"Vedd el"

-Húú, de finom!
-Te egy istennő vagy!
-Jobb, mint Jin Hyung-é!

A fiúk össze-vissza dícsérték azt az ételt, amit nem is én csináltam. A konyhában ülve, a pultra dőlve vizslattam őket, hátha valami kérésük lesz.
-Ezt tényleg te csináltad? - kérdezte két falat között a Menta.
A főnök azt mondta, semmiképp ne mondjam el, hogy nem én csínáltam. Hadd dícsérjenek agyon. De én ezt nem akarom...

Miért hazudsz? Azt hiszed a meséiddel több barátod lesz??!

Már megint anyám hangja... Rémült tekintettel álltam fel, majd botorkáltam el az asztalig.

-Sa-sajnálom, d-de nem én cs-csináltam. Eltévedtem egy délutáni séta után é-és nagyon k-későn értem haza...szóval ez éttermi.... kérlek bocsássatok meg!! - sűrűn hajoltam meg.
-Pedig azt hittem végre leülsz közénk enni, noona. - szólalt fel durcásan Jungkook.
-Tényleg bocsássatok meg, megígérem, többet nem hazudok!- hajoltam meg mélyen. Folyton csak ezt ismételgettem. Már a földön térdepeltem és úgy kértem bocsánatot a .... a semmiért?
Valaki erősen felrántgatott a padlóról, majd rámkiabált.
-Mi a jó büdös francot csinálsz? - kiáltotta le a bőrt az arcomról Kókusz. - Soha semmilyen körülmények közt NE hunyászkodj meg. Ne térdelj le ilyen kis piti dolgok miatt.

-Előttem letérdelhetne- kiabálta el magát Szöszke. Hangos nevetés, de a feszültség nem tűnt el előlem.

Hahaha.

-Értetted?- fűrkészte arcomat az idegesítő kókusz illatú.
-Ha azt mondom nem, akkor megütsz? Mert most pont úgy állsz előttem. - mosolyogtam rá furán, majd kirángattam a kezemet szorításából.- még egyszer sajnálom a nézeteltérést, és a hazudást.
-Fogd fel, hogy nem hazudtál. Egy szóval nem mondtad, hogy te csináltad. Tehát nyugodj le, és egyél velünk.- mutatott az asztal fele.
-Nincs étvágyam - megráztam a fejem. Torkomban hatalmas gombóc keletkezett, fogalmam sem volt, mi van velem - Ki mosott a gép. Megyek, kiszedem a tiszta ruhákat - leráztam magamról a kezét és kispuriztam a mosószobába.

Mi az isten volt ez??!?

Remegve pakoltam ki a mosógépet, mert tényleg kimosott. Megint felrémlettek a régi képek, én meg a mosógépnek támaszkodva fújtam ki a benntartott a levegőt.

Levegő be, levegő ki.

A látásom egy pillanatra elment, majd visszatért- persze a homályos látás, nem az eredeti. De örülnék, ha csak néha látnék- de akkor nagyon is tisztán.

-Yeungi - kopogott be valaki az ajtón. - Bejöhetek?
-Ki vagy?- kérdeztem remegő hanggal, majd az ajtóhoz sétáltam, hátha érzem a szagát.
-Seokjin.

Az melyik? Milyen illata van?
Ő a Narancs? Vagy a kókusz?

-Te vagy az, aki kiabált velem az előbb?
-Nem, én szexi vagyok és nagyon helyes. - hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Akkor te vagy a narancssárga hajú, beképzelt majom?

-Hééé!- kiáltott fel valaki messzebbről. Szóval nem ő áll itt.
-Engem koppintottál le Nam szerint...- a Menta! Gyorsan szélesre tártam az ajtót, majd mosolyogva felé néztem.
-Bocsi, sajnos még nem teljesen tiszta ki-kicsoda.
-Ez természetes, viszont jöttem a ruháimért- mutatott mögém, én meg zavartan odébb álltam és átengedtem a fiút.
-Persze...- suttogtam alig hallhatóan. Szétválogattam az újabb szennyes kupacot, ami amúgy rendkívül hanyagul csak ledobtak a földre egy kupacba.
Sóhajtva leültem a földre és elkezdtem válogatni a ruhákat szín szerint. Fehér-fekete- világos-sötét. Négy kupac keletkezett, a feketét, meg a sötétet egy kupacba megfogva belehajítottam az egyik üres mosógépbe- mert itt három is van- majd beindítva azt, léptem a másik kupachoz. Őket is összegyúrtam, majd mehetett a másik gépbe. Gyorsan körbenéztem, hogy maradt-e még valahol egy kimaradt darab.
-Ott van egy előtted - szólalt meg Menta a hátam mögött. Seokjin... Ijedten fordultam meg, majd elnevettem magam. -Annyira egybeolvad a kővel.- mosolyogtam rá, majd felvettem a földről az alsóneműt...

Életem mélypontja.

-De hisz a boxer szürke, a kő meg fehér!!! - sopánkodott Menta.
-Úgy gondoltam- motyogtam zavaromban. Gyorsan belibbentettem a ruhaanyagot a gépbe, majd azt is elindítottam. Éreztem, hogy Menta közelebb jön, ezért automatikusan hátrébb léptem.
-Van valami baj?- kérdezte halk, lágy hangon. Nyeltem egy nagyot, majd megráztam a fejem.
-Nem csak hiányzik Néne.- kerteltem egy kicsit. Ebben ugyan nem hazudtam, de nem a kérdésre válaszoltam.
-Ki az a Néne?- kérdezte teljesen jogosan...SeokJin.
-Az az asszony, akire mindig számíthatok- ásítottam egy nagyon műt, majd az emeletre mutattam. -Felmegyek pihenni. Nagyon elfáradtam.- bólintott egyet, majd utamra engedett.

-Szép álmokat Seokjin!
-Neked is, Furalány- kiáltott utánam.

*****

Hajnalban- amikor már meguntam az össze-vissza forgolódást- leosontam a konyhába nasiért.
Ezt a leosonást, képzeljétek el látássérülten, aki halkan megpróbál levánszorogni a lépcsőn.

Ugye nem kell mondanom, hogy leestem a lépcsőn?
Szerintem is.

-Basszus- szisszentem fel. Bevertem a fejemet és a bokám is kificamodott.

Ennyit a nesztelenkedésről.

Egy ajtónyitódás csapja meg a fülem, majd még hat. Hoppá.

-Hallottátok?
-Tuti betörő.
-Yoongi, hozd a baseball ütőd.
-Máris.
-Namjoon, menj elől, mi félünk.
-Miért én??!
-Mert te vagy a szörnyeteg.

Hangos szitkozódások, majd a lépcső megnyikordul.
-De utálom ezt a szart.
-Most rám gondoltál?
-Nem, erre a szar lépcsőre.

Kicsit arrébb mozdultam, mire valaki felsikított. Ijedten felkiáltottam, majd felemeltem a kezem.
-Csak én vagyok srácok. Legurultam a lépcsőn.- a lámpa azonnal feloltódott és Gyömbér térdelt előttem.

Homályosan láttam szőkés tincseit.

-Megsérültél?- kérdezte lágy hangon.
-Basszus Nam, hogy kérdezhetsz ekkora hülyeséget??! Nem látod, hogy vérzik a feje? - felszisszentem, amikor a vérző területhez ért. - Valamid még beütötted?
-Szerintem kificamodott a bokám.- néztem rá a sárga hajúra. Letérdelt a bokámhoz SeokJinnel és a Fahéjjal.
A többiek segítettek Namnak a fejemet leápolni.
-Olyan béna vagy- ciccegett, majd hozzáérintette a vattát a sebhez. Felszisszentem és elkaptam a kezét. Gyengéden lehámozta a kezemet kezéről, majd megszólalt.-Csak segítek. Nyugi , nem bántalak. - ebben a pillanatban valamelyik idióta belerúgott a bokámba. Fájdalmasan kiáltottam fel. Szemeimbe könny gyűlt, a hirtelen fájdalomtól.
-Nagyon sajnálom, Noona. Véletlen volt. Épp hoztam a jeget, meg a párnát és nem figyeltem oda. Kérlek bocsáss meg.
-Jungkook...- sóhajtott egy nagyot a szöszke- áh, mindegy.- leragasztotta a homlokomon a sebet, majd a szemeimbe nézett. Arcát egy pillanatra elnyelte a sötétség- a barátom- majd megint láttam.
-Most felemelünk és a kanapéra teszünk. Nyugi, nem ejtünk el - mélyen a szemeimbe nézett. Olyan érzés volt, mintha belémlátna. Mintha tudná az összes titkomat. Egy aprót bólintottam, majd háromra a magasba emeltek. Óvatosan elcipeltek a kanapéig, majd lassan rátéve betakargattak. Kaptam fájdalomcsíllapítót, meg finom epres teát.Az egyik fekete hajú-azt hiszem aki belémrúgott- körültekintően felemelte a lábam és alátett vagy három párnát. Valamelyik bekente, meg lekötötte.
-Srácok, nem hiszem , hogy ezekre mind szükségem lenne...
-Csss. Tudjuk, mi ilyenkor a teendő. Táncosok vagyunk - morgott az egyik, mire egy hangos tarkón csapás és egy nyávogás volt a reakció.
-Aúú, Yoongi, most ezt miért kaptam?
-Mert sokat jár a szád, Hoseok. - morgott a mellettem álló. Beleszagoltam a körülötte elterülő levegőbe. Kókusz. Fintorogva húztam fel az orrom, majd belefúrtam a fejem a párnába.

-Amúgy miért jöttél le hajnalok hajnalán?
-Nem bírtam aludni, ezért lejöttem bekajálni. Csak nem jutottam messzire... - legörbült szájjal néztem a magas, fekete hajú fiúra. Seokjin. Menta.
-Akkor megcsinálom életed legjobb hajnali szendvicsét. - mosolygott, majd elsietett a konyhába. Mosolyogva néztem utána.
Gyömbér leguggolt a fejemhez. Érdeklődve fordultam felé. A kezemet megfogta, majd belecsúsztatott valamit. Elképdeve néztem a tárgyat, majd a szőke hajú gyömbért.

A kezembe a pizsamámból kiesett antidepreszáns volt.

---------------------------------
Sziasztok!=)
Egy új, kissé izgalmasabb résszel jöttem. Végre.
Remélem mostmár tényleg beindulnak az események, úgy ahogy én elképzeltem.
Remélem azért élveztétek.
Ha igen, nyomj egy vote-ot és kommentelj.
Ha nem tetszett is kommentelj nyugodtan, hogy tudjam, miben kell fejlődnöm.
<a helyesírási hibákért ezer bocsánat>
Csóközön