Reggel szakadt a hó, ezért a sötétkék farmerem és a rózsaszín felsőm mellé egy fehér kötött sapkát is kihalásztam a szekrényből. Alapjáraton nem vagyok oda a kötött sapkákért, de a hidegnek köszönhetően muszáj volt felvennem. Mosolyogva kiléptem a szobámból és köszöntem Karen felé, aki köntösben és felkötött hajjal a pultnál ült és kávét kortyolt. A szemöldökömet ráncoltam, hiszen ilyenkor már munkába szokott indulni. Pultra helyeztem a táskámat. - Hát te? - kérdeztem, mire karikás szemekkel és fal fehér arccal felém pillantott. Csak ekkor vettem észre, hogy kávé helyett, forró teát kortyolt. - Jaj, életem! - helyeztem homlokára a kezem. Legjobb barátnőm mondani szeretett volna valamit, de egy hang sem jött ki a torkán. - Jobbulást! Akkor egész héten itthon leszel? - húztam fel a csizmámat.

- Igh... igeen! - köhögte. - Amúgy, szólj már a fél isten pasidnak, hogy legalább egy éjszakára engedjen téged haza - motyogta, miközben elnevettem magam.

- Sajnálom. Shane nagyon ragaszkodó - álltam mellé, majd puszit nyomtam az arcára. - És én egyáltalán nem bánom - vigyorogtam, majd intettem a barátnőmnek, aki köhögve szép napot kívánt nekem.

Miután kiléptem a lépcsőházból, azonnal taxi után kerestem, de a lábam a földbe gyökerezett, hiszen a lakásom előtt Kenneth autója parkolt, ő pedig a motorháztetőnek támaszkodva felém nézett. Amikor megindult felém, remegő lábakkal elkezdtem sétálni a járdán, de ő azonnal utánam nyúlt. Az emberek előtt nem akartam jelenetet rendezni, ezért sziszegve fordultam vissza és dühösen pillantottam a szürkés szemébe. - Kenneth! Hagyj! Mi a francot keresel itt? - fürkésztem az arcát, de úgy éreztem, hogy minden pillantása közben megenyhült a szívem.

- Beszélnem kell veled - sóhajtotta, majd váratlanul erősebben fogta a könyökömet és egyenesen az autója felé húzott. Ez mégis mit képzel magáról? Ellenkeztem és próbáltam szabadulni, de Kenneth az emberek szeme láttára ültetett be az autóba, és zárta rám az ajtót. - Ne haragudj - csóválta a fejét, majd a kormány mögé ült és padlógázt nyomott. Az úton haladtunk, amikor felé fordultam és a mellkasát kezdtem el ütni.

- Kenneth! Nem rabolhatsz el! Mindjárt felrobbanok! Engedj ki - ordítottam, hiszen nekem most telt be a pohár. - Ha a barátom ezt megtudja, akkor ketté tép téged! Komolyan beszélek! - fenyegetőztem, majd szitkozódva a bőr ülésbe süppedtem. Nem tudtam, hogy hova szeretne vinni. Abban viszont biztos voltam, hogy most túllőtt minden célon. Pislogás nélkül néztem a napbarnított arcát, a rezzenéstelen tekintetét, a mogyoróbarna haját és a kezét, amivel a kormányt szorította. Ő egykor a világot jelentette nekem. Imádtam. Rajongtam érte. Ő volt az én emberem. Viszont azóta minden megváltozott. Most nem látok mást, csak egy elegáns, jóképű férfit, akivel egyszer megosztottam az álmaimat és a vágyaimat. Miközben vezetett, némán felsóhajtott és a szemét dörzsölte. - Hova a francba viszel?!

- Egy olyan helyre, ahol beszélni tudok veled.

- Bazdmeg! - rúgtam előre, majd összefontam a kezem és egyenesen az ablak felé pillantottam. Szakadt a hó. Az utakat ellepték a járművek és a taxik. Az emberek vastag kabátokba burkolózva igyekeztem a buszhoz, vagy a metróhoz. A mínusz fokokban a közlekedés mindig lelassul. A járdák szélét jég fedte, a házak tetejéről pedig csöpögött a víz.

- Fázol? Feltekerjem a fűtést? - suttogta, miközben gyilkos pillantással néztem rá. - Ne nézz így rám, Katie - vissza pillantóba nézett, majd balra indekszelt és kihajtottunk a városból. - Úgy nézel rám, mintha rossz ember lennék - fejét nevetve megrázta, majd sóhajtva lehúzta magáról a kabátot. Amikor hátra dobta, megcsapott az illata. Kenneth illata erősebb, és sokkal intenzívebb érzést vált ki belőlem, mint Shane illata. Shane...tuti megfog ölni! Aztán ezt a majmot is! Szuper...

- Nem értem, hogy van merszed - tettem fel az ujjam, miközben a természet is változott, hiszen a magas épületeket és a tömbházakat, átvették a havas fenyőfák és a sűrű erdők. A két erdő található országúton hajtottunk, miközben jól tudtam, hogy merre tart ez az út.

- Hogy van merszem? - kérdezte szórakozottan. - Katie! Te voltál az, aki elrohant és meg sem hallgattál. Biztos vagy te abban, hogy akkor annyira ismertél?

- Igen, bazdmeg - vágtam rá. - Megcsaltál, te rohadék - ütöttem a vállába, de Kenneth hirtelen balra fordult, majd egy homokos úton leparkolt és egyenesen felém fordult. Nem csak rá tudtam figyelni, hiszen körülöttünk az erdő fáit fehér hó takarta, ezért, minden fehér volt.

- Pont ez az, Katie! Erről szeretnék veled beszélni, amióta visszajöttem! - néztem a könnyes szemébe, hiszen olyan falat emelt maga köré, amit képtelen voltam ledönteni. Ott ült mellettem. Az ajkát sírásra görbítette, a szeme már vörös színben úszott. Ettől eltekintve gyönyörű és káprázatos volt. Teszek rá, hogy van pasija! Teszek rá, hogy kivel van! Engem csak az számít, hogy megtudja az igazságot. Csak akkor engedem el, ha az igazság ellenére is azt mondja, hogy hagyjam békén. Akkor végleg elengedem. - Nem csaltalak meg!

- Áh! És még hazug is vagy! Bravo - tapsolt szipogva, de én a kormányra helyeztem az alkaromat és a fejemet csóváltam.

- Mindkettőnket átvertek. Az a nő, Linda barátnője volt.

- Mi? - nevetett. - Ő az ügyfeled volt, Kenneth.

- Valóban! De Linda barátnője is - csóváltam a fejem. - Nem tudom, hogy hinni fogsz-e nekem, de muszáj megtudnod. Baszki! - csaptam a combomra. - Aznap este nem feküdtem le vele! Igen, haza mentem, de csak azért, mert fáradt voltam. És tudod, hogy mi történt azon az estén? Az a nő feljött, koccintottunk, majd kevert valamit a boromba.

- Chh! - az ablak felé pillantott, majd összefonta maga előtt a karját.

- Nem kell hinned nekem - suttogtam. - De tudnod kell az igazságot. Szerettelek, Katie! - fürkésztem az arcát, miközben láttam azt, hogy lesüti a tekintetét. - És utáltam magam amiatt, hogy nem tudtam elmondani. Linda mindkettőnket csúnyán tőrbe csalta! Elaludtam, miután az a nő port kevert a borba! Fájt a fejem és szédültem...nem kérem, hogy higgy nekem.

- Nehezemre esik hinni - bólogatott és röhejesen elnevette magát. - Miért hinnék neked?

- Mert szerelmes voltam beléd - suttogtam. - És, most is az vagyok - tettem hozzá, hiszen az iránta érzett érzéseim kurvára nem változtak, és ez volt most a fő probléma.

- Kenneth, én szerelmes vagyok valakibe - bökte ki.

- Tudom. Viszont engem is szeretsz. Tagadni sem tudnád - néztem végig rajta, majd előre pillantottam és mélyen a hajamba túrtam. - Ez az egész jól el lett baszva - sziszegtem.

- Vigyél vissza - kérte parancsoló hangnemen. Én csak a fejemet ráztam. - Nem hallod

- Ennyire utálsz engem? Nem akarsz velem egy légtérben lenni? - hajoltam kicsit közelebb hozzá, de Katie azonnal távolodott. Tudnia kell, hogy mit jelent a számomra. Tudnia kell, hogy távollétem alatt a gondolatba is beleőrültem, hogy esetleg nem kapom őt vissza. - Katie... - suttogtam. - Nem felejtettelek el. És tudom, hogy te sem engem.

- Ne csináld ezt! Ne tedd tönkre a kapcsolatomat!

- Megígérem, hogy nem teszem tönkre - suttogtam őszintén. Ezt valóban így gondoltam. Nem lennék hű magamhoz, ha mindent tönkretennék. Nem tehetek mást, csak várni fogok. Időt hagyok neki arra, hogy rájöjjön.

Rájöjjön arra, hogy ki vagyok...

Arra, hogy egykor együtt voltunk...

Arra, hogy még mindig szeret...

Arra, hogy most már két férfit szeret...

- Vissza viszel?! - kérdezte dühösen, mire bólintottam.

- Vissza - suttogtam, ő pedig gondterhelten felsóhajtott. - Remélem, hogy nem bántottalak meg.

- Cseszd meg!

- Nem tudom elérni! - a pult szélének támaszkodtam és gondterhelten felsóhajtottam. - Mégis mi lehet... - fekete hajamba túrtam, majd engedtem, hogy zakatoljanak a gondolataim. - Hol dolgozik Kitty? - fontam a tarkómra a kezem és összehúztam a szemem. - Oda kell mennem! - bólintottam, majd megfogtam a kabátomat és rámentem Kitty adatlapjára, hiszen a profiljába fel van tüntetve a cég neve ahol dolgozik. - Húsz percre van innen! - emeltem a fülemhez a telefont és hívtam egy taxit.

A taxi egy hatalmas cég előtt tett ki. Becsaptam magam után az ajtót, majd zsebre helyezett kezekkel a legfelső emelet felé pillantottam. A hideg is kirázott...mindenhol nagy ablak, irodaszobák, székek és asztalok...Kitty, hogy tud ilyen helyen dolgozni? Egyenesen a fotocellás ajtó felé igyekeztem, ezért lesütöttem a szemem, majd beléptem az ajtón. A földszinten egy recepció és egy lift fogadott engem. Az arany színű pult mögött található hölgy elpirulva engem nézett. Én csak biccentettem, majd közelebb léptem hozzá, de ekkor megtorpantam. A francba! Miért vagyok itt?! Mégis mit keresek Kitty munkahelyén? Tegnap este még azt mondtam, hogy bízok benne! - Tudok valamiben segíteni? - mosolygott, miközben felsóhajtottam és a fejemet ráztam.

- Nem, köszönöm - erőltettem magamra egy mosolyt, és hátat fordítottam. - Viszlát!

- Legyen szép napja - szólt utánam, mire kiléptem a fotocellás ajtón ls nehezen felsóhajtottam. Hülye voltam! Kibaszottul hülye voltam!

A fűtött autóban ültem és a kormányra helyeztem a kezem, miközben szinte lassított felvételben láttam, hogy Shane lép ki a cég fotocellás ajtaján. A lépcső előtt kicsit megállt, majd az ég felé pillantott és feszülten kifújta magát. Az előbb azt hittem, hogy nem hiszek a szememnek. Azt hittem, hogy csak képzelődöm! Viszont a szemem nem csalt. A féltestvérem, zsebre helyezett kezekkel a cég előtt állt. - Mi a francot keresel itt? - suttogtam, miközben telefonált. Összehúzott szemekkel éreztem, hogy bármelyik percben elsírhatom magam, de ekkor nem várt dolog történt. Katie futott ki a fotocellás ajtón, majd a féltestvérem karjai közé vetette magát. Abban a pillanatban a számra szorítottam a kezem és vörös szemmel a kormányra basztam. - Ez mégis hogy történhetett?! - kiabáltam magam elé. A fejemet ráztam. Nem akartam hinni a szememnek. Azt hittem, hogy álmodok! Katie az arcára simította a kezét és csókolta. Megállás nélkül csókolta és falta! Ezek ketten...

Ilyen nincs!

Mégis milyen pokolba csöppentem?!

Nem tudtam tovább nézni őket. Beindítottam a szürke autót, majd hátra tolattam és megindultam az ellenkező irányba. A visszapillantóból még láttam, hogy Shane, Katie kezét puszilta. Az én drogos féltestvérem! A férfi, aki hónapokon keresztül drogból és fűből élt, mégis, hogy keveredett össze Katievel?!

_____________

Hali! A napokban nagyon kellemesen meglepetés ért, hiszen egyre többen megszerettétek, és olvassátok ezt a történetet! Nekem ez nagyon jól esik és örülök neki. Viszont...a vége felé járunk. Senkit nem szeretnék elszomorítani, csak jelezni szeretném, hogy hamarosan ezt a könyvet is befejezem. De ahogy nálam lenni szokott, egy befejezett történet után hozom a másikat. És ezzel kapcsolatban kifejezetten izgatott vagyok, hogy hiszen régebben ( még a Nicholas Collins történetemnél), többen is jeleztétek, hogy szívesen olvasnátok egy jóképű FBI ügynökröl. Én pedig úgy gondoltam, hogy akkor megálmodom. Egyenlőre csak ennyit szeretnék elmondani az új, fantasztikus ötletről, de garantált, hogy odáig lesztek érte, legalábbis én így érzem. Igazából csak ennyit szerettem volna, egy kis helyzetjelentést. Szép estét!