Tagadni sem tudnám, hogy teljesen összetörtem. Kenneth Forster nem csak megbántott, de teljesen összetörte a szívemet. Az életben vannak próbatételek, váratlan dolgok és fájdalmak amit tettek elé kényszerítik az embert. A kapcsolatom Kenneth Fosterrel tökéletes volt. És álmomban sem gondoltam volna, hogy ekkorát zuhanok. A legnagyobb baj pedig az volt, hogy zuhanás közben senki nem volt mellettem. Nem csak elveszettnek, de megsebzettnek és elhagyatottnak éreztem magam. A sírást nem tudtam abbahagyni, hiszen milliószor lejátszódott a fejemben az, hogy kopogtam ajtón és az a nő nyitja ki. Egymás után játszódott le előttem a jelenet, hogy Kenneth félmeztelen sétál az ajtóhoz. Még mindig emlékszem, hogy mit éreztem abban a pillanatban. Abban a pillanatban Kenneth kitépte a szívemet, amivel megtanultam szeretni. Most úgy érzem, hogy semmi nem maradt a lányból, aki akkor voltam. A szerelem gondolatától is hányingerem támadt. Nem vágytam másra, csak arra, hogy valaki elfelejtesse velem a történteket. Nem csak csalódtam a szerelemben, de fájó szívvel megfogadtam azt, hogy soha többé nem akarok szerelmes lenni. És, hogy miért? Azért mert széttörtek. Megaláztak. Eldobtak és ezt mind úgy, hogy én erről nem is tudtam. Csalódtam Kennethben és bármit megtettem volna azért, hogy megkapja azt, amit érdemel. Könnyek szöktek a szemembe, hiszen eszembe jutott az együtt töltött éjszakánk. Már én sem tudom, hogy abban volt-e valami őszinte, valami olyan, amire büszke lehetek. Annyira fájt, és mégis nevetés hagyta el a számat. Szenvedtem, de mosolyogtam. Tessék, Kenneth Forster! Összetörtél. Teljesen.

A kanapén ültem és fagyit ettem. A hideg ellenére sem hagytam abba, pedig a dobozt már félig kiürítettem. Azt hiszem, hogy most a fagyira volt a legnagyobb szükségem. Karen próbált beszélni velem, de még nem álltam készen arra, hogy mindent elmondjak neki. Ezért kifejezetten értékeltem azt, hogy nem erőltetett semmit. Mivel magamra maradtam, úgy gondoltam, hogy bekapcsolom a tévét és közben itatom az egereket. De amikor velem szembe jött egy romantikus film, a tévé kapcsolót eldobtam és mellkasomhoz húztam a térdemet. A jégkrémes dobozt a dohányzóasztal szélére csúsztattam, miközben hangosan sírtam. - Annyira fáj! Istenem! - emlékszem, hogy ujjaimmal a rövid hajamba túrtam, miközben a sötét ablakon keresztül az utcára pillantottam. New York mindig él, soha nem alszik. A klubok, a bevásárlóközpontok és a mozik is mindig tele vannak. Ekkor jutott eszembe, hogy talán nem jó megoldást keresek a fájdalom csillapítására. Könnyeim közt felpattantam a kanapéról, a mosdóban megmostam az arcomat, majd a tükörbe nézve mély levegőt vettem. Biztatom magam, hogy ugorjak ki a hámból, hiszen itthon nem fogok meggyógyulni. Még mindig nem tudom, hogy vett rá a lélek, de egy órával később, Karen ruhái között variáltam, hiszen nekem csak elegáns ruháim vannak. - Milyen ruhát vegyek fel? - végül egy piros, fekete kockás szoknyánál és csipke mintás fekete trikónál döntöttem. Azt hiszem, hogy ez egy kicsit merész hozzám, ezért, hogy végkép magam ellen menjek: felhúztam egy térdig érő fekete harisnyát, majd felvettem egy magassarkú cipőt. A teljes alakos tükörben végignéztem magamon, majd hátra túrtam a hullámos hajam.

Akkor ugorjuk fejest az élet bulis oldalába!

Karen kedvenc klubja előtt a lábam a földbe gyökerezett, hiszen a lila színnek kivilágított ajtó előtt két biztonsági őr állt, akik egy tábla felé mutattak. A táblán öt darab, eszméletlenül dögös és jóképű férfi mosolygott. Fél meztelen voltak, csupán fekete farmert viseltek. Amikor jobban megfigyeltem őket, akkor jöttem rá arra, hogy valószínüleg ők a táncos fiúk, illetve férfiak. A tábla miatt alaposan megfigyeltem a makulátlan, csupasz kockás hasukat, a formás mellüket és az izmos karjukat. Hátra léptem egy lépést. - Én nem ilyen világba tartozom! - kicsit lejjebb húztam a szoknyámat, és hátat fordítottam, de hirtelen megálltam. Feltettem magamnak a kérdést, hogy mi akadálya annak, hogy bemenjek? Még soha nem láttam félmeztelen férfi fellépőket! Talán még élvezném is az estét! Fél füllel hallottam, hogy az egyik biztonsági őr rajtam nevet, ezért gúnyos vigyorra húztam az ajkam, majd a táblára böktem. - Egy jegyet szeretnék!

- Jó döntés! - horkantott a kopasz férfi. - Jó szórakozást! - egy arany színű kártyát nyújtott át nekem. Miután kifizettem, oldalra álltak, én pedig hevesen dobogó szívvel beléptem az elegáns klubnak nevezett, helyiségbe. Amikor beléptem, megpillantottam egy hosszú pultot. A pulton rengeteg alkohol sorakozott. Azt hittem, hogy a hely sokkal vadabb lesz, de pont az ellenkezője volt. Romantikus fényekkel volt kivilágítva a bárpult, a fiatal hölgyek a színpad előtt álltak és sikítva ugráltak. Sejtettem, hogy mi rabolta el a figyelmüket, ezért a pörgős, stílusos zene közben egyenesen a színpad felé pillantottam. Ekkor akaratlanul is a belépőkártyára lestem, amin arany színű ördög szarvak, és tizennyolc karika volt rajzolva. Most már értem, hogy miért privát rendezvény. A vadító, szexi, stílusos tánc minden női szívet elrabolt. A hangos, ritmusos zenére a félmeztelen férfiak profi mozdulatokkal, és kibaszottul elegáns csípő mozdulatokkal táncoltak. Szinte eggyéváltak a zenével. Izmos kezüket egyszerre tették a fejük fölé, majd végig simítottak a testükön és megpördültek a tengelyük körül. Szinte lassított felvételben láttam, hogy kezükkel megtámaszkodva a padlóra feküdnek, majd egyszerre le és elegánsan fel mozgatták a csípőiket. A szexet ábrázoló tánc közben a nők a színpad elé hajoltak és a kezüket nyújtogatták. - Azta... - sétáltam közelebb, miközben az egyik szőke férfi, a színpad elé térdelt, megfogta az egyik sikító nő kezét és végig húzta a kockás, fényes hasán. - Ez durva! - összefont kezekkel nevettem, viszont még magamon is meglepődtem, hiszen jól szórakoztam. A fejemet oldalra biccentettem, miközben a férfiak egymás mellett álltak, és erotikus mozdulattal táncoltak. A számban is összefolyt a nyál. Ők valóban profik voltak. A hangos, dübörgő zene közben megfordítottam a kártyámat és elolvastam a férfiak nevét: Walter, Roger, Eric, Shane, Randy. A neveket pici ördög szarvakkal és melltartók díszítették.

- Hölgyeim! Akkor most jöjjön az est fénypontja! Minden fellépés végén véletlenszerűen kiválasztunk egy szerencsés hölgyet, aki innen a színpadról élvezheti a záró táncot és a finálét! - csak fél füllel hallottam, hiszen a kártya kiesett a kezemből. Gyorsan lehajoltam érte, de amikor felálltam, a reflektor fény rám világított. Abban a pillanatban, hogy a nők többsége sóhajtva pillantott felém, én csak elmosolyodtam. Mégis mi a franc történik?!

Amikor előre néztem, akkor láttam, hogy valaki felém sétál. A mozdulatai gyorsak és határozottak voltak. A fehér fény miatt, először csak egy fekete farmert, vastag barna övet pillantottam meg. Ahogy közeledett, úgy megláttam egy tökéletesen felépített, izmos, fényes felsőtestet. Ez a test valójában izmos volt. Hunyorogva pillantottam fel, amikor szembe találtam magam azzal a férfi szempárral, akinek a neve a kártyán is szerepel. Minden olyan gyorsan történt. A férfi szexi mosolyra húzta, a fekete borostás arcát, majd váratlanul felemelt. Amikor a vállára vett, szóhoz sem tudtam jutni, hiszen több dolog is történt. Amikor a kártyát néztem, megpillantottam a nevét.

Shane.

Ő lesz az! Ezzel nem is lett volna baj, hiszen gondolom ez náluk mindig így szokott működni. Az viszont nagyobb baj volt, hogy a szoknyám miatt kint volt az egész fenekem. - Ne! Tegyél le! Tegyél már, le! - az izmos derekát ütögettem, de amikor a zene folytatódott, Shane a színpad közepére, egy fehér fa székre ültetett. Abban a pillanatban szó szerint kővé dermedtem. Nem tudtam megfogalmazni, hogy a kártyát miért fogtam, de görcsösen ragaszkodtam hozzá. - Oké! Nekem ez nem fekszik! - a lélegzetem is elállt, amikor lábamat határozottan széttette. Ekkor a színpad előtt álló nők kiabáltak. - Mit csinálsz? Elég! - a hangos zene miatt nem hallotta, hogy mit mondok. Szinte lassított felvételben láttam, hogy a reflektorfényben megfogja a kezem, és egyenesen a feszes nadrágjába vezeti. Uramatyám! Egy Isten ez a férfi! A kezemet lassan kihúzta, majd végig vezette a feszes, jól érezhető kockáin, a mellkasán és az izmos vállán is. A szemem előtt kapcsolta ki az övét, lehúzta a sliccét és ujjaimat megfogva végig húzta a v alakú hasfalán. Aztamindenit! Ez aztán a test... Ekkor mélyen a szemébe néztem. Nem tudom, hogy mi történt, de Shane abban a pillanatban egy kicsit kizökkent. Hirtelen felállított, megfordított, és a hátamhoz állt. A szék támláján kellett megtámaszkodnom, miközben rám hajolt.

- Érezd magad megtisztelve! - súgta a fülembe. Erőltettem magamra egy mosolyt.

- Ne érj már hozzám! Mit kell fogdosni?!

- A műsor része! Inkább élvezd! - lábam közé vezette a kezét, és abban a pillanatban magával szembe fordított. Elegáns, szexi mozdulattal leguggolt elém, kezét a lábamra helyezte, és ahogy felállt, úgy a keze is a lábam közé siklott. És, miközben a színpadon álltam én nem tudtam levenni róla a szemem. A nők rajongva sikítottak és a kezüket nyújtották. A zenét tompán hallottam, mert minden hölgy a mellettem táncoló Shane nevét kiabálta. Nem tudom, hogy mit szánt a fináléra, de amikor előre állt, megfogta a kezem és előre a slicce alá szorította, rájöttem arra, hogy minden bizonnyal ez volt a finálé. A zene közben a nők kiabáltak, én pedig az utolsó pillanatban megszöktem. Szó szerint leugrottam a színpadról, majd a nők között a bárpulthoz futottam. Az elegáns színpadon a férfiak meghajoltak és mosolyogva intettek. Az egyik széken ülve láttam, hogy Shane keres valakit. A csillogó, zöld szeme körbe járt a klubban és alaposan megfigyelte a bent tartózkodó hölgyeket. Talán engem keresett. Ezt már soha nem fogom megtudni. Végtére is...pokolian jól szórakoztam. A színpadon töltött percek miatt elfelejtettem minden fájdalmat és kínt, amit ő okozott nekem, Shane halántéka fénylett, ezt a reflektor fény szépen kiemelte. És amikor hátra sétált, a háta minden elbüvölő izma megfeszült.

- Jól néztél ki a színpadon! - fehér ingbe és szmokingba öltözött fiatal srác pillantott felém. A pult mögött állt és egy kristály poharat törölgetett. Mivel tudtam, hogy a szavait felém intézte, a fülem mögé tűrtem a barna hajam.

- Igazából fel sem fogtam, hogy mi történik! - ujjaim között tartott arany színű kártyát megfordítottam és leolvastam a nevet: Shane.

- A ház ajándéka! - egy pohár pezsgőt helyezett a fehér szalvétára. Még mindig remegett a kezem és hevesen dobogott a szívem, szóval időt adtam magamnak, hogy le tudjak nyugodni. Szerintem egy nő határozottan elmondhatja azt, hogy nem sűrűn történik vele ilyen. Kicsit egy lánybúcsún éreztem magam. Miközben belekortyoltam az alkoholba, a tenyeremre pillantottam. Vicces, de éreztem a bőrömön áradó férfi parfüm illatot.

- Gyakran szoktak itt fellépni?

- Persze! Minden vasárnap és péntek este! Erre a kép napra szokták bérelni a klubot! Nagyon híresek lettek! Rengeteg rendezvényen szoktak fellépni! Az interneten van egy weblapjuk! - az arany színű kártyára írt címre mutatott. - Ha ott írsz nekik, akkor bármelyik válaszol neked! Leginkább lány búcsúba, születésnapokra, összejövetelekre szokták őket meghívni! Egyenként is lehet őket bérelni, de minden nő őt akarja! - ekkor a pici képekre mutatott. Shane.

- Ki ez a Shane?

- Aki a legjobban néz ki! De szerintem erre te magad is rájöttél! Az ide járó nők szerint...dögös és egy igazi tesztoszteron bomba! Ilyen férfit kevés helyen találsz!

A pultos udvariasan kiszolgált két nőt, miközben fél füllel meghallottam, hogy miről beszélgetnek. Direkt elfordultam, hiszen nem akartam, hogy rajta kapjanak. - A francba! Annyira reménykedtem abban, hogy engem választanak! - motyogta, miközben vörös rúzst kent a vékony ajkára. A romantikus zene közben lesütöttem a szemem, majd felsóhajtottam. - Mi volt olyan szép abban a lányban?

- Minden?! - kérdezett vissza a másik. - Az a nő eszméletlenül nézett ki! Szeretnék ilyen hosszú lábakat és kerek ciciket! - ekkor elkerekedett szemekkel a felsőm dekoltázsához pillantottam. Két pohár alkohol után vettem magamnak egy üveg bort. Nem tudom, hogy mi vett rá arra, hogy igyak, de magam alatt voltam. A szórakozással együtt a jókedvem is tovaszállt. Hirtelen ott ültem az üres bárpultnál és itattam az egereket. A zenét már rég lekapcsolták, csak én és a pultos fiú maradt, aki a félhomályban a poharakat törölte.

- Megbántott! - hajoltam előre, majd lassan hátra. - Én ez nagyon fáj! - tettem fel a mutatóujjam. - Annyira fáj, hogy nagyon! Mondtam már, hogy nagyon? - motyogtam, miközben váratlanul egy kezet éreztem a vállamon. Amikor oldalra pillantottam, megláttam őt. Shane hófehér vigyorral az arcán megállt és sejtelmes tekintettel az arcomat nézte. Már nem félmeztelen volt, hanem egy fekete pólót viselt. A zöld szeme szinte csillogott, a fehér mosolya csak ki emelte a tekintetét. - Most ezekre a szép zöld szemekre iszom! - ajkamhoz emeltem az üveget, de Shane megfogta. - Már megint nyúlkálsz!?

- Bízd rám! - biccentett a pultos fiú felé. - Hazaviszlek! Merre laksz? - kérdezte mély hangon.

- Olaszországban, mert benned biztos van valami olasz! Ezért vagy olyan tökéletes, mi? - motyogtam, miközben megfogott és lassan a kijárat felé cipelt. Miközben engem tartott, addig álmosan mutattam fel az arany színű kártyámat. - Azon gondolkoztam, hogy Walter teste, vagy a te tested néz ki jobban! Randy sem rossz! De te...macsókám! - pillantottam a sűrű szempilláira. - Apám! Milyen szép szemed van! Nekem adod?

- Akkor magamhoz viszlek! - hallottam fél füllel mert elkapott az álom.