Lara POV:

Oké. Elég érdekes helyzetbe kerültem azt hiszem...

Namjoon, Min Yoongi és Hoseok hozott magának egy-egy széket, Jimin és Jungkook leült az egyik oldalamra, másik oldalamon pedig már ott ült Jin és végül V telepedett le mellé.

Meg se mertem szólalni. Jinnel még oké elbeszélgetek, mert mindannyiuk közül ő volt az egyetlen, aki nem úgy nézett rám, mint aki attól tart, hogy mindjárt sikítva ugrok a nyakukba. 

És a legrosszabb az volt, hogy pont a kedvencem ült le velem szemben. Komolyan rá se mertem nézni. Levegőt venni se. Egy ideig dermedten ültem, de míg nekem egy órának tűnt, addig az a valóságban egy perc sem volt... Namjoon persze most is tök lazára vette a figurát, míg én, mint aki karót nyelt ültem ott törökülésben.

-Hogy hívnak? - kérdezte Jin.

-Lara - néztem rá kicsit megkönnyebbülve, hogy nem csak ülök ott, mint egy kuka.

-Magunkat azt hiszem nem kell bemutatni - nevetett fel Jin zavartan, de a legkevésbé sem nagyképűen.

-Nem - ráztam a fejem halvány mosollyal.

-Mi történt az előbb? - kérdezte V hirtelen, mire Jin azonnal nyakon legyintette.

Sejtettem, hogy kíváncsiak lesznek rá, én pedig lehajtottam a fejem. 

-Ne haragudj rá - hallottam ekkor Namjoon hangját, amire lassan felemeltem a fejem.

Kedvesen nézett rám. Na de kire nem? Ő minden rajongóval extra jó fej. Nem azért kedves velem, mert más lennék. Ő egyszerűen ilyen.

-Nem haragszom - ráztam meg a fejem - Igazából nem titok - vontam vállat, majd Tae-re néztem - Anya allergiás a csípős dolgokra. Én viszont annyira elmerültem a gondolataimban, hogy fel se fogtam mit kérdez. Így ő majdnem belevett - suttogtam a kövezetet nézve - És a  kimchim nagyon csípős volt.

Mindenki csendben hallgatott, a szemem sarkából láttam, hogy mindenki tanácstalanul néz a másikra. Én a könyvem szélét birizgáltam. Nem tudtam most mit kéne tennem vagy mondanom.

-Mit énekeltél az előbb? - kérdezte Hoseok megtörve a csöndet - Nagyon szomorúan hangzott.

-Iigen - húztam el a számat - tudom, szörnyű hangom is van meg minden- nevettem fel.

-Hamis volt az biztos - mondta ekkor Suga, mire őt meg Namjoon nyakalta meg .

-Te komolyan nem tudsz senkivel sem kedves lenni? - kérdezte a fejét rázva.

Őszintén jól esett amit tett, de igaza volt Sugának.

-Csak őszinte voltam - húzta fel a vállát kicsit sértődötten, majd lejjebb csúszott a székén.

-Semmi gond - mondtam ekkor - Az a legjobb, ha az ember tisztában van az igazsággal - vontam vállat és Sugára néztem - Igazad van. Tudom, hogy nincs jó hangom és nem is zavar - mondtam halvány mosollyal.

-Azért ne akard ilyen hamar eloszlatni a lelkiismeret furdalást benne - nevetett fel Namjoon.

-Azt se tudom mi az - ásított Suga, majd lehunyta a szemeit.

Namjoon POV:

Legszívesebben nagyobbat ütöttem volna. Egy lánynak ilyet mondani! Főleg, hogy ő is rajongó! 

Viszont nagyon meglepett a lány. Egyáltalán nem vette sértésnek, amin elcsodálkoztam. Amikor viszont bevallotta, hogy miért ütötte ki az anyja kezéből a pálcikát és küldte el az apja anélkül, hogy tudta volna a miértjét... Megsajnáltam.

-Neked lelked sincs Yoongi Hyung - nevetett fel Jimin.

-Soha nem is volt - felelte Suga ki se nyitva a szemeit.

Ezen jót nevettünk, még Lara is. Észrevettem, hogy nem nagyon néz rám, de amikor igen, akkor tisztán láttam csillogó zöld szemeit. Ahogy ment le a nap, és kezdett minden egyre sötétebb lenni vettem észre, hogy szemei majdhogynem világítanak a sötétben. Megráztam a fejem és inkább próbáltam a beszélgetésre figyelni.

-Szóval miattatok volt lezárva az az út - mondta éppen Lara Hoseok-nak - Miattatok nem láttam még a házunkat - mondta játékosan kötekedve.

-Még nem is láttad? - lepődött meg erre mindenki.

-Csak ma jöttem - vonta meg a vállát.

-És most ott hány óra van? - érdeklődött kíváncsian Taehyung.

A lány erősen törve a fejét nézett a karórájára.

-Délután egy - felelte.

-És mikor keltél fel? - kérdeztem.

Lara elgondolkodott, majd az ujjain számolgatott, aztán azt is abbahagyta és csak bámulta az ujjait.

-Azt hiszem tegnap reggel...

Az állunk is leesett.

-Mi van? - nyögte ki V - Azt hogy?

-Na várjatok - rázta meg a fejét - Kicsit bekavar az időkülönbség meg minden. Szóval. Ottani idő szerint kora este indultunk el, amikor itt éppen hajnalodott. 7 óra különbség van. A repülő út átszállással együtt volt 14 óra...

-Vagyis már majdnem 36 órája fent vagy - végeztem gyors fejszámolást.

Ő elgondolkozva rám nézett, majd lassan bólintott.

-Igen azt hiszem.

-És nem vagy fáradt? - kérdezte Jungkook meglepetten. Ekkor szólalt meg először. Szegény. Nagyon félős lányok közelében. De hát még kicsi...

-Aludtam a repülőn - felelte.

-Az nem elég - rázta a fejét Jin, az örökké aggodalmaskodó - Tudományosan bizonyított, hogy a repülőn való alvás feleannyira sem pihentető, mint az ágyban való.

-Igaz - nevetett fel a lány - De nekem jó volt így is - vont vállat - Képes vagyok elaludni kocsiban, vonaton, repülőn, és alszom rendesen .

-Akárcsak Yoongi Hyung - nevetett Jimin. Ó a kis kötekedős!

Yoongi erre nem válaszolt. Megböktem, hogy megbizonyosodjak róla, nem aludt-e el.

-Most miért nem hagytok aludni? - emelte fel a fejét és kérdőn nézett rám.

-Csak tudni akartam nem kezdesz-e pár percen belül hangos horkolásba - cukkoltam, mire megsemmisítően nézett rám, a többiek pedig jót derültek rajta.

-Nem is horkolok - mondta.

-Tudom - feleltem nevetve - Na ne nézz már így rám!

Ő csak fújt egyet , majd visszahajtotta fejét a szék támlájára és pihent tovább.

-Te miért alszol állandóan? - kérdezte hirtelen Lara.

Suga Pov:

Döbbenten néztem a lányra. Nem nagyon meri ezt senki sem megkérdezni, mert azt hiszik felhúzom magam. Igazából én sem tudtam mit reagálnék rá, ha egyszer valaki venné a bátorságot és feltenné ezt a kérdést. Ezért is néztem rá ilyen döbbenten.

Ő őszinte kíváncsisággal figyelt. Ekkor vettem észre, milyen nagy zöld szemei vannak, amik a nemrég ejtett könnyek miatt csak még jobban csillogtak. Barna hajának a lemenő nap fénye lilás-vörös fényt kölcsönzött neki.

-Mert fáradt vagyok? - kérdeztem.

-De a többiek sem alszanak állandóan. Pedig ők is dolgoznak -kontrázott.

Nem kioktatóan mondta, amitől ismét meglepődtem. Persze gondolom nem mert bunkó lenni. De ezt én se hittem el, mert a szemében csak nyílt kíváncsiságot láttam. 

-Mert mindig pörög az agyam és inkább az fárad el, ráadásul esténként sokáig maradok fenn dolgozni - böktem ki, mire mindenki meglepve nézett rám - Mi van? - kérdeztem.

-Semmi - rázta meg a fejét Hoseok.

-Csak azért nem mondtam eddig, mert senki sem kérdezte - mondtam miközben újra hátrahajtottam a fejem a támlára és becsuktam a szemem. Azonban egy kiáltásra hirtelen mind felkaptuk a fejünket.

Lara POV:

Ijedtemben akkorát ugrottam, hogy azt hittem leesek a földre.

Mindenki homlok ráncolva nézett a hang irányába. Persze azért, mert nem értették mit kiabál az ember, aki az ajtóban állt. Méghozzá azért nem, mert magyarul beszélt.

-Lara már egy órája téged keresünk! - indult el felém az apám dühösen - Hogy merészelsz idegenekkel szóba állni és így eltűnni? És mégis miért nem veszed fel a telefont?! - állt meg előttem, mire rémülten pattantam fel és felkaptam a táskámat is.

-N..Nem tudom - mondtam remegő hangon és kihúztam a zsebemből a telefonon.

Majd szívrohamot kaptam. 43 nem fogadott hívás?! Hogy a francba?? Ja hát persze... Le volt némítva.

-Ne haragudj - mondtam a fejemet lehajtva.

Hogy hozhat ennyire szégyenbe előttük? Hát nem ismeri fel őket? Ezzel saját magát is égeti!!

-Ha még egyszer elmersz így tűnni, nyári iskolába foglak íratni. Akkor legalább tudni fogom hol vagy - fenyegetett meg ijesztő hangon.

Villámló szemekkel néztem rá.

-Te küldtél el - mondtam haragosan - Szerinted mégis hova mentem volna? Nem is ismerem ezt a rohadt helyet! - tártam szét a karom.

-Elég a szemtelenségből - rázta felém a mutatóujját - Eleget láttam ma. Nyomás a kocsiba - mutatott arra felé, amerről jött és akkor észrevettem, hogy közönségünk is van.

Két pincér, anyám és Yun. Mivel mindenki abba az irányba nézett apám is odafordult, majd mikor rájött, hogy mit is művel, kihúzta magát és haragosan nézett rám.

A fiúk mögöttem síri csendben, megkövülten figyelték a jelenetet. Ekkor Hoseok hirtelen megindult és mellettem elmenve odalépett Yunhoz.

Látszólag ismerhették egymást, mert örömmel köszöntötték egymást, aztán szóba elegyedtek.

Mondom mars a kocsiba! - emelte fel a hangját apám, mivel csak álltam ott és azon gondolkoztam, hogy honnan ismerhetik egymást - Nem mondom még egyszer ifjú hölgy. És számíts a következményekkel. Halálra rémisztetted anyádat, akikre mások előtt hoztál szégyent! Legalább egy heti vagy kettő szobafogságra számíts - mondta megsemmisítő hangon.

-Úgyse mennék sehová - vágtam vissza, majd mellette ellépve, a fiúkra rá se nézve elindultam.

A szívem és lelkem milliónyi darabra hullott. A saját apám megszégyenített mindenki előtt. Az egész BTS előtt!! Gratulálok neki! Rájuk se mertem nézni. Féltem, hogy olyat látnék, amit nem akarok. Megvetés, szánalom, utálat... Ki tudja?

A kocsinál megvártam őket, majd mikor Yun kinyitotta az autót, beültem a helyemre. Aztán elindultunk. Síri csendben utaztunk egy ideig, majd inkább úgy döntöttem elfoglalom magam. Feltettem a fejhallgatómat, majd benyúltam a táskámba a könyvemért.

Meghűlt az ereimben a vér. Szinte belemásztam a táskámba. Nem volt sehol... Jajj ne! Azt a könyvet, még a nagymamámtól kaptam és az volt a kedvencem!!! Nagyon régi kiadású és rengeteg emlék köt hozzá! 

-Mi történt Lara? - kérdezte Yun.

-A könyvem - mondtam rekedt hangon - Nincs meg.

-Hol láttad utoljára? - kérdezte.

-Az étteremben - túrtam a hajamba elgondolkozva - A padon olvastam...

-Akkor biztos otthagytad - mosolygott rám a visszapillantóból - Holnap felhívom őket. Nyugodj meg. Meglesz.

-Remélem - mondtam elszontyolodva.

Namjoon POV:

Hú... Életemben nem láttam ilyen dühös embert... Mármint láttam már kifakadni embereket, de egyik sem a lányára... Mi baja ennek az embernek? Semmit nem értettünk abból, amit beszéltek, de Lara még az elején nagyon bűnbánó volt. Azonban az apja valamit mondhatott neki, mert azon nagyon felhúzta magát. 

Meglepve vettem észre, hogy Hoseok ismeri azt a férfit, akivel jöttek. 

Mikor Lara elment csalódottan néztünk utána. Egészen kellemesen eltársalogtunk. Ekkor esett csak le milyen jól beszéli a nyelvünket. Szinte anyanyelvi szinten. A kiejtésén egy kicsit lehetne csiszolni, de egyébként teljesen érthetően beszélt. Vajon honnan tud ilyen jól koreaiul?

Sajnáltuk, hogy egy szó nélkül lépett le, de meg tudtam érteni az okát. Az apja megszégyenítette előttünk. Kezdtem sajnálni szegény lányt. Az apja már másodszor fakadt ki rá. Sejtettem ugyan, hogy azért, mert már egy ideje keresik, mert mikor Lara elővette a telefonját, nagyon ijedtnek tűnt. Biztos volt egy halom nem fogadott hívása.

Az apja még vetett ránk egy megsemmisítő pillantást, majd mint ahogy a lánya, angolosan távozott. A kísérőjük, és feltételezem Lara anyja követték.

Csendben álltunk tovább, mert persze mindenki azonnal felpattant, ahogy a nálunk idősebb férfi megjelent. Senki nem szólt egy szót se.

-Hú - törte meg végül V a csendet - Ez tényleg megtörtént? - mutatott abba az irányba, amerre elmentek.

-Igen - feleltem - Sajnos.

-Ez azért elég durva volt - mondta Jimin - Nem tudom ugyan mit mondhatott, de mások előtt ennyire lehordani szegényt - rázta meg a fejét.

-Hát igen - simogatta elgondolkozva Hoseok az állát.

-Te meg honnan ismered azt az embert? - kérdeztem tőle.

-Apám egy régi barátja - vont vállat - Megkértem, hogy mondja el mi folyik itt.

-És? - kérdezte Jin - Mitől akadt ki ennyire?

-Hát már előzőleg felidegesítette az iménti incidens - utalt Lara kis akciójára a kimchivel - Aztán mikor végeztek a vacsorával, arra számítottak Lara a kocsinál várja majd őket. De mivel nem volt ott elkezdték keresni. Persze egyikőjüknek sem jutott az eszébe, hogy itt lehet, így bejárták szinte az egész kerületet érte. A telefont nem vette fel. Komolyan megijesztette őket. Már a rendőrséget akarták hívni.

-Azta - mondta Jungkook - Durva.

-Az - helyeselt V.

Még firtattuk egy ideig a történteket, de egy idő után megjelent menedzser hyung, hogy indulunk.

Ahogy elmentem Lara helye mellett észre vettem valamit a pad alatt.

Egy könyv. Lara könyve! - ismertem fel. De hogy?... Biztos leejtette...

Kinyitottam az első oldalt, de semmi nem volt benne, csak a neve.

Nemes Lara.

Na és most hogy juttassam el neki?