A történtek nem hagytak nyugodni. Este egy forró bögre teát kortyoltam és bíztam abban, hogy lenyugszom, de nem sikerült megnyugodnom. Látni akartam Shane arcát. A szívem azt súgta, hogy a kapcsolatunk mögött már több dolog van. Például az, hogy az én kedvemért óvszert használ, pedig nem szereti. Az, hogy szex közben mindig vigyáz rám és mindig csak utánam megy el. Az is kedves tőle, hogy mindig mindenről megkérdez és csak akkor csinálja, ha nekem jó. Ott vannak az eltitkolt pillantások, a különleges szemkontaktusok és a magasba emelkedő pulzus, amikor a szemembe néz. Amikor rám néz, kitágul a pupillája és zavarba szokott jönni. Az is furcsa, hogy vett nekem egy ajándékot, és látszólag rosszul esett neki az, hogy elfelejtettem megköszönni, pedig kincsként őrzöm azt az ajándékot. És végül, de nem utolsó sorban? Shane majdnem szarrá vert egy fickót azért, mert kezet emelt rám és kötekedett velem. A megállapodásunk miatt valóban nem akartam többre gondolni, viszont ezek az apróságok már nem mehetnek el mellettem.

Igen is vonz...

Igen is működik köztünk a kémia...

Igen is sármos és azt hiszem, hogy kezdek beleőrülni a gondolatba is, hogy egy napon fogja magát és lelép. Miért van az, hogy az eltitkolt, apró dolgok miatt Shane elvarázsolt engem? Miért van az, hogy szex közben a figyelmessége, és az apró kedvességek miatt lassan kezdem megkedvelni? A büdös francba, ő nem Kenneth! Shane teljesen más! Shane egy olyan útvesztő, amit lassan kezdek megfejteni: Nem mutatja ki mikor mit gondol, próbálja távol tartani magától az embereket. Gyakran bunkó, öntelt és határozott. Soha nem avat bele a gondolataiba, szeret önálló döntéseket hozni. Ő egy független férfi, aki mástól soha nem kérne segítséget. Mégis...figyelmes szex közben, szeret apró dolgokkal imponálni. Fontos számára, hogy mit érzek és mit akarok. Előtérbe helyezi a számomra fontos dolgokat. Eddig soha nem bántott meg, velem mindig udvarias és határozott. És ott vannak azok a kétértelmű pillantásai, illetve szavai, amitől megőrülök! Istenem! Ez vagy te Shane!

- Hova mész? - kérdezte Karen, aki törölközővel a fején és fehér köntösben lépett ki a szobájából. Magamra húztam a fekete kapucnis pulcsimat, középen összehúztam, majd kócos konytya felkötöttem a hajam. Hevesen dobogó szívvel kezembe vettem a táskámat és beledobtam a telefonomat. - Várjunk csak... - nézett végig rajtam. - Te Shane Burnett lakására mész?

- Igen! Látnom kell őt! Szeretném tudni, hogy milyen állapotban van! - felvont szemöldökkel magamra húztam a fehér lapos talpú cipőt, majd egy hullámos hajcsatot a fürtjeim közé csúsztattam. - Nem tudom, hogy mit érzek! - vallottam be őszintén. - Úgy érzem, hogy a kapcsolatunk kicsit több a "barátság extrákkal" kapcsolatnál! És ez engem összezavar!

- És most ezt szeretnéd kideríteni? - vigyorgott.

- Első sorban látni szeretném őt! Biztosra szeretnék menni abban, hogy minden rendben vele! Csúnya ütést kapott! - borzongtam meg, miközben Karen összehúzta a szemét.

- Tudjátok, hogy mi a baj veletek? - biccentette oldalra a fejét, majd hozzám lépett és leengedte a hajam. A vállig érő, hullámos hajamba beletúrt és mosolyogva megigazította. - Az, hogy kurvára működik köztetek a kémia! És közben észre sem vettétek azt, hogy szerettek egymás társaságában lenni! És szerintem Shane ezt pontosan jól tudja! És pont ez miatt távolságtartó és ez miatt játssza meg azt, hogy hidegen hagyod őt!

- Nem tudom! - vettem vissza hajgumimat és csuklómra helyeztem. - Akkor is elmegyek hozzá! - öleltem magamhoz a legjobb barátnőmet. - Imádlak, Karen!

- Én is nyuszó! - puszilta meg az arcomat. - Remélem végig fogjátok szexelni az egész éjszakát!

- Na! Szia! - nevettem és elpirulva kiléptem a lakásból.

Shane lakása előtt hevesen dobogó szívvel kopogtam az ajtón. Tagadni sem tudnám azt, hogy izgultam. A szívem a torkomban dobogott és alig láthatóan levegő után kapkodtam. Gyomorgörcs kerített a hatalmába, amikor ajtót nyitott nekem és szembe találtam magam vele. Szürke melegítő együttest és hófehér nike zoknit viselt. Nem rég léphetett ki a zuhany alól, hiszen haja egy-két helyen még nedves volt és pár sötét tincse a homlokába tapadt. Amikor a szemembe nézett, aprót biccentett és félrelépett, hogy beengedjen. - Szia! - tördeltem az ujjaimat, miközben az arcát fürkésztem. A szemöldöke csúnyán felszakadt, a szeme alatt pedig volt egy seb, ami csúnyán vérzett. - Csak érdekel, hogy vagy!

- Megmaradok! - hátat fordított nekem, majd a sporttáskájához hajolt és a kezébe vette. A másik kezében a lakáskulcsot tartotta, innen tudtam, hogy megy valahova.

- Rosszkor jöttem? - suttogtam az ajtó felé mutatva. Shane végignézett rajtam, majd vállát rántotta.

- A kislányomhoz megyek!

- Ó, értem! - sütöttem le a szemem. Azt hiszem, hogy rosszkor jöttem! Kifejezetten rossz kor! - Akkor jobbulást szeretnék kívánni! - mutattam az arca felé.

- Köszi! - bólintott, majd váratlanul mosolyra húzta az ajkát. - Velem jössz?

- Mármint a kislányodhoz?

- Kimberly örülne neked! Az anyám az egyetlen nő, akivel csacsogni szokott! Megmutatná neked a Barbie babákat, meg...meg befonhatnád a haját...öhm... - a padlóra felé pillantott.

Ó TE JÓ ÉG! SHANE BURNETT ELPIRULT!

- Persze! Mehetünk! - gyorsan hátat fordítottam, majd kiléptem a lakásból. Azt még hallottam, hogy Shane nevet. A franc vigye el! Tényleg kezdem megkedvelni őt! - De biztos, hogy jól vagy? - miközben bezárta az ajtót, hüvelykujjával megérintette a sebet.

- Hát... - pillantot felém. - Anyámnál majd lekezelem!

- Egyébként köszönöm! - suttogtam, miközben a válla fölött felém pillantott. - Mindent! A kulcstartót és azt, hogy megvédtél! - ekkor aranyos mosolyra húzta az ajkát.

- Menjünk, Kitty! Már biztos, hogy vár a taxi! - karolja át a vállam és lesétálunk a lépcsőn.

Shane édesanyja lakás ajtaja előtt állva mély levegőt vettem, hiszen leplezni sem tudtam azt, hogy feszült voltam. Shane nehéz természetű férfi! Vajon milyen lehet az édesanyja? - Minden oké? - oldalra hajolt, megnyomja a fekete csengőt és mellettem állva várja, hogy édesanyja ajtót nyisson. - Nincsen miért aggódni! Az anyám imádni fog téged! - amikor a tekintetünk találkozott, erőltettem magamra egy mosolyt. Nem gondoltam volna, hogy egyszer bemutat az édesanyjának. Nem tudtam megfejteni, hogy ezt minek köszönhetem! Talán annak, hogy nem akart egyedül jönni? Annak, hogy több időt szeretne velem tölteni? Vagy egyszerűen ez csak egy baráti meghívás és semmi több?

- Az anyukád biztos nagyon rendes és jó ember! - mosolyogtam, miközben nyílt az ajtó és egy idősebb néni pillantott ránk. Olvasó szemüvege mögött barátságosan csillogott a szeme. Szürke haját azonnal megigazította, miközben lila hálóingben és fehér, virágmintás köntösben állt előttünk.

- Ó! Shane! - lepődött meg, majd felém pillantott. - Szép estét, kedves!

- Szép estét! A nevem Katie Miller! Shane barátja vagyok!

- Szívesen látom Shane barátait! - ekkor szája elé helyezte a kezét és nekem suttogta. - Te vagy az első "barát"! - tette idézőjelbe a kezét, mire elpirulva elnevettem magam.

- Jól van anya! Bemehetünk? - Shane utat tört, ezért a hátát fürkészve, halkan elnevettem magam.

- Nem a türelemről híres, igaz?

- Nem bizony! - súgta nevetve. - Tudod, hogy mi az ő baja? - bökött Shane felé, aki a kanapéra dobta a táskáját. - Agyára ment a sok risza-risza meg a tánci-tánci!

- Azt hiszem, hogy ezzel egyet kell értenem! - adtam meg magam, majd vállamra simította kezét és beinvitált az elegáns, visszafogott és barátságos nappaliba. Jobb oldalt egy fehér kanapé, fehér szőnyeg és nagy tévé foglalt helyett. A lakásban a púder és a fehér szín dominált, hiszen a falak is natúr színűek voltak. A hosszú kanapé L alakban foglalt helyett, miközben megpillantottam, hogy bal oldalt volt a konyha, szemben pedig egy fekete lépcső. Tipikus kert városi, lépcsős ház volt. - Nagyon szép az otthona! - a táskámat Shane táskája mellé helyeztem, miközben a tévé felé pillantottam. Egy gyerekműsor, az Eperke ment rajta. - Kislány koromban én is sokat néztem ezt a mesét!

- Kimberly egyik kedvenc meséje! - mondta a néni. Ekkor az órára pillantott, ami este nyolc órát mutatott. - A konyhában van egy kis csokis keksz! Shane biztos, hogy nem fog enni, de neked máris hozok!

- Nagyon szépen köszönöm!

- Egyébként hívj nyugodtan Anabellnek!

- Köszönöm, Anabell! - miután elment, Shane felé pillantottam, aki a félhomályban levette a kapucnis pulcsiját és a kanapéra dobta. - Az édesanyád isteni! Nagyon aranyos és kedves!

- Általában nem mindig ilyen! - fordult felém, miközben a tévé megvilágította az arcát. - Viszont nagyon finom kekszet szokott készíteni! Egyél amennyit csak szeretnél! - bólintott, majd torkát köszörülte. - Figyelj! Én felmegyek Kimberlyhez! Szólok neki, hogy jött hozzá valaki!

- Rendben! - fürkésztem a borostás arcát.

- Akkor jól meg leszel az anyámmal? - pillantott a nő felé, aki lapos tányérra csokis kekszeket pakolt. A zöld szemébe néztem és elkapott egy jól ismert érzés. Vajon sejti, hogy kedvelem? Tudja, hogy kezdem megkedvelni?

- Persze, hogy igen! - löktem meg a vállát.

- Jól van! - ráncolta a szemöldökét, majd hátat fordított nekem és kettesével szedte a lépcsőfokokat. Anabell mellé sétáltam és segítettem a tányérra helyezni a kekszeket.

- Shane nagyon jó ember! - súgtam őszintén.

- Egy kicsit nehéz természete van! - bólintott, és a szemembe nézett. - Ő nem volt mindig ilyen!

Ekkor az emelet felé pillantottam, majd megráztam a fejem. - Mi történt? - suttogtam, mire Anabell a hátam mögé pillantott és közelebb hajolt hozzám.

- Shane régen feleségül akarta venni a kislánya anyját, aki nagyon csúnyán megcsalta őt! - csóválta a fejét. - Shane szíve nem csak összetört, de megfogadta, hogy nem kezd ki több nővel! Egyedül maradt a két hónapos kislányával és egy maga nevelte fel! Ügyesen megoldotta, viszont... - sóhajtotta. - Nagyon nehéz volt! Az ő élete és az otthona nem volt megfelelő egy kislány számára, ezért Kimberly érdekében úgy döntött, hogy a lánya lakjon a nagymamánál! - húzta ki magát büszkén. - Egyébként ne tévesszen meg a faragatlansága! Shane különleges férfi! De ezt a különlegességet csak akkor látod, ha úgy dönt, hogy közel enged magához! Különben örökké várhatod azt, hogy megnyíljon neked! Ő olyan mint egy útvesztő! Egy különleges útvesztő!

- Shane valóban nagyon más, mint a többi férfi! - sóhajtottam, majd a kezembe vettem egy kerek kekszet és elmosolyodtam. - Úgy érzem, hogy kezdem megismerni! Mármint...eddig nem tudtam rajta kiigazodni, de úgy érzem, hogy kezd megnyílni előttem!

- Valóban? Hm! Érdekes! Shane nem engedi közel magához az embereket! A nőket pedig főleg nem! De ezek szerint veled más a helyzet! - mosolyodott el. - Tudod, neki két oldala van: Van a gondoskodó édesapa és van a másik oldala! A bulizós!

- Hát ezt a visszafogott, gondoskodó oldalát még nem ismerem!

- Akkor itt az alkalom! - sziszegte vigyorogva. - Shane ezeken a napokon itt szokott aludni! Majd csinálok nektek helyet a kanapén!

- Itt szokott aludni? Nekem nem mondta! - motyogtam elpirulva. Ó te jó ég! Én még nem éjszakáztam Shane mellett! Ó jaj! Mi lesz ebből!?