Talán el kellett volna fogadnom Arti ajánlatát és náluk tölteni az éjszakát. Abba is bele kellett volna mennem, hogy taxit hívjunk és úgy dobjuk haza a lányokat, de ragaszkodtam hozzá, hogy én vigyem őket. Zsuzsi nem hitt volna nekem, ha azt mondom, azért nem ültem kocsiba, mert fáradt voltam. Azt gondolta volna, hogy biztos ittam, éppen ezért muszáj volt nekem hazavinnem Mirát és Lolát. Rendben kitettem őket otthon, majd Dóriék lakása felé vettem az irányt és szerencsére pont találtam egy szabad parkolóhelyet. Egy dolgot utáltam csak a panelekben, hogy nem volt privát parkolóhely, ha szerencséd volt találtál a lakás közelébe helyet, ha nem gyalogolhattál.
A lakásba belépve az első dolog, ami feltűnt, hogy Dóri szobájának kilincsén egy szalag virított, ezzel jelezte, hogy neki bizony vendége van, úgyhogy mindenki kopogjon, mielőtt benyit. A kulcscsomómmal a kezemben fáradtan rúgtam le a cipőmet és vettem le a kabátomat, majd a konyhába mentem és töltöttem magamnak egy pohár vizet. A vizet kortyolgatva azon agyaltam, hogy most mégis hol a tökömben aludjak. Túl fáradt voltam már ahhoz, hogy átmenjek Artiékhoz, ahhoz meg nem volt kedvem, hogy egy ágyba aludjak Dórival és az aktuális ágypartnerével. Az üvegpohár szélét kocogtatva gondolkodtam majd sóhajtva a mosogatóba tettem a poharat és az egykori szobám, vagyis Kevin szobája felé indultam. Hallkan bekopogtam bízva abban, hogy még ébren volt és befogad egy éjszakára, a kanapéra, szerencsém volt, mert kinyílt az ajtó.
– Milyen volt a koncert?
– Hosszú – sóhajtottam fel. – Dórinak vendége van.
– Igen hallottam, amikor megjöttek. Úgy tudtuk Artinál alszol, de gyere csak be.
– Remélem nem gond. A kanapé tökéletes... - léptem be a szobába és a tekintetemmel a pihe puha kanapét kerestem, amit még egy árverésen szereztem, de helyette egy súlyzós berendezést találtam. – Hol a kanapé?
– Kellett a hely – vonta meg a vállát és a szekrényből kivett egy plusz plédet, majd nekiállt megágyazni a földön. – Tiéd az ágy, nekem jó lesz a föld is.
– De biztos nem zavarok? – kérdeztem leülve az ágyra. – Pizsim sincs, ami azt illeti.
– Dehogy zavarsz!
Egy aprót biccentve elfogadtam tőle a kölcsön pólót és egy nadrágot, majd kimentem a fürdőbe letusolni és át öltözni aztán írtam Artinak, hogy rendben hazaértem, de Dórinak vendége van, így Kevinnel alszok. Bár nem akartam minden pillanatomról részletpontosan beszámolni, de nem akartam több feszültséget. Így sem tetszett neki az ötlet, de legalább értékelte, hogy elmondtam, bár ne lepődjek meg, ha holnap reggel hulla fáradt lesz, ugyanis egy percet nem fog aludni. A szobába visszamenve Kevin már kényelmesen elhelyezkedett a földön, már amennyire a föld kényelmes tudott lenni. Átléptem rajta és végig nyúltam az ágyon majd felmentem az internetre, hátha végre olvashatok egy olyan cikket, hogy őrült rajongó a Wasted Melodies énekesének új barátnője. Legnagyobb bánatomra ilyen cikket nem találtam viszont a szívem tájéka megmelegedett Mira posztja láttán. Egy kollázst készített a koncert pillanatairól és az utána készült interjúról, majd csatolt külön egy képet hármunkról és egy olyat, amin a srácokkal van. Már az, hogy feltett engem a saját oldalára meglepő volt, na, de amit hozzáírt attól esett le igazán az állam. „Hogy mire vagyok a legbüszkébb? Arra, hogy a te unokahúgod lehetek. A viszonyunk nem volt éppen a legjobb, de azt hiszem a kapcsolatunk ma fordulatot vett és jó barátnőkké váltunk. Köszönöm neked ezt az estét! Köszönöm Artinak és Alexnek a csodás koncertet és a nagylelkű segítségüket az interjúhoz! Nem mellesleg szombaton újra Dance Magic ahol újra parkettre lép Vilu és Arti, akik magabiztosan táncolnak előre a döntőbe! Szavazzatok rájuk minél többen!" Mosolyogva osztottam meg Insta storymban a bejegyzését, majd lezártam a készüléket és az oldalamra gömbölyödve behunytam a szemem.



A reggeli tejeskávémat kortyolgatva ültem a konyha asztalnál és a Csabi zsebéből csórt kocsikulccsal szemeztem. Nem telt sok időbe, míg kiderítettem, hogy ki Dóri éjszakai látogatója, reggel azonnal felismertem a kabátját és a cipőjét. Csabi múltkori beszéde után, amikor úgy megvédte Dórit felsejlett bennem a gondolat, hogy lehet, több van köztük, mint barátság, de eddig nem gondoltam rendesen bele a dologba. Mikor mozgolódást hallottam Dóri szobája felől a markomba rejtettem a kulcsot és hátra dőlve figyeltem, ahogy Csabi próbált észrevétlenül lelépni. A haja kusza volt a ruháit csak sebtében rángathatta magára és úgy tűnt nem sokat aludt. Lábujjhegyen osont az ajtóhoz, belebújt a kabátjába, majd a kezébe vette a cipőjét és kiakasztotta a láncot, majd óvatosan lenyomta a kilincset.
– Borult reggelünk van nem igaz? – érdeklődtem, mire lefagyott a mozdulat közben és lassan megfordult.
– Jó reggelt Vilu – köszönt.
– Jó reggelt Csabi – köszöntem vissza és mosolyogva megittam a maradék tejeskávémat. – Milyen kellemes meglepetés!
Csabi megfordult és zavartan beletúrt a hajába aztán letette a cipőjét és lehuppant velem szembe.
– Kérsz egy kávét? Most főtt le nemrég – ajánlottam fel és felállva a kezébe pottyantottam a kulcsait. – E nélkül nehezen jutottál volna haza.
– Hogy buktam le?
– A kabátod és a cipőd nagyon árulkodó. Gondolom nem próbálni jöttél.
– Erről nem beszélünk – rázta meg a fejét. – Dóri nem akarja, hogy bárki is tudjon róla.
– De én a legjobb barátnője vagyok!
Csabi a száját elhúzva beletúrt a hajába majd egy mosoly kíséretében elvette tőlem a bögrét és belekortyolt a kávéba. Egy ideig mindketten csendben voltunk, majd Csabi megköszörülte a torkát én pedig ránéztem. Az igazat megvallva egy kicsit rosszul esett, hogy Dóri még velem sem akarta megosztani, hogy alakul közte meg Csabi között valami. Azt hittem, hogy vagyunk olyan jó barátok, hogy a bizalmába avasson.
– Figyelj, ismered Dórit, mindketten ismerjük, tudjuk milyen, ha egy kapcsolatról van szó. Főleg, ha abban ő a főszereplő.
– Minél tovább húzni akarja a vallomást, mert nem akar túlságosan reménykedni – biccentettem.
– Most is ez a helyzet. Valamiért azt gondolja, hogy ha elmondja neked, vagy ha kitudódik, akkor én köddé válok.
– És ezt tennéd? – hajoltam előre megvillanó szemmel.
– Jesszusom dehogy! Soha nem tennék ilyet, épp ellenkezőleg maradni akarok és hidd, el már dolgozom az ügyön, hogy elmondja neked!
– Ha nem akarta, hogy tudjam, akkor miért hozott fel?
– Azt hittük Artinál alszol. Tényleg milyen volt a koncert? – terelte el a témát.
Ügyes próbálkozás – üzentem felé a tekintetemmel, de aztán megkíméltem és elmeséltem neki a tegnap estémet aztán ő lelépett és nem sokkal később én is követtem őt, csak előtte megcsörgettem Dórit, hogy ébredjen fel, mert együtt akarok vele reggelizni. Percre pontosan 9-kor Dóri lehuppant velem szembe az asztalhoz és fényesebben ragyogott, mint máskor. Konkrétan a napra lehetett nézni, de rá nem.
– Azt hiszem Artihoz költözök – szólaltam meg, mire abbahagyta a pénztárcája kutatását és kikerekedett szemekkel rám meredt. – Arti tudod, magas, jóképű és éppen félmeztelenül felénk tart – kerekedett el az én szemem is és elbámultam Dóri válla felett.
Az volt a helyzet, hogy nem csak Arti volt félmeztelen, hanem a srácok közül szinte mindenki. A hangszórókból felcsendült Michael Morrone Watch Me Burn című dala és lassacskán a többieknek is feltűnt az, ami nekem azonnal szemet szúrt. Dóri meglepetten sikkantott, amikor Csabi székkel együtt felemelte és megfordította, én pedig felnéztem Artira és olyan megszeppentnek éreztem magam, mint még soha azelőtt. Arti magabiztosan mosolyogva állt meg velem szemben én pedig nagyot nyelve rámarkoltam a szék karfájára. Nagyon nem voltam erre felkészülve. Le sem vettem a tekintetem Artiról, ahogy táncolni kezdett, olyan csípőmozgással, hogy a szám tátva maradt a csodálkozástól. Mikor tanulta ezt meg? Egyáltalán mi ez az egész? Ezek a kérdések kiröppentek a fejemből, amikor Arti az ölembe ült és a csípőjét mozgatva beleszuszogott a nyakamba. Az agyam kisült, szemem óriásira tágult, kezem a keskeny derekára siklott és ámulva figyeltem őt. Ki ez a férfi, de most komolyan? A rögtönzött chippendale show amilyen gyorsan elkezdődött olyan gyorsan véget is ért, Arti könnyedén ellökte magát tőlem, de a kezénél fogva visszarántottam és hosszasan megcsókoltam. Karom a nyaka köré fonódott ő pedig a derekamat átölelve felemelt a székből és szorosan magához vont.
– Szabad még a hely az ágyadban? – kérdeztem két csók között.
– Számodra mindig – súgta elvigyorodva majd még egy csókot nyomott az ajkamra és kibontakozott az ölelésemből.
Mikor Levi mellé ért vigyorogva belecsapott a tenyerébe, majd egymás vállát átkarolva, beszélgetve leléptek. Szerelmesen mosolyogva néztem utána, majd a pillantásom Dórira vándorolt, aki gondterhelten nézett maga elé.
– Csajszi – öleltem át szorosan, mire felpillantott rám.
– Óriási hibát követtem el Vilu – suttogta könnyes szemekkel és a hangja megremegett.
– Ugyan ne butáskodj már! Biztos, hogy nincs nagy gond – vigasztaltam.
– De igen ez hatalmas nagy gond – nyögte ki és vett egy mély levegőt. – Azt hiszem beleszerettem érted?
– Kibe? – kérdeztem adva a hülyét.
– Csabiba – sírta el magát én pedig szorosan átöleltem és biztosítottam arról, hogy semmi baj nincs azzal, hogy szerelmes.
Igazából éppen itt volt az ideje annak, hogy Dóri végre megállapodjon, hogy egy olyan emberrel legyen, aki tiszta szívből szereti.



Dóri hangulata nem sokat javult így a délelőtti próbák után ebédidőben felcipeltem magammal Igorhoz ruhapróbára. Először a közös produkcióhoz készült ruhákat próbáltuk fel, ami egységesen kék flitterekkel díszített darab volt, mély dekoltázzsal és nyakba megkötős pánttal. Szinte már láttam is magam előtt, hogy a fodrászom fel fogja tupírozni a hajamat, mert ehhez a szetthez Tina Turner haj dukált. Csak tudnám miért nem születhettem egyenes hajjal és miért a loboncommal kell szenvednem. A saját produkcióra készített ruhámba ismételten sikerült beleszeretnem. Egy egyszerű fehér darab volt, buggyos ujjal, szolid dekoltázsvillantóval, a szoknyája pedig hátul hosszabb volt elől pedig rövidebb. Egyszerűen imádtam, hogy Igor mindig figyelembe vette az ötleteimet és azokat ötvözte a saját tehetségével. Ezúttal annyi volt a kikötésem, hogy a ruha fehér legyen és lehetőleg olyan, amiből könnyen kijön a paradicsom ő pedig megoldotta. Dóri szettjéért pedig egyenesen odáig voltam. Fekete buggyos bőrnadrágban feszített egy fehér toppal, valamint egy dzsekivel, amiről mindig az amerikai focicsapatok jutottak eszembe.
– Mond, hogy valami menő sulis, hipp-hopp, lesz – könyörögtem. – Olyan kör alakú padokkal meg minden!
– Annyit mondhatok, hogy imádni fogod – karolta át a vállamat nevetve. – Dögösek leszünk, mint mindig. Esküszöm amúgy, hogy ezt a részét élvezem a legjobban, a ruhapróbákat.
– Ez zene füleimnek kedves Dóri – mosolygott Igor a szívére szorított kézzel. – Most pedig jövőhéten lesz Halloween, nem tudom mi a programotok, de személyes sértésnek venném, ha nem az én jelmezemet viselnétek, tehát várom az ötleteket, hogy mit készítsek nektek.
Dórival izgatottan összenéztünk, hiszen nyílt titok volt, hogy a Halloween volt a kedvenc ünnepünk, így a szünetünket meghosszabbítva fent maradtunk Igornál és ötleteltünk. Én mindenképpen valami egyedit szerettem volna, hisz a korábbi években mindent ellőttem szinte. Voltam a Marvel filmekből a Fekete Özvegy, voltam macskanő, pomponlány, ördög, a Hazug Csajok Társaságából A, de még árnyvadász is. Szinte az összes kedvenc karakteremet magamra öltöttem már egy estére, így teljesen meg voltam lőve, hogy idén minek öltözzek be. Dóri persze tudta egyből, ő kihasználta azt, hogy Igorban túlteng a lelkesedés és rendelt tőle egy reneszánsz kori ruhát, olyat, amit a török sorozatokban is látni lehetett. Pl a Szulejmánban. Én pedig rábíztam magam Igor tehetségére és arra kértem, hogy lepjen meg hisz tudtam sosem okoz nekem csalódást.
– Lehet nagyon extra? Feltűnően? Totál szabad kezet kapok?
– Tudod mit? Legyen – biccentettem ő pedig győztes vigyorral az arcán felcsapta a vázlatfüzetét és elhessegetett minket, hogy nyugodtan alkothasson.
– Nincs kedved holnap moziba menni? – kérdezte hirtelen Dóri.
– Moziba? Hiszen te utálod a mozit. Jól vagy? – tapogattam meg a homlokát aggódva. – Nem, nyilvánvaló, hogy lázad van – állapítottam meg a diagnózist.
– Jó figyelj, az van, hogy Csabi elhívott moziba utána pedig bowlingozni, tudod, oda mennénk ahol a Holnap Tali pár jelenetét is forgatták.
– A Pearl Harborba? – kérdeztem irigykedve, ő pedig reménykedve mosolygott rám. – Jó nem bánom, de csak ha hozhatom magammal Artit is.
– Köszönöm, te vagy a legjobb – ugrott a nyakamba én pedig mosolyogva átöleltem őt.



Az egyetemhez közeli kávézóban ültem és a tánctörténet vizsgámra tanultam. Muszáj volt jól teljesítenem különben az nem csak az én szégyenem lett volna, hanem az egész családomé. Rengeteg minden múlt ezen a vizsgán, konkrétan a jövőm. Ha nem akartam a szalag mögött megöregedni, akkor igenis tanulnom kellett.
– Komolyan azt hiszed, hogy ezzel meg teremtsz magadnak egy biztos jövőt? – kérdezte Beni aggodalmasan.
– Igen, komolyan azt hiszem, ahogy te is a fociról. Előbb utóbb mindketten kiöregszünk, de ha meg vannak, a kapcsolataid elhelyezkedhetsz akár irodában is – emeltem rá a tekintetem majd rémülten hátra hőköltem.
Nem az a férfi ült előttem, akire számítottam. Nyoma sem volt a makulátlan külsőnek, a frissen vasalt ropogós ingnek, helyette egy sebekkel teli, rongyos ruhákat viselő férfi ült velem szemben. Megjelenésében már nem volt semmi varázslatos, mintha a belőle áradó egykor lobogó tűz pillanatok alatt kihunyt volna.
– Tetszik, hogy ezt tetted velem? – szegezte rám a tekintetét. – Hogy ide juttattál engem?
– Nem értem miről beszélsz – ráztam meg a fejem és szinte belesüppedtem a párnázott székbe.
– Az a kis játékod azzal az énekes csávóval, tudod, akiért annyira odáig voltál. Ezt tettétek velem. Pedig annyira igyekeztem Violetta, hogy mindened meglegyen, de neked kevés voltam!
– Megcsaltál Beni! – vágtam az arcába.
– Megölted a gyermekünket – szorult ökölbe a keze. – Van fogalmad róla, hogy mekkora törést okozott ez nekem? Végre úgy éreztem sínen van az életem, terhes voltál az én véremmel és te megölted!
– Nem, baleset volt – lábadt könnybe a szemem. – Azt mondtad, hogy nem haragszol rám, hogy rengeteg időnk van még – sírtam el magam.
– Persze, hogy ezt mondtam, mert ezt akartad hallani – nevetett fel keserűen. – Sosem akartad igazán a gyerekünket, te élni akartál bulizni. Valld be, hogy gyűlölted őt! Ezért ölted meg, ahogy megöltél engem is!
Felpattantam és elhátráltam tőle, miközben elakadó lélegzettel a hasamra szorítottam a kezem. Az éles fájdalomtól alig tudtam talpon maradni, és amikor lenéztem alattam a padló tiszta vér volt.
– Megölted őt! Gyilkos vagy – ordította Beni.
– Nem öltem meg. Baleset volt – zokogtam fel és előre estem. – Szerettem őt – karoltam át saját magamat.
– Gyilkos! Gyilkos!

– V ébredj fel! V!
Arti hangja, mint egy megmentő űzte el a rémálmomat, és amikor a szemem kipattant zihálva néztem rá. Aggódva hajolt felém, két keze az arcomon volt és éppen kisimította az izzadt tincseket az arcomból. Az ágy melletti kislámpa égett csak, odakint a hold magasan járt, a csillagokat tisztán láttam a vékony függönyön keresztül olyan fényesen ragyogtak.
– Jól vagy táncoslány? – kérdezte Arti csendesen.
Fáradtan bújtam hozzá, fejemet a mellkasába fúrtam és szorosan behunytam a szemem. Volt egy pontja az életemnek, amint senkinek sem mondtam el. Amit olyan mélyen eltemettem az elmémben, hogy majdhogynem sikerült teljesen megfeledkeznem róla, hogy pár hónapja egy apró kis élet fogant meg. A gyermekem, akit egy színházi est elvesztettem. Nem figyeltem eléggé, felelőtlen voltam és a tudat, hogy megöltem a gyermekemet azóta is a lelkimen száradt. Még Dórinak sem mondtam el, Benin kívül senki sem tudott róla, akkor akartuk beavatni a családot, amikor már megtudtuk a kicsi nemét. De ez nem következett be soha sem. Elég erős voltam elmondani Artinak? Nem fog elítélni engem?
– Ki kell mennem a mosdóba – suttogtam kibontakozva az öleléséből és hátra se nézve lecsusszantam az ágyról.
Át csoszogtam a szobával szemben lévő fürdőbe és a mosdókagylóra támaszkodva engedélyeztem magamnak, hogy összetörjek. A csapot megnyitva sírtam, könnyeim elkeveredtek a vízcseppekkel és lefolytak a lefolyón. Felnézve a tekintetem a tükörképemre vándorolt, az orgona lilává szelídült véraláfutásra az arcom jobb oldalán. Vajon máshogy alakultak volna a dolgok, ha nem vetélek el? Akkor talán Beni nem csalt volna meg engem és az állapotom miatt el se vállaltam volna a műsorban való szereplést. Mélyeket lélegezve mostam meg az arcomat, majd megtöröltem az arcom és visszamentem Arti szobájába. Furcsa volt arra a szobára úgy gondolni, hogy már a mi szobánk, pedig Arti kijelentette, hogy mostantól ami az övé az az enyém is. Mikor beléptem félre rakta a telefonját és felült tekintetét az arcomra szegezte, kezét felém nyújtotta. Megfogtam a kezét és az ágyra mászva bevackoltam magam a karjaiba, ő pedig szorosan átkarolt és mindkettőnket betakart.
– Azt olvastam valahol, hogy a szexuális élet jó hatással van az álmokra. Egy statisztika szerint azoknak, akiknek aktív a szexuális életük, kevesebb rémálmuk van, míg a többiek gyakori rémálmokról panaszkodnak – suttogta.
– Érdekes – hümmögtem a takaró szélével játszadozva.
– Elvileg az is segít, ha kibeszéled magadból. Mit álmodtál?
A nyakába fúrtam a fejem, karommal átöleltem és percekig csak feküdtem így a karjaiba aztán vettem egy mély levegőt.
– Teherbe estem még az egyetem alatt Benitől. Váratlanul ért mindkettőnket, de természetesen örültünk. Én viszont még nem álltam készen az anyaságra, nem fogtam fel a helyzet komolyságát, hogy most már nem csak magamért felelek, hanem a gyermekemért is. Mindent ugyanúgy folytattam, ahogy eddig, próbáltam ezerrel, hisz közeledtek a záróvizsgák. Az egyik munkanapom után éppen átöltöztem a színházban, amikor észrevettem, hogy vérzek. Elvetéltem. Jobban belegondolva azt hiszem az volt a töréspont Beni és köztem, onnantól kezdve távolodott el tőlem. Ő így dolgozta fel, én pedig úgy, hogy egy hét gyász után úgy tettem, mintha az egész meg se történt volna. Száműztem az emléket az agyam egy rejtett szegletébe, mert tudtam, ha szembe nézek, vele a bűntudat az egész életemet végig fogja kísérni. Gyilkos vagyok Arti. Teljesen megértem, ha ezek után kiraksz az utcára.
– Kedvesem annyira buta vagy – suttogta Arti és szorosabban magához ölelt. – Nem tudom, mit mondjak, annyira nehéz elképzelni, hogy kismama vagy – kereste a szavakat.
– Csak pár hétig voltam az ez is azt bizonyítja, hogy nem lennék jó anya!
– Csodálatos édesanya leszel! Figyelj V, csak egy közhellyel tudok jönni, de minden okkal történik. Mindennek megvan az oka, minden, ami veled történik, egy lecke vagy egy áldás. Érted, mit akarok mondani? Ami az életed során veled történik, az formáz téged egy jobb emberré és te jó ember vagy V! Nincs még egy olyan ember a Földön, mint te!
– Akkor is, ha a lelkimen szárad egy ártatlan kis lény halála? – néztem rá könnyes szemmel.
– Tudod mit? Én akkor is szeretnélek téged, ha valóban ez történt volna – simogatta meg az arcomat. – Mert nem tudom feltűnt-e, de szeretlek!
– Szeretlek Arti – néztem a szemébe és az arcomon végig gördült egy könnycsepp.
Arti a hüvelykujjával letörölte a könnyeimet, majd hozzám hajolt és hosszasan megcsókolt. Onnantól kezdve nem volt szükség szavakra, szabad útra engedtük a bennünk felgyülemlett vágyat és nem koncentráltunk másra csakis egymásra.