Suga POV:

Olyan fura ez a lány. Az egyik pillanatban akadékoskodik, hogy nem akarja elárulni, a következőben feltárja a lelkét, majd vidám eszmecserét folytat az anyukájával... Láttam rajta, hogy valami megváltozott rajta. Arcáról eltűnt az állandó komoly és felelősségteljes arc, ami mögé megbánás, szomorúság, meg nem értés és egy kis elhagyatottság volt elrejtve.

Miután letette a telefont még sokáig bámulta azt. 

Nem tudtam mit is kéne tennem vagy mondanom, de egyszer csak eltette telefonját és rám mosolygott.

-Majd én folytatom azt a png-t - mondta és a gépért nyúlt.

Felocsúdva nyúltam én is érte, de ekkor valami puhát tapintottam meg tenyeremmel. Odanéztem és ekkor vettem észre, hogy rátettem kezeim az övére.

Zavartan kértem bocsánatot majd elkaptam kezeim. Ő zavartan tette le maga elé a gépet és látott neki a munkának, azonban keze folyton meg-megremegett. Valahogy oldanom kellett a feszült és zavaró hangulatot, ezért hirtelen ötlettől vezérelve beleböktem karjába, mire belerontott a gépbe.

-Hé - kiáltott felháborodottan én pedig arckifejezését látva nevetni kezdtem, erre ő bele bokszolt a karomba - Tudod milyen nehéz így is koncentrálnom? Még bele is rondítasz?

-Bocsi - emeltem fel kezeim védekezve, majd örömmel néztem, hogy apró mosolyra húzza a száját.

-Oké - sóhajtotta - Most az egyszer megbocsátok, de ha még egyszer belelöksz, esküszöm elégetem azokat a papírokat - mutatott jegyzeteimre, mire ijedtséget tettetve takartam el őket karjaimmal.

-Ne bántsd őket - könyörögtem mire felnevetett - Bánts engem - tártam szét karjaim és immár nevetésben tört ki - Ők nem tettek ellened semmi rosszat, kérlek ne bántsd az én drága lapjaimat - "könyörögtem", de már én is kezdtem fulladozni a röhögéstől.

Pár percnyi röhögés után hatalmas vigyorral ültünk egymással szemben.

-Na nekem folytatnom kell - mondta és a kávéból kortyolva tért vissza munkájához.

Én is így tettem, de egy óra múlva hallottam, ahogy Lara gyomra megkordul. Lassan felé fordítottam a fejem és láttam, hogy száját beszívva, dermedten ül.

-Csak nem éhes vagy? - kérdeztem vigyorogva.

-Nem - vágta rá csuklóból.

-Azt nehezen hiteted el velem - kötekedtem vigyorogva.

-Kibírom - vont vállat, de közben le nem vette szemét a képernyőről.

Nevetve vettem elő a mobilom és felhívtam az egyetlen éjjel is nyitva tartó pizzériát.

Láttam, hogy Lara kétségbeesve integet és azt suttogja, hogy ne, de én csak rávigyorogtam.

-Szia haver itt Yoongi... Aha... Eltaláltad, azonban nem vagyok egyedül, szóval két pizza kéne - néztem rá, de ő csak dühösen meresztette rám szemeit és tovább suttogta, hogy nem kell - Azt mondja neki sajtos kell, extra sajttal - erre Lara még jobban kezdett integetni, hogy álljak már le, de én tovább játszottam vele - Várj azt mondja, hogy mégsem. Akkor milyet szeretnél? 

Homlokához csapta kezét.

-Azt hiszem valami eszméletlenül finomat kér - mondtam mosolyogva, mire felkapta fejét és tágra nyílt szemekkel nézett rám - Úgyhogy hozz neki abból az olaszból, tudod amin vannak azok a zöld levelek vagy mi a fene... Akkor az... Tudod, hogy nem értek hozzá na - nevettem fel - Nekem pedig a szokásost igen... A céghez... A portás lent van, szólok neki és majd beenged... Oké... Kösz haver, te vagy a legjobb - tettem le mosolyogva.

-Te nem vagy normális - mondta Lara - Mondom nem kell pizza. Te meg erre rendelsz nekem valami olaszt, amin levelek vannak? - kérdezte fintorogva.

Olyan aranyos volt, hogy ezen nevetnem kellett. Hékás, aranyos?! Yoongi!!

-Nagyon finom - mondtam mosolyogva és már vissza is tértem a munkámhoz, de szemem sarkából láttam, hogy ő továbbra is engem bámul, majd nagyot sóhajtva ő is nekilátott teendőinek.

Fél óra múlva csörgött a telefonom, hogy megjött a pizza.

Lementem érte és az illatától megbűvölve tértem vissza.

-Ó hogy ennek milyen jó illata van - szagoltam bele, majd letettem a földre.

-Mennyi volt? - kérdezte.

-Ezt én állom - vágtam rá ellenkezést nem tűrően és jelentőségteljesen néztem rá, mire ő apró mosollyal kicsit elpirulva bólintott.

Kinyitottam a felső dobozt, amiben az olasz volt, így elé tettem én pedig nekiláttam a Hawaii-nak.

Lara gyanúsan méregette a szeletet, majd ő is beleharapott, de növényből nem evett.

-Kóstold meg nyugodtan - böktem a levélre - Nagyon finom.

-De ez levél - mutatott rá.

-Na és? - kérdeztem még egyet harapva - Egyél mert kihűl.

-Te meg ne beszélj teli szájjal - vágott vissza, majd mély levegőt vett és megkóstolta.

Megízlelte, majd elcsodálkozva nézett rám.

-Nem is rossz - majd harapott még egyet.

-Mondtam én - mosolyodtam el, majd én is haraptam egyet.

-Mióta írsz dalokat? - kérdezte hirtelen.

-Kiskorom óta - feleltem miután lenyeltem a falatomat - Mindig is szerettem a zenét és már kis kölyökként is dalszövegeken törtem a fejem.

-Míg mások a kis kocsikat tologatták - mosolygott.

-Úgy is mondhatjuk - bólintottam - Bár azért én is tologattam ám őket - mosolyodtam el.

-Várj ezt el kell képzelni - csukta be a szemét, amin megint csak nevetnem kellett.

Majdnem fél percig ült így, majd a fejét megrázva felnevetett.

-Na mi az? - kérdeztem.

-Csak egy lappal és ceruzával ülő kisfiút látok a játszótér homokozójában - nevetett fel és kinyitotta a szemeit.

Elismerően bólintottam.

-Én mondjuk nem a homokozóban írtam, de majdnem.

-Akkor hol? - kérdezte és elvett még egy szeletet.

-Egy fán vagy bent a szobámban esetleg a mászóka tetején - mondtam elgondolkozva - Gyakorlatilag ahol éppen elkapott az ihlet.

-Nem rossz - mondta - Én csak a tetőnkön írtam.

-Még órán sem? - kérdeztem csodálkozva.

-Miért te tudtál a tanárod unalmas dumájából ihletet nyerni? - kérdezte egyik szemöldökét ívben felhúzva.

Egy ideig gondolkoztam, majd megráztam a fejem.

-Én órán aludtam, nem tudom miket mondott a tanár.

Habár nem sok vicces volt mondandómban ő mégis felnevetett rajta.

-Bocs - mondta - Csak nem tudtam, hogy már akkor is ilyen álomszuszék voltál - nézett rám huncutul.

-Azért tudok én aktív is lenni - kértem ki magamnak - Tudod te mennyit kosaraztam a középsuliban?

-Igen? - kérdezte.

-Igen - mondtam - És most is nagyon szeretek kosarazni csak nincs rá időm - vontam meg a vállam sajnálkozva.

-Az kár - húzta el a száját - Pedig a kosár jó sport.

-Tudsz? - kérdeztem érdeklődve.

-Haverokkal sokat játszottunk, de csak úgy spontán mulatságból.

-Egyszer kihívlak egy meccsre - mutattam rá kihívóan.

-Oké - vonta meg a vállát.

-Nem tartasz attól, hogy kikapsz? 

-Kéne? - húzta fel megint egyik szemöldökét.

-Természetesen.

-Nem izgat, ha kikapok - vont vállat - Viszont ne siránkozz, ha elverlek - mondta komoly arccal.

-Te? Engem? Kizárt - ráztam a fejem nevetve.

-Azt majd meglátjuk - mondta kihívóan.

-Rendben - nyújtottam felé a kezem ő pedig belecsapott.

Fogalmam sincs mi ütött belém, de hirtelen magamhoz rántottam és megcsókoltam.

Ajkai hihetetlenül édesek és puhák voltak, de annyira hirtelen érte, hogy először nem is viszonozta, de másodszorra már lassan szétnyitotta ajkait én pedig rögtön birtokba vettem egész száját és még közelebb húztam magamhoz. Átkarolta nyakam és egyik kezével beletúrt hajamba. Érintésébe belebizseregtem és kellemes érzés töltött el.

Kezeimmel hátát és derekát simogattam, közben egyre szenvedélyesebben csókoltam és ha lehet még közelebb húztam magamhoz. Egyik kezem már csípőjét simította, amibe éreztem, hogy beleborzong, a másik pedig nyakán pihent.

Levegőért kapkodva váltunk el egymástól, de ajkaink csak pár centire voltak egymástól, így éreztem leheletét ajkaimon.

-Ez... ez most... mi volt? - kérdezte szemeimbe nézve.

-Nem tudom - mondtam elmerülve gyönyörű smaragzöld szemeiben. Tekintetével szinte megbabonázott. Mi történt velem?! Sose csináltam még ilyet! De... Olyan gyönyörű és kötekedős... És az a mosoly! Ne Yoongi! Ez nem vezethet jó irányba!

Azonban nem tudtam hallgatni erre a hangra. Még mindig csak néztük egymást, de Lara egyszer csak elfordította tekintetét, majd karjait leemelve nyakamról elhúzódott. Zavartan engedtem el és a padlót bámultam.

-Öhm... Azt hiszem én megyek - mondta, majd már kezdett is pakolni, de mikor megfogta a gépet megállt.

-Vidd nyugodtan - mosolyogtam rá - Majd megoldjuk, hogy visszakerüljön.

Csak bólintott egyet, majd lehajtva azt felállt és kisietett a szobából.

Nagyot sóhajtva dőltem neki a kanapénak és megpróbáltam józanul gondolkozni. Lehunytam szemeim, de csak mosolygó arcát láttam magam előtt és aranyos kacagása csengett füleimben. Bírtam, ahogy nem hagyta magát, hanem csípősen visszavágott és hogy nevetett azon, amit mondtam.

Tudtam, hogy nem jó az, amit tettem, de nem volt rá ésszerű magyarázatom. Visszagondolva csókunkra melegség járta át a szívemet.

Az nem lehet, hogy ilyen rövid idő alatt beleszerettem... Nem! Ez csak egy fellángolás. Biztos a fáradság. Igen... Az lehet...

Nagyot sóhajtva nyitottam ki szemeim, majd tekintetem a bögréjére tévedt.

-Francba is - álltam fel és összepakolva hazaindultam. Ma már úgyse tudnék másra gondolni rajta kívül...