Sorsom...

....ne adj nékem semmit mihez kötődnék,
Elvesznek mind a tárgyak, mind az idő
Minek örülnék.
Ne adj nékem semmit mire nincs szükség,
Adtam már eleget, nem kell nékem cserébe
Semmi fizetség.

Ne adj több terhet vállamra, szakadatlan fáj,
Hordtam már eleget s továbbra is húzni fog
A nehéz váll.
Ne adj új szerelmet, csak ha készen állok,
Addig én gondolataimban merengve továbbra is
Csak várok.

Adj hát reményt, reménységet a világnak,
E gondterhes időkben némi kis jóérzés
Nem árthat.
Adj hát egyszerűséget, normalitást az életben,
Vágyok már rá régóta, még nem leltem rá
A lelkemben.

Adj hát boldogságot, mosolygós arcot mindenkinek,
S tán nem mind' tökéletes, nem is lesz sosem,
Lássuk az értéket.
Adj hát szabadságot, józan észt, rímeket a sor végére,
S akkor elég lesz nékem minden egyes csoda
E teljes életre.