Fáradtan ültem le a még üres osztályteremben. Az órára pillantottam és haragudtam magamra, amiért előbb hagytam ott a tetőt, mint a szükség kívánta.

Matek órám lesz. Utálom.

Nyilván találok benne értelmet is, de többnyire csak sületlenségeket. Megtanulni másodfokú egyenleteket azért, hogy letehessem az érettségit, aztán elfelejtsem őket..király.

Lassan beszivárgotak az emberek az osztályba, köztük Jongin és Chan, na meg Jimin sem maradhatott ki a sorból.
Mindegyikük tökéletes valója mondhatni szíven ütött, hiszen olyan egyformán szépek, hogy Jimint is kezdtem közéjük sorolni. Jól kijött velük.

Hamarosan belépett osztályfőnökünk -aki matektanár is- nyomában egy sráccal, akinek Jimin hevesen integetett.

-Ő az új osztálytársatok, mutatkozz be.- mindannyian figyelmesen néztünk a gyerekre, bár engem valójában teljesen hidegen hagyott itt léte, legalább annyira, mint a többieké.

Már herótom van ettől a változástól. Az osztályom konkrétán egy bővülő csapatnak tűnik, azaz a napi környezetem változik, és ennél rosszabb velem nem is történhet.

Szemforgatva dugtam fülembe a fülhallgatómat és hallgattam zenét a bemutatkozása helyett, meg úgy az egész matek óra helyett.

A nagyszüleimre gondoltam, aztán arra a vacsorára, ahol ismét gyilkosként tüntettek fel..
De Jimin miért nem ijedt meg, hogy gyilkosnak neveztek? Miért nem félt tőlem? Egyetalán miért nem kérdezett rá?

Zavar, hogy nem tudom őt megérteni.

Átlagos ember sírva kirohant volna, de ő, mintha nem is hallotta volna. Bár, természetemből adódóan vagy túlkombinálok valamit, vagy nem érzek semmit, szóval mindig a végleteknél vagyok.
Akkor most mondjuk azt, hogy túlgondolom.

A többi diák pakolására lettem figyelmes, így boldogan szórtam a cuccaimat a táskámba, hisz ezek után már csak tömény tánc.
Öt táncórám lesz, azaz öt órám lesz arra, hogy ne gondoljak semmire.
Hogy teljesen felszívódjon minden gondolatom, minden vágyam..hogy gyakorlatilah eltűnjön belőlem az elmém és egy üres lélek maradjon hátra egy fáradhatatlanul küzdő testben. Számomra a tánc, a jól megfontolt lépések és azok tökéletes harmóniája maga a mennyország.
Olyan eufórikus állapotba kerülök, mintha csak megszűnne a világ, minden eltűnik. A megfelelési kényszer, a tető iránti vágy, a különböző gondolataim arról, hogy milyen jó lehet normálisnak lenni..nem foglalkozom azzal, hogy miért is én vagyok Valaki, és nem is érdekel milyen nagy nehézségeket okoz apámnak, szimplán élek annak a pár percnek -melyek egyébként hosszú órák- és élek, akkor élek.

Létezni kevés, élni kell. Viszont vannak azok az emberek, akik létezni sem akarnak, na ja, ezek között vagyok én is. Én nem is létezem, nem is élek, szimplán vállalom a sors által megírt büntetésem, ami az élet.

Minden ember kárhozatott valamire, azthiszem, én az életre.

Mosollyal az arcomon léptem be a terembe. Nem voltam boldog, szimplán elégedettséggel töltött el, hogy ilyen gyönyörű és jól felszerelt terem ad otthont egyetlen támaszomnak, a táncnak.

Jongin természetesen már a teremben üldögélt Channal karöltve. Nem foglalkoztam velük és lepakoltam cuccaimat a sarokba, majd felálltam és nyújtani kezdtem.

Ez a hely szent. Itt veszekedésnek annyi helye van, mint kurvának a templomban. Semennyi.
De szerencsére ezt ők is így gondolták. Komolyabban táncolni sosem azért kezd el az ember, mert hú de jó buli, hanem valami érzelmi oka van.
Nekem tánc a támaszom, nekem ez, az életem értelme. Viszont, hogy Jongin az iskola legismertebb diákja, aki férfiakat és nőket is kipipálhatott a nem létező "már megdugtam" listáján, hogy mit érezhet a tánc iránt, nem tudom.
A mozdulatai eltérnek az enyémektől, mindig ugyanolyan gyengéden táncol, még ha intenzív a tánc is, gyengéden teszi, viszont én, egyszer a kezemet is eltörhetem, ha akkora erővel dobálom magam, mint ahogy általában szoktam.
Aztán ott van Chanyeol, aki könnyedén táncol, aki olyan, mintha félvállról venné az egész iskolát az egész életet és csak az élvezet áll a középpontban. Nem a szexuális élvezet, szimplán élni akarja az életét. Olyan semmis érzéseket mutat táncolás közben kifelé, olyan hangulatlannak tűnik a tánca, de ha valaki jobban megnézni, a lehető legjobban megmutatja a lelkét benne, némán, és külsősök számára érthetetlenül.
Eleinte én sem értettem, hogy veheti ilyen lazán a táncot, de később rájöttem, számára is ugyanolyan fontos, mint számomra. Hiszen, sosem hagytunk ki soha egyetlen tánc órát sem. Ez lelki eredetű.
Matekról már lógtam, nem is egyszer, de nyilván, sosem hagynád ki az életmentődet a siralmas életedből, nemde?

Beszivárgott a csoportom az órára és már mindannyian csak a tanárra vártunk. A tánc óráink három csoportban zajlanak három különböző tanárnál. Nem kell minden tanárnál táncolnod, csak a félévi illetve évvégi vizsgát kell mind a hármójuk előtt megcsinálni, sikeresen.

Jimin az újdonsült fogalmamsincs kivel az oldalán üldögélt.
Nevetésük vízhangzott a teremben, így furcsa hangulattal megtöltve az alapból gyönyörű helyet.

-Valaki.- szólalt meg Jongin, és nézett felém gúnyosan.- Hozhatnál inni.

Készültem volna felállni, ugyanis veszekedni itt nem szoktunk, és hiába árad megfékezhetetlenül a gúny a hangjából, itt ő ugyanolyan sebezhető, mint bárki más, így ez mondhatni részéről egy kedves kérés volt csupán.

-Mit kérsz?- pattant fel az új srác és a bent ülőknek leesett az álla.

Na, ja, az enyém mondhatni a földszintig zuhant, úgy meglepődtem..egy srác, aki nem tudja, hogy ki az a Valaki.

Ideje bemutatkoznom.

Felálltam helyemről majd megigazítottam magamon egyszerű fekete pólómat.

-Ha azt hallod, hogy Valaki, akkor az nekem szól. Ez nem egy általános jelző, én vagyok a Valaki a városban.- néztem előre közömbösen.- Biztos tudod, a flúgos.

A többiek -Jimin és az új kivételével- halkan kncogni kezdtek. Ez az egyetértésük jele volt.

-És, hogy hívnak?- nyújtotta felém a kezét és egy percig várt kínosan, míg én ugyanolyan átlagos arccal bámultam őt, vártam, hogy megunja műveletét.

Bemutatkoztam így épp eleget beszéltem, ha többet mondok, félő, hogy olyat mondok amit nem akarok, sosem akarok beszélni mások előtt semmiről. Mert könnyen kezdek el olyan dolgokról mesélni, amikről valójában egyetalán nem akarok.
Sebezhetőnek érzem magam beszéd közben, tudom, hogy bármit mondok mindenki megjegyzi, hogy egyszer még tudjon vele piszkálni, illetve nincs is itt olyan ember, akinek érdemes lenne elmondanom mit is gondolok. Egyedül a pszichológusom ért meg teljesen, és ez itt a probléma.

-Én Kim..~

-Hagyd csak, nem érdekel.- vontam vállat, majd kisétáltam mellette az ajtón, hogy visszatérhessek az egy palack vízzel.

A folyosó végén lévő autómatát találtam a legalkalmasabbnak és vettem egy buborékmentes vízet a suli arcának.

-Miért viselkedtél vele így?- nézett rám Jimin mérges arckifejezéssel.

Egy ideig azon tűnődtem, hogy mégis hogyan és miért termett ilyen hirtelen előttem, majd kérdésén kezdett kattogni az agyam.

-Kedves volt hozzád, csak a nevét akarta elmondani.- mondta.

-Igen, én is kedvesen megállítottam benne, mert nem érdekel.- mondtam ugyanolyan kifejezéstelenül, mint eddig.

Ez lehet, hogy abnormálisnak tűnhet, de tényleg nem hat meg még annyira sem, hogy egy kis érdeklődést tudjak színlelni. Nem értem miért baj, ha nem kell feleslegesen jártatnia a csőrét annak a gyereknek. Úgysem szólítom soha a nevén, úgysem szólok hozzá soha, úgy ahogy senkihez, és idővel úgyis tudni fogom ki ő.. egy-két órán nem árt azért figyelnem.

-Azthittem, hogy te normálisabb vagy másoknál.- vágta hozzám.

-Hiba volt.- vontam meg a vállamat és indultam a terem felé.

Jongin termett előttem és a törpe szemébe nézett, majd rám mutatott.

-Ez a srác, minden, csak nem normális.- mondta halál komoly arckifejezéssel Jiminnek, majd kivette a kezemből a vízet, és el is tűnt a táncterem ajtaja mögött.

-Ugyanilyen bunkó vagy, mint ő?- nevetett fel keserűen.

Vállaira szorítottam.
Meglepett a saját viselkedésem, ahogy láttam őt is.
Lejebb hajoltam, hogy szemeink egy vonalban legyenek.

-Jimin, egy pszichopatával próbálsz érzéseket megértetni.- elvigyorodtam mondatom végére.

Mindig is nevetnem kell, ha saját magamat pszichopatának hívom, hiszen, ezzel életem legnagyobb terhét adom át más vállára is.

Így már nem csak én félek magamtól, titkon mások is rettegnek. Tőlem.

______
Annyeong!
Meghoztam az új részt.
Kommentben várom a véleményeiteket.
remélem tetszik nektek.
Hwaitiing!!❤