Megtestesítője az újnak,
A fényellenességnek,
Az ördögi elcsábításnak,
Megjátszott arcképeknek.

Realitása ám mást hordoz,
Eltűnés a világból,
Önbizalmat e színem fokoz,
Kiszakadva mindnapból.

Vasgyűrűk egymásba láncolva
Oldalt lógnak szabadon,
Talán az Ördögöt szolgálva
Vagy Istent e világon.