- Ú! Mindent mesélj el nekem! - Karen minden fontos tevékenységét félre dobta és csillogó szemekkel helyet foglalt mellettem. Először annyira megijedtem, hogy mosolyogva elnevettem magam, majd magamhoz vettem az egyik díszpárnát. Éreztem, hogy az arcom pipacs színűre pirul, hiszen Karen is tudja, hogy az esküvő után nem jöttem haza. Ezért biztos voltam abban, hogy Karen minden apró részletre kíváncsi. Először elhúztam az ajkam, hiszen nem akartam a történtekről beszélni, de az volt az érdekes, hogy majdnem kicsattantam örömömben. - Katie! Mi történt? - suttogta vigyorogva.

- Lefeküdtünk egymással!

- Hányszor?

- Egyszer! - pislogtam szaporán. Karen oldalra biccentette a fejét és sóhajtva végignézett rajtam.

- Látom, hiszen csillog a szemed! Milyen volt?

- Leírhatatlan - sütöttem le a szemem, majd előre pillantottam és elnevettem magam. - Minden olyan lassan és mégis olyan gyorsan történt! Romantikus és alapos volt! Kenneth nem sürgetett, inkább lassú és szenvedélyes volt! Álmaimban sem gondoltam volna azt, hogy ez ennyire tökéletes és felejthetetlen lesz! - amikor Karen szemébe pillantottam, láttam, hogy örül kettőnknek. Folyton mosolygott és csillogott a szeme. - Annyira jó volt!

- Akkor jó! - bólintott. - Nem csalódtam Kennethben! Büszke vagyok rá! Ezért jár a cukorka! - nevetve magához húzott és puszilgatni kezdte az arcomat. - Végre ezt is átélted, kicsi Katie!

- Bizony! De mesélj te! Milyen volt az a tánc fellépés?!

Ekkor Karen elkerekedett szemekkel a szívére szorította kezét és megkapaszkodott a kanapé szélén, hogy észhez térjen. A szeme ragyott, a száját kinyitotta. - Hat csajszi! Én ilyen férfiakat még nem láttam! - ült törökülésben. - Öten voltak! - mutatta a kezéből. - Öt gyönyörű tesztoszteron bomba! Az egyik jobb, mint a másik! A nevüket nem jegyeztem meg, mert elrabolta a figyelmem az ahogy táncolnak! 

- Milyen zenére táncoltak? - mosolyogtam.

- Hát egy nagyon intenzív és dübörgő zenére! Egész végig félmeztelen táncoltak! Azok az izmok, és az a has... - nevetett hangosan. - Látnod kellett volna őket! Nem is értem, hogy tudják megtartani magukat, amikor a földre érkeznek! 

- A lényeg, hogy tetszett neked!

 - Hogy tetszett-e?! - nevette el magát boldogan. - A viccet félre téve! Nagyom komoly és dinamikus táncot követnek! Az elegáns csípő mozdulataik és az, ahogy a nőket csábítják közben...nem kevés munka van benne! Tudod, hogy melyik rész volt a kedvencem? - ekkor Karen felém mutatta a telefonját és elindított egy videót. A videón jól lehetett látni, hogy az öt darab férfi egyszerre térdre ereszkedik, dinamikus mozdulattal öveiket kihúzzák és a fogaik segítségével a csuklóikra kötik. Akkor hátra kötött kézzel táncoltak, majd kiszabadították a kezüket. Az egyik férfi előre sétált, majd a színpad elején térdelve megfogta az egyik nő kezét és a hasára vezette. 

- Miért van vége? - motyogtam, miközben lezárta a telefonját.

- Azért mert a színpadhoz futottam, hogy az én kezemet is fogják meg! - legyintett szórakozottan.

A cégnél viszont fordult a kocka. A lila színű szoknyámra simítottam a kezem, miközben beléptem Kenneth irodájának az ajtaján. Kenneth akkor nem volt bent, csak a laptopja és a telefonja volt az asztalon. A mappákat gyorsan letettem az asztal sarkára és az ajtóhoz sétáltam, de telefonja aprót rezget az asztalon. Lehunytam a szemem, hiszen nem akartam kíváncsiskodni. Végül győzött a kíváncsiságom és futó lépésben az asztalhoz sétáltam. Miután felnyitottam a telefonját, lehúztam a képernyőt és akkor láttam, hogy három üzenetet kapott. A szabad kezemet csípőre vezettem, miközben egy idegen telefon szám jelent meg az üzenet fölött. Csak ezt ne...

Ez mégis mit jelent?

Kenneth! Miért tiltottad le a számomat? Beszélni szeretnék veled, hívj vissza!

Azt hiszem, hogy hiányzol! Még mindig nem tudlak elfelejteni! Tudom, hogy te már tovább léptél, de nem bírom tovább! Muszáj beszélnem veled!

Tényleg örülnék, ha visszahívnál!

Ekkor összehúztam a szemem és az asztal szélének támaszkodva mérgesen pötyögni kezdtem. Elég durván fogalmaztam, ezért harmadszorra is töröltem a sort. Rájöttem arra, hogy most okosabb lennék, ha Kenneth nevében egy találkozót ajánlanék. Akkor végre megtudnám, hogy mit akar az én barátomtól. Végül Kenneth telefonján vissza írtam neki.

Ok! Délután kettőkor találkozzunk a céggel szemben található kávézóban!

Miután elküldtem az üzenetet, szinte azonnal érkezett a válasz. Linda azt írta, hogy "jaj de jó, nagyon örülök neki"!

Anyád picsájának örülj, te ribanc! Majd én megmutatom neked, hogy miért nem érdemes ujjat húzni Katie Miller pasijával!

Miután töröltem a beszélgetést és a számot is tiltottam, mosolyt erőltettem magamra, majd elhagytam Kenneth irodáját. Egész napom abból állt, hogy irodából, irodába rohangáltam. A hosszú folyosón végig sétálva láttam, hogy mindenki monoton tempóban dolgozott és ügyfelek hívását fogadta. Előfordult, hogy a hosszú asztalokon uzsonna és pohár kávé foglalt helyett. A magas falon egy térkép húzódott, amit eddig még nem figyeltem meg, de tökéletesen jól nézett ki.

Amikor legközelebb Kenneth irodájába léptem, megpillantottam, hogy a dohányzóasztalnál ül és olvas valamit. Becsuktam magamra az ajtót és az egyik combjára ültem. Ő a combomra helyezte a kezét, majd puszit nyomott a nyakamra. Ravasz mosolyra húztam az ajkam, majd az asztalon található telefon felé pillantottam. Azt hiszem, hogy Linda azt is megbánja, hogy a világra jött! - Mit olvasol?

- Krimi! - suttogta. - Festménybe zárt lelkek! - ekkor Kenneth elegáns mozdulattal megfordította a könyvet és fennhangon elolvasta a könyv hátulján található ismertetőt: A rendőrség egy kivéreztetett női holttestet talál Houston egyik sötét sikátorában. Scott C. Flynn nyomozó kapja meg az ügyet, aki azonnal nekilát a rejtély felgöngyölítéséhez. Amikor végre áttörést ér el, Flynn ismét nehéz helyzetben találja magát. John M. McGlothlin látszólag egy hétköznapi festőművész életét éli, a felszín alatt azonban szörnyű titkokat őrizget. Munkái a női szépséget és a nőies ragyogást ábrázolják, ám többek ezek hétköznapi festményeknél. Egy festő. Egy nyomozó. Megannyi áldozat. És egy nő, aki közelről látta a gyilkost, mégis túlélte! Ő az álcázás mestere, egy agyafúrt szélhámos, és talán a kulcs a gyilkos elfogásához.

- Tessék?! - vettem a kezembe. - Ez eszméletlen! - pislogtam szaporán. - Mondtam már, hogy tetszik a könyved iránti ízlésed? - fürkésztem az arcát, miközben a borostáját piszkálta és szórakozottan előre pillantott. A szeme mellett összefutottak a ráncok, miközben puha ajkát mosolyra húzta. A megismerkedésünk elején még csak nem is számítottam arra, hogy Kenneth Forster ilyen cuki is tud lenni. Néha van benne egy elrejj kisfiús vonás, amit ritkán megmutat magából. Ez a pillanat is ilyen volt. Legszívesebben megzabáltam volna. Fejét a mellemnek támasztotta, majd vállát rántotta.

- Egyébként nehéz jó könyvet kifogni! De miután tapasztalja az ember, érzi, hogy mi a jó választás! Hm! Velem ebédelsz ma? - ekkor elkerekedett szemekkel oldalra pillantottam. Éreztem, hogy a pulzusom az egekbe szökik, ezért muszáj volt valamit kitalálnom. A fejemben forogtak a fogaskerekek, nem tudtam, hogy mit mondjak. Végül úgy döntöttem, hogy nemes egyszerűséggel hazudok.

- Ma sajnos nem érek rá! Ebédidőben Karen barátnőmmel találkozom - biggyesztettem le az ajkam. - Ne haragudj!

- Semmi baj! Én ebéd után hazamegyek! Azt hiszem, hogy iszok egy kis bort és nézek valamit a tévén! - sóhajtotta és lesütötte szemét, majd összecsukta a könyvet és felvont szemöldökkel az asztal felé pillantott. - Milyen munkát hoztál nekem?

Mosolyogva az asztalra helyeztem a dokumentumokat, kinyitottam és elpirultam, amikor Kenneth mögém állt, majd fenekemre vezette a kezét. - Ügyfelek listája! Az első és a második ügyfél azóta vár az emailedre és a válaszodra - böktem a nő és a férfi felé. - A harmadik ügyfelet ma fel kell hívnod és tájékoztatni a döntésről!

- Ejha! - fújta ki magát, majd lazított a nyakkendőjén. - Azt hiszem, hogy itt fogom megenni az ebédem!

- Hozzak egy kávét? - álltam fel és az ajtó felé sétáltam.

- Igen! Hozz kettőt és te is kávézhatsz!

Mosolyogva kiléptem az irodából, miközben tudtam, hogy rám vár még egy nagy feladat. Végre Linda elé állni és elmondani neki azt, hogy szálljon le a páromról. Viszont a beszélgetésünknek visszavonhatatlan következményei lettek...