Lara POV:

Itt sincs! - hajítottam vissza egy halom lapot az asztalra, majd idegesen felemeltem a táskámat és azt is átkutattam, de ott sem volt - Ez nem igaz! Hol a csudába van?!

Talán a nappaliban! 

Kivágtam a szobám ajtaját és levágtattam a földszintre. Anyám kíváncsian kukkantott ki a konyhából, ahol épp a vacsorához használt edényeket mosogatta el, de én rá se nézve szaladtam a nappaliba. Felforgattam mindent. Párnákat, dobozokat, amiknek a tartalmát még nem pakoltuk, pedig tudtam, hogy azokban úgy sem lehet.

-Mit keresel Kincsem? - jött be anyám vizes kezét egy törülközőbe törölgetve.

Nagyot sóhajtva dobtam félre a dobozt amit már átnéztem.

-A fényképezőt - válaszoltam nyűgösen és a fiókokat vettem célba.

-Az előbb még nálad volt - utalt csodálkozva arra, hogy nemrég látta a kezemben.

Fáradtan sóhajtottam miután eredménytelenül becsaptam az utolsó fiókot is.

-Az a sajátom - léptem el mellette és elindultam az emeletre, anyám pedig utánam - Most a cégest keresem. Tegnap külső helyszínen zajlott a fotózás és hazahoztam, hogy itthon dolgozzam fel, de ma nem jutott rá időm és most eléggé kétségbeejtő a helyzet, mert nincs meg, de nekem még ma be kell fejeznem. Még akkor is, ha ezért egész éjszaka fenn kell lennem - mondtam, de hirtelen közlékenységemet csak sokkos állapotomnak tudtam be.

Felértünk és a szobámban kezdtem el újra keresni. Anya feltűnően csendbe volt, de nem foglalkoztam vele, hanem kerestem tovább.

Pár percnyi hiábavaló keresés után dühösen belerúgtam a komódomba, majd már amúgy is zilált hajamba túrtam. Nagyot sóhajtva néztem fel anyámra. 

Ő csak állt ott.

-Mi az? - kérdeztem.

-Én... Azt hiszem tudom hol van...

-Hol? - léptem közelebb reménykedve.

Anya nyelt egy nagyot.

-A munkahelyemen...

-Mi?! - sivítottam fel - Mit keres az ott?!

-Kellett egy gép és azt hittem apád új gépe - mondta esetlenül - Sajnálom, nem tudtam...

Az órámra pillantottam.

20:43.

Nagyot sóhajtottam és felkaptam új kocsim kulcsait meg a kedvenc kis barna viharverte táskámat és anyám mellett ellépve kimentem a szobámból.

-Hova mész? - kérdezte és hallottam, hogy utánam jön.

Letrappoltam a lépcsőn, majd az étkezőt és a garázst összekötő ajtó felé vettem az irányt.

-Ugye nem...

-De igen - vágtam rá dühösen és kinyitva az ajtót a kocsimhoz léptem. Beültem, a garázsajtót a távirányítóval kinyitva pedig kihajtottam.

Már egyedül is eltaláltam oda. Az elmúlt napokban többször is be kellett jönnöm, de sajnos a fiúkkal egyszer sem futottam össze, mert csak jöttem és már mentem is.

Tudtam, hogy van éjszakai porta, így csak bedugtam a kulcsot (protekció, haha) és már bent is voltam. Már kilenc óra volt, így a portás döbbenten nézett rám, de tudta ki vagyok, így csak el kellett magyaráznom miért is vagyok ott és már mehettem is tovább.

Miközben a lépcsőn haladtam fel a kísértetiesen üres folyosóra tárcsáztam. Anya hamar felvette és elmondta hol a gép.

Fogalmam sem volt hol van az a szoba, amiről beszélt, de elmagyarázta.

Letettem majd nekiindultam.

Sötét volt, de nem zavart. A hold fénye épp elég világosságot adott. Keresztülhaladtam egy hosszú szobán és benyitottam a végében lévő kis irodába, ami gőzöm sincs, hogy kié volt, de megkönnyebbültem, mikor megláttam, a gépet az asztalon. Két lépéssel ott termettem és felkaptam. 

Hirtelen felkapcsolódott a villany, amire rémülten pördültem meg, és még a gép is majdnem kiesett a kezemből.

Tudom azt mondtam 1-2 hét, de ezt még le kellett írnom. Elvégre az ötletek jönnek, és ha nem írom le azonnal elszáll, mint egy falevél a szélben, nem igaz? ;)