A kifejezetten ciki és nem mindennapi helyzet miatt, Kennethúr az inget nyújtotta felém, amit nem szívesen vettem át. Azzal a döntéssel utaztam New York-ba, hogy kizárok a jövőből minden férfit és a szituációkat, amik összehozhatnak velük. Természetesen ez nem jelentett semmit, de a váratlan dolgoknak olykor van folytatása is. Amikor a puha, sötétkék inget a kezembe vettem, gyorsan lehúztam magamról a kávétól bűzlő blúzomat, a lábam közé szorítottam, majd a piros, nedves mellkasomra pillantottam. A kávé valóban forró volt, hiszen piros foltot hagyott a bőröm felületén. - Minden rendben? - a tiszta ablak visszatükrözte a mozdulatait, láttam rajta, hogy megfordult.

- Na forduljon csak vissza! - szóltam neki azonnal, ő feltett kezekkel így is tett. Gyorsan magamra húztam a sötétkék inget, összegomboltam és nagyokat pislogva vettem tudomásul azt, hogy ez nagy volt rám. Az végét betűrtem a szoknyába, és feltűrtem egészen a könyökömig. Csípőre helyezett kezekkel megfordultam, velem együtt Kenneth úr is megfordult. Szembe találtam magam a meztelen felsőtestével, a hívogató mellkasával, a feszes hasával és a V alakú mélyedéssel a hasfalán.

- Higyje el, el fokkal jobban néz ki! - szemöldökét ráncolva elsétált mellettem, majd kanapéra tette a táskáját és kivette belőle a pólóját. Miután magára húzta, én mérges pillantásokkal ajándékoztam meg, hiszen nem tartottam igazságosnak azt, hogy bocsánatkérés helyett ezt mondta.

- A bocsánatkérés hol marad?

- Nem szokásom bocsánatot kérni!

- Soha?

- Soha! - fordult felém, majd váratlanul az íróasztal felé pillantott. Amikor követtem a tekintetét, csak akkor vettem észre, hogy a mappákat nem jó helyre helyeztem. A történtek miatt úgy gondoltam, hogy én sem fogok bocsánatot kérni, ezért a kávétól elázott blúzomat összegyűrtem, majd némán elbúcsúztam tőle, hiszen biztos, hogy kukában fogja végezni. Miért? Mert nincsen pénzem drága tisztítóba elvinni. Bár otthon is megpróbálhatom kiszedni belőle a kávé foltot. - Ez mi? - gondolkodás közben rám pillantott, én úgy csináltam, mintha nem tudnék semmiről. Ez a férfi első perctől kezdve ellenszenvet váltott ki belőlem. Nem elég, hogy leöntött a meleg kávéval, mindezek után képes volt számon kérni egy olyan jelentéktelen dolgokról, hogy hova tettem a mappákat.

- A mappák! Veronica mondta, hogy hozzam be az irodájába! - mutattam az ajtó mögé. Ekkor Kenneth úr a pólójára vette az öltönyt, és orrnyergére helyezett ujjakkal felsóhajtott.

- Legközelebb az asztal bal sarkára helyezze!

- Természetesen! Legközelebb szögmérőt is hozok a pontosság kedvéért! - szigorúan biccentettem, majd az ő ingében az ajtó felé sétáltam. Mielőtt kiléptem volna az ajtón, a kilincsre simítottam a tenyerem és felsóhajtottam. - Holnap kimosva vissza fogom hozni az inget! - fordultam vissza. Kenneth az íróasztal mögött ült, összeráncolt szemöldökkel nyitotta ki a mappákat. Alaposan megfigyeltem a mozdulatát, a tekintetét és a mimikáját. Ő egy kifinomult, visszafogott férfi volt. Rájöttem, hogy szereti, ha ő van a dolgok magaslatán, ha mindig az ő szava nyer. Ő pontosan olyan férfi, akinek figyelmére rengeteg nő vágyik.

- Egy! - nézett egyenesen a szemembe. Mint az első pillantásnál, most is történt valami. Képtelen voltam elkapni a tekintetem. Mintha a szíve és a lelke mélyére láttam volna. Elvarázsolt a szürkés kék tekintete, a fekete sűrű szempillái és a vonzó ránc a szeme mellett. - Nem szükséges vissza hoznia, hiszen több ingem is van! Kettő! - támasztotta állát a kezére. - Nem mondtam, hogy elmehet! És három! Hozzon nekem új kávét! Feketén kérem, egy pici tejszínnel és cukor nélkül! - a baj az volt, hogy nem hallottam, hogy mit mondott, ugyan is leragadtam annál, hogy Kenneth úr egy bunkó, beképzelt férfi, aki valóban szeret parancsolgatni. - Valamit nem mondtam érthetően?

- Minden érthető volt, Kenneth úr! Máris hozom a kávéját! - angyali mosolyt erőltettem magamra, majd kinyitottam az ajtót.

- Még mindig nem mondtam, hogy elmehet! - most már apró, és szórakoztató mosoly jelent meg az arcán. Ez a mosoly sem vett le a lábamról, én ugyan úgy szúrós és barátságtalan pillantásokkal ajándékoztam meg.

Mielőtt bármit mondott volna, kiléptem az ajtón és próbáltam parancsolni az indulatoknak. Mama mindig azt tanácsolta, hogy képzeletben számoljak el ötig és fújjam ki magam. Miután így tettem, a fejemet lógatva sétáltam végig a cég folyosóján, hiszen tudtam, hogy mi fog engem fogadni. Amikor felpillantottam több kíváncsi szempár, tátott száj és elkerekedett szem fogadott. Kicsit megigazítottam a férfi parfümtől illatos inget, majd megálltam Veronica mellett, ak szó nélkül engem nézett. - Ez egy nagyon hosszú történet! - suttogtam.

- Ez Kenneth úr inge! - bólintott.

- Ami azt illeti, a reggeli kávéja a blúzomon kötött ki! - suttogtam szomorúan. - Hol tudok kávét készíteni? - váltottam témát, hiszen a főnököm kávét kívánt kérni.

- Rendben! - mosolygott. - Kávét, szendvicseket, italokat a szertár mellett szoktuk készíteni! - a szertár ajtó mellett jobbra volt egy kétszárnyú üvegajtó. Miután mosolyogva megköszöntem, szapora léptekkel elindultam felé.

- Ez mit jelent?! - a szőke hajú nő állt elém, én annyira meglepődtem, hogy mellkasomra szorítottam a kezem.

- Ez egy nagyon rossz munkanap kezdését jelenti! - kerültem ki és beléptem a tágas ebédlőbe. Az ebédlő valóban úgy nézett ki, mint egy modern felszereltségű konyha. Középen volt egy pult, fölötte lámpák lógtak. A pult mögött kávéfőző, barna műanyag poharak és hűtő volt. Ekkor ravasz mosolyra húztam az ajkam. - Merre van az a cukor? - sompolyogtam a kávéfőző mellé.

Kenneth úr fel sem nézett a mappákból, amikor halkan benyitottam és kedves mosollyal ajándékoztam meg. Az életben eddig ritkán találkoztam hálátlan és tapintatlan emberekkel, hát ő közéjük tartozott. Egyenes testtartással ült a kipárnázott, kényelmes fotelben. Szigorú pillantásokkal memorizálta a dokumentumokat, neveket, és számokat. Ő olyan férfi volt, akit a nők tehetetlenül megnéznek, hiszen rendelkezik egy magabiztos, és kifejezetten vonzó kisugárzással. Miközben a kávét az asztalára helyeztem, jobban megfigyeltem az arcát. Talán a harmincas évei felett járhatott. A borostája még fiatalnak tűnt, szépen kiemelte a férfias arc vonásait. Viszont a szeme mellett összefutó ráncok vagy a korára utalnak, vagy szépség hibaként szolgált. - Meghoztam a kávéját! - hátra helyeztem a kezem, majd az asztal elejére dobott egy papírhalmot.

- Ezekből nyomtasson másolatot és időrendi sorrendbe tűzze össze őket. Alul legyenek a régi dátumok, az elején pedig a frissek! Remélem nem kell részleteznem, hogy elvárom a pontos, gördülékeny és precíz munkát! Ahogy itt mindenkitől, úgy magától sem vagyok hajlandó semmiféle tiszteletlenséget vagy nem ide illő magatartást elfogadni! - miközben az asztalra bökött, addig a szám elé helyeztem az ujjam mert elnevettem magam. Nem tudtam, hogy mi váltotta ki belőlem, talán az, hogy a főnök inge volt rajtam, talán az is közrejátszott, hogy ma reggel az irodába nem illő viselkedést produkáltunk. - Ma egy nagyon fontos ügyfelem érkezik! Egyenesen Törökországból, ezért a munkaideje a kelleténél kicsivel tovább fog tartani!

- Nem jelent problémát! - sziszegtem az orrom alatt. Mielőtt kiléptem volna egy másik feladatot is rám bízott. Azt hittem, hogy az első napom nem lesz olyan fárasztó, de nap közepén hatalmasat csalódtam. Kenneth úr minden órában új feladattal bízott meg, ami azt jelentette, hogy az ő irodáját és a szertárat összekötő folyosót használtam. A csuklómon található fitnesz óra mutatta, hogy rengeteg lépést tettem meg, pedig csak délután öt óra volt. Akárhányszor beléptem az irodájába, ő vagy a gépén írt, vagy a panorámát nézte. Miközben nekem háttal állt és zsebre helyezett kezekkel a városban gyönyörködött, addig én kihasználtam az alkalmat, hogy nem lát. Vigyorogva lefeküdtem a kanapéra és kifújtam a fáradságot.

- Maga mégis mit csinál?! - váratlanul érintett a hangja, ezért gyorsan felpattantam és az ajtó felé sétáltam. Azt még fél füllel hallottam, hogy nevet. Hm! A szigorú és tekintélyt parancsoló főnök nevetni is tud!

Este fél kilenckor löktem be magam előtt a lakás bejárati ajtaját. Azonnal levettem a tűsarkúmat és felkötöttem a rövid, barna hajam. Megszabadultam a táskától és a tágas nappalin végig sétálva bementem a szobába. Ott kigomboltam Kenneth úr ingét, gyorsan lehúztam magamról, majd felvettem egy szürke pólót egy pizsama nadrággal. Mivel az egész nappaliban csend volt, vigyorogva benyitottam a barátnőm szobájába, de nem várt látvány fogadott. Amikor megpillantottam a barátnőmet egy férfin lovagolni, azonnal a szemem elé csaptam a kezem és sűrű bocsánatkérés közben vissza csuktam az ajtót.

- Hé! - Karen, tíz perc után köntösben és kócos hajjal sétált ki a szobájából. A fejemet oldalra biccentettem, és nem győztem bocsánatot kérni. - Milyen volt az első munkanapod? - ült az egyik magasított székre. Ekkor suttogva a szobája felé biccentettem.

- Leváltottad Rajt? - suttogtam elkerekedett szemekkel, mire Karen ajkát beharapva megrántotta a vállát. Mi voltunk ketten a legjobb barátnők, tűz és a víz. Kettőnk közül ő élvezte az életet, mindig benne volt a kalandban, mókákban és alkalmi randikban. Ez nem jelenti azt, hogy el kéne ítélnem, hiszen Karen a világ legönzetlenebb és legjobb barátnője volt.

- De mi van veled? Mi ez a parfüm illat? - szippantott a levegőbe, majd felsóhajtott. - Istenem, ez isteni! Olyan, mint egy álom! - mivel egész nap Kenneth úr ingében voltam, észre sem vettem az illatot ami egész nap körbe vett engem. - Mindegy is! Mesélj! Milyen volt az első munkanapod?

- Az első napom nagyon fura és jó volt! Sikerült felvennem a tempót! Az alkalmazottak kedvesek és befogadóak! Mindenki más, ez már az elején kiéleződött, de azt hiszem, hogy...

- Úgy értettem, hogy milyen a főnököd? - nyalta meg az ajkát. - Mármint ugye tudod, hogy minden magazin címlapján az ő arca van? "New York legsikeresebb üzletembere ismételten aratott!"

- Igazából nem tudtam! - pillantottam oldalra.

- Sokan úgy hívják, hogy az üzleti élet csillaga! - vigyorgott jókedvűen, én pedig hasonló lendülettel puszit nyomtam az arcára és elmentem zuhanyozni.

Másnap reggel érdekes meglepetés fogadott, ugyanis reggel hét órakor csengettek. A szemöldökömet ráncolva sétáltam az ajtóhoz, majd a kicsi tükörbe nézve leengedtem a kócos, reggeli hajam. Amikor ajtót nyitottam egy futár állt velem szemben, kezében egy alacsony dobozt tartott. Miután kimondta a nevem, bizonytalanul aláírtam és átvettem a dobozt. - Mi az?! - kérdezte Karen, aki kávét főzött.

- Elvileg nekem jött! - összeráncolt szemöldökkel kötöttem ki a fehér szatén masnit, majd egy mozdulattal levettem a doboz tetejét. Először egy bársony kék, és aranyozott kártyával találtam szembe magam. A kicsi kártyát a kezembe vettem, majd halkan felolvastam a kártyára vésett aranyozott szöveget. -"Fogadja őszinte bocsánatkérésemet! Biztos vagyok abban, hogy ez a blúz nem fogja magát kárpótolni, de bízok abban, hogy fegyverszünetet kötöttünk! Még valami! Küldtem egy bőrápoló krémet is! Használja egésszéggel: Kenneth Forster.

- Te jó ég! Elképesztően gyönyörű ez a blúz! - motyogta Karen.

Amikor kivettem az összehajtott ruhadarabot, pislogás nélkül néztem végig rajta. A hófehér selyem blúz emelt nyak része enyhén fodros volt, egy kicsi masnival díszítve. A hosszított új átlátszó volt és fehér apró gyöngyök díszítették, a csukló részén szinte fodrok voltak. - Édes istenem! Ez gyönyörű! Ki küldte?

- Hát... - rejtettem el a névjegykártyát. - Én rendeltem! - vettem el tőle a blúzt.

- Te?! - pislogott nagyokat. - Mióta van ennyi pénzed? - vonta fel a szemöldökét. Mivel tudtam, hogy a barátnőm engem nagyon jól ismer, úgy gondoltam, hogy mindent elmesélek neki a kiöntött kávétól kezdve a tegnap estéig. Karen végig pislogás nélkül figyelt. Néha ajka elé csapta kezét, néha pedig megrázott engem. - Akkor ezt ő küldte?! - húzta magához a felsőt. - Hát én beleszerettem ebbe a pasiba!

- Karen! Ne gyűrd össze, mert nem fogják visszavenni! - vizsgáltam meg az árcédulát, ami természetesen le volt ragasztva egy arany színű szalaggal.

- Visszavinnéd?! Akkor inkább én elhordom!

- Figyelj...ahogy szeretnéd! - álltam fel a kanapéról, majd a mosdó felé sétáltam.

A tükör előtt állva próbáltam logikus magyarázatot találni a történtekre. Sokat gondolkoztam, de végül arra döntésre jutottam, hogy ez egy jól bevált módszere lehet. Talán ilyen gesztussal szokta ágyba csalni a nőket. Mivel én nem vagyok olyan nő, nem fogok örülni az ajándéknak, nem fogom viselni és próbálom észben tartani azt, hogy dolgozni és pénzt keresni jöttem. Ebbe az elméletbe nem tartoznak jóképű, elegáns férfiak sem.