Írom én versemet teérted,
Jöjj már rá végre, hogy szeretlek!
Hogy az éjben, ha elaluszok
Másról nem, csak rólad álmodok.

Álmodozok már évek óta
S még csak mostan jött el az óra,
Hogy felfedjem érzéseimet
S irántad érzett hűségemet.

Ha fáj, ha nem ez a tényállás.
Nem bírom már ezt a megjátszást.
Szeretlek, többet is mondhatom
Mint bárki más egyetlen napon.

Hallani akarom nevetésed,
Melyet nem rég hallgathattam meg.
Rájössz, megérted talán ezzel
Hogy szívemben miket gerjesztel.

Akarnál vélem párban járni?
Vagy újabb módon jót nevetni?
S immár várok én válaszodra
Reménnyel telve s bizakodva.