem is volt baj, de egyre hangosabban játszottunk és anyu kiüvöltött.

''Ha nem tudtok halkan játszani akkor kifelé!,,

Megijedtem és a ragacsos, csomós pudingos massza kiesett a kezemből. Egyenesen a hosszabbítóba, nem mertem hozzányúlni. Jerome és Jeremiah kézen fogva húztak magukkal.

-Semmi baj Léna. Az csak puding.-vigyorgott rám Jerome.-Majd velünk alszol ma.

-Teljesen a hosszabbítóba borult.-szólalt meg Jeremiah.

-Na és?-nézett rá csúnyán Jerome így csendben maradt.

-Anyu nagyon lefog szidni.-kezdtem szipogni, de az ikrek a maguk módján elkezdtek felvidítani.

Mikor visszamentünk mindenki a lakókocsitól messze járt. Lila mikor meglátott minket odarohant és megnézett mind hármunkat. Meghallottuk anyám sikolyait. Én pedig teljesen ledermedtem majd összeestem. Miattam halt meg anyám.

-Hahó Léna!

Felkaptam a fejem és Yelen-re pillantottam. Aki mikor belenyúlt a vízbe kiakadt.

-Ez forró, gyere ki még a végén rosszul leszel.

-Oké, oké.-bólogattam

-Sajnálom túl sok minden történt mostanában. Segíthetek valamiben?

-Igen, valakinek el kell mesélnem a bajaimat.

A konyhába kuporodtunk be kínai társaságában és belekezdtünk a privát kis terápiánkba. Utána Yelen jött.

-Tegnap együtt vacsoráztam Don Falcone-val.-nézett maga elé

-Mit akart?

-Igazából semmi különöset, csak érdeklődött hogy megy a sorom.-mondta vállat vonva

-Olyan mint egy kibaszott keresztapa.-mondtam kuncogva.-Úgy hiányzik Jerome.-támasztottam meg a fejem.

-Olyasmi. Ha nem mehetsz be hozzá miért nem szöksz be? Ez Gotham.-mondta míg az ujjait összedörzsölte.

-Talán az lesz, de félek kicsit. Ők gyűlölik egymást. Jerome és Jeremiah. Én nem akarom, hogy egymásnak essenek. Annyira szeretném ha nem kellene egy újabb temetéstől tartanom. Jó persze Lila halála abszolút nem tett rosszat a lelkemnek, de...

-De ha valamelyik "testvéred" kellene az igen. Meg is értelek. Honnan tudhatta meg egyáltalán hogy tényleg nyomozgatsz?-gondolkodott el Yelen

-Gondolom valamelyik rajongójától. Még az a levél mennyiség amit kap, ne tud meg.-kezdtem egy hatalmas kört leírni kezeimmel.

-Sok furcsa ember van. Induljunk szerintem kilencre jön az első íród, utána tízre, Miss Páva tizenegyre, délre pedig valami Mr. Wilde jelentkezett be hozzád és utána vállaltad a Szent Ignácba a költészet órát.

-Wilde? Xander Wilde?-kerekedet el tekintettem.

-Ahan, de a többit is figyelted.

Oké tehát délre jön Jeremiah hozzám. Mégis mi történhetett? Ennyi ideig rejtőzködött és most pedig felfüggeszti.

Alig tudtam oda figyelni szegény írómra. Dél múlt már kicsivel így Yelen-t elengedtem ebédelni.

Éppen a Gotham hírlappal beszéltem mikor Jeremiah Ecco kíséretében belépet az irodámba. A szőkeség gyilkos tekintettel nézett rám én pedig csak szélest mosolyt adtam felé. Majd letettem a telefont.

-Szia.-mutattam a heverőre, Ecco inkább kiviharzott.-Meglepett a látogatásod.-vallottam meg

-Látni szerettelek volna.-válaszoltál halkan és mikor leültél mellém megfogtad a kezem.

-Tudod mikor kicsik voltunk Jerome és én mindig veszekedtünk ki vesz majd feleségül. Ez volt az egyetlen dolog ami közös téma volt.

-Jeremiah én...-kezdtem volna szavatkozni

-Tudom, én is élőben láttam a Gotham estélyt. Sejtettem, hogy ez lesz. Mindig is jobban szeretted nálam.-olyan szemrehányóan mondtad

Furcsa érzés volt hallgatni amiket mondasz. Olyan felkavaró volt.

-Téged is szeretlek, de te mindig elhúzódtál tőlünk. Többnek érezted magad nála és nem volt jogos. Jerome lehet, hogy másabb volt mint te, de Ő is nagy ész csak...-kicsit elakadtam és megint olyan mosolyt ejtettél.

-Jerome akárhol van ott káoszt teremt. Ő rossznak született.-elgondolkodva néztél rám és levetted a szemüveged.

-Senki sem születik rossznak. Engem is mindig bajba kevertél Lila előtt.-mondtam vádaskodva

-Igaz mert én is akartam a figyelmed, úgy hittem Jerome-tól szabadulnak meg. E-helyett engem adtak gazdag szülőknek, de hagyjuk.-mélyen a szemeimbe néztél.-A múltkor valami fontosat szerettem volna tenni ám félbeszakítottak.

Mondtad és a derekamra simítottad a kezed. A másik a kanapé háttábláján pihent. Ellökhettelek volna és el kellett volna, de a tekintetted és az ajkaid. Ugyan olyanok voltak, de a csók teljesen más volt. Lassú, puhatolózó és mély. Mint egy végtelenül romantikus film szerelmes párja. Olyanok voltunk. Az érzelmek annyira magukkal ragadtak, hogy a ujjaimmal már a vörös tincseket szeltem.

Az ajtón túlról beszűrődött Yelen és Ecco hangja. Ha ez nem történik meg nem is tudom mi szabadul el. Ezen ponton éreztem, hogy be kell mennem Jerome-hoz. Kipirult arccal néztél rám mint egy tinédzser. Bűntudat is gyötörni kezdett.

-Jobb volt mint gondoltam.-súgtad magad elé és már félig kint is voltál az irodámból.

-Jeremiah várj!-kiáltottam fel.

-Vigyázz magadra Léna.

Mindezek után a fejem rázva próbáltam kitisztítani a gondolataimat. Egészen addig nem sikerült míg ott nem álltam az előadó terem hatalmas táblája előtt és bele nem kezdem.

Látni, érinteni, érezni akarlak. Csak te vagy képes eloltani ezt az oldhatatlan tüzet ami bennem lángol. Ami egészen a mennyeket perzseli. Ugye?