- Nagyon úgy tűnik, hogy tetszik neked ez a nő! - a legjobb haverom öntelt mosollyal az arcán fogadta el a kávét, majd lábát keresztbe fonta maga előtt és felhúzott szemöldökkel mosolygott. Az arcán látni lehetett azt az "én megmondtam" kifejezést ami csatlakozott a megszokott beképzeltségéhez. Nem tagadom. A hétvégén kifejezetten jól éreztem magam Katie társaságában és valóban rájöttem arra, hogy bennünk sokkal több a közös, mint a különböző dolog. - És milyen vele? - tárta szét a kezét.

- Megmondom őszintén, hogy annyira még nem közeledünk egymáshoz, hiszen ő az én asszisztensem! - pislogtam nagyokat. A nyers igazság nem esett jól, de már az elején tudtam, hogy Katievel lesznek még gondjaim. Nézeteltérésekre és gondokra számítottam. Arra viszont nem, hogy egy vasárnapon elviszem szívem legféltettebb helyére. - Viszont tudjuk, hogy ebből talán még lehet valami! - húztam össze a szemem. - Kiderült, hogy én sem vagyok egy beképzelt, idióta!

- Fogadunk, hogy ezt ő mondta?! - nevetett, miközben kopogtak az ajtómon. A szemöldökömet ráncoltam, hiszen katie kopogási módja sokkal visszafogottabb és halkabb szokott lenni, ellenben ezzel a tapintatlan és türelmetlen kopogással. Egy "gyere" szó után, nem Katie, hanem az exem robogott be az ajtón. A haverom annyira meglepődött, mint én. A szemöldökét magasba húzta, majd próbálta visszafogni a túlzott nevetését. Linda a fejére csúsztatta szemüveget, majd az egyik fotelba dobta a lakk táskáját. - Akkor azt hiszem, hogy én megyek is! - nyelt egyet, majd a kávét az asztalra helyezte, és nagy szemekkel kiviharzott az irodából. Én ott maradtam a gyilkos pillantású exemmel, miközben sóhajtva felnyitottam a gépem tetejét.

- Nem is mondasz semmit?! - azonnal a közepébe csapott. Mivel az időm kevés volt, gyorsan feltettem a kezem és kértem, hogy legyen rövid. - Te nem parancsolhatsz nekem! - tette fel a mutatóujját, majd egyenesen az asztalra támaszkodott. Farkasszemet néztem a gyönyörű nővel, aki régen szerelmet, de ma már csak undort váltott ki belőlem. - Mégis mit képzelsz? Félig megdugsz, aztán kirúgsz?

- Még mindig annál vagy leragadva? - kényelmesen hátra dőltem a széken, hiszen azóta olyan sok dolog történt az életemben, hogy el is felejtettem azt az erotikus estét. - Ha azt mondom, hogy fáradt voltam, akkor hiszel nekem? - biccentettem oldalra a fejem.

- Mikor lettél ilyen szívtelen? Régen mindig benne voltál egy érzelemmentes szexben! Viszont amit a múltkor csináltál, az egyáltalán nem vall rád! - a szemét összehúzta és keresett valamit a tekintetemben. Az már biztos, hogy ő még mindig ugyan olyan okos nő volt. A nagyapám mindig azt mondta rá, hogy okos és vad, de nem igazán illik hozzám. Nagyapa mindig dícsérte Linda szépségét és a határozottságát, de mindig volt benne egy hozzám nem illő viselkedés. Vegyük példának Katiet. Ő egy kifinomult, visszafogott és okos nő. Az olyan nők illenek hozzám, mint Katie. Linda a szöges ellentéte. A papa azt is mondta, hogy ő szerinte nem fog sokáig tartani. Emellett sokszor elismerte, hogy szép pár vagyunk, de ég és föld. - Várjunk csak! - ült az asztal szélére. - Neked csillog a szemed! - már értette, hogy mi változott rajtam, hiszen kacagva elnevette magát. - Ki a csaj?

- Nincs itt semmiféle csaj! Mi ketten soha nem voltunk elég jók egymásnak!Nem is értem, hogy egy szakítás után mit akarsz még tőlem! Szexet? Hát nagyon sajnálom, de arra sem vagy elég jó! - amikor gyilkos pillantásokkal ajándékozott meg, váratlanul kopogtak az ajtón. Amint meghallottam a szívem hevesebben kezdett el verni, és éreztem, hogy az arcom elpirul. Mindketten az ajtó felé pillantottunk, hiszen éreztük, hogy ő Katie lesz.

- Nem hívod be? - mosolygott az asztal szélén ülve. Egy mély "jöjjön" szó után, Katie mosolyogva benyitott az ajtón, de amikor megpillantotta az asztalom szélén mosolygó nőt, a tekintetét azonnal lesütötte. Linda alaposan megnézte magát. Katie ma valóban gyönyörű volt. A vállig érő haját hullámosan hordta. Ezek a hullámos tincsek szépen keretezték az arcát és a barna szempárt. A keskeny testét egy púder színű ceruza szoknya, fehér trikó és szintén púder színű blézer takarta. A csuklóján arany karperecek csillogtak. A fülében is csillogó fülbevalót viselt. Ez a nő több szempontból tökéletes és egyedi. Fél szemmel láttam, hogy Linda sárgulni kezdett az irigységtől. - Ejha! - kuncogott. - Ez aztán a szép darab! - Katie szemébe pillantottam, aki figyelmen kívül hagyta a beszólást, majd papírokat nyújtott át nekem.

- A kért dokumentumok! - mosolyogva elfogadtam tőle és bocsánatkérő pillantásokkal ajándékoztam meg. Nem akartam egy utolsó paraszt lenni, de szívesen elküldtem volna Lindat.

- Olyan szerencsés pasas vagy, hogy ilyen gyönyörű nők vesznek téged körbe! - váratlanul Linda szólalt meg, aki vigyorogva végignézett Katien, aki látszólag kényelmetlenül érezte magát.

- Linda! Ha nincsen további mondandód, akkor távozz! - a lehető legudvariasabban próbáltam kiküldteni őt. - Szeretnék dolgozni!

Miután Linda barátságtalan tekintettel nézett Katiere, a kezébe vette a táskát és becsapta maga után az ajtót. Amikor ketten maradtunk, Katie szóhoz sem tudott jutni. - Köszönöm! - mutattam a dokumentumok felé. - Hogy érzi magát? - próbáltam elterelni a témát, de látszólag Katie még mindig leragadt annál, hogy ez a nő az asztalom szélén ült. Láttam rajta, hogy érdekli, de nem merte megkérdezni, hogy ki volt.

- Igazából jól érzem magam, köszönöm! - helyezte maga elé a kezét, majd felenevett. - Nem tartozik rám és nem is lenne jogom ilyet kérdezni, de ő a barátnője volt? - annyira aranyos volt, hogy legszívesebben megcsókoltam volna.

- Nem a barátnőm! Nekem nincsen barátnőm, Katie! - dőltem hátra a széken. - Ne aggódjon!

- Óh, én nem... - tette fel a kezét, miközben az órára pillantottam, ami délután három órát mutatott. - Akkor én megyek is!

- Mit fog csinálni az este? Ismerek a városban egy jó gyorsbüfét! Nem olyan mint egy elegáns étterem, de a kaja náluk nagyon jó! - a szívemből beszéltem, a szívem pedig azt akarta, hogy vele legyek. Katie felvont szemöldökkel fejét rázta, majd nyelt egyet.

- Rendben! - mosolygott.

- Este hétre magáért megyek! - mondtam boldogan.

Késő este a város elképesztő volt. Az emberek mosolyogva beszélgettek és történeteket meséltek egymásnak. Azt akartam, hogy Katie megismerje a várost, hogy találkozzon olyan szituációkkal, amivel a munka ideje mellett nem tud. A tekintete csillogott, miközben a parkban sétáltunk és néztünk egy férfit, aki egy széken hegedűn játszott. Sokan körbe állták őt, hiszen tehetséges és ügyes volt. A bácsi már idősebb volt, de látni lehetett rajta azt, hogy tiszta szívvel szereti a zenét. Miközben tovább sétáltunk, Katie a farzsebébe helyezte a kezét, és rám pillantott. Nem tudtam levenni róla a szemem. Egy egyszerű barna inget és farmer nadrágot viselt. A haját szorosan felkötve hordta. - Hm! Nagyon finom ez a szósz! Egy kicsit pikáns, de tökéletes! - a kezében tartott kajára mutatott, majd felvonta szemöldökét. - Nem gondoltam volna, hogy ennyire szeretni fogom! - a parkban megálltunk, miközben mindketten a kocsi felé pillantottunk. A fehér bódé előtt sokan álltak és türelmetlenül várták a meleg gyorskaját. Aki megkapta az leült az egyik szabad padra és a színes fénysor alatt elfogyasztotta a barátjával, ismerősével. - Köszönöm, hogy elhozott ide!

- Én köszönöm, hogy elfogadta a meghívást! - sétáltunk tovább a járdán. - Beszélnem kell arról, hogy ki volt az a nő az irodámban? - Katie szemöldökét ráncolva azonnal a fejét rázta, de a szívem mélyén éreztem, hogy nagyon is akarja tudni. - Régen ő volt a szerelmem! Tudom, hogy fura, hiszen eléggé lobbanékony nő lett belőle! Adta az isten, hogy elváltak útjaink!

- Igazából gondoltam, csak nem mertem megemlíteni! - húzta mosolyra az ajkát, miközben a lámpa fényében megálltunk. Katie fel nézett rám, és miközben mélyen a szemébe néztem, rájöttem arra, hogy milyen érzés is a szerelem, vagy ahhoz hasonló.

- A nagyapám mindig azt mondta, hogy az ember megérzi, ha egy olyannal ismerkedik aki hozzá tartozik! - suttogtam és a farmerem zsebébe vezettem a kezem. - Hiszen, ha két ember összetartozik, akkor a sors is úgy akarja, hogy egymásé legyenek! - biccentettem oldalra a fejem. - Maga szerint ez a mi esetünkben is így van? A sors küzd azért, hogy egymásé legyünk?

- Ezt nehéz lenne megmondani! - fürkészte az arcomat. Láttam a szemében a csillogást és az arcán a mosolyát. Leplezni sem tudná, hogy kedvel engem. - Adjunk időt kettőnknek ! - miközben tovább sétált, én kidobtam a zacskót a szalvétával, majd mellé léptem. - Megmondom őszintén, hogy én nem akartam ismerkedni! - tárta szét a kezét. Az ő fehér mosolya volt a legragyogóbb. Egyetlen mozdulata is jó kedvre derít. - Amikor New Yorkba utaztam folyton azon gondolkoztam, hogy milyen életet szeretnék biztosítani magamnak! - suttogta a szemembe nézve. - Szerettem volna dolgozni és pénzt keresni! Ebbe nem tartoztak bele a férfiak!

- Aztán jöttem én és felborítottam ezt az elméletet? - egy korlát mellett álltunk meg. Katie a derekát és a hátát támasztotta neki, én pedig megálltam előtte.

- Mondjuk úgy, hogy maga az én kivételem!

- Kivétel lennék? - helyeztem csípőre a kezem. - Kifejtené? - húztam össze a szemem. Katie mosolyogva oldalra pillantott, miközben a szája elé helyezte a kezét. Nem tudtam, hogy mi nyerte el ennyire a tetszését, ezért a vállam fölött hátra pillantottam. Akkor vettem észre egy fiatal férfit, aki különleges tájképeket festett. Legközelebb akkor kaptam fel a fejem, amikor Katie megfogta a kezem és a férfi felé húzott.

- Szép estét! - hajolt kicsit előre. Engem elvarázsolt a kedvessége, az őszinte szeretete és az emberek iránt érzett önzetlensége. Mikor mellette vagyok, minden pillanatban tudatosul bennem az, hogy mennyire szerencsés fickó vagyok. - Nahát! Ezeket üveglapra festi? De hogyan?! - miközben a férfival beszélgetett, addig a kalapot viselő ember rám pillantott.

- Egy gyönyörű tájkép, szíve választottjának? - Katie elkerekedett szemekkel felém pillantott. Ő csak mosolyogva a fejét rázta, jelezve, hogy semmi szükség nincs rá, de én éreztem, hogy nagyon is örülne egy ilyen különleges képnek. Amikor leguggoltam és felvontam a szemöldökömet, eszembe jutott egy nagyon jó ötlet. Eszembe jutott, hogy Katie szeret fotózni. A legutolsó bejegyzését az én irodámból készítette. Úgy gondoltam, hogy megmutatom a férfinak a képet.

- Ezt le tudja festeni? - amikor Katie a telefonom felé pillantott, én gyorsan eltakartam. - Nem ér leskelődni!

- Hogy le tudom-e? - helyezett az ölébe egy másik üveget. - Adjon két percet! - az ujját egymás után mártotta színekbe. Volt ahol segédeszközt használt, valahol pedig ronggyal tökéletesítette a munkát. Miközben jobban kirajzolódott az, hogy mit akar ábrázolni, Katie a szája elé tette a kezét. Amikor megpillantottam a tekintetében csillogó boldogságot, büszke lettem magamra, hogy ilyen különleges ajándékkal tudtam meglepni.

- Hiszen ezt én fényképeztem! Maga követi az oldalam?! - fordult felém, de amikor a férfi megfújta a kész munkát és felénk nyújtotta, Katie először megnézte, majd felém lépett. - Nagyon szépen köszönöm! Ez gyönyörű ajándék! - köztem és a kép között kapkodta a fejét. Nem tudta elhinni, hogy egy ilyen különlegességgel leptem meg. Miután kifizettem, a férfi megköszönte. Katie a kezében tartotta, majd egy hirtelen mozdulattal lábujjhegyre állt és átkarolta a nyakam. - Köszönöm szépen!

- Nagyon szívesen! - mosolyogva átkaroltam a lapockáját és lehunyt szemmel beszívtam az illatát. Elmondhatatlanul jó érzés volt őt a karjaim között tartani. Olyan érzés volt, mintha mindketten erre vártunk volna. A virág illata az orromba szökött, ezért próbáltam visszafojtani a tüsszentést. - Remélem, hogy ez a dolog emlékeztetni fogja arra, hogy milyen tehetséges! - egy kicsit eltoltam magamtól, majd megérintettem az egyik hajszálát. - Mert tehetséges! - suttogtam mosolyogva.

Ő csak a szemembe nézett, a képet a mellkasához helyezte, majd csillogó szemekkel a fejét rázta.

És ekkor mondta a Cupidó, hogy "remek vagy barátom, jó úton haladsz a szíve felé!"