Az alkohol miatt mélyen aludtam. Az éjszaka folyamán egyszer sem ébredtem fel. Reggel viszont olyan látványra nyitottam ki a szemem, amire álmaimban sem gondoltam. A visszfogott neveltetésemnek köszönhetően az egyik rémálmom vált valóra: egy vadidegen ágyában nyitottam ki a szemem. Az első gondolatom az volt, hogy nem otthon vagyok. A második az, hogy alul nem volt rajtam ruha. Azonnal felültem és a takaró alá néztem. Uramatyám! Egy szürke nyomott mintás hosszú póló és a fekete bugyim volt rajtam. Ez nem jó! Nagyon, nagyon nem jó! Gyorsan magamra húztam a takarót, miközben a mellettem található helyre pillantottam. A lepedő gyűrött volt. Mintha egész éjszaka szexeltek volna rajta. - Nem! Nem lehet igaz! - a kócos hullámos hajamat hátra túrtam, miközben alaposan szét néztem a tágas lakában. Bal oldalt, egy tiszta üveg fal választotta el a lakást a zajos belvárostól. A ház tégla mintás falból és fekete színű parkettából állt. Szemben volt egy modern, beépített konyha és szürke digitális hűtő. A konyha mellett volt a barna bejárati ajtó. Jobb oldalt volt egy lépcső és az emelkedőn egy gitár és elegáns fekete zongora. A téglamintás falon olyan képek voltak, amik gitárt, hangjegyeket és fekete színű táncos embereket ábrázoltak. Egy zenész, vagy egy táncos lakásán voltam. Ebben biztos vagyok. Az éjjeli szekrényre pillantottam. Összeráncolt szemöldökkel vettem az ujjaim közé egy arany színű kártyát, amin félmeztelen férfiak álltak egymás mellett. Lassan, de minden a helyére került. - Shane?! - kiabáltam, de ekkor váratlanul nyílt az egyik ajtó és egy félmeztelen férfi lépett ki rajta. Biztos minden nő ismeri a jelenetet, amikor a jóképű férfi félmeztelen testéről folyik, majd elpárolog a víz. Én magam is ezt a jelenetet csodálhattam meg. Shane, hátra túrta a sötét, kávé színű haját, majd megtámaszkodott a francia ágy végén található korlátnál. A mozdulat közben az izmos karján kirajzolódtak az erek. Shane, az arcomat fürkészte, miközben jobban és jobban magamra húztam a takarót. - Lefeküdtünk egymással? - kérdeztem suttogva.

- Igen! - amikor hátat fordított, a hajamba túrtam. - Csak vicceltem! A klubból kilépve azonnal kiütötted magad! - hátat fordított nekem, majd szó szerint a szemem előtt, egyszerűen csak ledobta magáról a törölközőt. Ekkor több dolog is történt. Ennek köszönhetően megpillantottam a feneke fölött, a derekán található ördögszarv tetoválást és alaposabban megnézhetem magamnak egy táncos férfi...fenekét? A párnát azonnal neki dobtam, ő pedig fél testtel megfordult.

- Már elnézést! - takartam el a szemem. - Nem zavar, hogy itt vagyok?

- Nem zavar, hogy öltözök? Fordulj el! - azonnal visszavágott, miközben vörös arccal tovább takartam a szemem. Miközben Shane keresett magának egy alsónadrágot, addig fél szemmel végignéztem rajta. Végülis...táncos. Kifogástalanul tökéletes és formás idomai voltak. Miután felöltözött, végig húzta magán a szürke trikót és a konyha felé sétált. - Kávét? - kérdezte lazán.

Erre most mit kéne válaszolnom? Azt, hogy "hát hogyne kérnék?"

- Shane! Ugye mi nem feküdtünk le egymással?

- Nincs olyan szerencséd! - a pult mögött állva felvont szemöldökkel felém pillantott. A szemöldökömet ráncoltam, majd remegő lábakkal felálltam és végig simítottam a gyűrött, nyomott mintás pólón. A póló közepére Ramones felirat volt nyomtatva. Amikor az ágy mellett megálltam, Shane felvont szemöldökkel alaposan végig nézett rajtam. Az arcomon, a combomon, a lábamon és a bokámon is.

- Hol van a ruhám? - tártam szét a kezem. Ekkor a pultra támaszkodott, majd gúnyos vigyorral az arcán megrántotta a vállát.

- Nem tudom! Biztos, hogy volt rajtad ruha?

Vörösre égett az arcom. Legszívesebben leütöttem volna, hiszen beképzelt, arrogáns és öntelt volt. A szerencsétlenségemen jókedvűen szórakozott. A baj az volt, hogy a tegnap este valóban homályos volt. Arra emlékszem, hogy hosszú tanakodás után beléptem a klubba ahhol brutálisan szexi és izmos pasik táncoltak. Nem volt rajtuk póló, csak egyforma fekete nadrág. A fény engem világított meg, és akkor pillantottam meg először ezt az öntelt majmot, ahogy félmeztelen felém sétál. - Az este te felvittél magaddal a színpadra! Leültettél egy székre és...uramatyám!

- Több ezer hölgy szeretett volna a helyedben lenni, ezért inkább légy hálás! - miután lefőtt a kávé, Shane a kezébe vett egy szürke csészét és beleöntötte a sötét színű, forró italt.

- Mi alapján választják ki azt, hogy kit visztek fel a színpadra? - álltam meg a pult másik oldalán. Ekkor Shane az ajkához emelte a csészét.

- Nem mi választjuk ki! Ez valóban a műsor része! Ha egy nyolcvan éves nőt viszünk fel, akkor bizony neki kell táncolni! Látod? Véletlen! - hátat fordított nekem, majd mezítláb sétált az ablakhoz. Ott összefonta maga előtt a karját, majd belekortyolt a kávéba. Bosszantott. Bosszantott, hogy ennyire nyugodt és nagyképű.

- Szükségem van a ruháimra ahhoz, hogy haza tudjak menni! - bólintottam határozottan, de ekkor Shane ravasz vigyorra húzta az ajkát, és így szólt:

- Hiba lenne elrejteni azokat a lábakat!

Tíz perc múlva hosszú pólóban és magassarkúban léptem ki az ajtón. Alaposan körbe néztem, majd lefutottam a lépcsőn. Mivel tudtam, hogy a járdán sokan fognak sétálni, a pólót jól meg nyújtottam és a föld felé húztam. - Így olyan mintha egybe ruha lenne! - a magassarkút felvettem, majd vörös arccal kiléptem a járdára. A járdán sétáló emberek összeráncolt szemöldökkel néztek meg. Volt aki fütyült, vagy tapsolt is. Annyira égett az arcom, hogy nem mertem előre pillantani. A telefonomon az órát figyeltem, ami reggel kilenc órát mutatott. Amikor elsétáltam Shane lakása előtt, egy megérzés azt súgta, hogy nézzek fel. Amikor az ablak felé pillantottam, megláttam őt, hogy vigyorral az arcán a ruháimat fogja. Ott abban a pillanatban azt hittem, hogy felrobbanok a dühtől. A legközelebbi ruha boltba gyorsan beugrottam és vettem magamnak egy szűk farmert. Azt hiszem, hogy életem legizgalmasabb estéjén voltam túl.

Reggel tíz órakor léptem be a lakásom ajtaján. Tudtam, hogy mire számíthatok, ezért sem lepődtem meg, amikor Karen csípőre helyezett kezekkel felém sétált. A magassarkút ledobtam magamról, majd megigazítottam a hosszú, szürke pólót és vigyort erőltettem magamra. Mégis minek játszom meg magam? A móka és a szórakoztató este után ugyanaz a csődtömeg voltam. Eszembe jutott Kenneth és az, hogy megcsalt. Keserű könnycseppek szöktem a szemembe, miközben szipogva sétáltam a kanapé felé. Furcsa, hiszen az este jól éreztem magam. Minden figyelmemet elrabolta Shane és a tökéletes, izmos teste. Most, hogy újra hazaértem, minden emlék feltört és újra összetörték a szívemet. - Ne sírj, kicsim! - Karen, szomorúan mellém ült, majd egy csomag zsepit a kezembe nyomott. Kicsit közelebb hajolt hozzám, majd a levegőbe szippantott. Ekkor jöttem rá arra, hogy valószínűleg a póló illatát szagolja. - De kivel voltál az éjszaka?!

- Mi?! - fújtam ki az orromat. - Senkivel! Senkivel! - tenyerembe temettem az arcom, miközben mellkasomhoz húztam a térdemet.

- Ne hazudj, Katie! A legdögösebb ruhám hiányzott a szekrényből! Hol voltál az éjszaka? - könnyeim között pillantottam Karen felé, aki felvont szemöldökkel oldalra biccentette a fejét.

- Én csak fagyit ettem, amikor az az ötletem támadt, hogy elmegyek bulizni! Végül bementem egy privát bulira! Jóképű férfiak táncoltak a színpadon! És utána...utána volt az a Shane gyerek, aki felemelt és felvitt engem a színpadra! Ott egy székre ültetett, majd táncolt nekem! Utána sokat ittam és végül haza vitt magához! Ő adta rám ezt a pólót! - miután a pólóra mutattam, Karen pislogás nélkül nézett rám. Látszólag nem hitt nekem, ezért a farzsebembe nyúltam, majd elővettem az arany színű kártyát. - Ez volt a belépőkártyám! Ő Shane! - szipogva mutattam az egyik férfi felé, mire Karen sikított.

- Atyauristen! Ez a fickó aranyból van? Nagyon ki van pattintva!

- És táncolt nekem! Félmeztelen!

- Katie! - a kártyát letette, majd sóhajtva átkarolta a nyakamat. - Normális, hogy most sírsz! És engem egyáltalán nem zavar! Ha neked ezután könnyebb lesz, akkor sírd ki magad! - a vállára támasztottam a fejem, miközben ismételten ujjai közé vette a kártyát. - Viszont ezt a Shane gyereket alulról is megnézném! - nevetett jókedvűen. - Komolyan bementél egy privát rendezvényre?!

- Igen! Úgy gondoltam, hogy jó buli lesz!

- És az volt?

- Igen! Minden rossz emléket elfelejtettem!

- Akkor itt a megoldás! Mikor fognak legközelebb fellépni?! - kérdezte felvont szemöldökkel.

- Vasárnap!

- Akkor holnap után te megint elmész oda és jól érzed magad! Biztos vagyok abban, hogy ez a Shane nagyon szívesen megmutat neked egy-két dolgot azon a feszes testén! - kacsintott jókedvűen.

- Ez nem olyan egyszerű, Karen! - suttogtam szomorúan. - Én nem vagyok olyan lány! Én inkább csendben szenvedek és fagyit eszek a tévé előtt! Romantikus filmeket nézek, majd elsírom magam rajtuk! Pizsamát húzok és arra gondolok, hogy Kenneth Forster mennyire megbántott! - ekkor Karen felállt, majd magával húzott. Fel sem fogtam, hogy mit csinál. Karen hirtelen megállt a tükör előtt, majd mögém állt. A tükörképünkre pillantottam, hiszen magamra sem ismertem. A sötétkék szűk farmer rásimult a lábamra, a szürke póló pedig lógott rajtam. A rövid hullámos hajam, kócosan a fejem tetejére volt fogva. A sminkem elkenődött, a rúzs pedig visszataszítóan nézett ki.

- Tudod, hogy én mit látok? - simította meg a vállam. - Egy lélegzetelállítóan gyönyörű nőt, aki egy estére minden rossz emléket elfelejtett! Látok egy lányt, aki szíve szerint kiugrana a hámból és nagyon szívesen újra elmenne ennek a szexi Shane gyereknek a fellépésére! Látok egy lányt, aki ha okos és bevállalós, akkor megismerkedhet egy másik, önfeledt és gondtalan élettel!

- Köszi! De akkor sem vagyok biztos abban, hogy nekem való ez az élet!

- Jól érezted magad tegnap este?

- Igen!

- Megismételnéd?

- Azt hiszem!

- Akkor hajrá csajszi! Itt az ideje, hogy kiugorj a hámból! - biztatott Karen.