Vacsora után kényelmes pizsamát húztam, miközben még mindig a szobámat igyekeztem otthonosabbá tenni. A hajamat felkötöttem és a francia ágy mellett található bontatlan karton dobozok mellé léptem. Leguggoltam és elkezdtem kibontani az egyiket. Kacatok, díszek és fényképek voltak benne. Mivel a szobámban nem volt dísz vagy bármi olyan dolog ami a személyiségemre utalna, úgy gondoltam, hogy lefekvés előtt barátságosabbá varázsolom az albérletet. A szobám kifejezetten kicsi volt, a szűk ablak egy barátságtalan utcára és koszos konténerekre nézett. Bár ez engem egyáltalán nem zavart, hiszen a nappaliból gyönyörű és páratlan kilátást kaptunk New York forgalmas utcájára. A kartondobozból óvatosan kiemeltem a világító fényfűzéremet és a téglamintás falra pillantottam. Úgy gondoltam, hogy az ágy fölé fogom akasztani, ezért kicsi rajzszögek segítségével az ágyam fölé illesztettem a sárgán világító, hangulatos fényfüzért. Híres énekesekről és színészekről is voltak képeim, ezért azokat a fényfűzér alá helyeztem. Miközben a kicsi szekrényemre pakoltam, Karen kopogott az ajtón és mosolyogva behívtam. Ekkor jutott eszembe a ma történtek. Egyáltalán nem gondoltam volna, hogy Karen egyéjszakás kalandja a főnököm haverja. Ez valóban a véletlen és a sors keze, és csak remélni tudom, hogy a főnököm nem olyan mint az a férfi, akivel Karen-el az éjszakát töltötte. - Amióta hazajöttél olyan szótlan vagy! - pálcikás jégkrémet evett, miközben piros kardigánja lelógott a vállán. A fal mellett található keskeny kanapéra ült, lábát törökülésbe húzta és alaposan végig nézett rajtam. - Tudod, hogy mire van szükséged?

- Egy hosszú alvásra?

- Egy férfira aki alaposan megdug! - szemöldökét felvonta, nyelvével lenyalta a maradék jégkrémet az ajkáról. Válaszul csak elnevettem magam, majd a díszpárnám mellé helyeztem a rózsaszín plüss malacot. - Azért mondom, mert huszonkilenc éves múltál! Ha hiszed, ha nem de huszonkilenc évesen ciki szűznek lenni! - a kijelentése miatt neki vágtam a párnát, de Karen csak jókedvűen nevetett.

- Erre mégis mire akarsz célozni? - vontam fel a vállam. - Arra, hogy pasizzak be? - hajoltam az egyik doboz fölé. - Te tudod a legjobban, hogy nem szeretnék kapcsolatot! - rántottam meg a vállam. - Nem állok jól anyagilag! A hét elején örültem, hogy New Yorkba utazok veled, de miközben te bele vetetted magad az élet izgalmas részébe, addig én munkát találtam és most próbálok gyűjteni! - leültem az ágy szélére, az egyik lábamat törökülésbe húztam, majd a bokámon található kicsi felhő tetoválást piszkáltam. - És, hogy őszinte legyek, a férfiak kicsit sem érdekelnek! - szegeztem fel az állam.

- Még a vonzó és jóképű főnököd sem? - suttogta, mire nagyot nyelve oldalra pillantottam. Ekkor összeszorította az öklét. - Igen! Ismerem ezt a nézésed! Tetszik neked! - suttogta.

- Az túlzás, hogy tetszik nekem! Egyébként ő a főnököm, ami azt jelenti, hogy tiltólistán van! Ő érintetlen a számomra!

- Még akkor is, ha szingli a pasi? És a nyakamat merném rátenni, hogy szingli! Az ilyen okos és kifinomult férfiak szeretnek válogatni és valóban olyan nőkkel kezdenek, akik okosak és nem buták! - kacsintott felém. - És el sem hiszed, hogy mennyire mázlista vagy azért, mert vele dolgozhatsz!

Karen lelkesedésén felnevettem, hiszen semmi valóságalapja nem volt annak, amit mondott. Abban volt igaza, hogy a főnököm talán a legjóképűbb pasi akit eddig láttam. Pont emiatt nem akartam többet belegondolni a dolgokba. Egyébként sem tehettem, hiszen szigorúan csak szakmai kapcsolat köt minket össze. Amikor a New Yorkba tartó repülőjáraton ültem, próbáltam eldönteni, hogy mit várok az új életemtől. A legfontosabb a munka és a pénz keresés lehetősége volt. Természetesen gondoltam arra, hogy lesznek férfiak és új arcok az életemben, de én mindig olyan nő voltam, aki inkább okosan gondolkozik ahelyett, hogy belemenjen egy olyan kapcsolatba, ami minden bizonnyal nem tart sokáig. - És ha még szűz vagyok?! - nevettem. - Mi van akkor?

- Ci-ki! - szótagolta nevetve, majd komolyra fordította a szót. - Egyébként büszke vagyok rád! - suttogta mosolyogva. - És te is büszke lehetsz magadra! Önállóan a lábadra álltál és új életet kezdtél! Láttalak a repülőn! Láttam rajtad, hogy izgulsz!

- Egy kicsit tényleg féltem, de az már elmúlt! Most inkább próbálom megszokni az új életem, a munkát és próbálom megszokni az egyéjszakás kalandjaidat is! - sziszegve böktem a fal felé, Karen pedig ajkára helyezte a kezét és felnevetett.

- Hangosak voltunk?

- Mintha én is ott lettem volna! - hunytam le a szemem, miközben Karen szemébe néztem. Soha nem fért a fejembe, hogy képes ilyen lazának mutatnia magát. Karen mindig mosolygós és lázadó nő volt. Ő mindig igent mond az egyéjszakás kalandokra, ami azért nem fér a fejembe, mert én képtelen lennék belemenni egy olyan dologba. Mint sok nő, én is sokszor elképzeltem már az első alkalmat. Egy olyan férfival képzeltem el, aki teljes szívéből szeret és tudom róla azt, hogy utána nem hagyna ott. Én fontosnak tartom azt, hogy olyan férfi kapjon meg, aki nem kihasznál, hanem szeretkezik velem. Nem csak dug, de tiszta szívből élvezi. Nem csak magának szerez örömet, hanem mindent elkövet annak érdekében, hogy az aktus számomra is felejthetetlen legyen. Nagyanyám azt mondaná, hogy ha ilyen elvárásaim vannak, akkor ne csodálkozzak, hogy egyedül maradok, hiszen ritka az olyan férfi, aki a boldogságomat teljesítené. Én ezzel soha nem értettem egyet. Mamával mindig egyetértettem, viszont ebben az egy dologban nem. Igenis van olyan férfi, aki nem az egyéjszakás kalandok császára, aki nem a női szívek rombolója. Én is ilyen férfira vágytam, bár tudtam, hogy az én időm még nem jött el.

- Ugyan! Mondd, meddig szeretnéd a vibrátorodat használni? - nyafogott, mire megrántottam a vállam.

- A vibrátor nem bánt meg! - mikor nekem dobta az egyik párnát, a hajam szétesett, ezért kicsit beletúrtam, majd kontyba visszatettem a fejem tetejére. - Egyébként tudtad, hogy a te egy éjszakás kalandot, az én főnököm haverja?! - Karen szó szerint kiugrott a bőréből. Azonnal mellém ült és karomat húzva parancsolta, hogy most azonnal mondjak el mindent. - És amikor bevittem neki egy borítékot, ott ült mellette egy férfi, akit egyébként észre sem vettem, csak akkor amikor megfordultam! A lovagod akkor mondta a főnökömnek, hogy mi ketten lakótársak vagyunk! - sóhajtottam a fejemet rázva. - Ne haragudj, hogy ezt mondom, de nagyon kellemetlenül éreztem magam!

- Uramatyám! Hát milyen kicsi a világ! Én összejövök Dean-el, te a főnököddel és mehetünk dupla randira, aztán négyen leszünk az esküvőn és nászútra is elmegyünk! - miközben Karen álmodozott, addig én a fejemet lehorgasztva elnevettem magam. Karen-ek mindig is nagy volt a fantáziája. Mindig álom esküvőről és filmbe illő randevúkról álmodott. A baj csak ott van, hogy a valóságban semmi nem úgy történik, mint a filmekben.

Késő este összehajtottam Kenneth úr ingét és becsúsztattam egy átlátszó zacskóba. Azt hiszem, hogy az öblítő kellemes illata végleg elvette a parfüm illatot, ami egyébként rabulejtően tökéletes és erősen érezhető volt.

Másnap reggel az első dolgom az volt, hogy a táskámba tettem az inget, majd a fürdőszobában elkészültem és kiválasztottam a ruhámat. Úgy döntöttem, hogy egy szűk farmert, és egy fekete testhezálló elegáns topot veszek fel. Ezt a toppot azért szeretem, mert szív alakú kivágása különleges volt, és hátul volt rajta egy nagy masni aminek vége a fenekemhez ért. Emlékszem, hogy ezt a darabot egy olcsó butikban turkáltam, mégis úgy néz ki, mintha egy drága, luxus ruha üzletben vadásztam volna. Ehhez felvettem egy fekete tűsarkút és mosolyogva kezdtem a napot.

- Mondtam, hogy nem szükséges vissza hoznia! - Kenneth úr rám pillantott, miközben az asztala előtt állva átnyújtottam neki az inget. Kicsit feszülten éreztem magam, ezért határozottan kitartottam a döntésem mellett. - De köszönöm, hogy szánt időt arra hogy... - ekkor alig láthatóan megszagolta. A mimikáját és a reakcióját figyeltem, ami egyszerre aranyos és vicces is volt.

- Virág illatú öblítő! - motyogtam hátra helyezett kezekkel. Ekkor sziszegve bólintott.

- Maga egy t...tüne... - ekkor oldalra fordult, orrára helyezte a kezét és hapcizott egyet. Tüsszentés közben a szeme mellett összefutottak a vonzó ráncok, a halántéka enyhén pirosodni kezdett. - Tünemény! - egy második tüsszentés után mérges, mégis szórakoztató pillantásokkal ajándékozott meg. Ez is olyan pillanat volt, mint a többi. Én néztem őt, és ő nézett engem. Amikor a tekintetünk összekapcsolódott, mintha megnyílt volna a közös világunk. Jól lehetett érezni a szikrát és a láthatatlan kapcsolatot ami egymáshoz húzott minket.

- Allergia?

- Allergia! - szipogott, majd kezét összecsapta. - Hogy ébredt?

- H...hogy ébredtem? - pillantottam oldalra mosolyogva. Ez fura. Eddig soha senki nem kérdezte meg, hogy ébredtem. Azt hiszem, hogy ennek a férfinak az egyik erőssége az, hogy a jóképűsége mellett ellenállhatatlanul figyelmes. - Hát a szobatársam egy pohár kakaóval ébresztett, amit azzal a hévvel rám is öntött, szóval kakaós pizsamával kezdődött a reggelen! - láttam rajta, hogy nem szeretne nevetni, de az arcán megjelenő enyhe pír mást mondott. - Vicces volt! - motyogtam, miközben egyszerre fel nevettünk. - És a maga reggele hogy kezdődött? - tudtam, hogy nem szabadott volna visszakérdeznem, hiszen ezzel átléptem egy bizonyos határt. Mindenkinek a magánügye, hogy reggelente mit csinál, hogy ébred és mit eszik. Ekkor Kenneth összefonta maga előtt a lábát.

- Mondjuk úgy, hogy mostanában kicsit lustább vagyok a kelleténél! - húzta össze a szemét. - Hiszen láthatja! - tárta szét a kezét. - Nem tudok időben beérni a céghez!

- Néha megengedheti magának a lustálkodást! - bólintottam, miközben mosolyogva végig nézett rajtam. A szeme mellett található ráncok ismételten összefutottak. Azt hiszem, hogy kezdek vonzódni ehhez a jelenséghez. - Nyugodtan szóljon, ha szüksége van valamire! - fordítottam hátat.

- Szükségem van! - mivel azonnal szólt, őszintén nevetve fordultam vissza és hátra helyezett kezekkel megálltam előtte. A szituáció azért volt filmbe illő, mert ahelyett, hogy munkát osztott volna, csak az asztal mögött ülve nézett. Ez nem perverz és illetlen nézés volt. Jobban inkább olyan, mint amikor a férfi gyönyörködik egy nőben. - A szertárban vannak sárga színűk mappák! Azt hiszem, hogy összesen hat darab van belőle! Mind üres! Ide hozná nekem, kérem? - elvarázsolt az udvariassága és a kifinomultsága. A gazdag férfiakat mindig úgy képzeltem el, hogy lekezelően bánnak a nőkkel és fölényben érzik magukat, hiszen ők erősebbek. Viszont Kenneth több szempontból is vonzó, illetve más, mint a többi beképzelt, gazdag férfi.

- Máris! - bólintottam, majd megindultam a dolgomra. Nem lepődtem meg, amikor a szőke hajú nő szigorú pillantásokkal megállt előttem. Utamat direkt keresztezte, hiszen nem engedett tovább. Én csak felsóhajtottam és fél mosollyal az arcomon jó reggeltet kívántam neki.

- Nagyon remélem, hogy Kenneth úrnak nincsen panasza rád! - a lépést szépen tartotta velem. Én felszegett állal támadtam meg a folyosó végén található szertárat. A furcsa az volt, hogy ő követett engem. Kicsit úgy éreztem, hogy ez csak egy kifogás arra, hogy barátkozzon, vagy jobban megismerjen engem.

- Hm! Igazából szerintem nincsen! - emeltem le a polcról a sárga mappákat. A kezemben alig fértek el, hiszen a tenyerem kisebb volt mint egy férfié, ezért nehezen oldottan meg a rám bízott feladatot. Kettő mappát az oldalam mellé szorítottam, kettőt magam előtt tartottam, viszont volt még pár amit már nem tudtam hova tenni, ezért úgy döntöttem, hogy a fejem tetejére helyezem.

- Mit csinálsz? - sziszegte összeráncolt szemöldökkel.

- Megoldom a problémát! - hat darab nagy mappával a kezemben léptem ki a szertárból, és miközben az itt dolgozók mosolyogva pillantottak felém, addig én kedves mosollyal az arcomon Kenneth úr irodája felé ballagtam.

- Biztos, hogy nem vagy normális! - szaladt utánam. - Honnan jöttél, talán a Marsról?

- Los Angelesből jöttem! - válaszoltam, majd útjaink elváltak. Biztos voltam abban, hogy a tapintatlan külső mögött egy csupa szív nő lakozik.