Judicii Diem

Gyűlölet, csalódás, harag
Táplálja, rohasztja világunkat.
Mind ennek értelmét látni vétek,
Hát engedjétek amíg még lehet.
Becsülni? Minek eme bús életet...
Ég veled, sápadt Hold fénylik
Tőlem, egyenest te néked.
Egy ember írja, millió gondolja.
S mikor azt lélekben gondolja
Kedve zuhan mély pokolba.
Talán arra készülök lélekben
Félve, de teljesen megértem.
Elárultam Őt, mint mindenki más.
Talán lesz, talán nem lesz megváltás.
Bárhogy lesz, ítél majd egyszer,
Örültem nektek, a viszont látás'.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top

Tags: #költészet