- Én mondom, hogy a te pasid aranyat ér! Nézd csak meg! - Karen az ablaknál állt és rövid hálóingben az utcára pillantott. Rózsaszín vékony topban és fekete szűk farmerban sétáltam az ablakhoz. A rózsaszín topra egy fehér blézert húztam, majd beletúrtam a hullámos hajamba. - Istenem! Mint egy szupersztár! - vigyorgott, mire megálltam mellette és őszinte mosollyal az arcomon pillantottam Keneth Forster felé, aki elegáns világoskék öltöny szettben, és fekete napszemüvegben állt az autónak támaszkodva. Kenneth valóban dögös és szexi volt. A fekete napszemüveg tökéletesen kiemelte az arcát és a mosolyát. A kezét összefonta maga előtt, miközben türelmesen várt rám. - Olyan jól néz ki! Figyi, egy kicsit várattasd még! - a fejét oldalra biccentette és tovább nézte a főnökömet, aki váratlanul egyenesen felénk pillantott. Ekkor több dolog is történt. Karen felsóhajtott, majd feszülten intett és mosolyogva felém bökött, majd feltette a hüvelykujját. Kenneth ekkor a karórájára mutatott, majd mosolyra húzta ajkát és tenyereit összedörzsölte. - Ó szűzanyám! Szerintem ez egy erotikus célzás! Na menj! Ne várattasd meg! - Karen a vállamnál fogva az ajtó felé tolt. Fel sem fogtam, hogy mi történik, hiszen az oldalt táskámat a vállamra akasztotta, majd felvettem a tűsarkúmat is.

- Szia, Karen!

- Legyen intenzív napod! - egy kacsintással ajándékozott meg, ezért szememet forgatva becsuktam magam mögött az ajtót. Az utcára kilépve puszit nyomtam Kenneth arcára, aki a fejét csóválta.

- Katie! Remélem tudja, hogy a késést nem nézem jó szemmel! - az ajtót udvariasan kinyitotta nekem. - Nehogy baj legyen belőle! - miután a kormány mögé ült, a szemüveget a fejére csúsztatta és csillogó szemekkel a szemembe nézett.

- Mégis mi bajom lenne belőle? - a lábamat kicsit széttettem. Kenneth végig nézte a mozdulatot, majd beharapta az ajka szélét. - Kenneth úr, maga mégis mire gondol?

- Arra, hogy milyen meleg van itt!

Nevetve rátettem a kezem a combjára, majd átolvastam pár dokumentumot. Kenneth a cégtől pár méterre tett ki engem, ezért az ajtót becsuktam magam után, majd mosolyogva néztem, hogy szürke kocsijával egyenesen a bejárat elé hajt. Ott kiszállt, a kulcsot átadta, majd az autójával leparkoltak, ő pedig belépett a cég fotocellás ajtaján. A dokumentumokat a derekam mellé helyeztem és a macskaköves járdán a bejárat felé sétáltam, de ekkor egy nő váratlanul megállt előttem. A szemüvegét azonnal levette, innen gondoltam, hogy beszélni szeretne velem. Csak második pillantásra jöttem rá arra, hogy ezt a nőt már egyszer láttam Kenneth irodájában. Úgy éreztem, hogy az ő szépsége mellett én elbújhatok. Hosszú sötét haja volt, rikítóan szép szeme, telt ajka és kifejezetten szimmetrikus arca. Azt hiszem, hogy a modellek is pont így néznek ki. - Tudok segíteni?

- Láttam, hogy Kenneth autójából szálltál ki! - fogai közé helyezte a napszemüveg végét és alaposan végig nézett rajtam. Nem akartam tudni, hogy mit keres itt. Nekem csak az számított, hogy neki már nincsen semmi köze Kennethez. - Az új barátnője vagy, ha nem tévedek!

- Ne haragudj, de szerintem neked ehhez nincsen semmi közöd! - a válaszomra elnevette magát. Határozottan elállta az utam, ezért még mindig nem tudtam a bejárat felé menni.

- Mikor utoljára láttalak egy szent szűznek néztél ki! Mi történt, hogy ennyire felvágták a nyelved? - vonta fel a szemöldökét. - Hadd tippeljek! Már meg voltál neki, igaz?

- Ne nevettess! Van még valami? Hogy ha nem akkor lépj oldalra, mert szeretném elkezdeni a munkámat! - amikor kikerültem őt, váratlanul utánam szólt.

- Kenneth nem neked való! - amikor ezt kimondta, hirtelen megálltam. Én magam sem tudom, hogy miért cövekeltem le, hiszen nem kellett volna figyelnem a sületlenségére. - Kenneth jobban szereti a domináns nőnek! Az olyan nőket szereti, akik erősek és szeretnek irányítani! Leginkább az ágyban!

- Kösz! - fordultam vissza. - Majd észben tartom! - nevettem el magam kínosan. Magára akartam hagyni, de az eszem valamiért megálljt parancsolt. Normál körülmények között valóban hátat fordítottam volna, de az igazság az, hogy részben jól beszél: valóban határozottabb lettem. - Furcsa, hogy így beszélsz róla! Hiszen te már nem vagy a barátnője!

- Ez így van! - keresztbe fonta a kezét, majd elnevette magát. - De sokáig összejártunk! Sőt! - mutatta fel az ujját. - Amikor neked udvarolt, akkor is találkoztunk! Felmentem a lakására! - ekkor közelebb lépett, majd az ajkába harapott. - Az volt életem legjobb menete!

Elképedve néztem végig rajta. Ez nem lehet igaz! Kenneth nem olyan férfi! - Most biztos arra gondolsz, hogy Kenneth nem olyan férfi! Sajnálom, hogy elszomorítottalak! Csak nem szerelmes vagy?

Lesütöttem a szemem, majd a fejemet ráztam. Most jutottam el ahhoz a pontig, hogy nem akartam tovább hallgatni a hazugságait. - Viszlát! - fordítottam neki hátat.

- Ha nem hiszel nekem, akkor kérdezd meg tőle! Azt is kérdezd meg, hogy tízes skálán mennyire élvezte a szexet!

Dühösen léptem be a cég fotocellás ajtaján. A lépcsőházban szapora léptekkel mentem fel az emeletre. Nem tudtam, hogy mit gondoljak. Tagadni sem tudtam volna, hogy rosszul esett az, amit ez a nő mondott. Mielőtt kiléptem volna az emeletre, megtámasztottam magam a korlátnál és könnyes szemmel kifújtam magam. Azt hittem, hogy én ennél erősebb vagyok. Mégis kellemetlenül szembesültem a ténnyel, hogy ez cseppnyi hazugság képes a padlóra kényszeríteni. De mi van ha ez nem hazugság? Kenneth tényleg találkozott vele, amikor nekem udvarolt? Ez több szempontból is egy aljas húzás lenne tőle. Úgy döntöttem, hogy kerek perec megkérdezem tőle. Én nem randizhatok egy olyan férfival, akinek hűsége nem ezer százalékos. A folyosón beszéltem pár munkatársammal.

Miután becsuktam az irodám ajtaját, a székre helyeztem a táskámat és hevesen süllyedő mellkassal megálltam a vastag üvegfal előtt. Ott összefontam magam előtt a karomat és a belvárost néztem. A szomszédos épületek üvegére sütött a nap, ezért szikrázóan visszaverte a fényt. Az autók egymás mellett araszoltak a három sávú úton. - Csak az időt húzod, Katie! - megfordultam, majd az ajtóhoz sétáltam. Kenneth úr irodája előtt kettőt kopogtam.

- Gyere! - Kenneth hangjára kicsit összerezzentem, de tudtam tartani magam. Miután becsuktam magam mögött az ajtót, Kenneth felém pillantott és mosollyal ajándékozott meg. - Szia, Katie!

- Beszélnünk kell! - suttogtam határozottan. Kenneth a szemöldökét ráncolta, miközben oldalra biccentette a fejét.

- Ha a beszélgetésünk vége az lesz, mint ami tegnap reggel történt, akkor benne vagyok!

- Te lefeküdtél a volt barátnőddel akkor, amikor nekem udvaroltál?

Kenneth annyira meglepődött, hogy feszült testtartással hátra dőlt a fotelben. Kicsit nyelt, majd a tollat az asztalra csúsztatta. A szemében láttam, hogy amit az a nő mondott az igaz volt, de Kenneth szájából akartam hallani az igazságot. Ekkor Kenneth a szemöldökét ráncolta. - Ezt ő mondta neked? Mikor találkoztál vele?

- Az nem számít! Én csak azt szeretném, hogy ha őszintén válaszolnál! - az egész testem remegett, hiszen feszült és kifejezetten mérges voltam.

- Igen! - bólintott, mire sóhajtva homlokomra vezettem a kezem. Ekkor Kenneth a fejét rázta. - De akkor még meg sem fordult a fejemben az, hogy beléd szerethetek! - felállt, majd az asztal szélére támaszkodott. - Szingli férfi voltam! És amikor neked udvaroltam, te nem akartad fogadni! - csóválta a fejét. - Rosszul jött ki, hogy pont akkor feküdtem le vele, de szerintem nem követtem el hibát!

- Ó! - pillantottam oldalra. - Ha szerinted ez ilyen egyszerű! - tártam szét a kezem, mert én ezt nem így gondoltam. Kenneth is jól tudja, hogy akkor már volt valami köztünk. Lehet, hogy nem voltunk testi kapcsolatban, de éreztük, hogy akkor több volt köztünk mint egy egyszerű munkakapcsolat. - Nincsen igazad, te hagyjuk! Én hibáztam azzal, hogy megkérdeztem!

- Féltékeny vagy? - vonta fel a szemöldökét, mire váratlanul megindultam felé. Én magam sem tudom, hogy mi vett rá erre, de megtettem. Megtettem és észre sem vettem, hogy mit csináltam. A szemébe néztem, amikor megálltam előtte és határozottan felnyomtam a férfiasságát. Erre Kenneth határozottan felvonta a szemöldökét és nyelt egyet.

- Nem vagyok féltékeny! De szeretném leszögezni azt, hogy te az enyém vagy! - a tenyeremmel megmarkoltam és jobban megnyomtam a férfiasságát.

- Uhum, folytasd - kérte lágy hangon.

- És nagyon remélem, hogy számodra én vagyok, és én is leszek az egyetlen!

- Határozottan! Kössünk szerződést?

- Mi?! - szorítottam a férfiasságát.

- Írok egy szerződést! Pontok és feltételek lesznek benne! Ez a szerződés a kapcsolatunkról fog szólni és arról, hogy mit szabad! A te feladatod csak az, hogy elolvasod és aláírod!

- Munkaszerződés?

- Egy munkaszerződés, amit az állásajánlatban nem tüntettek fel! - ismételten nyelt egyet, hiszen éreztem, hogy miközben megmarkoltam a férfiasságát, határozottan keményebb lett. - A szerződés azt a célt fogja szolgálni, hogy megnyugodj és elhidd azt, hogy nem lépek félre!

- Egy szerződés kell a hűségedhez?

- Nem! Szerződés nélkül is hűséges vagyok, de szeretném pontokba foglalni azt, hogy milyen pózban és hol kefélhetlek meg! Ez lesz az apró betűs rész! Nem árt majd elolvasni! - pillantott a kezemre. Én is a kezemre pillantottam. Ekkor már ketten néztük a kezemet.

- Oké! - vettem el, Kenneth pedig megfordult, majd vissza ült az asztal mögé. - Ma estére készen leszek vele! A szerződés elolvasása miatt a kelleténél tovább fog tartani a munkanapod!

- Legyen! Akkor este, tollal a kezemben jöjjek vissza hozzád? - az asztalra támaszkodtam, miközben bekapcsoltam a fantáziámat. Már csak egy pici anime ördög hiányzott a fejem fölé. - Örülök, hogy mindent elkövetsz annak érdekében, hogy ne legyenek kétségeim a kapcsolatunk felől!

- Akkor örülök, hogy ezt megtárgyaltuk! Remélem, hogy a szerződés elolvasása után is ilyen együttműködő leszel!

- Az attól függ! - léptem hátra, majd mosolyogva végig néztem rajta. - Kíváncsian várom azt a bizonyos apróbetűs részt, Mr. Forster!

Mosolyogva kiléptem az irodájából, majd elkerekedett szemekkel a mellkasomra helyeztem a kezem. Hűha! Mi lesz ebből, uram atyám?!