Este hat órakor, amikor a nap már lement és sárga színt varázsolt az égre, kiléptünk az étteremből és nevetve vettük tudomásul, hogy zuhogott az eső. Nem csak a romantikus látvány, de az emberek reakciója lepett meg minket. A tó felől, távol az égen alig látható szivárvány jelent meg. A zuhogó esőben a sárga nap lemenő fénye szinte csillogóvá varázsolta az esüfüggönyt. Kenneth mosolyogva mellém állt, miközben az emberek nevetve az ég felé pillantottak és széttárt kezekkel engedték, hogy a nyári zápor elmossa őket. Felvont szemöldökkel Kenneth úr felé pillantottam, aki szemöldökét ráncolva a fejét rázta. A naplemente bevilágította az egész tábort, sárga csíkot festett a víz felszínére. Miközben a szivárvány egyre jobban látszódott és az eső függöny alatt többen nevetve futottak, rájöttem arra, hogy ebből nem engedek. - Jöjjön csak! - hirtelen megfogtam Kenneth kezét, és a szakadó esőben a faház felé futottunk. Az embereket kikerülve élveztem, hogy az eső miatt elázik a hajam és a testemre tapad a ruhám. Megtorpantam, amikor a távoli dombok felé haladt a nap. Varázslatos és romantikus volt. Nem érdekelt, hogy folyt rólam a víz, hogy minden ruhám rám tapadt. Élvezni akartam ezt a pillanatot. - Ez olyan gyönyörű! - mondtam, miközben a lemenő nap sötét színe megvilágította az arcunkat. Ott abban a pillanatban, Kenneth elém lépett, lassan a vizes arcomra helyezte a kezét és mélyen a szemembe nézett. Tudtam, hogy eljött a pillanat, amikor már nem hátrálhatok meg. Nem is akartam. A vizes arcára simítottam a kezem, mosolyogtam, miközben ujjával az ajkamat érintette.

- Te vagy a gyönyörű! - őszintének tűnt, ezért meghatódva elmosolyodtam. Ott a szakadó esőben, miközben a szivárvány megjelent a háta mögött, nem gondoltam másra, csak arra, hogy ez a férfi az enyém legyen. - Mindent megadok neked, amire szükséged van! - suttogta közel az ajkamhoz. - Boldogságot, szerelmet, könnyeket és nevetést! - csóválta a fejét. - Mellettem boldog lehetsz! - miközben az ajkát néztem, az arcán végigfolyt az eső, a haja aranyosan a homlokára tapadt. A pólója alatt látni lehetett izmos mellkasának és lapos hasának minden vonalát. Ekkor jöttem rá arra, hogy minden perc megérte. Az eső cseppek miatt nem láthatta, hogy sírok, ezért hálát adtam az Istennek, hogy szakadt az eső.

- Én nem kérek sokat! Csak azt, hogy szeress! - válaszoltam, de ekkor bólintott, majd szinte egyszerre történt, hogy egymáshoz hajoltunk és visszafogottan megcsókoltuk egymást. Ez nem olyan csók volt, mint a filmekben. Kenneth nem falt fel. Inkább lassan és romantikusan csókolt. Minden pillanatot kiélvezett. Kezével óvatosan hátra túrta a hajam, ajkával úgy simogatta az ajkam, mintha régóta ismernénk egymást. Hogy ha a világon létezik tökéletes és szenvedélyes csók, akkor ez az volt. Kenneth nem hajolt el tőlem. Lehunyt szemmel élveztem az ajka meleg és puha érintését. Istenem! A világ legjobb csókja volt. Emlékszem, hogy játékosan végig nyalta a nyelvem és várta, hogy viszonozzam. Hamar viszonoztam a játékot, kezemmel mélyen a vizes hajába túrtam és csak jobban oldalra biccentettem a fejem. Mint a romantikus jeleneteknél, úgy az ajkunk is mágnesként mozgott. Tökéletesen passzoltunk egymáshoz, és felvettük a másik mozdulatát. Kezemmel végigsimítottam a vizes mellkasát, a hasát, majd a feneke fölött összekulcsoltam. Percek óta csak csókolóztunk. Nem szakítottuk félbe. Egyszerűen csak élveztük, hogy minden akadály és fal ledőlt köztünk. Kenneth jobban és szenvedélyesen csókolt. Ajkát jobban kinyitotta, én közben közelebb hajoltam hozzá. Amikor elhajolt, hevesen süllyedt a mellkasa, és csillogott a tekintete. Nem tudtam, hogy mit mondjak, ezért csak a szemébe néztem, majd a háta mögé pillantottam. - Szivárvány! - vigyorogtam.

- Nem érdekel a kurva szivárvány! - egy hirtelen mozdulattal megemelt, a lábamat boldogan a dereka köré kulcsoltam, kezemet az arcára helyeztem és ismételten megcsókoltam. A fejemet is elvesztettem, amikor a meleg ajka a számhoz ért. Csók közben mosolyra húztam az ajkam és élveztem, hogy végre együtt vagyunk.

- Mintha dézsából öntötték volna! - késő este a fürdőszobából kilépve a hajamra tekertem a törölközőt és mosolyogva Kenneth felé pillantottam, aki az ágy szélén ült. Mosolyogva felém pillantott, majd az arcomat fürkészte.

- Szerintem ideje volt egy jó zápor esőnek! - a telefonját lezárta, majd fejét oldalra biccentve végignézett rajtam. - Végre! - suttogta csillogó szemekkel. Futónadrágban és pólóban ültem az ágy közepére. Miközben magam alá húztam a lábam, addig a kezembe vettem a zacskó csokit és Kenneth szemébe néztem.

- Akkor már nem kell magáznunk egymást, igaz? - kuncogtam, miközben adtam neki egy becsomagolt csoki szemet.

- Én nagyon remélem, hogy nem lesz rá szükség! - túrta hátra a haját. - Beszéljünk a részletekről, kedves Katie! - mivel nem számítottam semmi ilyenre, kíváncsian oldalra biccentettem a fejem. - Látom felkeltettem az érdeklődésed!

- Remélem nem akarsz velem valamilyen erotikus szerződést aláíratni! - ekkor Kenneth tenyerébe temette az arcát és elnevette magát. Egyáltalán nem volt furcsa, hogy közelebb kerültünk egymáshoz. Olyan természetesnek hatott, hogy nagyon jól éreztük magunkat. Nem feszengtünk és nem voltunk zavarban.

- Nem lesz szerződés! - kért még egy csokit. Miután átadtam neki, mosolyogva folytatta. - A dolog igazából a magánéletünket és a szakmai életünket érintené! - fürkészte az arcomat. - A magánéletben szeretnélek randevúkra és szép helyekre vinni! A munkahelyen természetesen a munkához illő módon szeretnék viselkedni, de természetesen nem kell feszengeni: Nappal egy két csók még belefér a főnököddel, igaz?!

- Rendben! Akkor a fenekemet sem nézheted!

- Semmi pénzért nem mondanék le erről! - ellenkezett azonnal. - Én csak azt mondom, hogy a munka az munka! Ez ennyi!

- Tehát legyek jó asszisztens! - elemeztem a dolgokat. - Egyébként teljes mértékben megértem és átérzem, hogy mit szeretnél kihozni ebből! - ekkor félre helyeztem a zacskó csokit, majd mosolyogva Kenneth mellkasához bújtam, aki elkezdte simogatni a hajam. - Figyelnünk kell arra, hogy mások ne figyeljenek fel a tiltott viszonyunkra!

- Tiltott viszony! - kuncogott. - Ez tetszik! - simogatta a vállamat, majd puszit nyomott a homlokomra. - Akkor minden rendben, Katie? Tudjuk ezt teljesíteni?

Lenyűgözött, hogy ennyire közvetlen és alapos volt. Elvarázsolt, hogy udvarias és figyelmes volt velem. Már az elején éreztem, hogy Kenneth különleges és más mint a többi. Most, hogy végre az enyém lett, rájöttem arra, hogy én vagyok a világon a legszerencsésebb nő. - Azon gondolkozom, hogy mondjam el a barátnőmnek!

- Szerintem Karen azóta szurkol nekünk, amióta megtudta, hogy az asszisztensem lettél!

- Ez igaz! - nevetve vele szembe fordultam, majd sóhajtva az arcát néztem. - Azt hiszem, hogy ez egy gyönyörű kapcsolat kezdete! - simogattam a rövid haját. Kenneth megfogta a kezem, majd puszit nyomott a kézfejemre. - Megmondom őszintén, hogy az elején féltem attól, hogy érezni fogok irántad valamit! Azért féltem, mert nem akartam csalódni! Viszont most biztos vagyok abban, hogy benned nem fogok csalódni! - nevettem, miközben ajkamra tapasztotta az ajkát és lassan fölém támaszkodott. Amikor a lábam közé térdelt és visszafogottan lehajolt hozzám, annyira elvarázsolt, hogy végig simítottam a karját. Nem mondtam neki, hogy ez nekem túl gyors, hiszen nem volt rá szükség. Tudtam, hogy nem tenne olyat, amivel bántana vagy félelmet keltene bennem. - Olyan jóképű vagy!

- Te pedig gyönyörű! - miközben a törölköző lejött a fejemről, Kenneth a vizes hajamba túrt és visszafogottan megcsókolt. - Hoztál hajszárítót? Megszárítom a hajad! - súgta két csók között.

- Én nem hoztam! Te hoztál? - kuncogtam, miközben gondterhelten a fejét csóválta. Egyenesen felnéztem rá, majd hozzá hajoltam és nyomtam egy puszit az arcára. A következő puszit a homlokára, majd az orrára szántam, de Kenneth nevetve megfogta az állam és szenvedélyesen megcsókolt.

Éjfél előtt a lámpa halvány fényében egymással szemben feküdtünk, miközben hunyorogva egymás arcát fürkésztük. Elvarázsolt Kenneth tekintete, a borosta az arcán és a szeme mellett összefutó ráncok. A lámpa halvány fénye visszafogottan világította meg az arcát és a fáradt tekintetét. - Mesélj nekem valamit! - az eső már nem zuhogott, de még hallottuk, hogy visszafogottan esik. Ekkor Kenneth a párna alá helyezte a kezét, így megemelte a fejét, hogy jobban lásson engem.

- Amikor a nagyapámmal ide jöttünk az egyik faház teraszán ültünk és a csillagokat néztük! Akkor az időt azzal töltöttük, hogy kitalált rémtörténeteket mesélt nekem! Nagyon sok volt! Viszont volt egy történet, ami igaz történetével lopta be magát az emberek hétköznapjaiba! Ez nem olyan történet volt, amit egy kilenc éves fiú szívesen végig hallgatna, de nekem azt is elmesélte!

- Elmeséled? - suttogtam.

- Gyere ide! - a takarót felemelte, ezért mosolyogva bebújtam hozzá. A lábainkat össze akasztottuk, miközben átkaroltam a derekát és nyakához nyomtam a fejem. - De te kérted! Nem vállalok felelősséget a rém álmaidért! - nyomott egy puszit a fejemre, miközben mosolyogva felsóhajtottam. - Az egész azon a napon történt, amikor a kemping megnyitotta kapuit, pontosan 1994 ben! Mindenhonnan jöttek látogatók! Köztük voltak furcsa és csendesebb emberek is! Ilyen volt egy hetven éves bácsi is, akit Richardnak hívtak! Richard már nem tudott önállóan járni, ezért tolószéket és járókeretet hozott magával! Nem egyedül volt, hanem mellette volt egy harminc éves ápoló, Suzy! - suttogta, miközben kicsiket pislogva az ablakot fürkésztem. - Az itt nyaralók felfigyeltek a bácsi mogorva és ijesztő stílusára! Az elmondásuk alapján sok gyereket ijesztgetett és rájuk szólt mert mindig hangoskodtak! A szülőknek elegük lett a hetven éves bácsi undok, könyörtelen és zsémbes viselkedéséből! Egy napon, Suzy zuhanyozott, amikor a bácsit egyedül hagyta a faház előtt. Az egyik szülő azt mondta a bácsinak, hogy nagyon szívesen megmutatja neki a tavat. Ez így is volt, nem volt benne rossz szándék! - a mellkasán nyeltem egyet, hiszen éreztem, hogy mi lesz ennek a történetnek a vége. - A bácsi élvezte a napsütést! Könnyek is szöktek a szemébe! De amikor a szülő nem figyelt, a tolószék egyenesen a tóba gurult. A szülő már nem tudta utolérni, a tolószék pedig a mély vízbe zuhant. Percek alatt elmerült, és vele együtt a bácsi teste is! A szülők próbálták eltussolni a történteket, de másnapra a rendőrök is ki értek és a Richard testét keresték, ám rejtélyes okokból nem találták. Szemtanut nem találtak, ezért lezártnak tekintették az ügyet. Viszont pár nappal később, érdekes hangokat és jelenségeket tapasztaltak a kemping lakói. Az ebédlőben például mély nevetést, és nyikorgó fém hangot hallottak. Sokan megijedtek és azonnal pakolni kezdtek. Akkor még nem sejtették, hogy a félelmük jogos! - összeráncoltam a szemöldökömet és jobban magamra húztam a takarót. - Richard szelleme visszatért, hogy bosszút álljon azon, aki miatt ő meghalt. Viszont nem a szülőn akart bosszút állni, hanem...

- Te jó ég! Az ápoló, Suzy! - morogtam könnyes szemmel, miközben kirázott a hideg. Kenneth bólintott.

- Richard szelleme úgy gondolta, hogy ha Suzy akkor nem hagyja magára, akkor nem fullad bele a vízbe. A rém történet szerint, Suzy pont a tükörben állt, amikor az idős bácsi, szürke és eltorzult teste megjelent mögötte. Már nem volt szüksége tolószékre. Csak állt ott, mint egy darab hús. Vékony és csontos teste szürke és fonnyadt volt. Szeme fennakadt, a feje oldalra állt. Suzy, az elején azt hitte, hogy képzelődik, de minden nappal rosszabb lett. Mindenhol a bácsi szürke, élettelen testét látta. A fejében a hangját hallotta és a tolószék nyikorgó hangjára ébredt fel. Végül Suzy megbolondult és a fürdőkádban vágta el az ereit! Mindent elöntött a vér! A lány testét végül a rendőrök szedték ki. Azóta persze elvérzett! - Kenneth a fülemhez hajolt, miközben próbáltam a hallottakat feldolgozni. - És, hogy mi történt a bácsi szellemével? - simította meg a hajam. - Azt mondják, hogy mai napig a kempingben kísért! Azt mondják, hogy az örökké valóságig fogja kísérteni a szülőket, az orvosokat és az ápolókat is, hiszen csak ők tehetnek arról, hogy ő meghalt!

- Hűha! Közelebb bújok hozzád! - helyeztem a lábam a lábára, miközben lehunyt szemmel kifújtam magam. - Ez vérfagyasztó és ijesztő! Egyébként megértem a bácsit, hiszen mindenki elítélte! Holott szerintem egy nagyon jószívű és mosolygós férfi volt! Viszont az meglepett, hogy Suzyt akarta! Azt hittem, hogy a szülőn akar bosszút állni, aki nem figyelt rá! Szegény ápoló! Most a hatása alá kerültem! - nyeltem egyet.

- Hát igen! És erről írtak egy könyvet is: A kékhegyi kemping szelleme! Szigorúan felnőtteknek ajánlott, hiszen sok benne a pszicho és az emberfeletti erő!

- Egyszer olvassuk el! - hunytam le a szemem, miközben Kenneth a kisvillany felé nyúlt, de én azonnal lefogtam a kezét. - Le ne merd kapcsolni! - sziszegtem, miközben kuncogott.