Az épületbe belépve, mosolyogva köszöntem a portásnak, aki kedvesen visszaköszönt és átadta a postát, amit megköszönve elvettem és a lifthez lépve beütöttem a lakásunkhoz tartozó kódot, mire a lift hangtalanul kinyílt. Beléptem a kék fénnyel megvilágított liftbe és hallkan dúdolva a hangszóróból szóló zenét átnéztem a postát. Nem akadt köztük semmi érdekes így elővettem a telefonomat és ránéztem az e-mailjeimre. Mikor befejeztem az egyetemet még teljesen nyugodt voltam, mert azt gondoltam, hogy a színház ahol gyakorlaton voltam majd alkalmaz engem, de csalódnom kellett. Nem tartottak rám igényt, így friss diplomával a zsebemben munkanélküli táncossá váltam. Nem sokáig nyalogattam a sebeimet, ugyanis itt volt nekem Dóri és közösen béreltünk egy termet, ahol minden nap gyerekeknek és tiniknek tartottunk táncórákat. A vállalkozásunk lassan indult be, de mostanra már kialakult egy erős kis közösség, akik csiszolatlan gyémántok voltak. Mi pedig Dórival imádtuk a kihívásokat és kirángatni bárkit a komfortzónájukból ezért is karoltunk fel olyanokat, akikről mások lemondtak. Most a liftnek dőlve izgatottan nyitottam meg a Comet Tv által küldött e-mailt és a lélegzetemet visszatartva olvastam el az üzenetet. Elsőre fel se fogtam, amit írtak, még akkor is az olvasottakat emésztettem, amikor a lift kinyílt az emeletünken és kiléptem rajta. Az e-mailben az állt, hogy szeretnének felkérni engem, hogy szerepeljek az idei Dance Magic 3. évadában, mint profi táncost és arra kértek, a mai nap folyamán jelenjek meg a székházban szerződést kötni amennyiben szeretnék élni a lehetőséggel.

– Úristen – nevettem el magam boldogan és szívem szerint körbe táncoltam volna a tágas lakást örömömben.

– Jó hírt hozott a szeretőd? – szegezte nekem a kérdést Beni, amitől az örömem azonnal tova lett.

– Tessék? – meredtem Benire, aki idegesen támaszkodott a konyhapultnak és onnan nézett rám.

Látszott rajta, hogy épp indulni készült edzésre, a sporttáskája maga mellett hevert a földön és épp a turmixját kortyolgatta, amit minden edzés előtt meg szokott inni, hogy formába hozza. Az arcát fürkészve vártam, hogy elnevesse magát és megkérdezze mi történt, de csak nézett rám idegesen rángó arccal.

– Reggel elmentem Dórihoz, gondoltam megleplek és elviszlek reggelizni, de mit mondott a portás? Hogy nem látott titeket megérkezni az este. Az üzenetben azt írtad, hogy nála alszol, akkor mégis hol a pokolban voltál, mert ott biztos nem?

Lesütött szemmel összepréseltem az ajkamat, majd újra Beni szemébe néztem és hitetlenkedve elmosolyodtam.

– Komolyan? Most már ott tartunk, hogy számon kérsz engem? Én hányszor kérdeztem meg, hogy hol töltötted az éjszakákat, amikor nem voltál itthon? Hányszor nem bíztam meg benned?

– Jézusom Violetta, ne takarózz ezzel! – nevette el magát az arcát dörzsölgetve. – És igen kérdezek, mert nem voltál Dórinál, pedig azt mondtad. Talán jogom van tudni, hogy kinél töltötte a csajom az éjszakát nem gondolod? – szegezte rám a tekintetét.

– Márkónál – mondtam meg az igazat, mire megfeszült a teste.

– Szóval Márkónál – bólintott komoran. – És pontosan ki ez? Tudod, mielőtt teljes joggal azt gondolnám, hogy a szeretőd.

– A Wasted Melodies gitárosa.

Beni úgy bámult rám, mintha hirtelen 8 fejem nőtt volna, látszott, hogy ezúttal nem találja a szavakat. Ó, pedig mennyire szeretett veszekedni, én viszont egyre jobban utáltam. Minden veszekedés után egy kicsit távolabb sodródtam Benitől és voltak ugyan alkalmak, amikor a szerelemünk olyan volt, mint egykor, de aztán mindig hiba csúszott a gépezetbe és a tündérmeséből Rémálom az Elm utcában lett.

– Hallgatlak Vilu – törte meg végül a csendet.

– Nekem nem való a koncert ennyi történt. Bepánikoltam, fölpasszíroztak a kordonra, Alex pedig az egyik énekes megmentett és kárpótlásul, amiért nem a legjobb koncertem volt meghívtak az afterukra.

– Csak úgy idegen lányokat felvisznek magukhoz? Egy csapat suhanc és egyik sem használja ki a helyzetet? Hagyjuk már – röhögte el magát lesajnálóan.

Ökölbe szorult a kezem a hangjából sütő gúny miatt. Utáltam, hogy így beszélt Artiról és Alexről, utáltam, hogy úgy minősítette őket, hogy nem is tudott róluk semmit. De hát mit vártam? Beni mindenkit elítélt, aki nem az ő világában mozgott. Elítélte a fiatal zenészeket, tömegnek titulálta őket és úgy ítélte meg őket, hogy nem ismerte őket. Egyike volt azoknak, akik arc nélkül bántó szavakkal illették a celebeket és olykor szemtől szemben is megmondta, ami miatt egyszer kétszer már szorult a nyaka körül a hurok.

– Miért kell ennyire előítéletesnek lenned? Nem is ismered őket – támadtam rá dühösen.

– Miért te talán igen? – vágott vissza. – Melyikkel kerültél közelebbi viszonyba? Azzal a nyálas képű szépfiúval, aki csak a külsőjének és a kislányoknak köszönheti, hogy ott van most ahol? Ő vágott gerincre? – lépett egyre közelebb hozzám.

A kezem reflexerűen emelkedett fel és csattant az arcán. Soha nem ütöttem meg, mindig próbáltam nyugodtan elsimítani a feszültséget, de most a feltételezése a vádaskodása és az, hogy így beszélt Artiról betette nálam a kulcsot. Könnyes szemekkel, sebesen emelkedő és süllyedő mellkassal néztem a szemébe, aztán sarkon fordultam és a fürdőbe rohantam. Az egész kicseszett lakásban ez volt az egyetlen hely, ahol nem voltam egy légtérben Benivel és az ajtót kulcsra lehetett zárni. A kád szélére leülve elsírtam magam egyrészt a szégyen miatt, mert valóban történt köztem és Arti között valami másrészt pedig a düh miatt, amiért Beni ilyeneket feltételezett rólam. Sose tettem volna meg, sose csaltam volna meg egy idegennel, az Artival történtek pedig teljesen más lapra tartoztak. Nem akartam vele többet foglalkozni, úgy jöttem haza, hogy száműztem az elmémből az éjjel történteket, de Beni vádaskodása miatt a történtek újra felszínre törtek. A pocsék hangulatomat csak tetézte, amikor megnéztem Alex új storyját, amin én és Dóri is szerepeltünk. Alex és Arti között álltam, Alex a vállamat ölelte, Arti pedig a derekamat én pedig úgy mosolyogtam, mint aki hazatért. Hiába volt már akkor bennem alkohol, a mosolyom teljesen őszinte volt és ettől csak még jobban zokogtam.

– Vilu ne hisztizz már – kopogott be Beni.

– Nem hisztizek, csak pokolian fáj, hogy ilyeneket feltételezel rólam. Te mit tennél, ha én vádaskodnék? – ordítottam vissza.

– Nem venném magamra, mert tudom, hogy nem igaz. Ezzel a viselkedéssel nagyon nem azt éred el, hogy ne gondoljalak bűnösnek.

– De én nem férfi vagyok, már megmondtam ezerszer! Lehet, hogy amin te egy könnyed legyintéssel tovább lépsz, azt nekem időbe telik feldolgozni.

– És gondolod a sírással megoldódik minden? Meg a pofonokkal? Most kezdjek el dühöngeni, amiért felpofoztál? Nem teszem, mert veled ellentétben én tudok józanul gondolkodni és felnőttként viselkedni. Bár erre számíthattam volna, amikor egy 22 éves lánnyal kezdtem.

– Jaj, de nagyra vagy a 31 éveddel – nevettem el magam keserűen. – Ha nem tetszik ott az ajtó, nem kell velem kezdened.

– Azon az ajtón te fogsz kimenni, ha elválnak az útjaink Vilu és nem én – emlékeztetett arra, hogy a kényelem, amit lassan 8 hónapja élvezek, az mind csak neki köszönhető. – Mentem edzésre, majd csak este jövök, addigra remélem, megnyugszol!

Összepréselt szájjal vártam, hogy végre lelépjen, majd amikor 5 perc múlva már csendes volt minden, kiléptem a fürdőből és a válaszfallal elválasztott hálóba menve tiszta ruhát kerítettem magamnak. A fürdő felé lépkedve eldöntöttem, hogy ma egy forró levendulás fürdőt veszek, hogy megnyugtassam az idegeimet. Rám fért a kikapcsolódás és egy kis én idő, ami alatt végig tudom gondolni, hogy mihez kezdjek magammal.

Az Aréna plázában kötöttem ki és bár nem ettem gyors kaját most mégis a McDonald'sban ültem és sültkrumplit dobálva a számba vártam, hogy Dóri megérkezzen.

– Itt katasztrófa történt – ült le velem szembe Dóri, mire rápillantottam, aztán csüggedten megvonva a vállam belemártottam a sültkrumplimat a fagyiba.

Dóri kikerekedett szemekkel nézte végig a műveletet, majd a szemét dörzsölgetve elfordult és öklendezett egyet.

– Nem tudod, mit hagysz ki – forgattam meg a szemem.

– És, jobb is ez így!

Bár azért hívtam ide Dórit, hogy megbeszéljük a dolgokat és alaposan kivesézzük a témát, de most valahogy nem jöttek a szavak. Elmerültem a saját kis világomban és kajába fojtottam a bánatomat, Dóri pedig velem szemben egy idő után mocorogni kezdett a széken. Mikor ránéztem láttam, hogy valamit szeretne mondani, de nem mer vele előhozakodni, talán pont a hangulatom miatt.

– Történt valami? – szegeztem neki a kérdést egy kicsit élesebben, mint terveztem.

– Nem helyes örömhíreket mondani, mikor te padlón vagy – rázta meg a fejét azonnal, ezzel be is bizonyosodott számomra, hogy nagyon jó emberismerő vagyok.

– De mondjad! Legalább jobb kedvem lesz!

Dóri pár pillanatig hezitált aztán mosolyogva előkapta a telefonját és azonnal a képembe nyomtam. Elvettem tőle a készüléket és mosolyogva olvastam el az ismerős e-mailt, csak itt Dóri volt a címzett és nem én. A tudat, hogy jövő hétfőtől együtt fogok dolgozni a legjobb barátnőmmel, hogy mindkettőnknek lesz három hónapig fix fizetése elképesztő boldogsággal töltött el. Bár ez egy verseny volt, aminek tétje 10 millió forint, mi itt dolgoztunk, ezért járt nekünk a fizetés, hogy így tudjuk pótolni a kiesett három hónapot a munkánkból.

– Hát sose szabadulunk meg egymástól – húztam össze a szemem idegesen, mire meghökkenve elkerekedett a szeme.

– Hogy? – makogta én pedig felé nyújtottam a saját telefonomat.

A Benivel történt veszekedés miatt teljesen kiment a fejemből, hogy felkértek szerepeljek és rendesen ki se tudtam magam örömködni, most viszont Dórival egymás nyakába borulva, sírva nevettünk. Az egyetem első napja óta elválaszthatatlan barátok voltunk, közös albérletbe laktunk, mindent együtt csináltunk, most pedig együtt mérettetjük meg magunkat egy színvonalas műsorban. Végre már nem csak két névtelen táncos leszünk a háttérben, hanem ott lesz a nevünk a plakátokon és az egész ország meg fogja ismerni, hogy ki is az a Békefi Dóra és Valkusz Violetta.

– El tudod te ezt hinni? Mi vagyunk az első olyan profi táncosok, akik rögtön az egyetem után kapnak egy ilyen lehetőséget – szorította meg a kezem izgatottan. – És ha tetszünk nekik, akkor lehet jövőre is visszahívnak, de ha csak most szerepelünk, gondolj bele mennyire meg fog ugrani a hozzánk jelentkezők száma.

– A végén még venni kell fel plusz egy tanárt – mosolyogtam.

– Csak pasiból legyen és legyen nagyon, nagyon szexi!

A szememet forgatva bólintottam és kicsomagoltam a Bic Macet, hogy aztán éhezve beleharapjak. Utoljára középiskolában ettem hamburgert és most az ízlelőbimbóim teljesen megkergültek a különböző mennyi íztől. Lehetséges, hogy az ember el felejtse milyen finom is volt a hamburger? Mert biz Isten, hogy én elfelejtettem. Nagy élvezettel pusztítottam el aztán leöblítettem kólával, de megdermedtem a mozdulat közben, amikor megpillantottam Artit egy csinos lány kezét fogva. Természetesen azonnal tudtam, hogy kinek az oldalán lépkedett, nem volt olyan ember az országban, aki ne ismerte volna Herceg Emíliát, aki legutóbb azzal kavarta fel az állóvizet, hogy a barna haját fekete-kék ombre stílusban festette be, de így csak még jobban kapkodtak érte az ügynökségek és a divatlapok. Ritkán volt itthon, a világot járta, a legnagyobb divatmárkák egyik arca volt. Ki merem jelenteni, hogy volt olyan népszerű, mint Palvin Barbi. Ez a lány most, Arti kezét fogva sétált az éttermek felé és csak reménykedni mertem benne, hogy nem vesznek észre minket.

– Dóri – sziszegtem lejjebb hajtva a fejem.

– Mi az? – kérdezte azonnal forgolódva, majd Arit észre véve gyorsan visszanézett rám. – Az arcodból ítélve nem tudtad.

– Mert te igen?

– Hát... közösségi médiafüggőségem van. Nekem semmi sem kerüli el a figyelmemet. Te komolyan nem tudtad? – kérdezte döbbenten.

– Nem, nem tudtam – csattantam fel dühösen és a cuccomat összeszedve a tárolóhoz léptem belezúdítottam a szemetet, aztán már nyargaltam is minél távolabb Artitól és a barátnőjétől (!).

Csak úgy fortyogott bennem a düh, a szemembe pedig könny szökött, valami ismeretlen fájdalom miatt. Nem akartam, hogy érdekeljen, de baromira érdekelt, hogy Artinak barátnője volt, ráadásul egy gyönyörű lány, aki mellett én labdába sem rúghatok. De ugyan, miért akartam labdába rúgni? Párkapcsolatban éltem, ami bár nem mindig volt cukormáz, de kapcsolat volt és szerettem Benit. Akkor mégis miért esett ennyire rosszul az, hogy Artinak volt valakije?

– Mióta? – szegeztem a kérdést Dórinak.

– Két éve.

– Tessék?

– Két éve járnak Vilu – sóhajtott fel.

Folyamatosan rázva a fejem, nyomtam be a mélygarázsba vezető gombot és amint becsukódott az ajtó lecsúsztam a földre és aznap már harmadszor rázta meg a testemet a zokogás. De könnyek ezúttal nem jöttek, csak ültem a földön és fejben pofonokat kevertem le magamnak.

– Megcsókolt úgy, hogy barátnője van – motyogtam magam elé. – Miért csókolt meg? Miért?

– Neked is van barátod Vilu – mondta Dóri csendesen.

Felkaptam a fejem és olyan tekintettel meredtem rá, hogy többet meg sem szólalt. Néma feszült csendben vágtunk át a mélygarázson ültünk be a kocsimba és indultunk el a Comet Tv székhelyére, hogy aláírjuk a szerződést.

Aki ismer, az tudja, hogy ha ideges vagyok, akkor békén kell hagyni, amíg le nem nyugszok. Dóri sem szólt semmit, csak csendben a telefonját nyomkodva hallgatta, ahogy teli torokból üvöltöttem a fájdalmasabbnál fájdalmasabb szakító zenéket. A kocsimban mindig az aktuális hangulatomat tükröző zene szólt, az évek alatt szépen összegyűjtögettem a zenéket és albumokba rendeztem őket, így volt szakító zeném, szerelmes zeném, vidám zeném és egy külön album a ValMar srácoknak. Megérkezve a székhely elé már teljesen nyugodt voltam, belekaroltam Dóriba és csacsogással tereltem el a figyelmemet Artiról. Azzal nyugtattam magam, hogy a helyzet így sokkal jobb, mert így esélye sincs, hogy köztünk bármi is kialakuljon. Ha valamiben sziklaszilárdan hittem az az volt, hogy soha nem kezdek ki olyannal, akinek tudom, hogy párkapcsolata van. Nálam ez szent és sérthetetlen volt. Az épületbe lépve egy segítőkész biztonságiőr azonnal útbaigazított minket és felküldött az igazgatóságra. A harmadik emeletre érve rajtunk kívül még két másik ember tartózkodott az előtérben és mi mindkét srácot ismertük. Az egyikük Megyeri Bálint volt a másik pedig a drága jó barátom Szántódi Levente, aki már a 3. éve tér vissza ebbe a műsorba. Az egyetemen barátkoztunk össze és azóta is rendszeresen összejárunk, volt, hogy együtt mentünk fellépni.

– Megmondtam, hogy beérlek – húztam széles vigyorra a szám és Levi nyakába vetettem magam, aki nevetve átkarolt.

– Már most látom, hogy erős ellenfél leszel.

– Várd csak ki a végét – mondta Bálint magabiztosan mosolyogva, mire őt is átöleltem. – És látom itt a kis Dórika is – pillantott a barátnőm felé.

– Még mindig nem beszélek veletek – fújtatott idegesen és tüntetőleg elfordult.

Dórinak a srácokkal egy egész vicces kis közös múltja van. Elsősök voltunk, amikor a két srác elcsente Dóri ruháját, így egy dresszbe és papucsba kellett a koliba rohannia, hogy át tudjon öltözni a többi órára. Ez még nem is lett volna baj, ha utána nem nyomta volna két hétig az ágyat tüdőgyulladással és bár a srácok már vezekeltek, Dóri még mindig fújt rájuk.

– Mindent el kell mesélnetek? Igaz, hogy haza sem jártok? Hogy folyamatosan bent vagytok próbálni? – faggattam.

– De hiszen már ezerszer elmondtam Vilu – nevette el magát Levi. – Nyugodj meg kérlek, majd amikor itt lesz az ideje, mindent meg fogsz tudni – ragadta meg a vállam és párszor megszorította.

– Gondolom, nem mondják meg, hogy ki lesz a partnerünk.

– Eltaláltad! De ha jól tudsz felismerni embereket a lábukról, akkor tessék. Itt van mind a 12 versenyző. A férfi lábak közül egy a tiéd – nyomta a kezembe a telefonját, majd szinte azonnal el is vette, mert hívták be az irodába.

A saját telefonomon aztán megnyitottam a Dance Magic Instagramm oldalát és csupán csak a lábak alapján megpróbáltunk Dórival rájönni, hogy ki kicsoda lehet. A kommenteket olvasgatva se lettünk okosabbak. Felmerültek olyan nevek, hogy Lakatos Levente, Szomjas Jennifer én pedig ekkor kezdtem el imádkozni, hogy Lakatos Leventét kapjam magam mellé. Bálint után én következtem mosolyogva köszöntem a műsorvezetők egyikének.

– Valkusz Violetta, ha nem tévedek – mondta megrázva a kezemet.

– Én volnék. Nagyon hálás vagyok, amiért felkértek engem erre a megtisztelő feladatra!

– Ez esetben, akkor kössük is meg a szerződést – nyújtott felém egy mappát. – Nyugodtan olvasd át, és ha valami nem tetszik, jelezd és megbeszéljük.

Figyelmesen áttanulmányoztam a lapokat, de próbáltam nem sok időt tölteni ezzel. Nem gondoltam volna, hogy behúznak a csőbe, hisz Levi tökéletesen elégedett volt, így én is csakhamar aláírtam a szerződést, megkaptam a kulcsot a szobánkhoz, ahol az elkövetkező pár hetet fogjuk tölteni remélhetőleg a partneremmel. Robi még elkérte a ruha méreteimet, hogy továbbítsa a stylistnak és átadta a pénteki illetve szombati menetrendet.

– Violetta nagyon sok sikert kívánok. A múltját tekintve ígéretes táncos lehet.

– Köszönöm! – mosolyogtam boldogan és a kezemben a szerződés egy példányával kiléptem az irodából.

– Hogy ment?

– Nagyon jól. Az érettségi ezerszer nehezebb volt – szorítottam meg a kezét majd leültem az egyik székre és ott vártam meg Dórit.

Várakozás közben a pénteki menetrendet tanulmányoztam. Miszerint reggel 9-re be kell jönnöm a C próbaterembe, ahol majd megismerkedhetek a partneremmel, egy rövid interjút követően pedig ruhapróbára kell mennünk, hogy ránk igazítsák a szombati éjszakába nyúló sajtótájékoztatóra készült ruhánkat. Ebben a ruhában leszünk le fotózva és levideózva, ami minden adásunk előtt be lesz játszva. Elmerülve a gondolataimban azon gondolkodtam, hogy nekem vajon milyen ruhát fognak kitalálni. Egy sötétkék kisestélyinek nagyon örülnék, egy olyannak, aminek az egyik ujja egészen a csuklómig húzódik, a másikat viszont teljesen szabadon hagyja. Vagy egy fehér feszülős darabnak, buggyos ujjal.

– Show time – toppant elém Dóri széles mosollyal az arcán.

– Megcsináltuk – néztem rá ünnepélyesen mosolyogva.

– De meg ám – húzta ki magát büszkén és belém karolva a jókedvűen a lépcső felé vettük az irányt.

– Hogy telt a napod? – kérdezte Beni az este, amikor hazaérkezett.

Továbbra is neki háttal feküdtem és az ablakon bámultam kifelé. Nem vettem róla tudomást, mert még mindig haragudtam rá, így úgy tettem, mint aki alszik. Beni nagyot sóhajtva bújt be mellém a takaró alá erős karjával a mellkasához húzott, fejét a hajamba fúrta.

– Ha haragudni szeretnél, akkor tedd, csak hagyd, hogy öleljelek – kérte csendesen. – Nem mondasz semmit baba?

– Nem igazán van mondanivalóm a számodra. Még a végén gyerekes leszek és beviszel az óvodába – mondtam gunyorosan.

– Nagyon szellemes – nevette el magát hallkan. – Pici poci – suttogta a hasamat cirógatva, én pedig akaratlanul is felkuncogtam. – Mesélj, a napodról kérlek! Az edző kispadra ültetett és volt időm gondolkodni azon, hogy mekkora fasz voltam.

Az, hogy bevallotta kisé enyhített a bennem lévő haragon, de még mindig nem adtam meg magam. Ha azt gondolja könnyen kapható vagyok, akkor nyeregben fogja érezni magát. Ezt pedig nem akartam.

– Ma voltam bent a Comet Tv székhelyén, felkértek, hogy szerepeljek a Dance Magic idei évadában, aláírtam a szerződést – suttogtam és rettegve vártam a pillanatot, hogy mikor kezd el gúnyolódni.

– Büszke vagyok rád baba. A döntőig fogsz menetelni ebben biztos, vagyok!

Széles mosoly terült el az arcomon, a maradék ellenállásom is megszűnt, megfordultam a karjaiban és boldogan hozzá simultam ajkamat az ajkára tapasztottam elfeledve azt, hogy mennyire megbántott engem.