Késő este a kipárnázott kanapén ültem, miközben vörös bort kortyoltam. Egymás után játszódott le előttem az, hogy Katie felém pillant és lefagy a mosoly gyönyörű arcáról. Nem akartam én neki fájdalmat vagy kellemetlenséget okozni, de a könnyebb munka érdekében muszáj volt ezt a döntést meghoznom. Egy kevés büntudat természetesen marta a torkomat, de mégis úgy éreztem, hogy ez így lesz a legjobb. Az új asszisztens közel sem annyira ügyes és tapasztalt, mint Katie, de éreztem, hogy bele fog jönni a munkába. - A francba! - hátra dőltem, a fejemet hátra hajtottam, miközben tiszta üvegen keresztül a sötét várost fürkésztem. A magas tornyok és a felhőkarcolók tetején égett a fény és színesítette a sötét éjszakát. Akaratlanul is Katire gondoltam. Elképzeltem, hogy előttem állt, hogy végig simít a meztelen testét és az ölembe ül. A fantáziálkodás közben szomorú mosolyra húztam ajkam, hiszen tudtam, hogy amire gondolok, az nem a valóság.

De mégis megfordult a fejemben, hogy mit csinál Katie ebben a pillanatban?

Shane meztelen testén feküdtem, miközben üveges tekintettel a mellkasát simogattam. A mai nap történései miatt nem csak szomorú, de nyugtalan is voltam. Töbszőr is megfordult a fejemben az, hogy talán elveszíthetem az állásomat? Nem tudnám eldönteni azt, hogy mit csinálnék akkor, ha a munkámat elveszíteném. Keresnék egy másikat? Új helyre költöznék? - Mi nyugtalanít téged ennyire? - ujjai közé vette a hajszálamat, miközben éreztem, hogy a lapockámra visszaejti.

- Ennyire ismersz már? - suttogtam a szemébe nézve.

- Talán! - húzta össze a szemét, majd hüvelykujjával a vállamat simogatta. A meghitt és nyugtató pillanat közben észre sem vettem azt, hogy újra egymás karjai közé kerültünk. Próbáltam titkolni és leplezni, de imádtam Shane meztelen karjaiban otthonra lelni. Elmondhatatlan érzés számomra, miközben a csupasz teste találkozik az enyémmel. Megnyugtató volt érezni izmos combját, meztelen férfiasságát és kockás hasát. Az érintése, a testéből áradó meleg hatással volt rám. Próbáltam nem beleélni magam a pillanatban, hiszen éreztem, hogy percek kérdése és megszünik köztünk ez a varázs, amit ő talán nem is érzékelt. - Szóval? Mi idegesített fel ennyire? - kérdezte mély hangon.

- A munka! - suttogtam, miközben orromat a nyakához érintettem. Alig észrevehetően beszívtam az illatát, majd libabőrrel tovább folytattam. - A tudtom nélkül változtatták meg a pozíciómat! Mindenki tudott róla, csak én nem! Én voltam az, aki utoljára értesült a változásról! Undorító módon kitettek az irodámból és egy gyakornoknak adták át! Neked erről mi a véleményed?

- Az, hogy menjenek a faszomba! - állát a fejemre helyezte, közben azzal szórakozott, hogy mutató ujját végighúzta a csípőmön. - Miért nem hagyod ott őket?

- Mert nincsen más lehetőségem! És egyébként a fizetés sem rossz - sóhajtottam lehunyt szemmel. - Veled volt már ilyen? Amikor igazságtalanul bántak veled?

- Persze, hogy igen! - mondta halkan.

- Hogy léptél túl? - suttogtam, mire váratlanul vállamra helyezte a kezét és kicsit mozgolódni kezdett.

- Elmegyek zuhanyozni!

- Nem maradnál még egy kicsit? - a hasfalán megtámaszkodtam és kicsit felegyenesedtem, hogy a szemébe tudjak neki. Leplezni sem tudtam azt, hogy ez mot szomorúvá tett engem. Shane felsóhajtott, közben gipszbe kötött kezét szigorúan mellettünk tartotta. A szemében láttam azt, hogy nem tartja jó ötletnek. Én nem így gondolkodtam. Mégis lesütöttem a szemem, majd magamhoz vettem a ruháimat és takartam vele magam. - Menj csak! - magamra húztam a pólót, miközben Shane a kanapé szélére ült, majd lehajolt az alsónadrágja felé és magára húzta. Olyan szép lenne, ha most hozzám hajolna és megcsókolna! Annyira boldog lennék! Elmondhatatlanul! De úgy érzem, hogy túlságosan mesébe illő dologra vágyom.

- Akkor jövő héten megyünk a szüleidhez? - felállt, miközben a fenekére pillantottam. A fene vigye el ezt a tökéletes férfit!

- Persze! Hiszen megbeszéltük, igaz? - vettem fel a bugyimat, miközben Shane végig nézte a jelenetet.

- Mit vigyek?

- Öhm... - nevettem. - Semmit? - kérdeztem vissza.

- Ne viccelj, Kitty! Valamit mindenképpen vinni szeretnék!

- Jó, ha rád bízom a választást?

- Kösz! - vágta rá.

- Te megbírkózol vele, nem?! - kérdeztem vissza, miközben a zuhanyzó felé sétált, de ekkor váratlanul megtorpant és ravasz vigyorra húzta az ajkát. - Miért nézel így rám?

- Kitty, nem szeretnél nekem vacsorát csinálni?

- Én?! - lepődtem meg.

- Egy kézzel nem hiszem, hogy menne! - mutatott a nyakába kötött keze felé. - Az egy dolog, hogy a szex megy...de a főzés?!

- Na persze! - megfogtam a fekete párnát és Shane lábához dobtam. - De aztán remélem, hogy meg fogod enni! - fenyegetőztem.

A maradék egy hét rohamosan eltelt. A munkahelyemen próbáltam megszokni Kenneth jelenlétét ami nem volt könnyű. Sokszor összefutottunk az ebédlőben és a folyosón is. Csak egy-két szót váltottunk egymással, hiszen köztünk nincsen minden rendben, de azt hiszem, hogy ez így pont tökéletes. Viszont emellett tagadni sem tudnám azt, hogy jelenléte zavar és hatással van rám, hiszen egykor fontos szerepet töltött be az életemben. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vonz. A jelenléte sajnos újra kinyitotta a szemem és eszembe juttatta az időszakot, amikor még egy pár voltunk. Eszembe jutott a sok randevú, a nevetés és a közös program. Pont ez miatt érzem azt, hogy az eszem utálja és haragszik rá, de a szívem fele még mindig érte dobog. És utálok ez miatt magam, de sokan azt mondják, hogy egy olyan embert nehéz elfelejteni, akibe egykor szerelmesek voltunk.

Igen...sajnos ez a mondás valóban igaz.

Az ünnepeket anyáéknál töltöttem és pont a fehér kanapén kávéztunk, amikor egy taxi lassított le a ház előtt. Azonnal a barna dohányzóasztalra helyeztem a kicsi csészémet, és a karácsonyfa mellett hevesen dobogó szívvel a kivasalt, egyenes hajamat piszkáltam. A nappaliban anya és apa kíváncsian pillantottak a fehér bejárati ajtó elé, hiszen Shane megérkezett. Ó te jó ég! - Ő az? - anya aranyosan megigazította a válláig érő barna haját, majd apa karjába karolt, aki zöld vászon nadrágban és kötött pulcsiban szigorúan az ajtót nézte.

- Na nézzük, hogy milyen fából faragták! - túrta hátra a vörös haját. - Engedd be a párodat, Katie! - gyorsan átfutottam a szőnyegen, majd magamra vettem a papucsomat és felhúztam egy vastagabb pulcsit. Mielőtt kinyitottam volna az ajtót, anyáék felé pillantottam, akik angyali mosollyal a karácsonyfa közelében álltak.

- Legyetek vele nagyon kedvesek! Shane remek férfi! Ezt leginkább neked mondom apa! Ne merd tőle megkérdezni, hogy a hurkát véresen, vagy anélkül szereti!

- Pedig férfiak között ez érdekes téma! - bökte ki, mire anya a vállára csapott. Amikor kopogtak az ajtón, mély levegőt vettem, lehunytam a szemem és mosolyogva ajtót nyitottam. Amikor a szemébe néztem, elpirulva végig néztem rajta és liftezést éreztem a gyomromban. Shane zöld, pulóverben, fekete dzsekiben és sötét nadrágban állt előttem. Sötét haját tökéletesen hátra lakkozva viselte, a borostája pedig alig észrevehető volt. Amikor hozzám hajolt, adott egy puszit az arcomra és így szólt:

- Nagyon örülök, Kitty!

- Én is! - suttogtam, majd hátra pillantottam. - Akkor minden oké? Simán fog menni?

- Persze! Eljátszom, hogy a párod vagyok! Mégis mi gond lenne? - tűrte a fülem mögé a tincsemen. - Tetszik így a hajad! Kivasaltad?

- Igen! Pont amiatt egyenes! - ujjaimat az ujjaira kulcsoltam, majd vigyorogva behívtam a házba. Amikor Shane belépett, először anya sétált felénk, aki elismerően végignézett rajta. Shane azonnal a kezét nyújtotta.

- Nagyon örvendek! A nevem Shane Burnett! A lánya már sok jót mesélt magáról!

- Nagyon örülök! Szólítson csak Lucynak.

- Köszönöm, Lucy! Gyönyörű az otthona! Érezni benne a szeretet és a meleget! - miközben Shane levette a kabátját, én elvettem tőle és felakasztottam. Bakancsát szigorúan az ajtó közelében hagyta, majd egyenesen apa felé sétált. Öhm...azt hiszem, hogy Shane Burnett megold mindent! Anya elismerően a fülembe suttogott, miközben Shane megállt apával szembe. - Uram! Hogy érzi magát? - nyújtotta a kezét.

- Az majd kiderül! - fogadta el. - A nevem Bobby Miller! Mondja Shane, maga hogy szereti a hurkát? - húzta össze a szemét, mire elkerekedett szemekkel anya felé pillantottam. Most tényleg ezzel a kérdéssel szeretné felmérni Shane férfiasságát? Azt, hogy mennyire férfi? Ekkor Shane zsebre vágta kezét.

- Én jobban szeretem, ha marad alatta egy kis vér! De, hogy őszinte legyek, anélkül is nagyon szeretem! Nehéz lenne választani! - miközben borostáját piszkálta, addig apa végignézett rajta. Azt hiszem, hogy eddig minden rendben van. - Jól látom, hogy szeret horgászni? - Shane a falra rögzített fényképek felé mutatott. Apa régi horgász képei láttán mosolyra húztam az ajkam.

- Jól látja, fiam! - helyezte Shane vállára a kezét, aki azonnal megszerettette magát apával. Apa nehéz eset, hiszen a legjobbat akarja nekem. Viszont Shane nem csak gördülékenyen kommunikált vele, de nem volt köztük feszültség.

- Ejha! - suttogta anya, miközben Shane oldalt állt nekünk. - Azt nem mondtad, hogy ilyen sármos! Fiatal koromban én is buktam a fekete hajú férfiakra! - kuncogott a hátam mögött, de ekkor feltette a kezét. - Shane?! Remélem szereted a csirkét!

- Odáig vagyok érte, Mrs. Wilson! - jött a válasz, mire anya kuncogva legyintett.

- Nyugodtan hívj csak Lucynak, hiszen mondtam! - piszkálta a haját.

- Anya! - húztam őt a konyhába. - Ne égess már le a barátom előtt!

- Katie! Ez a férfi álomszép! Az az éles arc, és az az áll... - sóhajtva a pultra támaszkodott, miközben apa és Shane a benzin fogyasztás áráról beszélgettek. - Úgy látom, hogy apádnak is szimpatikus! Ez pedig nagy szó! - tette félre a viccet. Ekkor sóhajtva anya mellé támaszkodtam és elmosolyodtam.

- Shane különleges! De ezt majd tapasztalni fogjátok ti is!

- Fura! - suttogta. - Amikor telefonhívásban körbe írtad, akkor nem ilyen férfit képzeltem el! - suttogta, miközben Shane és apa felnevettek.

- Komolyan maga vágta ki a fenyőt?! Le a kalappal, Mr. Miller! Kell hozzá bicepsz!

- De úgy látom, hogy neked van! Ez jó! Ez jó! - vakarta apa a vörös szakállát.

- Hogy érted? - kérdeztem hevesen dobogó szívvel, hiszen csak most jutott eszembe az, hogy amikor anyával beszéltem Kennethről, akkor szépen körbe írtam őt. Kenneth pedig Shane ellentéte. - Mindegy! - legyintettem, hogy a témát kerülni tudjuk.

- Katie, kicsim! - szólt nekem apa, mire mosolyogva feléjük néztem. - Megmutatom Shanenek a régi verdát! - biccentett a garázs felé. - Addig készítesz nekünk forró csokit?

- Őő azt, hiszem, hogy Shane nem szere...

- Én is imádom a forró csokit! - szólt közbe Shane. - Köszönjük, Kitty!

- "KITTY"?! - szólt közben anya és apa, mire felvont szemöldökkel Shane szemébe nézem, aki ajkát beharapva bólintott.

- Bizony! - dörzsölte össze a kezét. - Nos, Mr. Miller? Megmutatja azt a szuper verdát?

- Naná! Persze! Akkor mi kimentünk! - biccentett apa. Amikor Shane nem figyelt, apa bizonytalanul feltette hüvelykujját, ami nála azt jelenti, hogy nem rossz, de még el kell nyernie bizalmát.