Nehéz volt úgy a jövőbe tekinteni, miközben tudtam azt, hogy számomra két fontos személy a választásomra vár. Nem tudtam aludni, és éjjel nappal csak járt az agyam. Nem tudtam, hogy mi lenne a helyes döntés, hogy mi felé kéne haladnom és mi elől menekülni. Az útvesztő közepén voltam, és képtelen voltam lépni. Úgy éreztem, hogy bármelyik lépésemmel hatalmas hibát követhetek el. Ezért csak álltam egy helyben és vártam arra, hogy jöjjön valami, ami hatalmas tanácsal tud szolgálni, hiszen képtelen voltam ebből a dologból kimászni.

Megbántottam Shanet, és megbántottam Kenneth szívét is. Mindkét férfi csak miattam szenved. Döntésemmel is valamelyik férfi szívét talán örökre össze fogom törni. És én túlságosan szeretem őket! Egyik szívével sem akarok játszani. - Tudod már, hogy döntöttél? - Karen szomorú mosollyal az arcán leült mellém és megveregette a combomat. - Szar dolog két férfit szeretni, mi? - nevette el magát szomorúan. A történtekhez képest én is mosolyra húztam az ajkam, majd lesütöttem a szemem és a fejemet csóváltam.

- Nagyon nehéz helyzetben vagyok, Karen - suttogtam magam elé. - Te mit tennél a helyemben?

- Azta - nevetett. - Fogalmam sincs. Szerintem elutaznék Amerikába és keresnék magamnak egy szexi orvost - simította meg a vállam, majd a torkát köszörülte. - Nem tudom, hogy mit tennék. És pont a szerelem miatt nem tudnám eldönteni azt, hogy kit válasszak. Hiszen a szerelem nem ismer határokat. Ha engedjük, akkor szárnyal. Ha nem engedjük, akkor kialszik.

- Teljesen összetörtem, miután megtudtam azt, hogy ők ketten testvérek - piszkáltam a karkötőt. - Meg sem fordult a fejemben, hogy az exem, és az új szerelmem ismerik egymást - néztem Karen szemébe. - Most, hogy tudom... - haraptam az ajkamba. - Nem tudom eldönteni, hogy kire van szükségem...

- Mindkettőre szükséged van, Katie - mosolygott. - Szükséged van Kennethre, és a mély beszélgetésekre. Aztán szükséged van Shanre, a támaszára és a testi kapcsolatra.

- Mindkét férfiban van valami, amit szeretek - bólogattam üveges tekintettel. - És pont ez miatt nehéz döntenem - pillantottam előre. - Utálom, hogy döntenem kell! - kiabáltam. - Gyűlölöm!

Utálom, mert mindkét férfit szeretem.

Mert mindketten fontosak a számomra.

Mert mindketten mutattak nekem olyan dolgot, amit a szívem mélyére temettem. Képtelen lennék választani, miközben tudom azt, hogy választásommal a szívem egy részét örökké kitépem a helyéről. És azt hiszem, hogy ez még csak a kezdet. Rosszul éreztem magam. Folyamatosan émelyegtem és rá sem tudtam nézni a kajára. Fájt a fejem és úgy éreztem, hogy bármelyik percben elhányhatom magam. Viszont ez csak apró dolog, a többi fontos mellett. Az életben néha döntenünk kell. Még akkor is, ha legszívesebben elfutnánk a gondok elől. Sokszor van olyan, hogy kénytelenek vagyunk választani és mérlegelni. Sok ember szívesen elfutna a gondok elől és önfeledten élvezné az életet. Viszont ezt nem lehet. Nem lehet így élni.

- Mit szeretsz Kennethben? - suttogta Karen, miközben vele szembe fordulta, és könnyes szemmel felsóhajtottam. - Mi az, amit azóta is szeretsz benne?

- Ő volt az első szerelmem. Ő volt a férfi, aki megmutatta, hogy számomra is létezik a szerelem. Kennethnek köszönhetem, hogy akkor megváltozott az életem. Még mindig emlékszem, hogy milyen fontos dolgokat köszönhetek neki. A hibái ellenére nem csak megérintette a szívem, de egyenesen magával vitt. Hiányzik. Hiányzik a randi! Hiányzik a csókja és a tökéletes udvariassága. Mellette különlegesnek éreztem magam, hiszen mindig volt valaki, aki figyelt rám.

- És gondolom most jön, a történet olyan része, amikor azt mondod, hogy de... - sóhajtotta, mire bólintottam. - Mit érzel Shane iránt? - rántotta meg a vállát. - Miért szerettél bele?

- Azért mert mellette megtaláltam önmagam - mosolyogtam. - Mellette rájöttem arra, hogy mit jelent a boldogság. Megmutatta azt, hogy két ember kapcsolata mennyire is erős, hiszen a miénk az volt. Shane elmondhatatlan dolgokat adott nekem és kitárta előttem a szívét. Mellette nem kellett megjátsszanom magam, hiszen elfogadtuk egymást úgy, ahogy vagyunk. Nem néztük a másik hibáját, mert a szívünk mélyén éreztük, hogy valamiért köztünk minden működik - sóhajtottam. - És itt is van egy de... - könnyes szemmel Karen szemébe néztem, aki visszafojtotta könnyeimet, majd így szólt:

- És ez a de azt jelenti, hogy egyik nélkül sem tudnál élni! - simította meg a vállam. 

Anyám kanapéján ültem és pislogás nélkül néztem előre. Kimberly mellettem ült és a plüss nyuszijával játsszott. Annyira a gondolataimba voltam merülve, hogy nem figyeltem a szavaira, se a tévé monoton hangjára. Nem figyeltem semmire, hiszen Katie minden gondolatomat és figyelmemet elrabolta. Képtelen vagyok bízni és reménykedni. Azért, mert tudom, hogy Kenneth milyen. Azért, mert tudom, hogy én milyen vagyok. Mindketten fontos szerepet töltöttünk be az életébe. A szerelem...pont emiatt szerelem. Néha az elengedésről szól, néha pedig a kitartásról. Viszont a mi esetünkben az elengedésről. Csak én nem készültem még fel rá.

- Apa! - szólt nekem Kimberly. - Apa! - lökte meg a kezem, mire zavartan a fejemet ráztam és letöröltem a könnyeimet. A csillogó szemű kislány a szemöldökét ráncolta. Olyan okos, hogy azonnal kiszúrta azt, hogy valami nincsen rendben. Érezte és látta rajtam azt, hogy szomorú vagyok. Talán azt is tudja, hogy ennek ki az oka. Talán.

- Igen, kicsim? - simogattam a haját. - Mondjad csak, angyalom - fújtam ki magam fáradtan.

- Te nem vagy boldog! - bökte ki, közben a pici ajkát lebiggyesztette. - Anya után, Katie néni mellett voltál boldog - suttogta. - De most megint nem vagy az.

- Okos vagy, angyalom - motyogtam magam elé. - Valóban okos vagy - vontam fel a szemöldökömet, majd vele szembe fordultam és fülei mögé tűrtem a haját. - Kicsim! Mondanom kell valamit - fürkésztem az arcát.

- Szomorú dolgot, igaz? - suttogta üveges tekintettel. Nem akartam szomorúnak látni a lányomat. Ő az egyetlen menedékem ebben az életben. Viszont néha el kell mondani nekik olyan dolgokat, amit talán még nem értenek, de a helyzetnek köszönhetően, tudniuk kell.

- Lehet, hogy Katie már nem fog ide jönni - suttogtam, miközben könnyes szemmel oldalra nézett. Egyem a pici szívét!

- De...de... - hüppögött. - Szereted őt apa - tárta szét a kezét. - Akkor meg... - kereste ügyetlenül a szavakat. - Miért? - bökte ki mérgesen.

- Félek, hogy nem értenéd meg - suttogtam. Nem mondhatom el a hat éves lányomnak azt, hogy Katie egy másik férfit is szeret. Nem mondhatom el azt, hogy mindketten arra várunk, hogy Katie kit választ. Talán önző dolog volt őt választás elé állítani. Tudtam, hogy kicsesztem vele, de éreznie kell a súlyát annak, hogy én szeretem és nem vagyok hajlandó lemondani róla csak azért, mert a szívében egy másik férfi is él. Viszont hajlandó vagyok tiszteletben tartani a döntését, amit meg kell hoznia. És ennek a döntésnek nagy tétje van. - Az a helyzet, hogy Katie egy másik embert is szeret. És apukád nem akar kettejük közé állni.

- Akkor Katie válassza azt az embert, akit jobban szeret - vigyorgott. - És ez te vagy!

Pont ez a baj! Nem voltam biztos abban, hogy engem jobban szeret. - De te itt vagy nekem, igaz manó? - suttogtam.

- Hát persze, apa! Én mindig itt leszek neked - felállt, majd átölelte a nyakam.

Miután elaltattam Kimberlyt, fáradtan becsuktam magam után az ajtót. A lépcsőről sétáltam le, amikor rezget a telefonom. Kihúztam futónadrág zsebéből, majd összeráncolt szemöldökkel olvastam el Katie üzenetét, amiben leírta azt, hogy holnap délben találkozni szeretne velem. Könnyes szemmel előre pillantottam, majd lezártam a telefont.

Rendben. Essünk túl rajta. 

-  William! - törölközőt a derekamra tekertem, majd kezembe vettem a cirmos macska tányérját és összeráncolt szemöldökkel magamhoz hívtam. A szürke cirmos rakéta üzemmódba kapcsolt, majd kilőtte magát az ágyamból és a beépített konyhapult felé sétált. Ott a macska azonnal a gránit pultra ugrott. - Na nem! Mész le innen! - mérgesen magamhoz vettem, közben egy kézzel fogtam a laza törölközőt, hiszen elől teljesen meglazult. - A pultra nem mászunk - a macskát a kicsi tányér elé tettem, majd felvont szemöldökkel néztem, hogy jóízűen eszik. - Okos vagy, William - súgtam, majd a szemöldökömet ráncoltam, hiszen a telefonom kettőt rezgett az éjjeliszekrényen. Sóhajtva oda sétáltam, ujjlenyomattal felnyitottam, majd hevesen dobogó szívvel láttam, hogy Katie üzenetet írt nekem. Holnap délben találkozni szeretne velem. Nagyot nyeltem. Egymás után olvastam el a sorokat, majd felsóhajtottam.

Legyen.

Akkor találkozzunk. 

__________

Naa, jöhet ma az utolsó réész?