A hétvége után sziporkázva és kifejezetten boldogan léptem be a cég ajtaján. Eddigi életem során kevés reményeket fűztem a szerelemhez és ahhoz, hogy megtalálom az igazit. A nagyanyám mindig azt mondta, hogy ha egy férfi nem udvarol és nem kitartó, akkor a vele lévő kapcsolat sem lesz hosszú. Viszont Kenneth nem csak kitartó volt, de az udvariasságával és a tökéletes magatartásával nem csak elrabolta a szívemet, de végre kimondhatom azt is, hogy: szerelmes vagyok belé. Az eltelt hetek alatt nem csak felkeltette az érdeklődésem, de bebizonyította azt is, hogy vele nem csak működik a kémia, de egy párkapcsolatban is jó lenni.

A lépcsőház kék ajtaját becsuktam magam után és amikor kiléptem az emeletre, a mosoly az arcomra fagyott. Jessica összefont karokkal állt előttem és az arany karórájára pillantott. Én is az órámra pillantottam és csak ekkor vettem tudomásul azt, hogy tíz percet késtem. Én magam is meglepődtem, hiszen nem volt szokásom késni. Én mindig pontos és precíz vagyok. Zavartan igazítottam meg a hátrafogott hullámos hajam, mert felvontam a szemöldökömet. - Alig két hónapja dolgozol nálunk, de máris elkezdted gyűjteni a késéseket? Gyere velem! - Jessica kecses lépésekkel hívott maga után, ezért zavartan engedelmeskedtem, majd a folyosó végén megálltunk egy irodai ajtó előtt. - Nem tudom, hogy sikerült elérned, de Kenneth úr tegnap este e mailben értesített arról, hogy készítsek elő számodra egy irodát! - amikor kinyitotta előttem az ajtót és szembe találtam magam egy kicsi iroda szobával, azt hittem, hogy a boldogságtól elájulok. Alig akartam hinni a szememnek. Egy takaros, tökéletes és visszafogott iroda szoba várt rám. Középen volt egy íróasztal, rajta egy szürke Apple laptop. Az asztal mögött tökéletes kilátást nyílt a város hatalmas üvegépületeire. Szégyenlősen az irodai szoba közepére léptem, majd Jessica szemébe pillantottam, aki mogorva mosollyal ajándékozott meg. - Érezd magad megtisztelve, Katherina!

- Igazából én csak a Katiet használom, de úgy hívsz ahogy akarsz... - a felét nem hallotta, hiszen szapora léptekkel elhagyta az irodámat. A boldogságtól majdnem kicsattantam. A padlizsán színű aktatáskámat az asztal szélére helyeztem, miközben kezemmel megsimítottam az asztal felületét. Ezt Kenneth intézte nekem? Miért? Mikor? Az első ami eszembe jutott az az volt, hogy minél hamarabb meg kell köszönnöm ezt az ajándékot. Noha nem szorultam egy saját irodára, de kifejezetten örültem, hiszen ez azt súgta, hogy a munkám megérdemelte. A munkám, igaz?

Reggel kilenc órakor a kilátást néztem, amikor váratlanul kopogtak az ajtón. Meglepődtem, amikor Kenneth Forster. szikrázóan gyönyörű mosollyal az arcán lépett be az irodába. Végignéztem a sötétkék ingén, a szürke öltönyén és a tökéletesen belőtt haján. Kenneth nem csak jóképű, elegáns, de kifejezetten figyelmes volt velem. Az öltönyét egy mozdulattal kigombolta, majd csípőre helyezte a kezét. - Jó reggelt, Katie! - az iroda közepén megállt, és miközben összefontam magam előtt a kezem, ő jól ismert pillantással nézett végig rajtam. - Muszáj megjegyeznem, hogy ma is nagyon szép vagy! - végignézett a bordó színű egybe ruhámon és a fekete magassarkú cipőmön. - Remélem, hogy tetszik az iroda!

- A te irodád mellett van!

- Csak, hogy ne kelljen annyit sétálnod! - tudtam, hogy csak percek kérdése és egymásnak esünk. Amióta megismertem őt, azóta hozzászoktam a lassú játékhoz, de amióta megcsókolt, azóta megállíthatatlanul vonzódni kezdtem hozzá. Nem voltam már tinédzser. Annyira vágytam ennek a férfinak az illatára és az érintésére, hogy legszívesebben itt és most odaadnám magam neki. A pillantása szinte letépte rólam a ruhát, a mosolya csak jobban csábított. - A precíz és pontos munkád eredménye! Használd egészséggel!

Úgy lesz! Csak gyere ide és tépd le a ruháimat!

- A többi alkalmazottnak nincsen irodája! - az asztalra támaszkodtam, majd kicsit előre hajoltam. A ruhám kivágása miatt tudtam, hogy Kenneth tökéletes belátást kapott a melltartómba. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire akarni fogom őt. És, hogy miért pont itt? Mert a gondolat is felizgat, hogy az asztalra ültet és végig csókolja a testemet. Mert szerelmes vagyok a gondolatba is, hogy van egy közös titkunk. Mert ez a tökéletes férfi csak az enyém.

- Azért mert ők sima alkalmazottak! De te az egyik nagyfőnök személyi asszisztense vagy! Jessicának is van irodája! - a szemét összehúzva nézett végig rajtam, majd mosolyogva lazított a nyakkendőjén. - Egy kicsit meleg van, nem gondolod? - a hosszú üveg felé mutatott. - Nagyon besüt a nap!

- Egy kicsit igen! - suttogtam pajzán mosollyal az arcomon. Hűha! Mit csinálok? Flörtölök a saját párommal? Ez kész őrület! De ha már valami izgalmat kell vinni a kapcsolatunkba, akkor ez egy olyan pillanat legyen. - Hirtelen nekem is melegem lett! - csábító mozdulatokkal legyeztem magam, ezért Keneth lassan hátra lépett, lapockáját az ajtónak nyomta, majd a szemembe nézve kulcsra zárta az ajtót. A kattanás közben a szívem hatalmasat dobbant. Éreztem, hogy a vágy és az adrenalin eluralkodik rajtam. - Említettem már, hogy tetszik a berendezés? - suttogtam. - Főleg ez az asztal! - miközben megsimítottam az asztalt, Kenneth szeme mellett összefutottak azok az édes ráncok. Élvezte, hogy felvettem a játékot.

- Ki próbáltad már? - öltönyét levette, a fogasra akasztotta, és miközben végig néztem a feszes nadrágba rejtett fenekén, a fejemet ráztam.

- Még nem volt alkalmam! Mit gondolsz? - ekkor Kenneth megindult felém. Amikor az asztal elé álltam, ő puszta nyers erővel megemelt, majd az asztalra ültetett. Azt hittem, hogy elájulok, hiszen a következő pillanatban olyan hévvel csókolt meg, hogy abba beleszédültem. A lábamat széttettem, Kenneth pedig középre állt. A vádlimat a feneke köré kulcsoltam, miközben fogadtam az erotikus csókjait. Mintha egy vulkán robbant volna köztünk. A csók közben kigomboltam az inge utolsó gombjait. Amikor rálátást kaptam a tökéletes hasára, akkor ujjaimat végig szántottam a bőrén. A körmöm hegye piros csíkot hagyott maga után, miközben ajkával a nyakamra tapadt. Tudtam, hogy nem kellett sok ahhoz, hogy teljesen felizgassuk egymást. Ezt talán annak köszönhetjük, hogy hosszú hetekig egymás türelmével játszottunk. Miután bebizonyította, hogy ő nem olyan férfi, én magam is bátrabban engedtem olyan dolgokat, amiket normál körülmények között nem kellett volna. Ilyen volt ez is. A saját íróasztalomon ülve engedtem, hogy a főnököm feltűrje a bordó ruhámat és a lábam közé nyúljon.

- Teljesen felizgattál! Képtelen vagyok elmenni innen és a munkámat végezni! - Kenneth méz édes csókot nyomott az államra, miközben a csipke bugyim alá vezette a kezét. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el az ajkamat, szinte könyörögtem, hogy érintsen meg. Az ing lógott a felsőtestén, miközben a vállába markoltam. Kenneth úgy érintett meg, mintha hónapok óta erre éhezett volna. Én pedig úgy engedtem, mintha évek óta ezt a pillanatot vártam volna. A fejemet hátra döntöttem és lehunytam a szemem, amikor megtalálta a legérzékenyebb pontomat. Akkor dörzsölni és ingerelni kezdett. - Élvezném, ha minden reggel a kávé helyett ezt kapnám tőled! - bugyimat félrehúzta, hogy a keze kényelmesebben elférjen. Felnyögtem, szinte kínzott az érintése. Melegem lett, szinte rám tapadt a ruha. A szívem a torkomban dobogott, leplezni sem tudnám, hogy teljesen magával vitt. - Élvez el! Élvez el és ígérem, hogy a közös életünkben azt csinálsz velem, amit csak akarsz! - a tarkómra simítottam a kezem és beharaptam az ajkam. Eddig elképzelni sem tudtam, hogy milyen érzés egy férfi keze miatt a csúcsra jutni. Azt hittem, hogy nincsen benne semmi különös. Viszont amikor kenneth keze ingerelte a nőiességemet, teljesen elvesztettem a fejem. Az alkarommal hátra feküdtem, megtámaszkodtam az asztalon és csak élveztem. Az arcom kipirult, a testem megfeszült. Minden érintése, minden égető és izgató simogatása közben felsóhajtottam. Kennethnek köszönhetően hamar elértem a gyönyör kapujáig. Ha pontosabban kéne fogalmaznom akkor az isteni keze érintése miatt egy kisebb atomrobbanást éltem át. Az egész testem megfeszült és megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Ingerlő kezére szorítottam és még akkor sem kaptam fel a fejem, amikor váratlanul kopogtak az ajtómon. Kenneth a kezét automatikusan a számra tapasztotta és jelezte, hogy maradjak csendben.

- Katie! - Kenneth szemébe néztem, aki fejét rázta, majd kivette kezét a bugyimból. A lábamat összeszorította, majd ingét gyorsan végig gombolta. - Miért van zárva? - szórakoztatta magát Jessica, aki minden bizonnyal azt hitte, hogy nem vagyok az irodában.

- Basszus! Nekem értekezleten lenne a helyem! - suttogta Kenneth, miközben az asztal szélén ülve próbáltam összeszedni magam. A helyzethez képest egymás szemébe néztünk és halkan elnevettük magunkat.

- Lehet, hogy az ebédlőbe ment! Megnézem ott is! - amikor hallottuk, hogy jessica magassarkújának a hangja elcsendesül, gyorsan összekapartam magam és felsóhajtottam. Kenneth a szemembe nézett.

- Nekem értekezleten lenne a helyem! Igazából már öt perce elkezdték! - elém lépett, majd gyors csókot lopott tőlem.

- Igen! Azt hiszem, hogy nekem is... áh mindegy... - legyintettem, hiszen nem tudtam mit hozzáfűzni a dologhoz. Kenneth pajzán mosollyal az arcán végig nézett rajtam, majd az ajtóhoz lépett.

- Remélem, hogy minden reggelt így kezdjük, Katie! - suttogta, majd kinyitotta a zárat, a fejét kidugta és torkát köszörülve kilépett a folyosóra.

- Részemről az öröm! - támaszkodtam neki az asztalnak.

Késő este Karen arra várt, hogy mindenről beszámoljak neki. Azt már tudta, hogy összejöttünk, de arról nem meséltem neki, hogy reggel a saját irodámban a saját asztalomon elégített neki. Nem szégyelltem magam a történtek miatt. Inkább boldog és energiadús voltam. - Akkor mesélj! Látom rajtad, hogy valamit mondani szeretnél! - a nappaliban található pultnál ültem és melegszendvicset ettem.

- Ez a férfi hihetetlen! - haraptam az alsó ajkamba.

- Ajaj! - támaszkodott a pultra. - Itt valami van a háttérben!

- Miből gondolod?

- Róla beszélünk és te összeszorítod a combodat! Ilyen hamar elvette a szüzességed?! - amikor végignézett rajtam, én csak kipirult arccal felnevettem.

- Dehogyis, Karen! Csak...mindegy! Nem fogok neked beszámolni a részletekről!

- Ehja! - tette csípőre a kezét. - Hova tűnt az én megszeppent, örök szingli barátnőm? - dobott nekem egy konyharuhát.

- Mit meséljek? Reggel kaptam egy saját irodát!

- És?!

- Kipróbáltuk az asztalt!

- Mi?! - kiabálta. - Mi volt?!

- Hát öhm... - nevettem a szememet lesütve. - A kezével! Tudod... - haraptam bele a melegszendvicsbe.

- Ó! - suttogta. - Csak ennyi?!

- Ha nem lett volna bezárva az ajtó, akkor benyitottak volna hozzánk!

- Ez már igen, anyukám! És sikerült neki?! - pislogott szaporán.

- Ja! - haraptam az ajkamba. - Őrületes volt! - felálltam és a szobám felé sétáltam, miközben Karen így szólt:

- Hm! Nekem is kell egy Kenneth Forster! Vajon hol tudok rendelni?!