Reggel amikor kinyitottam a szemem, Kenneth szuszogva aludt. Halványan elmosolyodtam és fejem alá támasztottam a kezem. Most, hogy aludt, jobban szemügyre tudtam venni az arcát. Kenneth tökéletes férfi, és tiszta szívű ember volt. Alvás közben az arca nyugodt volt. A borostája szépen keretezte az ívelt arcát, a szeme mellett a ráncok alig voltak észre vehetőek. Levegővétel közben a mellkasa lassan emelkedett fel és le. Az illata az orromba szökött. Nem gondoltam volna, hogy valaha is ennyire fogok egy férfihoz vonzódni. Arra pedig végképp nem számítottam, hogy az új főnököm lesz az, aki megváltoztatja az életem. Mindenre számítottam és mindent reméltem, de álmomban sem gondoltam volna, hogy szerelmes leszek. Úgy éreztem magam mint egy kislány, aki szerelmes lett az iskola legjóképűbb fiújába. Még mindig nem hiszem el, hogy Kenneth Forster mellett ébredtem. Azt hiszem, hogy innentől kezdve minden megváltozik.

Amikor Kenneth kinyitotta a szemét, a szám elé helyeztem a kezem, majd apró mosollyal az arcomon néztem, hogy csuklójával szemét dörzsöli. - Jó reggelt! - suttogtam, mire felvont szemöldökkel felém pillantott. Nem csinált semmit, csak párnája alá helyezte a kezét és felém fordult.

- Jó reggelt, Katie! - suttogta. - El sem tudom mondani, hogy milyen jó érzés melletted ébredni! - kezével a fülem mögé tűrte az egyik hajtincsemet, majd egy pillantást vetett az ablak felé. - Süt a nap!

Amikor az ablak felé pillantottam, a reggeli sugarak beszöktek a régi üveg felületén és megvilágították az ágyat és a takarót. A hirtelen jött napsütés miatt Kenneth tekintete csak jobban csillogott. Boldognak és legyőzhetetlennek éreztem magam, hiszen mellettem állt egy férfi, aki karizmatikus, önálló, udvarias és akkora magabiztossággal rendelkezik, hogy rengeteg férfi megirigyelné. - Akkor ez azt jelenti, hogy ma kint leszünk! - felkeltem az ágyból, kitakartam magam, az ajtót kinyitottam és magamra húztam egy fekete kapucnis pulcsit. - Tudod mit? - kerestem a tárcámat. - Te maradj itt, addig hozok neked egy finom kávét!

- Rendben, szivi! - kicsit felült, miközben elpirulva barátkoztam a "szivi" szóval. - Ott van a tárcám! - az asztalon egy kitömött, fekete bőr pénztárca volt. Ekkor a fejemet ráztam.

- Szeretném én hozni a reggeli kávénkat! - a vállamig érő hullámos hajamba kétszer beletúrtam, majd a tükör előtt fújtam magamra egy kis parfümöt, és megfogtam a kilincset. - Sietek vissza!

Miután Kenneth puszit küldött nekem, a pénztárcámat fogva kiléptem a faházból. Nem is értem, hogy miért vettem fel kapucnis pulcsit, hiszen kellemesen meleg volt. A madarak jókedvűen énekeltek, a kék égen eltűntek a felhők, a nap szikrázóan besütötte az egész tábor területét. A szemem elé helyeztem a kezem, miközben a nap, a távoli hegyek mögül már feltűnt. Úgy gondoltam, hogy ezt lefényképezem. Farzsebemből kihúztam a telefont és bekapcsoltam rajta a fényképezőgépet. Amikor úgy döntöttem, hogy fotózással is szeretnék foglalkozni, jól tudtam, hogy egy csúcskategóriás készülékkel lesz csak esélyem, ezért választottam egy drága telefont. Sokan a házak verandáján kávézgattak és a felkelő nap sugarait nézték. A kavicsos úton, a faházak előtt végig sétáltam, hogy a recepció mellett található fatálas étteremben kávét kérjek. Az étterem ajtaját tartották nekem, ezért mosolyogva megköszöntem, majd az asztalok között a hosszú pult felé sétáltam. Tekintetemmel a falra akasztott étlapot néztem. A színes rajzok kiegészítették az étlapot és mosolyt csaltak az arcomra. Végül úgy döntöttem, hogy két Lattet kérek.

- Jó reggelt! - egy fiatal pultos srác sétált felém, kockás konyha ruháját oldalra dobta, majd a pénztárgép mögött kedves pillantásokkal ajándékozott meg.

- Jó reggelt! Két Lattet kérek szépen! Az egyik két cukorral, a másik cukor nélkül legyen!

- Máris készítem! Egy kis türelmet kérek szépen! - körülbelül öt perc várakozás után a kávékat a pultra helyezte.

- Köszönöm! - kicsi borravaló után a kezembe vettem a világosbarna poharakat és kisétáltam az étteremből. A házak előtt sétáltam, amikor hirtelen rezgett a telefonom. Szerencse, hogy egy korlát mellett sétáltam el, különben nem lett volna szabad kezem. A fa korlát tetejére tettem az egyik kávét, majd fogadtam Karen hívását. - Karen! Mizu? - előztem meg, hiszen jól tudtam, hogy miről fog beszélni.

- Katie drágám! Mondd, hogy jó volt az éjszakád! Meddig bírta a pasi?! Fogadok, hogy sokáig!

A korlátnak támasztottam a lapockám és elnevettem magam. Karen olyan fajta barátnő aki egyedi stílussal rendelkezik, de mégis ez miatt nagyon szerethető. Őt nem lehet utálni. Tény, hogy más elképzelés szerint él, sokkal merészebb és bevállalósabb, de Karen egy olyan barát, akire mindig számíthatok. És egyszerűen imádom őt. - Hát persze! Hú, nagyon sokáig bírta! Annyira jó volt, hogy atombomba robbant az ágyban!

- Mi?! - Karen úgy kiabált, hogy a telefont elvettem a fülemtől, hiszen attól féltem, hogy megsüketülök. - Ez most komoly?!

- Nem! - nevettem. - Karen! Időre van szükségem! - forgattam a szemem.

- Na a francba! De semmi nem történt? - ekkor elpirultam.

- Csókolóztunk! Az esőben! - ekkor Karen megint sikított. - Az nagyon varázslatos volt!

- Úristen! Mint a filmekben! Kérlek mondd, hogy a vizes pólója alatt látni lehetett a felsőteste formáját!

- Igen! - nevettem halkan. - Látni lehetett!

- Te jó ég! Elolvadok! És utána mi történt?

- Bementünk! De a pillanat amikor megcsókolt, az... - próbáltam keresni a szavakat, de nem igazán tudtam, hogy mit mondjak. Szavakba nem tudom kiönteni, hogy milyen érzés volt, mikor Kenneth megcsókolt. Minden tökéletes volt. A pillanat, a helyszín...minden a lehető legnagyobb rendben volt.

- Akkor most együtt vagytok?

- Nagyon úgy tűnik!

- Hm! Végülis ideje volt már! Hány hétig húztátok egymást, talán egy hónapig?

- Valahogy úgy, Karen! - nevettem boldogan.

Miután letettem a telefont, a faház felé sétáltam és nem tudtam abbahagyni a mosolygást. A bejárati ajtó előtt állva lenyomtam a kilincset, majd beléptem a kicsi konyhába. Amikor az ágy felé pillantottam, megláttam őt, hogy pólóban és fekete alsónadrágban ül az ágy szélén. Tudtam, hogy nem kellett volna oda nézni, de a szemem majdnem kiesett a helyéről. Szinte elvarázsolva néztem, hogy Kenneth feláll, majd a fekete nadrágját felhúzza. A feneke nem csak formás, de eszméletlenül vonzó volt. Amikor felhúzta a fekete nadrágot, éreztem, hogy csorog a nyálam. Mint minden nadrágja, ez is feszült a fenekén, ezért nehéz volt elkapni a fejem. - M...meghoztam a kávékat! - gyorsan a konyhába léptem és leültem az egyik székre. Mosolyogtam, amikor Kenneth úgy sétált felém, hogy elől megkötötte a nadrágját. Még jobb...muszáj máshova néznem! De mit nézzek? A baj az volt, hogy nem tudtam elkapni a tekintetem. Kicsit nyelve néztem, hogy köti meg a madzagot. Ezt miért találom vonzónak? Talán azért mert a nadrág feszül? Mert kiemeli bizonyos testrészeit? Vagy talán azért, mert vágyom erre a férfira?

- Szuper vagy! Köszönöm! - megállt mellettem, puszit nyomott a fejemre, ezért a csípője elég közel került hozzám. A kurva életbe, hogy milyen feneke van ennek a pasinak...

- Öhm, Kenneth? - kérdeztem, miközben leült velem szembe. - Tegnap még teljesen máshogy viszonyultunk egymáshoz, viszont ma már egy párt alkotunk! Furcsa lenne ha azt mondanám, hogy nekem ehhez hozzá kell szoknom? - ekkor csillogó szemekkel és aranyos mosollyal ajándékozott meg. - Ne értsd félre! Én nagyon örülök kettőnknek, de nekem idő kell ahhoz, hogy ezt megszokjam!

- Ezt teljes mértékben megértem, Katie! Bevallom, hogy nekem is meg kell szoknom, hiszen egyről ugrottunk a kettőre! - ajkához emelte a műanyag poharat és bólogatva belekortyolt. - De remélem, hogy boldoggá foglak majd tenni!

- Ebben biztos vagyok! - nyúltam át és megfogtam a kezét. Kenneth puszit nyomott a kézfejemre, majd az ablak felé pillantott.

- Mit szólnál ahhoz, ha reggeli után elmennénk evezni?

- A tóra? Csónakkal? Benne vagyok! - tettem fel a kezem, majd lepacsiztam vele.

Reggeli után egy órára csónakot béreltünk és kimentünk a tóra. Először féltem, hiszen most először ültem csónakban. A piros, kicsit kopott csónak szépen suhant a vizen, miközben Kenneth a motornál ült és irányította. A víz algás illata az orromba szökött. Ez energiával és jókedvvel töltött fel, hiszen csak most éreztem igazán, hogy a természetben vagyok. A tó közepén, Kenneth leállította a motort, majd a csónak végéből felém pillantott. A hófehér mosolyánál csak a jóképű kisugárzása volt ragyogóbb. El is felejtettem, hogy van egy olyan kisugárzása, ami azonnal levesz a lábamról. Ez is ilyen pillanat volt, hiszen Kenneth is élvezte a csónakázást. A tó közepéről beláttuk az egész tábort:a házakat, a fenyves erdőt, a fa asztalos ebédlőt, és még a recepciót is. A kicsi barna bódéban a hölgy mosolyogva fogadta az új vendégeket és kicsi kulcsokat nyújtott át nekik. - Bárcsak mindig itt lehetnénk! - mondtam mosolyogva. Kenneth egyetértően bólintott.

- Az nekem is jó lenne!

- Gondolj bele! Minden reggel a tó látványára és a napsütésre ébrednénk!

- Vagy arra aludnánk el, hogy a szomszéd faházban hangosan dugnak a szomszédok! - kijelentésére halkan elnevettem magam, de láttam rajta, hogy ő ezt komolyan gondolja. - Az éjszaka is lehetett hallani, de szerintem te már aludtál!

- Te jó ég! - motyogtam elkerekedett szemekkel. - Akkor örülök annak, hogy hamar elaludtam!

- Eszembe jutott, hogy a recepció mellett van egy ajándéküzlet! Szeretnélek elvinni oda!

- Rendben!

Fél óra múlva egymás kezét fogva léptünk be a nagy ajándékboltba. Az idős eladó mosolyogva köszönt nekünk, miközben a sorok között kíváncsian sétáltunk. Különböző ajándékokat, kabalákat, hűtőmágneseket, kulcstartókat és pólókat láttam. Minden ajándék a tábort, és a fenyőfákat reklámozta. Láttam olyan pólót is, aminek közepén egy horgász volt. Mosolyogva megnéztem, de amikor Kenneth magához hívott, elnevettem magam. - Ez mi?! - egyszerre néztünk meg egy női pólót, aminek elején egy mell volt. Mármint cici. Női cici.

- Ez neked jó lenne!

- Nem! Vidd inenn! - nevetve próbáltam ellökni a párom kezét, de Kenneth nagyon ragaszkodott a cici mintás szűk pólóhoz. - Kenneth, ez Xs-es méret! Ez...tudod hogy feszülne rajtam?!

- Ha csak én láthatom, akkor már megéri!

- Azt hiszem, hogy hamarabb egymáshoz fogunk szokni, mint amire számítottam! - vettem ki a kezéből a pólót és nevetve megadtam magam.

Végül egy vicces pólóval, két bőr karkötővel és egy szép hógömbbel léptünk ki az üzletből. Kenneth a kezembe adta a becsomagolt gömböt, miközben lábujjhegyre álltam és puszit nyomtam az arcára. A karkötőket egymás csuklójára kötöttük, miközben átvettem a pólót is. - Szóval? - csúsztatta zsebre a kezét. - Mikor veszed fel a pólót?

- Mit szólnál ahhoz, ha ebbe mennék munkába?

- Szó sem lehet róla! - nevette el magát hangosan. - Megtiltom!

- Hm! Az első tiltás? Haladunk! - ekkor nevetve elfutottam, de Kenneth utolért. Hátulról szorosan magához ölelt, kezét összekulcsolta a hasamon, és puszikkal ajándékozta meg az arcomat. - A te kedvedért felveszem a pólót! - ráztam meg a fejem, miközben fenekemnél tökéletesen éreztem a férfiasságát. És ebben a pillanatban kívántam azt, hogy maradjunk ebben a pózban.

- Ez a beszéd! - sugta a fülembe nevetve.

Végül felvettem a pólót. Két percig volt rajtam, hiszen Kenneth szerint nem csak vicces, de idétlenül is állt rajtam. Ez igaz volt. De a lényeget értettük.