Az arcomra piros pír ült ki, amikor megpillantottam Shane üzenetét. Meglepődtem, hiszen Shane nem szokott üzenni, legalábbis eddig még nem váltottunk üzenetet. Viszont úgy gondoltam, hogy felöltözöm és elmegyek a címre, amit küldött nekem. A taxiban ülve nem tudtam levenni a szemem a sorokról "Nagyon örülnék és boldoggá tenne, ha ide jönnél és bemutathatnálak a legfontosabb embernek az életemben! Larry nagyon jó fej, korához képest jóképű és a nők imádják! Említettem már, hogy jó fej?! Elküldöm a címet, rendben kedves? " Ez a szóbeszéd és az üzenet nem Shanere vall, hiszen már ismerem őt annyira, de végül felhívtam és megbizonyosodtam arról, hogy tényleg komolyan beszél. Próbáltam nem többet képzelni a dologba, ezért egy egyszerű nyomott mintás pólóban és sötétkék szűk farmerban léptem ki a taxiból. Amikor felkaptam a fejem, megpillantottam őt, hogy az idősek otthona előtt áll és összefont karral engem néz. A napbarnított arany színű bőrt szépen kiemelte, a ragyogó zöld tekintete és a sötét haja. Amikor megálltam előtte, megigazítottam a fehér oldat táskámat. - Örülök, hogy elhívtál ide!

- Én is! - pillantott oldalra, majd hüvelykujjával az ajkát kezdte piszkálni. Felváltva pillantottam a szemébe és a puha ajkára. - Akkor bemutatok neked valakit! - ekkor udvariasan előre engedett.

- Köszönöm! - ráncoltam a szemöldökömet, miközben ajtót nyitott nekem. Az idősek otthonában sokan kártyáztak, beszélgettek és a földszinten található tévét nézték. A tévében egy természetfilm ment. A NAT GEO WILD pont az egyik műsorát közvetítette ami a kék bálnáról és a delfinekről szólt. A hangulat és az idősek mosolya azonnal magával ragadott. Mosolyogva sétáltam Shane mellett, és csak ekkor vettem észre azt, hogy keze a lapockámon pihent. Feltételeztem, hogy ő nem vette észre, hiszen szigorúan csak előre pillantott. - És ki a legfontosabb ember az életedben?

- A neve Larry Hepburn!

- Régóta ismered őt?

- Igen!

- Ez nagyon izgalmas!

- Az!

Most álljunk meg egy percre! STOP, Katie! Még csak most vettem észre, hogy a köztünk lévő kapcsolat kezd barátságosabbá válni. A szívem azt súgta, hogy ez ne zavarjon, de az eszem pont az ellenkezőjét mondta. Nem engedhetem meg magamnak azt, hogy közelebb kerüljek hozzá. Miközben Shane felé pillantottam, azonnal az jutott eszembe, hogy tökéletes és jóképű. Az ilyen fajta férfiakkal mindig csak a gond van. Ettől eltekintve igyekeztem nem zavarba jönni, hiszen az sem jelente jót, ha látná rajtam azt, hogy feszengek mellette. Én most vagyok először ilyen kapcsolatban, ezért sem tudtam, hogy viszonyuljak hozzá. Legyek laza és csináljak úgy, mintha minden rendben lenne? Vagy legyek feszült, miközben folyton arra gondolok, hogy ez a férfi soha nem lehet az enyém, csupán csak azt élvezhetem, hogy a farka néha bennem van? - És hol találkoztatok? - a farzsebembe süllyesztettem a kezem, miközben habozva oldalra pillantott. Ebben a pillanatban és most először, Shane elpirult. A habzásának a fő oka bármi lehet. Talán nem szeretne beszélni róla, talán nem fontos. Azt már megtanultam, hogy ő számomra egy útvesztő. Képtelen vagyok rájönni arra, hogy mikor mire gondol, hogy mit és miért csinál. Shane Burnett személyisége egyenlő volt egy bonyolult útvesztővel. A magas és jóképű férfi a szemembe nézett, majd így szólt:

- Édesapám régi barátja!

- Szuper! - megálltam Shane mellett, miközben egy tolószékben mosolygó bácsi előtt megálltunk. A bácsi régi szemüvege mögül fürkésző tekintettel ajándékozott meg. Bozontos szemöldökét viccesen vonogatta, és volt valami huncut a mosolyában. - Jó napot, kívánok! - nyújtottam a kezem. - A nevem Katie Miller!

- Katie, kedes! - fogadta el. Hm..."kedves"?

- Nagyon örülök, hogy megismerhetem! Shane hívott engem, remélem, hogy nem zavarok!

Ekkor a bácsi megsimogatta a kezem. - Nagyon jól tette, hogy elhívott téged! Foglalj helyett Shane mellett, kedvesem! - ekkor a pufra pillantottam. A kicsi puf nem volt elég széles, ezért Shane felajánlotta, hogy üljek én le. Miután hozott magának egy másik széket, a kezébe vette az ebédet és gyorsan megette.

- Jó étvágyat! - mosolyogtam, de Shane rám sem nézett. Csendben evett, közben le sem tudtam róla venni a szemem. Nem elég, hogy az ívelt arccsontja tökéletesen mozgott, de rágás közben a halántékán is kiduzzadtak az erek. Egy kicsit oldalra pillantottam és megnéztem, hogy mit evett. Azt hiszem, hogy volt benne csirkemell, párolt zöldség, talán avokádó és olivabogyó is. Akkor kaptam el a tekintetem, amikor a villát az üres ételhordóba tette. A műanyagot a táskába tette, majd a bácsival végig néztük, hogy egy banánt vesz a kezébe. Shane úgy bontotta ki, hogy közben észre sem vette azt, hogy őt nézzük. Hm. Cuki. Kifejezetten cuki. Abban a pillanatban, hogy a banánba harapott: ránk nézett.

- Milyen szigorú étrend szerint él, igaz Katie?! - pillantott felém Larry.

- Pontosan, Mr. Hepburn!

- Ezek szerint az asszonynak majd nem kell főznie rá! Megcsinálja ő maga, igaz fiacskám? - kérdezte, mire Shane küszködve, de lenyelte a banánt.

- Larry, inkább meséld el Katinek, hogy mit gondolsz a folyami rákról! - Shane a tévé felé pillantott. Ekkor elnevettem magam. Amikor a fülem mögé tűrtem az egyik tincsem, Shane végig nézte a jelenetet.

- Képzeld el Katie, hogy Shane és én nagyon régóta ismerjük egymást! Mondhatni azt, hogy úgy tekintek rá, mintha az unokám lenne! - mosolyodott el Mr. Hepburn, miközben Shane kidobta a banán héját. Háttal állt nekünk, ezért nem hallotta, hogy miről beszélünk. - Azt mondom neked, hogy fogd meg ezt a férfit! Én nagyon jól ismerem és hidd el, hogy különleges ember! Igazából van egy egyedi, nem mindennapi természete! Szereti keménynek mutatni magát, de belül olyan mint egy kölyökkutya! Az elvonón ismertem meg!

- Elvonón? Azt hittem, hogy az édesapja barátja! - suttogtam, miközben végig néztem Shane izmos hátán és a kerek fenekén. Ekkor Mr. Hepburn fejét rázta, de nem tudott válaszolni, mert Shane vissza ült mellénk.

- Jóllaktál, fiacskám? - mosolygott angyali mosollyal. Shane csak bólintott. - Miért vagy olyan szótlan? Máskor be nem áll a szád!

- Azért Larry mert ebédeltem! - ekkor Shane úgy tett, mintha a tévé felé nézett volna, de hevesen dobogó szívvel érzékeltem, amikor találkozott a tekintetünk. - Larry egyik hobbija a keresztrejtvényfejtés és a bingó! Mindkettőt nagyon szereti! Igazi tehetség! - bólintott Shane.

- Az én nagymamám is nagyon szerette ezeket csinálni! - mosolyogtam, majd lesütöttem a szemem. - Ő már nem lehet mellettem, de amikor kislány voltam, a nagyi mindig mesélte, hogy kell hamar és könnyen megoldani a fránya rejtvényeket! - miközben meséltem, észre sem vettem azt, hogy Shane le sem veszi rólam a szemét. Miközben észre vettem, elpirulva oldalra pillantottam. - A nagyanyám igazi tünemény volt! Mindig rózsa és jól ismert citrom illata volt!

- A régi szép idők, igaz Shane? - mosolygott Larry. Miközben Shane szemébe néztem, láttam, hogy elmerült, hiszen kicsiket pislogva az arcomat fürkészte. Tagadni sem tudtam, hogy elvesztem a zöld szempárban. A gyönyörű pupillája szinte a szemem előtt tágult ki. Nem éreztem még ehhez fogható érzést. Nem emlékszem, hogy valaha ennyire megcsodáltam volna egy férfi tekintetét. Azt mondják, hogy a zöld szem ritka és gyönyörű. Az ő tekintete nem csak gyönyörű volt, de egyszerűen elvarázsolt.

- Igen, Larry! - fordította el a fejét, majd torkát kezdte köszörülni.

Amikor elfordítottam a fejem, lesütöttem a szemem. Nem szabad ilyenekre gondolnom. Egyszerűen tilos. Köztünk egyetlen kapcsolat van, az a szex Más nem.

- Mondd csak Katie, neked van párod? - mosolygott Larry, miközben láttam, hogy Shane a hajába túrt. Ekkor a fejemet ráztam.

- Nincsen, Mr. Hepburn!

- Ilyen gyönyörű hölgy hogy lehet szingli? - csattant fel. - Bezzeg az én koromban! Hadd meséljek nektek valamit! - ekkor egyszerre néztünk össze Shaneel, és szerintem pontosan ugyan arra gondoltunk. Egy kicsit hosszú lesz a nap. - Nyár végén ismertem meg Hanat. Amikor megpillantottam azonnal elrabolta a szívemet! Az első találkozáskor volt valami, ami azonnal magával ragadott! Hana nagyon gyönyörű és bájos nő volt! Emlékszem, hogy az első randevún sétálni hívtam őt! Ott jobban megismerkedtünk! Tudjátok, ő egy gazdag családból származott, én pedig egy pék fia voltam! Nagy volt köztünk a társadalmi távolság, de minket akkor sem lehetett szétszedni...

Este hat órakor fogtunk egy taxit és a hátsó ülésre ültünk. Miután a sofőr padlógázt nyomott, kialakult egy jól érezhető csend és feszültség. Az ablakon bámultam ki, miközben nyeltem egyet. A város épületeit és az utcákat néztem, miközben elmosolyodtam. - Mr. Hepburn nagyon jó ember! Igazán szórakoztató és közvetlen! Sokat jársz hozzá?

- A fellépések miatt nem! - a válasz rövid és lényegre törő volt. Kezdtem azt érezni, hogy valamiért haragszik rám. Shane rideg és távolságtartó volt velem. Amikor összefontam magam előtt a kezem, a torkát köszörülte. Egy kicsit lejjebb csúszott, majd telefonozni kezdett. A félhomályban láttam, hogy a készülék megvilágítja az arcát. Szinte elvarázsolva néztem a sűrű, hosszú szempilláit. Valóban kellett ez nekem? Szükségem van rá? - Említetted, hogy nincs párod! Mi történt? - annyira meglepett, hogy hirtelen azt sem tudtam, hogy mit válaszoljak. Végül csak felvontam a szemöldökömet.

- Igazából csak nem ő volt számomra az igazi! Ő nagyon kifinomult és elegáns! Körültekintő, alapos és mindig precíz! A kapcsolatunk tökéletes volt és pont ez miatt ment tönkre! - sütöttem le a szemem. - Azért ment tönkre, mert tökéletes volt! Egy maximalista aki elvárja a tökéletes munkát, de közben észre sem veszi a saját hibáit! Mellette nem voltal teljes! A kapcsolatunk olyan volt, hogy ő tündöklött, én pedig a háttérbe szorultam! Jól kiegészítettük egymást, de hosszú távon nem volt minden rendben!

- Értem! És milyen volt vele a szex? - ekkor a sofőr felé pillantottam, hiszen ez nem olyan téma, amit itt kellene megbeszélnünk. Végül kicsit közelebb hajoltam hozzá, hiszen úgy gondoltam, hogy a sofőr a rádiót, és nem minket hallgatott. Shane szemébe néztem.

- Nagyon jó volt, de sok dolog hiányzott! Ő romantikus és enyhén szólva, nyálas volt! - fürkésztem az arcát. - Sok olyan dolgot nem kaptam meg, amire vágytam! Én... azt hiszem, hogy többet akartam! De ő mindig leragadt annál a szintnél, amit ő ismert! Nem vitt bele extra dolgokat! Azt hiszem hogy kicsit unalmas férfi volt! - nevettem szomorúan. - Semmi extra, csak a hagyomás póz...

- Extra dolgokat? Hm! - bólintott, majd felvonta a szemöldökét. - Szeretnéd, hogy én extra dolgokat vigyek bele? - alig hallottam, hogy mit mondott, hiszen csak arra figyelt, hogy ez a beszélgetés csak kettőnké legyen. - Én képes vagyok neked mindent megadni! Csak mondanod kell, hogy mire vágysz!

Én csak megrántottam a vállamat. Furcsa és merész ajánlat! Mégis érdekelt!

- Nem tudom! Lehet!

- Nyugodtan mondd ki, hogy mit szeretnél! Oké? - suttogta a szemembe nézve.

- Mármint most?! - nevettem. Ekkor ő is nevetett.

- Nem! Legközelebb, amikor találkozunk! - bólintott. - Ne félj kimondani, hogy mi esik jól!

- Azt hittem, hogy a mi kapcsolatunk csak a szexről szól! Arra nem gondoltam, hogy ezt is megbeszéljük egymással! - motyogtam magam elé. Ekkor Shane a fejét rázta.

- Arról beszélünk, amiről szeretnél! Gondolj arra, hogy egymás dolgát könnyítjük meg!

- Oké! - suttogtam.

- Oké! - suttogta.

- Jól van! - fújtam ki magam.

- Khm...jól van! - sziszegte, majd felém pillantott. - Feljössz hozzám?

- Aha! - mosolyogtam. - Mutatsz egy-két extra dolgot?

- Ha szeretnéd! - nevette el magát.