Huszonhatodik
Kettő óra után öt perccel, hevesen dobogó szívvel léptem be az említett kávézó ajtaján. A kávézó tele volt emberekkel, ezért az ajtóban állva próbáltam megkeresni Lindat. Amikor megpillantottam egy fekete hajú nőt, azon gondolkoztam, hogy ő lesz-e. De miután láttam, hogy gyakran forgatja a fejét, rájöttem arra, hogy igen. Próbáltam minden bátorságomat összekaparni, hiszen ez már nem játék. Ma el fogom mondani neki, hogy hagyja békén a páromat! Felemeltem a fejem és határozott lépésekkel indultam meg felé. Linda háttal ült nekem, ezért nem látott meg. Amikor leültem vele szembe, Linda gyorsan a táskája felé nyúlt, de én a csuklóját megragadva, visszafogtam. - Maradj! - bólintottam határozottan. Annyira izgultam, hogy a kezem is remegett, de ma végre pontot teszek a végére. - Mi a baj? Azt hitted, hogy valaki más fog jönni? - lábamat keresztbe fontam és asztalra helyeztem a táskámat. Kihúztam magam, majd megigazítottam a fehér blézeremet.
- Te küldted az üzenetet! - sziszegte szórakozottan, majd hátra túrta hosszú, fényes haját. - Kicsi Katie... - ingatta a fejét.
- Azért jöttem, hogy pontot tegyünk a végére! - bólintottam. Linda úgy csinált, mintha meg sem hallotta volna azt, amit az imént mondtam. Műszempillával keretezett tekintetét a plafon felé emelte. - Rövid leszek, Linda! - sóhajtottam. - Szállj le a barátomról!
- Jajh! - nevetett. - Te félsz tőlem, igaz? - ekkor az izzadt tenyerem felé pillantottam. Linda kicsit elöre hajolt. Azt hiszem, hogy elegánsan fogjuk megoldani a nézeteltéréseinket. - Remélem tisztában vagy azzal, hogy én voltam Kenneth életében a első! - nézett végig rajtam. - És azt is leszögezném, hogy a mi kapcsolatunk különleges volt! - sóhajtotta mosolyogva. - Nem olyan futó, mint a tiétek!
- Futó? - húztam fel a szemöldökömet. - Egyszerűbb lenne, ha elmondanád azt, hogy mit akarsz!
- Oké! - nevetett. - Szeretném felnyitni Kenneth szemét az igazságra!
- Igazságra? - biccentettem oldalra a fejem. - Mégpedig?
- Szeretném felnyitni a szemét arra, hogy számára én vagyok a megfelelő! Én vagyok a tökéletes és mindig is én voltam - szögezte le. Ekkor elnevettem magam.
- Kenneth szerint kurva vagy! Ó, bocsi! - helyeztem ajkamra a kezem. Ekkor elnevette magát.
- Kicsi, Katie! Néz már magadra! - kérte halkan. - Szerinted Komolyan gondolja veled? A kapcsolatotok vége úgy fog befejeződni, hogy meg fog csalni téged! - körmével az asztalon kopogott. - Azért, mert te kevés vagy hozzá!
- Nem vagyok kevés hozzá!
- Néz csak rám! - bökött magára. - Akkor lenne esélyed nála, ha olyan lennél, mint én! Meg fog téged unni és félre fog lépni! - ekkor megigazította a fekete pólóját és elmosolyodott. - Tudom, hiszen Kenneth olyan, mint az apja! Az apja félrelépett és összeszűrte a levet egy másik nővel! Tudod, hogy miért lépett félre az apja? - suttogva közelebb hajolt hozzám. - Azért mert megunta a feleségét! Kalandra vágyott! Egy igazi, felajzott nőre! Egy bárban ismerte meg a nőt aki végül a szeretője lett!
- Engem ez a mese nem érdekel! - suttogtam. - Nem dőlök be a hazugságoknak!
- Ez nem hazugság, Katie! Ha rám hallgatsz, akkor nem éled bele magad ebbe a kapcsolatba! És tudod, hogy miért? - ekkor a fülemhez hajolt. - Azért, mert a férfiak könnyen félrelépnek! Kenneth vérében van! Pont olyan, mint az elbaszott apja!
- Tartsd magad távol tőle! Különben nagyon megbánod! - felálltam és fenyegetően feltettem az ujjam. - Hagyd békén a páromat és lépj ki az életünkből! - magamhoz vettem a táskát és könnyeimen keresztül elsétáltam mellette.
- Majd meglátod, kicsi Katie! Majd meglátod! - hallottam fél füllel.
Aznap este nem hagyott nyugodni a dolog. Képtelen voltam elhinni, vagy elfogadni a hallottakat. Össze voltam zavarodva. Sokkos állapotba kerültem. A nappaliban fel alá járkáltam, miközben Kenneth telefonját hívtam, de egyszerűen nem volt elérhető. Semmit nem értettem. Tudtam, hogy Linda sületlenségeket beszél. A hazugság csak úgy áradt belőle. Utoljára délután egy órakor találkoztam Kennethel. Azért mert ebéd után otthon folytatta a munkáját. Hevesen dobogó szívvel emeltem a készüléket a fülemhez és vártam, hogy a hívásomat felvegye. Amikor hallottam, hogy felvette, óriási kő esett le a szívemről. - Kenneth! Szia! - suttogtam mosolyogva. Egy kis szünet után jött a válasz.
- Haló? Ki az?
A lábam a földbe gyökerezett, amikor egy idegen nő szólt bele a telefonba. Azt hittem, hogy álmodok. Emlékszem, hogy megszorítottam a kanapé szélét, hogy észhez térjek. A szívem a torkomban dobogott, a könnyeim végig folytak az arcomon. Azt hittem, hogy ez soha nem történik meg, de a szívem is összetört, amikor a háttérben hallottam Kenneth hangját, aki azt kérdezte, hogy "ki az?" - Nem tudom! Szerintem téves szám! Hol is hagytuk abba?!
Amikor a telefont letette, előre pillantottam és kiejtettem a kezemből a készüléket. Azt hittem, hogy álmodok! Azt hittem, hogy csak a démonjaim játszanak velem! Mégis mi történik?! Ezt nem hiszem el! Ez csak egy álom! Kenneth telefonját nem vehette fel egy nő! Azért mert Kenneth otthon nézi a focit! Otthon...nézi a focit? Kenneth? Kenneth, aki még egy csapatot sem említett? Nem tudtam, hogy mit fogok csinálni. Nem nyugodtam meg. Sírtam és a padlóra roskadtam. A könnyeim megállás nélkül folytak. Arcomról a nyakamra csöpögött. Kézfejemmel próbáltam letörölni, de a szívfájdalom egyre csak nőtt. Mégis látnom kellett. A saját szemmel akartam látni. Emlékszem, hogy Karen kijön a szobából és szája elé teszi a kezét. Arra is emlékszem, hogy megragadja a kezem, amikor sírva az ajtó felé futok. Minden olyan gyorsan történt és fel sem fogtam, hogy mi történik. Percről percre történtek a dolgok. Hirtelen és hurrikánként jött a változás. Én pedig fel sem fogtam, hogy minden ilyen gyorsan történik.Kenneth lakására vezető úton biztos voltam abban, hogy ez hazugság. Legalábbis ebben bíztam, abban hittem. Az oda vezető út pokolian telt. Imádkoztam, hogy ez csak egy rossz vicc legyen. De amikor az ajtó előtt álltam és sírva kopogtam, nem Kenneth, hanem egy gyönyörű nő nyitott ajtót. A nő arca ismerős volt. Mintha láttam volna már korábban. de hol?! Istenem! Miért ezt érdemlem?! Félmeztelen volt, csupán egy póló volt rajta. Emlékszem, hogy a forró könnycsepp végig folyik az arcomon. Éreztem, hogy a testemben dobogó szívem szilánkosra törik. Fájdalom. Könny. Sírás. Fájdalom...ebben a pillanatban elhittem azt a sok szörnyű dolgot. Ott állt előttem. A saját szememmel láttam, hogy a lakásán ott volt egy nő! A pólójában...a pólóban ami egyszer rajtam is volt! Mi ez a pokol?! Miért?
- Ki az?! - Kenneth üveges tekintettel és kicsiket pislogva sétált az ajtóhoz. Úgy nézett ki, mintha ebben a pillanatban ébredt volna fel. Köztem és a nő között kapkodta a tekintetét. Sápadt lett és a fejét rázta. - Mi történik?! - motyogta. - Mit keresel itt?! - ebben a pillanatban a nő felé pillantott, aki csípőre tette a kezét.
- Na ne szórakozz! Nem emlékszel, hogy mit csináltunk?! Lefeküdtünk egymással!
Majdnem elájultam, amikor megpillantottam őt. Meztelen felsőtestét semmi nem takarta, csupán egy alsónadrág volt rajta. Olyan álomszerűnek tünt. Rémálomnak tűnt. De hamar rájöttem arra, hogy ez a rémálom most a valóság. - Katie?! Ez nem az, aminek látszik! Azt sem tudom, hogy mit keres itt! Esküszöm! Katie!
Emlékszem, hogy megfordultam és lefutottam a lépcsőn. Az utcára kilépve neki támaszkodtam az egyik ház falának és könnyeimen keresztül üvöltöttem. - Istenem! Csak ezt ne! Ezt ne! - a fájdalom átjárt és csak akkor kaptam fel a fejem, amikor rezgett a telefonom. Már a saját világomról sem tudtam, hiszen ebben a pillanatban egy üzenetet kaptam.
Az alma nem esik messze a fájától, Katie! Én megmondtam neked: Kenneth Forster olyan, mint az apja! Szeret félrelépni! Szerinted ki az a gyönyörű nő, aki Kenneth után koslatott és most az ágyában nevetgél?! Ó, még valami: Örülök, hogy megismertük egymást!
Ekkor szinte magam előtt láttam, hogy az irodában a dokumentumot kinyitva egy ügyfél képére bökök. A barna hajú nő pont úgy nézett ki, mint Kenneth Forster első számú ügyfele! Ekkor állt össze a kép! Ez nem lehet igaz! Kenneth Forster ott szúrt belém, ahol a legjobban fáj! Nem csak összeszűrte a levet az egyik ügyfelével, de ezt eltitkolva előlem, úgy tett, mintha minden rendben lenne!
Mert ez Kenneth Forster legjobban bevállt módszere: elegánsan és kiegyensúlyozottan elintézni a történteket.
Összetörtem. Kenneth Forster nem csak összetört, de a szívembe taposott. És ennek a fájdalomnak köszönhetően ismertem meg Shanet, aki számomra nem csak útvesztő volt, de egy igazi kihívás is.
- Elbasztam! Megbántottam a nőt, akit szeretek! - a fejemet a pultra támasztottam, miközben a haverom szemébe néztem. Még aznap éjszaka egy bárba menekültem. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Azt sem tudtam, hogy hol vagyok, hogy mit csinálok. Káosz. Útvesztő. Bíztam abban, hogy az alkohol segít, de ez nem így van. Minden csak rosszabb lett. És nem értettem. Nem értettem, hogy mi történt. Megbolondultam? Drogoztam? Volt valami az alkoholban?!
- Mi történt pontosan?! - pillantott rám. A fejembe szállt az alkohol, de voltam annyira józan, hogy emlékszem a történtekre. A martini ízét ízlelgettem, miközben a táncoló emberek között közelebb hajoltam hozzá. A zene miatt hangosan beszéltem, de tisztán értett engem. Csak én nem értettem semmit.
- Ma ebéd után haza mentem! Kevés alkoholt ittam és a tévén néztem a focit! Mivel imádom a focit, nem akartam kihagyni a meccset! Végre akartam egy lustálkodós, pasis délutánt egyedül! Amikor szendvicset ettem, kopogtak az ajtón! Meglepődtem, hiszen az egyik ügyfelem volt az, akit már vagy két éve ismerek!
- És utána mi történt? - kiabálta.
- Minden olyan zavaros! - kiabáltam túl a zenét. - Alkoholt ittunk, hiszen a közös megegyezésre koccintottunk! És amikor ittam, nagyon szédülni kezdtem! Szédülés közben láttam, hogy valakivel telefonál, de semmit nem hallottam! Azt tanácsolta, hogy feküdjek le, közben a telefonban elmesélte valakinek, hogy mi történik! Emlékszem, hogy az ágyra feküdtem, de Istenre mondom, hogy egyedül! Amikor legközelebb kinyitottam a szemem, az a nő félmeztelen az ajtóban állt és Katievel beszélt! - könnyes szemmel pillantottam a haverom felé, aki gondterhelten felsóhajtott. - Nem tudom, hogy mi történt! Két lehetőség áll fenn: vagy megcsaltam, vagy ezt Linda és ez a nő közösen tervelte ki! Az ügyfelem régi lány kori barátja!
- Akkor szerinted Linda csőbe húzott téged? - csóválta a fejét.
És, amikor azt hittem, hogy ennél már semmi nem lehet rosszabb, rájöttem arra, hogy tévedtem. Az életem felfordult. Teljesen. Emlékszem, hogy a haverom a vállamat nyomkodta, hogy forduljak felé. Akkor még ittam egy korty martinit. A fejembe szállt az alkohol. Már homályosan láttam, de még észnél voltam. A zajos bárban, a táncoló emberek között megfordultam a székkel, és miközben a színes fények cikáztak, szembe találtam magam vele. A bárban sokan táncoltak, de őt ezer ember között is felismerném. A lila és fehér fények megvilágították a testét. A klub fényei miatt a mindent mondó tekintete csak erőteljesebben, már gonoszul csillogott. A szívem a torkomban dobogott. Azt hittem, hogy lefordulok a székről. Annyi hét és hónap után újra ott állt előttem. Ott állt és a tekintetében cikázó sötétség, a viharos lelke mindent a tudtomra adott. Zöld szeme úgy csillogott, akár a rókának. Mert ő mindig is ilyen volt. A szeme mindig visszatükrözte azt, amit a lelke mélyén érzett. Mindig. Már kiskorában is. Ő a láncszem, akit okkal titkoltan el. Az én titkom. Mintha egy kígyó mart volna belém. Csak ezt ne! Csak őt ne! Pókerarcot és ördögi mosolyt magára öltve széttárta a kezét, majd így szólt: - Nem hiszek a szememnek! Az én féltestvérem, bulizik?! Mikor találkoztunk utoljára? Talán fél éve?
- Shane?! - suttogtam könnyeim között. Ekkor Shane mellém ült, majd biccentett a pultos felé és fennhangon így szólt:
- Miért lógatod az orrod? Csak nem elhagyott életed szerelme?
- De pont ez történt! - morogta a haverom. Még mindig nem fogtam fel, hogy mi történik. Ekkor Shane lehúzta a martinit, az én poharamat kezébe vette, biccentett és megszólalt.
- Akkor erre iszom ma, tesó!
És izmos testével ellökte magát a pulttól, majd a cikázó fények között eltünt. Pont mint egy róka.
__________________
|VÉGE|
•
A sorozat második részében Shane, és Katie szerelmi történetébe kaphattok majd betekintést!🌹
👇
Hamarosan folytatódik!
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top