Talán megmentettél újra engem,
Tiszta kezdést adtál belém, nékem.
Végtelen mély óceán, tisztaság,
Tündék hívó szava vigyáz te rád.

Érzésim lehet becsaptak téged,
Távoli vitorlás szerelmünket.
Tisztaság, végtelen mély óceán,
Dalom elér hozzád egyszer talán.

Mondtad égszínkék szemem szereted
S én szintén őszi levél színedet.
Megáldottak véled, a tisztaság,
Lelkedből árad az ártatlanság.

Mennyek jöttek, mentek mi felettünk,
És mégis egyet sosem feledtünk:
A szerelmet. Megáldottak véled,
Lórien ad otthont csak te néked.

Mondják majd: Kihagyott lehetőség.
Költő bánata, közös ellenség.
Mély sötét erdő, rózsa halála,
Végtelen óceán hullámzása.

Olvasván e sort jövendő hihet,
De tudni nem fogja, hogy mi lett.
Nedves parti szikla, mély óceán,
Csillagboltozat sötét éjszakán.

Szégyennek már nem élek miattad,
Adtam mindent, vissza már nem adtad.
Költő könnye, befejezett kötet,
Te voltál az ihlet, Óceáni lélek.