Lara POV:

Három a magyar igazság igaz? Pff...

Este későn értem haza, de mivel Szandi ott volt, nem kértek számon. Elbújtunk a szobámban és ott tárgyaltuk mi történt.

-Jó nagy szarban vagy már elnézést a kifejezésért - húzta el a száját.

-Öcsém te vettél rá, hogy elmenjek, erre most ezzel jössz nekem?! - háborodtam fel - Mondhatnám, hogy a te hibád, de nem az - vertem fejem ismét a térdembe.

Fent ültünk a kis magánlakomban és törtük a fejünket.

-Érzel valamit valamelyikük iránt? - kérdezte.

-Háát... - gondolkoztam el - Igazából Rapmon a bias-om, mert okos, intelligens és eszméletlenül jó pasi, de... Nem vagyok szerelmes belé.

-Na és Suga?

-Belé sem - ráztam a fejem - Ő a bias listám alján van. Kb ötödik helyen...

-Fúú te lány - túrt bele hajába - Most aztán mi tévők legyünk?

-Tőlem kérdezed? - sóhajtottam.

Na és másnap...

-Lara megkaptad az üzenetem? - jött hozzám Min Unnie.

-Milyen üzenetet? - vettem elő  a telefonom - Nem - ráztam a fejem.

-Ajj - rázta a fejét - Új asszisztensem van és kicsit nehéz vele. Na a lényeg, hogy berendeltek a BTS-nek egy előre nem tervezett fotózást a tóparton és téged kértek.

-Mi?! - torpantam meg döbbenten, mire Unnie mérgelődve fordult hátra - Csak gyere, nincs sok időnk, már ott vannak és rád várnak.

-Basszus - morogtam magyarul.

-Mit mondtál?

-Semmit - sóhajtottam - Részletek?

Fél órán belül a helyszínen voltam a felszereléssel és a segédemmel. Na meg egy újonccal... Egy túlbuzgó újonccal...

-És hány képet fogunk csinálni? Jóba vagy a fiúkkal? Mióta vagy te a fotósuk? Milyen árnyalatban dolgozunk majd? Beállítsam a gépedet? Kell új memó? Hoztam bőven, hátha kevés lenne és...

-YoonMi - sóhajtottam - Még nem is fotóztunk, nem kell új memó - csaptam le a csomagtartót.

Na ez szuper. Van egy segédem, akiből harapófogóval kell kihúzni mindent, és egy szájmenéses újoncom. Jó páros mondhatom...

Továbbá a teljes BTS...

-Lara Noona! - kiáltotta valaki vidáman, mire értetlenkedve fordultam körbe.

V integetett nekem egy sátor mellől, ahol egy sminkes próbálta rendbe szedni.

-Heló - intettem neki mosolyogva.

-Áh Lara - köszönt Jin - Hogy vagy? - vette el egyik táskámat, hogy segítsen.

-Jól köszi - mosolyogtam - Te?

-Remekül - mosolygott.

-Micsoda jó kedv - néztem rá nevetve.

-Csak azért, mert örülök nektek - kacsintott, majd elindult az egyik sátor irányába. Mire leesett mit mondott már futhattam utána.

-Ööö... T-te miről is.. beszélsz? - értem utol.

-Nyugi nem mondom el senkinek - mondta, majd egy asztalra lepakolta a cuccom - Na hagylak kipakolni - paskolta meg a vállam majd eltűnt.

Döbbenten és lefagyva álltam ott. Kiről tud vajon? Namjoon-ról vagy Suga-ról? Omg....

Lassan elkezdtem kipakolni, közben YoonMi csak mondta mondta és mondta. Hogy mit arról fogalmam sincs. Nem figyeltem rá.

-Lara kezdhetünk? - kukkantott be a menedzser a sátorba.

-Igen - feleltem - Csak egy perc.

Kire gondolhatott Jin? Remélem tudja tartani a száját...

Mély levegő.

Kiléptem a sátorból, segédem és YoonMi utánam.

Odavezettek egy facsoporthoz, ahol a fiúk már rám vártak.

Nem mertem sem Nam-ra, sem Suga-ra nézni. Inkább lepakoltam a holmim egy asztalra és az egyik gépet kezdtem el beállítani. 

-Valaki beállna csak egy próba sorra? - kérdeztem a gombokat nyomogatva - Ellenőriznem kéne a fényt meg ilyenek.

-Majd én - vállalkozott V vidáman. 

Megkönnyebbülten felsóhajtottam. Még szerencse, hogy nem egyikük.

-Oké - mosolyogtam - Menj a fához és dőlj neki - utasítottam.

Nekikezdtem a munkának. Olyan erős volt a fény, hogy rengeteget kellett állítanom a gépen. Legalább fél órába telt, míg elértem a kívánt árnyalatot.

-Na akkor most élesben, de te menj a sminkeshez, mert igazításra van szükséged - néztem kócos hajára.

-Okk - ugrott nagyot, majd megölelt, aztán fütyörészve továbbment.

Nevetve néztem utána.

-Akkor jöhetek én? - hallottam magam mögül, mire nagyot nyeltem.

-Persze - vágtam rá gyorsan, majd Nam felé fordultam.

-Oké - mosolyodott el - Mit csináljak?

Megnéztem a füzetbe írt utasításokat, majd egy kis ideig gondolkoztam, aztán bólintottam. Nem voltunk egyedül. Ott volt pár segéd, na meg YoonMi...

-Segítsek Lara? Úú nem vagy szomjas? És éhes? Nem kell még új memó?

-Yoon! - mondtam már a türelmemet vesztve - Hallgass - néztem rá - Elég. Oké? Egész nap csak beszélsz és beszélsz. Egy fotós nem dumál, hanem dolgozik - mondtam, majd fotóalanyom felé fordultam, aki homlokát ráncolta - Ne nézz így rám - mutattam rá mutatóujjammal, majd felemeltem gépem - Nagy mosoooly.

Fél óra alatt kész voltam vele.

-Hyung tarthatunk szünetet? - kérdezte Nam a menedzsert.

-Jó, de csak 5 perc. Lara addig készülj a következőre.

-Rendben.

A segédek elmentek. YoonMi is eltűnt. Nagyot sóhajtva kezdtem szemlélni az eddigi képeket. Éreztem, ahogy Nam mögém áll és a vállam felett szótlanul nézi őket. 

-Nagyon jók lettek - dicsért meg.

-Köszönöm - simítottam hátra egy tincset zavaromban, majd szembe álltam vele.

-Valami gond van? - kérdezte.

Elgondolkodva forgattam a gépem a kezeim közt és azon gondolkoztam, hogy mit mondjak erre. Azt nem mondhatom, hogy Jin tett egy megjegyzést, amit nem tudok eldönteni, hogy Suga-ról vagy Nam-ról mondott...

-Csak fáradt vagyok - mosolyogtam rá.

-Ezért nem nézel rám? - kapta el a tekintetem és mélyen a szemeimbe nézett.

Egyszeriben nem kaptam levegőt. Basszus Lara feltűnőbb már nem is lehettél volna...

-N-nem.. csak.. - hebegtem. Jó ég Lara ebből hogy mászol ki?!

-Lara! 

Áh. Megmentő!

-Igen? - fordultam a hang irányába, mire döbbenten vettem tudomásul, hogy Szandi közeledik felém, de valaki megállította és kérdőre kezdte vonni, ám ő semmit nem értett belőle és kétségbeesetten nézett rám.

-Bocs, ezt el kell intéznem - intéztem szavaim Nam-hoz, majd gépemet letéve futottam hozzájuk.

-Velem van - mondtam a testőrnek, mire az a fejét rázva tiltakozott, hogy nem hozhatok ide civilt.

-Mondom velem van és maga beengedi ide - mondtam határozottan, majd megragadtam Szandi karját és elhúztam mellőle.

-Fúú köszi - vakarta meg a tarkóját - Egy jó szót nem értettem abból, amit mondott - nevetett - Egyébként anyukád küldött. Ő mondta meg hol vagytok.

-És semmi igazoló kártyát nem adott vagy ilyesmi? - rökönyödtem meg.

-Dee - matatott a táskájában - Adott valami fura izét - vette elő egy papírt és felém nyújtotta.

-Ajj te - röhögtem - Csak az orra alá kellett volna dugnod.

Hirtelen a menedzser jelent meg két testőrrel. Az egyikük volt az, aki feltartóztatta Szandit.

-Bocsánat az előbbiért - kértem elnézést, majd átadtam a papírt - Van engedélye itt lenni.

A menedzser elolvasta, majd bólintva távozott a mérgelődő testőrrel együtt.

-Na ezt megkapta - nevetett Szandi.

-Meg hát - nevettem vele együtt - Na de miért is küldött Anya?

-Csak, hogy veled legyek és ne unatkozzak - vont vállat.

-Ennek nagyon örülök - öleltem meg - Ha tudnád milyen kínos szitutól mentettél meg éppen abban a pillanatban mikor megjöttél - indultunk vissza a facsoporthoz, ahol Nam érdeklődve szemlélt minket.

Nem értettem miért nézi ennyire a barátnőmet, de mikor ránéztem rájöttem és egyszeriben kitört belőlem a röhögés.

-Mi olyan vicces? - kérdezték tőlem egyszerre két nyelven.

-Szandi.. - kezdtem, de csak tovább kuncogtam.

Mikor csillapodott mély levegőt vettem és magyarul szóltam barátnőmhöz.

-Emlékszel mikor meséltem, hogy ki a kedvencem ideálja?

-Úgy érteeed - pillantott Nam-ra, hogy értse mire gondolok.

-Igen - bólintottam.

Egy ideig gondolkozott, majd megrázta a fejét.

-Nem.

-Fehér póló - mutattam felsőjére - Farmer - most a nadrágjára - És piros converse - végül a cipőjére.

-Basszus - sápadt el - Komolyan ez nem direkt volt - kezdett mentegetőzni.

-Nyugi - nevettem - Csak azért mondtam, hogy tudd miért néz így rád.

-Ajaj - húzta el a száját.

-Na - fordultam Nam-hoz - Namjoon ő itt a barátnőm Szandi. Szandi ő itt Namjoon alias Rap Monster.

-Nagyon örülök - hajolt meg Nam.

-Én is - utánozta.

Angolul mutattam be őket egymásnak, mivel Szandi... Nos... Nem igazán beszéli ezt a nyelvet...

-Lara folytathatjuk?

-Igen - mondtam, de Nam megállított.

-Légy kérlek kedvesebb vele - biccentett YoonMi felé.

-Hajj - sóhajtottam, majd számat beharapva bólintottam - Oké.

-Köszönöm - mosolygott, majd utamra engedett.

-Akkor én itt megvárlak - szólt utánam Szandi, mire hátrafordultam.

-Nam szórakoztatnád, amíg én dolgozom? Köszi! - mondtam, de válaszát meg se várva mentem dolgozni. Volt egy olyan sejtésem, hogy Szandi jobban el tud vele beszélgetni, mint én...

J-Hope jött, utána Jin.

Na igen... Alig bírtam megállni, hogy ne kérdezgessem, de fogalmam sem volt, hogyan tehetném, hogy ne jöjjön rá.

Végül lassan puhatolózni kezdtem mikor tartottunk egy pici szünetet és a segédek elmentek.

-Nos pontosan mit is tudsz? - kérdeztem zavartan.

-Háát - mosolygott sunyin - Tudod... Láttam egy s mást.

Jesszus - döbbentem le - Ugye nem arra az éjszakára gondol?!

-M-mire gondolsz? - néztem rá félve.

-Hát tudod tegnap feltűnően jó kedvűen ment el és még nagyobb vigyorral jött haza.

Na most mit is tudok pontosan? Tegnap elment és visszajött... Akkor nem lehet Suga... Vele tegnap előtt találkoztam éjjel... Nam-ra gondol?!

-Oh - mondtam végül pironkodva, mert azért kicsit tényleg zavarba hozott ezzel.

-Ne aggódj én aztán nem fogok közétek állni - mosolygott - Folytathatjuk?

-Persze - feleltem és megpróbáltam koncentrálni.

Utána jött Jungkook. Suga-t én ma még csak egyszer láttam...

Na őt aztán nem volt nehéz fotózni. Nagyon szeret pózolni. És még az emberiség azt hiszi félős lányok társaságában. Én mondom kezd felnőni a gyerek...

Következett V, aki mindig kitalált valamit, amin röhöghettem. Tulajdonképp róla készült a legtöbb kép, mert hihetetlenül jó és muris pózokat talált ki. De a kedvencem az volt, mikor csukott szemmel kiterült a földön és égnek emelte karjait mondván: El akarom érni az eget.

Úgyhogy őt sokáig fotóztam.

Aztán jött az ebéd szünet.

Szandi még mindig Nam-mal beszélgetett angolul. Látszólag élvezték egymás társaságát.

-Jöttök ebédelni? - kérdeztem, mire bólintottak, majd elindultunk a sátorhoz, ahol elvettük az adagunkat, majd a bandával együtt leültünk a facsoporthoz.

Ilyen nincs! Hogy keveredett Suga pont mellém?!

Másik oldalamon Szandi ült és mellette Nam. Mindenki elvolt a szomszédjával, csak mi ketten ültünk, mint a kukák...

-Hogy vagy? - kérdezte meg végül.

-Jól - bólogattam - És te?

-Én is.

Csend.

-Majd beszélnünk kéne - szólalt meg hirtelen és pedig hevesen dobogó szívvel reménykedtem, hogy ezt rajtunk kívül senki nem hallotta. Úgy tűnik nem...

-Igen - mondtam zavartan hátrafésülve egy tincset.

-Minden rendben? - kérdezte rám nézve.

-Ha én azt tudnám - ráztam meg a fejem. Valamiért neki szívesen elmondtam volna. 

-Majd, ha nem lesz körülöttünk ennyi ember mesélsz - mondta halkan, amin elmosolyodtam, majd ránézve bólintottam.

-Oké.

Vége lett a szünetnek én pedig folytattam a munkát.

Jimin jött, aki kicsit szúrósan nézett rám így nem tudtam lefotózni.

-Citromba haraptál vagy megy a hasad? - kérdeztem nevetve, de ő nem találta viccesnek.

-Tudom, hogy van köztetek valami - vágta rá hirtelen, mire arcomra fagyott a mosoly és levegőt is elfelejtettem venni. Öcsém legalább ne a segédek előtt mondta volna!

-Nem értelek és jó lenne, ha elővillantanád szívtipró énedet és pózolnál - vágtam oda, mint akit nem érdekel mit mond.

A segédek kicsit csodálkoztak, majd vállat vonva dolgoztak tovább.

Kész volt az első sorozat. Jöhetett a következő.

-Ülj fel az alsó ágra - mondtam neki míg memó-t cseréltem. YoonMi ugrándozott örömében.

Mire visszafordultam ott feküdt az ágon és egy levelet tanulmányozott. Rögtön fotózni kezdtem és hihetetlenül jó pillanatokat sikerült elkapnom.

Míg a többiek előkerítették Suga-t rákérdeztem.

-Mire céloztál?

-Rád és Suga-ra - mondta egyértelműen - Ne merészelj packázni vele - vetett rám fenyegető pillantást - A barátom és nem hagyom, hogy valaki szórakozzon vele. És ha már itt tartunk - indult meg felém, majd mellettem megállva mondta - Tudom, hogy Nam-ot is fűzöd közben. Ugye tudod, hogy a tűzzel játszol?

Azzal ott hagyott. Szavi arculütésként értek és nem tudtam mit csináljak. Akaratlanul keveredtem ebbe az egészbe és most tessék...

-Mi a baj? 

Ijedtemben ugrottam egyet, majd mikor rájöttem, hogy Suga az irtó nagy zavarba jöttem. Elkezdtem az asztalon pakolászni, közbe valami tök hülyeséget habogtam a memó kártyáról, hogy nem tudom hova tettem.

-Az előbb cserélted ki és elraktad a táskádba - mutatott az említett tárgyra.

-Ja.. Persze... Hogyne - túrtam hajamba, de nem néztem rá.

-Lara - fogta meg a karom, ami szinte áramütésként ért és éreztem, hogy fejem vérvörössé válik - Jimin mondott valamit?

Döbbenten néztem rá.

-Ho-honnan.. tudod? - nyeltem nagyot.

Mélyet sóhajtva engedte el a kezem. A segédek már közeledtek így csak gyorsan szemembe nézett.

-Ne foglalkozz vele rendben? Mindent megbeszélünk.

-Jó - nyögtem, majd mivel megérkeztek a segédek és YoonMi kezembe nyomott egy palack vizet Suga eloldalgott mellőlem.

Ittam, majd felkaptam a gépet és újult erővel kezdtem neki a munkának.

Szerintem el se kell mondanom mennyire élveztem őt fotózni. Az a mosoly! Hogy nem vettem eddig észre?! És azok a beszólások! Hát azokon kidőltem. De nem csak én. A segédek és YoonMi is. Tudom, hogy engem akart feldobni és sikerrel is járt. Szinte sírva fakadtam mikor végeztünk. Komolyan el tudnám ezt élvezni egy egész napon át...

Csináltunk természetesen csoportképeket is és már végeztünk is.

Összeszedtem a holmim és ránéztem az órámra. Már délután hat volt. Hűha...

-Tessék - adta kezembe a táskám Suga, amin elmosolyodtam.

-Köszi - vettem el és mintha direkt csinálná (tuti hogy direkt volt!) végig simított kézfejemen.

Zavartan és fülig pirulva indultam el a kocsimhoz.

Szandit kezdtem keresni tekintetemmel.

-Anyám - nevettem fel mikor megláttam.

-Mi az? - ért mellém Jin, majd abba az irányba nézett amerre én. Az álla is leesett.

-Ajaj... - húzta el a száját - Nem tud rólatok?

Szandi és Nam jóízűen nevettek és beszélgettek az egyik sátorban és nem zavartatták magukat.

-Jin nincs köztünk semmi - néztem rá.

-De - lepődött meg - Akkor...

-Figyelj egyelőre nem mondok semmit, mert én se igazán értem a helyzetet - túrtam hajamba, majd sóhajtottam.

-Ahaa... - nézett szemöldökét összehúzva a páros felé - Ha szeretnéd valakivel megbeszélni, akkor hozzám bármikor fordulhatsz - vett elő egy cetlit és felírta a számát.

-Oké - vettem el mosolyogva - Köszönöm.

-Bármikor - indult integetve a furgon felé - Nam itt hagyunk - kiáltott még oda neki, mire Nam észbe kapott.

Rám kapta tekintetét, majd zavartan nézett barátnőmre.

Valamit mondott neki, meghajolt majd elindult felém.

-Köszi, hogy elszórakoztattad - mosolyogtam rá őszintén.

Zavarba jött. Látszólag nem tudta hova tenni. Nem csodálom. Én is ugyanígy össze vagyok zavarodva.

Vagyis már nem annyira.

Váltottunk pár lényegtelen szót, majd elköszöntünk egymástól.

Végignéztem, ahogy Suga utolsóként beszáll, de előtte még mosolyogva integet. Visszaintettem neki, majd elmentek.

-Ööö... - jött oda Szandi vörös arccal - Één...

-Nyugi - nevettem, majd megöleltem - Út közben megbeszéljük.

-Oké - mosolygott, majd egymást átkarolva indultunk a kocsi felé.

Sziasztok! :D

Ne haragudjatok, hogy ennnnnnyire sokáig nem hoztam részt :(( Igazából kicsit ihletválságban szenvedtem/szenvedek, szóval nézzétek el nekem :) Remélem tetszett a rész és élveztétek ^^ És örömmel konstatálom, hogy a történet már elérte az ezer megtekintést *.* Köszönöm nektek, annyira örülök :3 :3

<3