Apró porszem üres végtelenben,
Napfénybe burkolóztál évekig,
Folytattad utad a csillagtérben,
Távoli gázgömbök ajándékát
Kapod Te, az első éltő sejtig.

Egyek vagyunk, e drága természet,
Víz, földek, mennyei tájak állnak
S ránk várnak, dicső kertje életnek,
Hát vigyázzunk rá, Gaia anyánkra,
A Teremtés oszlopai várnak.

Ősember és ember majd Egyiptom,
Babilónia, város kérdésben.
Ábrahámot 4 felé szakítom,
Így higyjetek ti előemberek
Tartasson ez össze szűkösségben.

Hellász, erő és tudás dominál,
Trója majd Romulus aztán Róma,
Nagyhatalom kontinens lábánál.
Kárthágó s a győzelem tudat,
Mind ez történet rajtad, Föld Anya.

Partját verdessük az űr tengernek
Hol csillagok várnak, egy utazás
Itt Csillagnézőket megvédenek.
Költőnek ez forrás, ihlet folyam;
Éji bűbáj, kozmosz vitorlázás.

Itt vagyunk, és mindig is itt leszünk
Ezen a geoid csillagbölcsőn.
Ide köt minden, az összes könyvünk,
Minden tudatunk itt található,
Ezen a napfénybe burkolózott
Száguldó, életteli kék gyöngyön.