Az ember azt gondolná, hogy a szülővárosa jelenti az otthon melegét ez általában igaz is, én mégis gyomor görcsel ülök most Alexy autójába úton vissza az életem kezdetleges pontjára.
Azt hittem már rég elhagytak ezek az emlékek, mégis most a lehető legtisztábban láttam őket.
A butikok.. itt lettünk jóba Alexyvel és Arminnal.
Azt a nevetséges giccses ruhát hogy is felejthettem el, amit rám aggatott?
-Ha gondolod a napokban benézhetünk.-Zökkentett ki gondolatmenetemből Alexy egy pillanatra az egyre távolabb kerülő butikok irányába nézve.
-Lehet jót tenne.-Erőltettem egy mosolyt magamra.
Legalább 2 évig nem jártam ebbe a városba, nem láttam a barátaim.
Az elköltözésem elején elég gyakran kerestek, de a beszélgetések és hívások egyre inkább a háttérbe szorultak, a végén meg már egyáltalán nem beszéltem senkivel Alexyn kívül.
Érthető is, hisz mindenki a saját életével volt elfoglalva, ezért nem is haragszom biztos vagyok abba, hogy ők se.
Leginkább az nem hagy nyugodni, hogy ezután, hogy fognak hozzám állni?
Most ez gyerekesnek tűnhet, sőt az is, viszont szokásrom rá stresszelni olyan dolgokra, amikre alapvetően nem kéne.-Itt vagyuunk!-Szólalt meg elvékonyodott hangon legjobb barátom, és rá kellett jöjjek, hogy:-Igen valóban ide értünk.-Egy elég szép kis kecóról volt szó.
Első látásra szerelem volt.
Nem palota, de legalább az enyém.
Amint kiszálltunk a kocsiból, fogtunk is egy egy nagyobb dobozt és elindultunk a házba velük.
Gyönyörű, mintás kovácsolt vas kerítés ölelte körbe az ugyan miniatűr udvaromat, amint beléptünk a házba egy amerikai stílusú nappali tárult elénk.
Alapjáraton bútorozott volt a ház, az előző tulajnak pedig iszonyat jó ízése volt.
A házat a fekete/fehér néhany helyen szürke színötvözet kapott helyet, minimalista de a maga módján csodás.
Az összképet viszont a szürke kanapémon megjelenő, épphogy látható vörös hajtincsek rontották el.
-Helló kislány.-Ült fel Castiel a kanapémon egy önelégült vigyor kíséretébe.-Ohh istenem, remélem te nem jársz a házhoz grátiszba!-Eltűnt a vigyor.. vagyis ez azt jelenti, hogy nyertem Cast.-A ti viszonyotok aligha változott valamit!
Egyébként, őt én hívtam át segíteni.
Férfi vagyok ugyan, de nem az a fúró faragó fajta, gondoltam a legjobb ember lesz arra, hogy össze rakja az asztalt.-Vakarta meg a tarkóját, mint aki egy kicsit zavarba jött.
Kérdőn nézett rám, mondhatni a tekintetével megkérdezte, hogy ez probléma-e.
-Nincs miért magyarázkodj.
Csak poénkodtam, tudod jól, hogy piroskát is majdnem olyan jó barátomnak tekintem mint téged!
-Kacsintottam rá.
Majd együttes erővel behoztuk a konyhai asztal dobozát.
Castiel hamar neki is kezdett.
Mi pedig Alexyvel elhelyezkedtünk a kanapén.
-Mindenki nagyon örül annak, hogy vissza jöttél [Név]!
Tudom, hogy most le fogod tépni a fejem hisz már nem mondhatsz nemet, mindent elrendeztünk.
De lényeg a lényeg, holnap este 8kor gyere el a kigyófészekbe.-Alig, hogy ide jöttem és máris találkozom mindenkivel? Ráadásul egyszerre?
Nekem ez sok.. -Ez egy szar!! Rocksztár vagyok én nem lakberendező!-Néztem a hang irányába, ahol azt véltem felfedezni, hogy tény eléggé bénán teszi a helyére a dolgokat, viszont már majdnem négy lábon állt az asztal.
Megtette az utolsó simitásokat, majd be ült mellénk a kanapéra.-Na srácok én megyek is. [Név] akkor holnap este 8kor.-Kelt fel Alexy és egy kaján vigyor kíséretében magunkra hagyott minket a vörössel.
-Nagyon hiányoztál, szinte minden nap gondoltam rád azóta, hogy elmentél.-Nem tudom, mit mondhatnék.
Castiellel szép pár alkottunk, viszont úgy éreztem akkor, hogy a költözéssel ez köztünk nem fog működni.
Nem hiszek a távkapcsolatokba.
Szerencsére megfosztott a kínos válaszadástól a csengő hangja.
Bárki is vagy, örülök neked..
Ajtót nyitottam és nagy meglepetésemre Dake állt az ajtóba.-Szia (Név), mielőtt vissza jöttél volna ide azt mondtad bármi van keresselek meg nyugodtan, segíteni fogsz.
Szóóval az a nagy helyzet, hogy a szüleim kidobtak otthonról.-Mondta eléggé kellemetlen hangon, látszott rajta, hogy szégyelli magát.
Vállán egy nagy sporttáska, mögötte pedig egy hatalmas bőrönd foglalt helyet.-Gyere csak be!
-Álltam ki az ajtó elöl ezzel utat adva a fiúnak.
-Egy angyal vagy!-Mondta, majd elkezdte lepakolni a cuccait.-Én itt inkább nem zavarok!-Mondta Castiel majd sietősen lelépett.-Ennek meg mi baja van?
-Kérdezte kissé ironikusan Dake.