-Jiminie!- hisztisen morgolódom a tornácukon, már fél órája itt üldögélek és minden percben annyit hallok, hogy még egy pillanat.

Ma lesz a táncfellépésünk, olyan évzáró képpen csináltuk ezt az egész párosdit, gondolom, de én nagyon hálás vagyok emiatt, mert megismerhettem Jimint, megtanított érezni, bemutatott a barátainak és miatta tudtam meg milyen jó érzés segíteni, és kirángatni valakit a mélyből.

Este nyolckor lesz az előadás, hogy addigra minden diák visszaérjen úgy, hogy előtte már tanult. Úgy volt, hogy mi délután háromra megyünk be, mert még el szeretnénk próbálni főpróba előtt is az egészet, majd utána még a ruhát kiválasztani. Utóbbi nehezen fog menni, mert Jimin az elegáns felállásra szavaz, én pedig a lazábbra, mert melegítőben mégiscsak kényelmesebb táncolni és ez nem egy hatalmas verseny, ez csak az iskola előtt van, akik engem ugyanúgy nem kedvelnek, mint évek óta, de legalább már nem cseszegetnek; Jongin, Chanyeol és a többiek. Azt hiszem, ez is Jiminnek köszönhető. Lehet, hogy nem kedvelnek, s lehet, hogy ezt tudom, de nem azért, mert éreztetik, egyszerűen csak tudja az ember, hogy valaki aki mindig is utálta nem fogja hirtelen megkedvelni azért, mert ugyanolyan maradt, mint eddig volt.

Ha a sors mindenkivel olyan kegyes lenne, mint velem, hogy mindenki mellé adna egy Jimint, akkor sokkal jobb és kedvesebb világban élnénk.

Jimin nagy nehezen kilibben az ajtón, az állam pedig hatalmasat koppan a padlón, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem értem mi tartott ennyi ideig. Fekete ingje tökéletesen passzol hajszínéhez illetve szemszínéhez, fehér bőre éles kontrasztban áll az inggel és a szintén fekete térdnadrágjával, s, hogy a bőréhez is passzoljon valami fehér napszemüveget, cipőt és hátizsákot visel.

-Csodálatos vagy.- bukik ki belőlem, ezért félhangosan szitkozódom egyet a meggondolatlanságom miatt, de a végére elmosolyodom, amint észreveszem, hogy még a szemei is vigyorognak rám.

-Te is.- borzolja össze a hajamat; az érintésétől jól esően kiráz a hideg, de hamar végeszakad, hisz’ talán észrevette, hogy egy kicsikét késésben vagyunk.

-Rajtam nincs semmi extra.- mondom somolyogva, ahogy elindulok mögötte, nem szoktam meg, hogy megdicsérnek, pláne nem azért, amilyen általában is vagyok, még tőle sem, pedig Jimin egy igazán különleges személy az életemben.

-Tudom.- kacsintva hátrafordul, majd elneveti magát, s összekulcsolja ujjainkat, nem is tudom pontosan mióta, de így járunk iskolába, belebetegednék, ha nem foghatnám a törékeny kezét a markomban úton az iskolába illetve haza.

Megrázom a fejemet, hogy elvonatkoztassak az előző eseményektől, mert ha nem a lábam elé nézek könnyen pofára esek még egy hangyában is. Amióta Jimin szerves része az életemnek, sokkal szétszórtabb vagyok, sokkal inkább elvesztettem a napirendemet, az állandóságot az életemből, már kezdek teljes mértékben egy normális emberre hasonlítani, mert jött Jimin. Aki nem próbált meg kihúzni a saját sötétemből, hanem beragyogta azt, s hagyta, hogy önerőből, mégis a segítségével megtaláljam a kiutat a lehetetlenből, ő tényleg angyalnak született, az én angyalomnak.
Csendben sétálunk tovább egy egészen gyors tempóban, s szinte úgy húz maga után Jimin a kapun és az ajtón befelé, miközben a telefonján már szabad termeket keres, ahol legalább egyszer eltáncolhatjuk az egészet még a ruhás főpróba előtt. Hihetetlen, hogy mennyire be van zsongva egy ilyen kis fellépéstől, valószínűleg ilyen tudással rengeteg előadáson vett már részt, amik nem ilyen kis piti iskolai rendezvények voltak, mint ez.

Belépve a terembe letesszük a cuccainkat az egyik sarokba, majd a terem közepére sétálunk, a zenét gyorsan elindítom a hangszórón és felállunk a kezdő formációba. Muszáj, hogy jó legyen, ha neki ennyit jelent, akkor már csak miatta is teljesítenem kell, eddig csak a tánc volt amiben megkapaszkodhattam és túlélhettem, mára már Jimin is a kapaszkodómmá vált.
Minden ugyanolyan összhangban megy, mint eddig, így nagy mosollyal nézek rá a tükörben, amikor találkozik táncolás közben néha a tekintetünk.

-Elég, Jimin.- mondom már a második próba után és lefekszem a padlóra, hogy kifújjam magamat.

-Mi van, ha nem lesz tökéletes?- kérdez vissza, s amint elfekszik hirtelen ötlettől vezérelve fekszem közel hozzá és teszem fejemet a mellkasára.

-Semmi?- kérdezek vissza vigyorogva, s jutalmul kapok egy nagy tockost tőle.

Nem mondom, hogy az életem megoldódott. Nem mondom, hogy nincs sötétség már az életemben és nem mondom, hogy nem kell már dr. Namhoz járnom. Ugyanúgy megvannak ezek a dolgok, de már nem hatalmasodnak el felettem. Nehéz elhinni, hogy öt év munkáját Jimin alig pár hónap alatt könnyedén megoldotta. Bár a javulás folyamatában hatalmas segítség volt az utóbbi egy hét, kezdve azzal, mikor Taehyung elkezdett olyan lenni, mint amilyen elvileg régen, még igazán fiatalon volt. S az, hogy a szemem előtt láttam egy sebeiben fulldokló embert ismét élni hatalmas erőt és inspirációt adott, abban, hogy el kell hinnem, hogy ez a kiút, de gyakorlatilag minden Jimin érdeme. Ha ő nem lenne, akkor én ugyanígy Go Eunt nézegetném a szobámból, miközben a matekházit írom és várnám, hogy valami csoda folytán valaki megmentsen. S talán titkon mindig ezt vártam, és ekkor jött is a csoda; Jimin, aki valóban megmentett.

-Válaszzunk ruhát, jó?- kérdezi, így muszáj leemelnem mellkasáról fejemet és felkelnem a padlóról, hogy a másik terembe menjünk, amit telepakoltak különféle férfi fellépő ruhákkal.

-Várj!- kapom el a csuklóját, s nem engedem, hogy kilépjen az üres táncteremből.

Mosolyogva várja, hogy mondjak valamit, hogy megszólaljak vagy csak elmosolyodjak, de nem csinálok semmit, csak nézem és élvezem a látványát. Tekintetem akaratlanul is ajkai és szemei között ugrál, magam sem tudom mit akarok. Kiszáradt a torkom, és érzem az ereimben zubogó vér sebességét. Olyan tökéletes, olyan leírhatatlanul gyönyörű. Az ajkai, a szemei, a pisze orra, eszméletlenül néz ki ez a férfi.
Jimin mosolyogva közelebb lép, és oldalra dönti a fejét, ezzel is kifejezi -ugyan szavak nélkül- hogy már igazán kíváncsi és szeretné hallani, amit mondani akarok. De én tényleg nem akarok semmit mondani, én csak meg szeretném kóstólni a hívogató ajkait.

Odahajolok hozzá, lassan és óvatosan, mintha a pillanat eltűnhetne a semmibe, ha rosszul cselekszem, majd egy pillanatra a szemeibe nézek, ahonnét semmit nem tudok kiolvasni, s ajkaira tapasztom enyémeket, olyan mámorító az íze is, mint a kinézete, óvatosan és érzékien csókolom őt, de nem viszonozza. Furcsa érzéssel a szívemben hajolok el tőle, de csak a vigyorgó fejét látom magam előtt, amivel csak méginkább szorít és roppant össze.

-El sem tudod hinni, hogy mióta vártam erre.- mosolyog, majd nyakamba akasztja kezeit és lehúz magához egy ugyanolyan finom, és lágy csókra, mint ezelőtt, csakhogy, már viszonozza is.

Hosszas csókcsata után vigyorogva húzom ki a teremből, hogy végre tényleg kiválasszuk a ruháinkat. Sosem hittem volna, hogy a mai nap egy újabb mérföldkő az életemben, az első csókom, az egyetlen személlyel, aki meglátta bennem az elveszett énemet, és nem csak a rideg és mások számára ijesztő Valakit látta.

-Szeretlek Kook.- mondja, ahogy mögöttem sétálgat, s fogja a kezemet.

-Köszönöm.- válaszolom, s végigfolyik egy kósza könnycsepp az arcomon, s ugyan nem tudom hová tenni a dolgot, hogy mégis miért és miért pont most, de csak letörlöm a szabad kezemmel, hihetetlenül jó érzés tudni, hogy ő szeret egy ilyet, mint én, azaz, pontosan engem szeret.

-Erre az a válasz, hogy én is téged.- nevet fel, s megszorítja kezemet, mintha érezné, hogy most belül miken megyek keresztül.

Én is téged Park Jimin.

_____________
Annyeong!

Kommentben várom a véleményeiteket, s azt, hogy hogyan tetszett a rész:)

Tudjátok mi következik ez után nem? Epilógus lesz a következő!!
Az új könyvet illetően a páros TaeKook lesz, de remélem beleolvasnak a hatalmas JiKook fanok is, legalább azért, hogy mit is jelent az, hogy nem passzolt a szerep annyira Jiminhez, mint Taehyunghoz.

FONTOS

szeretném, ha a bennetek megfogalmazódott kérdéseket most és következő rész végén leírnátok nekem kommentbe, hogy azokat az utószóban megválaszolhassam, s ne csak pusztán a tényeket soroljam, melyek lehet, hogy nem is érdekelnek benneteket.

Igyekszem az utolsó résszel jönni srácok, a héten pedig felkerül az új könyv, ha sikerül úgy alakítanom a dolgaimat.❤

Hwaiting srácok❤❤