- Tegnap voltam az idősek otthonába - Shane a mellkasomra hajtotta fejét, miközben kicsiket pislogva a haját simogattam. Szomorú mosolyra húztam az ajkam, hiszen tudom, hogy ez számára nehéz időszak lesz. Mr. Hepburn nem csak idősödik, de sajnos abba a korba ért, amikor gyakran elfelejt dolgokat, esetleg embereket is. - Nem emlékezett rád - suttogta sóhajtva. - És azt hiszem, hogy ez nagyon nehéz lesz nekem - kicsit megemelte a fejét, ezért puszit nyomtam a fejére.

- Nagyon sajnálom, kicsim - sütöttem le a tekintetem, hiszen a hónapok alatt én is megszerettem az idős bácsit. Nem csak hamar lopta be magát a szívembe, de a saját stílusával és a jószívűségével elvarázsolt engem. - Ez nekem is nehéz - adtam a tudtára.

- Úgy fog meghalni, hogy a családtagjai nem is fognak tudni róla - felegyenesedett, majd az ágy szélére ült és tarkójára fonta a kezét. - Mindenki hátra hagyta őt! - pillantott a szemembe. - Kire számíthat?

- Rád - suttogtam és mosolyt erőltettem az arcomra. - Rád a végsőkig számíthat - ültem mögé, majd átkaroltam a tarkóját. - És rám is - tettem hozzá üveges tekintettel.

- Szeretlek! Mondtam már? - suttogta, miközben váratlanul megszólalt a csengő. Egyszerre pillantottunk az ajtó felé, hiszen nem rémlik, hogy vacsorát rendeltünk volna. - Lehet, hogy a többiek! Kinyitod, bébi? - fürkészte az arcomat.

- Persze - meg támaszkodtam a combján, majd felálltam és zokniban az ajtó felé sétáltam. Nem tudtam, hogy ki lehet, hogy ki nyomta meg a csengőt. Ilyenkor az ember csak akkor jön rá dolgokra, amikor szembesül a valósággal. Mosolyogva nyitottam ki az ajtót, de a mosoly hamar lefagyott az arcomról. Kővé dermedtem és nem akartam hinni a szememnek. Éreztem, hogy szívem a torkomban dobogott, kezem pedig lecsúszott a kilincsről. Kenneth állt az ajtóban. Fekete kabátot viselt, kezében pedig egy alkoholos üveg volt. Áradt belőle az alkohol szag, amikor hirtelen félre lökött és bizonytalanul belépett a lakásba.

- Ki az, bébi? - ekkor történt, hogy Shane hátra fordult, majd elkerekedett szemekkel felállt és a szemöldökét ráncolta. Éreztem, hogy bármelyik percben elsírhatom magam. Fel sem fogtam, hogy mi történik. Számtalan kérdés cikázott bennem. Mit keres itt? Hogy talált rám? Shane és ő ismerik egymást? - Kenneth! - emelte fel a hangját Shane. - Mi a francot keresel itt? - azonnal Kenneth mellé lépett és az alkoholos üveg után nyúlt, de Kenneth elrántotta kezét, majd feltette a mutatóujját.

Mégis mi a pokol történik? Ismerik egymást. - Ti ismeritek egymást?! - álltam közelebb, majd kettejük közt kapkodtam a fejem. Mindketten szikrázó szemekkel pillantottak felém. A hasonlóság...a tekintetük...az arc vonásaik...ez lehetetlen! - Ez mit jelent? - túrtam a hajamba.

- Jellemző! Semmit nem tud! - emelte fel a hangját Kenneth, majd elnevette magát. - Nem gondoltam volna, hogy a testvérem dug téged - tárta szét a kezét. Úgy éreztem, hogy megremeg alattam a föld, hogy bármelyik percben elsüllyedek. Egymás után visszhangoztak Kenneth szavai a fülemben. A testvére...

- Kitty! - szólt Shane. - Honnan ismered? - fogta meg a csuklómat, de csak ekkor jöttem, rá mindenre. Ó te jó ég! Ez nem történhet meg. Kenneth és Shane testvérek? - Nem mondod komolyan, hogy Kenneth a volt pasid?

- Kicsi a világ, mi? - váratlanul a földhöz vágta az alkoholos üveget. A szilánkok apró darabokban széttörtek. Hátra léptem, hiszen én zokniban voltam. Shane azonnal elém helyezte a kezét, de láttam rajta, hogy ebben a pillanatban nagyon mérges. - Mond csak Katie - suttogta Kenneth. - Melyik testvér jobb az ágyban? Lefogadom, hogy nem tudsz választani!

- Elég! Kifelé! - kiabálta Shane, és közelebb lépett Kenneth felé, aki nem hagyta magát. A fejét csóválta és láttam, hogy ökölbe szorítja a kezét. - Azt mondtam, hogy kifelé - suttogta nyugodt hangon, hiszen láttam rajta, hogy ezt a kellemetlen dolgot velem szeretné megbeszélni.

- Nem - vágta rá Kenneth. - Nem megyek el - tette hozzá. - És tudod, hogy miért? - lépett közelebb, ezért csak centik választották el őket egymástól. Úgy éreztem, hogy ha nem lépek közbe, akkor nagyon rossz dolog fog történni. Felfogtam, hogy testvérek. Felfogtam, hogy egyiket jobban szeretem, mint a másikat. De azt már nem hagyhatom, hogy miattam vesszen össze. - Mert nem csak téged szeret - tárta szét a kezét. Ekkor szinte lassított felvételben láttam, hogy Shane felém pillant, de a következő percben Kenneth hatalmasat bemosott neki. Shane azonnal a padlóra zuhant és szájából kicsorgó vért a padlóra köpte.

- Mégis mit művelsz?!! - álltam Kenneth elé. - Elég! Takarodj innen!

- Nem gondoltam volna, hogy összeszűröd vele a levet! A világ legszarabb embere - mutatott a földön fekvő férfi felé, aki csak pislogott, hiszen nem tudta, hogy mi történik.

- Tűnés! A pokolba is, takarodj! - löktem el a vállánál. - Menj innen! - üvöltöttem.

- Meg fogod bánni ezt - pillantott Shane felé. - Megbánod, hogy elvetted tőlem - mutatott felém, majd az üvegszilánkokat félre rúgta és kisétált a lakásból. Az ajtó nyitva maradt, ezért oda futottam és gyorsan becsuktam. Miután bezártam, a kezembe vettem egy rongyot és azonnal Shane mellé térdeltem, aki természetesen ellökött engem.

- Mi volt ez, Katie?

Katie? Katiet mondott?

- Én magam sem tudom! De kérlek, ezt tedd a szád széléhez!

- Hagyj! - ellökte a kezem, majd felállt. Könnyes szemmel néztem, hogy hátat fordít nekem, majd kézfejével letörli a szája szélét. 

A kurva életbe!

Fel sem fogtam, hogy mi történik. Kenneth a házamba jött, majd megvádolt azzal, hogy elszedtem a barátnőjét. Fel sem fogtam, hogy ez mit jelent. Fel sem fogtam, hogy eddig tévedésben éltem. És csak most jöttem rá arra, hogy az igazság ebben a percben kegyetlenül fájt. És, hogy miért? Mert előttem Kenneth volt neki...

Ő csókolta, ölelte, puszilta...előttem már bélyeget nyomott ennek a nőnek a testére. És kibaszottul azt hittem, hogy a mi kapcsolatunk olyan kurvára különleges. És most jöttem, rá arra, hogy rosszul hittem. Mert én csak a második vagyok. - Katie! Mi a fasz? - mutattam az ajtó felé. - Te a testvéremmel voltál?

- Én...én... - jobbra és balra pillantott, hiszen azt sem tudta, hogy mit mondjon. Átéreztem, hiszen én sem tudtam, hogy mit kéne mondanom. Fájt, Kurvára fájt. Ha más lett volna az exe, akkor leszarnám. De Kenneth...az ember akit teljes szívemből szerettem és gyűlöltem. - Nem tudtam, hogy ti ketten testvérek vagytok! - emelte fel a hangját és a szíve felé bökött. - És nem tudom, hogy mit mondjak...

- Ezzel kurvára egyetértünk - sóhajtottam, miközben letöröltem a könnyeimet. - Istenem! - fújtam ki magam. - Miért Kenneth? Miért ő? - üvöltöttem az ajtó felé mutatva. - Vele voltál előttem!

Katie csak nézett. Nem tudta, hogy mit mondjon. Én magam sem fogtam fel azt, ami történt. Számomra ez a halálos ítéletet jelentette. Apró darabokra tört a szívem.

Ő volt az első...

Én voltam a második...csak egy második! Egy vigasz és egy menedék...

- Cseszd meg, Katie! - kiabáltam. - Menj el - mutattam az ajtó felé.

- Nem! Nem! - állt meg előttem. - Nem érted - suttogta. - Mindvégig fogalmam sem volt arról, hogy ti ketten ismeritek egymást - tette össze a kezét sírva. - Hinned kell nekem - suttogta. - Ebben a percben tudtam meg - csóválta a fejét. - Remeg a kezem - mutatta fel.

- Katie, komolyan mondom, hogy menj el! Nagyon mérges vagyok és nem akarlak bántani - gondolkodás nélkül az ágy felé léptem, majd kezembe vettem a pulcsiját és a kabátját. - Nekem ez most sok! Nagyon sok - adtam át neki. Magamra sem ismertem. Minden apró dolog, hirten óriási tehert nyomott a vállamra. Még csak most jöttem rá mindenre. Kenneth volt először neki. Ő csókolta, ő ölelte....én csak megkaptam! Aztán dugtam.

- Shane - suttogta sírva. - Nem megyek el - helyezte arcomra a kezét. - Annyira szeretlek - sütötte le szemét. - Annyira, hogy abba bele őrülök.

- Nekem ez most nagyon sok volt! Gondolkodnom kell - pillantottam az ajtó felé. Lesütöttem a szemem. Éreztem, hogy a lelki fájdalom egyre jobban csak nőt.

Azért, mert csak második vagyok.

Azért, mert nem én voltam az első.

Az első mindig felejthetetlen.

Az első, sokkal fontosabb.

- Ne tedd ezt velem - suttogta, közben ajka is remegett. - Kérlek szépen! - tette össze a tenyerét. - Szeretlek.

- És őt is szereted - mutattam az ajtó felé. - Tudom - suttogtam.

Ekkor Katie széttárta a kezét.

- De téged sokkal jobban, Shane!

- Hát... - töröltem le az ajkamat. - Két férfit nem lehet szeretni! Nem adhatod mindkettőnek a szíved - szorult mellkassal az ajtó fel léptem, majd a padlót nézve kinyitottam azt. - És ez nem rajtam fog múlni! Rajtad és a szíveden - suttogtam, hiszen ha érez valamit még iránta, akkor ki vagyok én, hogy ketté válasszam őket? Miért tenném ezt meg a testvéremmel?

- Shane... - suttogta, majd megállt mellém és a fejét csóválta. - Te vagy az igazi - tette hozzá. - Ezt ne felejtsd el - lesütötte a szemét, majd kilépett az ajtón.