Talán butaság, de várakozás közben egyfolytában a galériámban lévő fényképeket nézegettem és emlékeztettem magam arra, hogy tökéletesen boldog párkapcsolatban élek Benivel. Egy kicsit féltem, hogy milyen hatással lesz majd rám a viszontlátás, rendesen pánikoltam, ezért elkezdtem felhúzni magam köré egy falat, hogy ne tudjon rajta áthatolni. Miközben arra vártam, hogy hátra jöjjenek egyre csak azt mantráztam magamban, hogy: Ne mutasd, ki mit érzel! Ne mutasd ki, hogy felkavart a találkozás! Legyél hűvös, de udvarias és minél előbb húzz el innen! Mindez kiröppent a fejemből, amikor megláttam Artit közeledni. Pólója valószínűleg a rajongók egyikénél landolt, a bőrdzsekit viszont magán tartotta, mert szeptember vége felé azért már nem volt olyan jó idő. Ő még nem vett észre engem, Alexel beszélgetett, hevesen gesztikulált és közben folyamatosan nevetett. Nem tudom, hogy Alex, mit válaszolhatott neki, de a mondatát követően Arti azonnal körbefordult és végül a tekintete megállapodott rajtam. Álltam a tekintetét, pedig legszívesebben lesütöttem volna a szememet, de nem tettem. Sosem voltam az a szégyenlős lány, aki nem merte tartani a szemkontaktust, én voltam az, aki bátran szembe nézett bárkivel és pont ez tetszett meg Artinak annak idején.

– Vilu? – kérdezte csodálkozva és közelebb sétált hozzám, majd tőlem pár méterre megállt és tétován végig mért.

– Szia, Arti. Klassz koncert volt, gratulálok – eresztettem meg egy halvány mosolyt.

– Örülök, hogy itt vagy – nézett mélyen a szemembe és közelebb lépve hozzám megérintette az arcom. – Nélküled nem lett volna az igazi.

– Hisz eddig azt se tudtad, hogy itt vagyok – forgattam meg a szemem.

– Kinevetsz, ha azt mondom reménykedtem benne, hogy itt vagy?

Némán megráztam a fejem, majd a torkomat köszörülve távolabb léptem tőle és segítség kérően Dórira néztem. Ám ő rám se hederített épp meghúzta a vodkás üveget, majd csillogó szemekkel rám nézett és felém nyújtotta az üveget. Azonnal megráztam a fejem, pedig az alkohol biztos oldott volna a feszültségemen, de egy az, hogy nem bírtam, kettő, ha én iszok, akkor tuti biztos, hogy hatalmas baromságot követek el.

– Ugyan már Vilu. Mikor afterezhetsz együtt két híres énekessel? Szerintem egész jól mutatna az önéletrajzunkban – invitált csillogó szemekkel.

– Hát, hogyne. Majd pont azok juttatnak be minket a színházba, akik életükbe sosem jártak ott – forgattam meg a szemem.

– Hé, göndörke, ne általánosíts. Igenis szoktam színházba járni – szólt Alex sértetten és Dóritól elvéve az üveget, meghúzta aztán felém nyújtotta.

– És melyik darab a kedvencet?

– Az összes – válaszolt diplomatikusan, mire elnevettem magamat. – Igyál már göndörke, vigyázunk rád!

– Hagyd már, ha nem iszik, akkor nem iszik – kapta ki a kezéből az üveget Arti.

Néztem, ahogy Arti az ajkához emeli a vodkás üveget és meghúzza nem is egyszer és tudtam, hogy piszkosul gáz leszek, amiért rajtam kívül mindenki iszik. Egy after partyn voltam, olyan helyen, amiről más csak álmodni merhetett volna. Mielőtt jobban átgondoltam volna, kikaptam Arti kezéből az üveget és meghúztam.

Mint mondtam nagyon rosszul bírtam az alkoholt és olyankor nem voltam ura a cselekedeteimnek. A színpad mögötti területet hamar magunk mögött hagytuk és a gitáros lakására mentünk, ahol még több pia várt ránk, mi pedig ittunk, mert ingyen volt és addigra a kontrollt is elvesztettem magam fölött. A földön ültem, hátamat Arti lábának vetettem, aki a hajammal játszadozott vagy pedig a nyakamat cirógatta. Egyáltalán nem zavart az érintése, sőt vágytam rá. Nagyon vágytam rá, hogy újra a karjaiban legyek.

– Hé, Vilu bírod még? – kérdezte Alex vigyorogva és felém nyújtotta mind két kezét.

Egyikben egy flakon víz volt a másikban pedig egy stampós pohárnyi szilvapálinka. Vigyorogva habozás nélkül nyúltam a pálinka után, kiittam a tartalmát és egy pillanatra megborzongtam, majd újra Arti lábának dőltem, karommal átöleltem a vádliját, fejemet hátra hajtottam a feszes combjára, szememet behunytam. Rohadtul álmos voltam, de nem akartam a lúzer lenni, aki először kidől. Körülöttem a többiek egyre csak hangoskodtak, mindenki nevetett, de mindez teljesen eltompult, amikor Arti ujja végigsiklott az ajkamon és az arcomon. Olyan finom érintés volt, hogy egész testemben elgyengültem és éreztem, hogy menten elsírom magam. Mondani akartam valamit, könyörögni, hogy szeressen engem, hogy ha egy éjszakára is, de legyen újra minden tökéltes ám egészen más valami csúszott ki a számon.

– Pisilnem kell.

– Hogy? – hajolt közelebb hozzám Arti.

– Pisilnem kell – motyogtam, majd kinyitottam a szemem és egyenesen belebámultam Arti zöldeskék csillogó szemeibe.

– Megmutatom hol a mosdó.

Csak hümmögtem valamit válaszul, hagytam, hogy kicsusszanjon mögülem és felsegítsen, de akkora lendülettel rántott fel, hogy megszédültem és beledőltem a karjába. Forgott körülöttem a világ, a gyomrom a torkom környékére költözött, félő volt, hogy menten kidobom a taccsot.

– Tudsz járni? – kérdezte aggodalmasan.

– Bizony – húztam ki magam és megindultam, de annyira forgott körülöttem minden, hogy megbotlottam és rázuhantam Dórira, aki röhögve terült el alattam.

– Csajszi, neked mára elég – kuncogott. – Menj aludni.

– Csak előbb pisilek – válaszoltam, vagyis inkább dörmögtem, majd kuncogva hagytam, hogy Arti felsegítsen és kicipeljen a nappaliból.

– Be tudsz menni egyedül?

– Ha nem akkor segítesz? – kérdeztem folyamatosan vigyorogva, de a válaszát meg se várva becsuktam magam mögött a mosdó ajtaját és valahogy eltántorogtam a WC-ig.

A dolgom végeztével, kóválygó fejjel megmostam a kezem, de a szappan illatától azonnal hánynom kellett, ám hiába öklendeztem semmi sem jött ki belőlem. A próbálkozást feladva kiléptem a mosdóból és Artira néztem, aki abba hagyta a fel alá járkálást és visszanézett rám.

– Jól vagy? – kérdezte aggódva, fürkészve az arcomat.

– Miért nem csókolsz már meg végre? – vetettem a hátam a falnak és enyhén elnyílt ajkakkal ránéztem.

Arti kétkedve meredt rám, de aztán hozzám lépett ujjait a hajamba fúrta és magához húzva lecsapott az ajkamra. Az ajkam úgy nyílt el a csókja alatt, mint egy rózsa és egy tompa nyögés kíséretében boldogan fogadtam a nyelvét és hívtam táncba. Újra érezni az ajkát az ajkamon, érezni, hogy a teste az enyémnek feszült az mindennél jobb volt. 5 év után újra megtapasztalni a csókja édes ízét felért egy csodával. A nyaka köré fontam a kezem, egyik lábamat átfontam a derekán, hogy közelebb tudjam őt magamhoz, hogy érezzem mennyire akart ő is engem. Nem csalódtam, testem régi ismerősként köszöntötte a tettre kész férfiasságát, amitől csak az én farmerem és az ő melegítője választott el. Arti a fenekem alá nyúlva a karjába kapott, nekitolt a falnak, majd a nyakamat kezdte csókolni. Kezem becsúszott a pólója alá, lágyan végigfutott a gerince vonalán, mire a teste megfeszült és élesen szívta be a levegőt. Tudtam, hogy ez a gyenge pontja és most büszke voltam magamra, amiért nem felejtettem el. A nappali felől felhangzó csörömpölésre mindketten felkaptuk a fejünket és a pillanat varázsa abban a pillanatban meg is tört. Ahogy ránéztem Arti kusza hajára, csóktól duzzadt ajkára és a vágyban égő tekintetére egy pillanat alatt kijózanodtam. Fal fehér arccal meredtem rá, a szégyen hullámokban öntötte el a testem és legszívesebben messzire rohantam volna Arti közeléből.

– Eressz el – taszítottam meg a mellkasát ő pedig a hangulatváltozásomat megészlelve azonnal elengedett és a hajába túrva a nappaliba sietett.

Miután összeszedtem magam én is utána mentem, de úgy tűnik a józanodásom nem volt teljes, ugyanis minden imbolygott körülöttem. A nappaliba érve csak meredtem a törött vázára, amit Dóri vihogva takarított össze, majd lehuppantam Alex mellé és rászegeztem a tekintetem.

– Göndörke – köszöntött sokat sejtő mosollyal az arcán.

– Hazaviszel?

– Ittam.

– Akkor csak kísérj haza – könyörögtem.

– Áh, nem vagyok ahhoz elég józan – húzta el a száját. – Miért nem maradsz itt, ahogy Dóri? Bőven van hely nektek is.

Mert, ha itt maradok, akkor egy végzetes hibát fogok elkövetni – gondoltam magamba és Arti felé pillantottam, aki úgy tett mintha mi sem történt volna. A fotelben ülve unottan bámulta a Tv-t, de megérezve, hogy őt figyelem rám pillantott. Álltam a tekintetét és minden dühömet belesűrítettem, hogy tudja, haragszom rá, amiért ezt tette velem. Miatta magamról megfeledkezve megcsaltam a barátomat, aki otthon várt rám és már biztos halálra idegeskedte magát, amiért nem jelentkeztem. Gyorsan meg is néztem a telefonomat, de nem írt semmit, viszont új storyt osztott meg így már tudtam is, hogy miért nem keresett. Pár srác a csapatból megint nálunk mulatta az időt, és ha őket áthívta én mindig húztam el otthonról. Mert sajnos Beni nem a csapat normálisabb felével haverkodott, hanem a köcsögökkel, akikről kár is szót ejteni. Némi gondolkodás után küldtem neki egy üzenetet, hogy Dórinál alszok, és majd reggel megyek haza. Annyit írt vissza, hogy rendben, de ne aludjunk egy ágyban, mert a végén féltékeny lesz. Ezen elmosolyodtam, majd sóhajtva Dórira pillantottam, aki a takarítás után végig nyúlt a kanapén és egy pokrócba bugyolálva magát már az igazak álmát aludta. Szépen lassan a többiek is szállingózni kezdtek, mígnem kettesbe maradtam Artival, aki egy idő után a fotelből át ült mellém a kanapéra. A térdemre támasztva a fejem, szigorúan a Tv-t néztem és figyelmen kívül hagytam a gyomrom korgását. Arti már kevésbé ugyanis felállt és pár perccel később sós perccel tért vissza lerakta elém és tovább nézte a Tv-t. Ez volt életem leghosszabb fél órája, mielőtt a kanapé széléhez simulva el nem nyomott az álom.

Rántotta és sült szalonna illatára ébredtem, amit normális esteben imádtam, most viszont felfordult tőle a gyomrom és csak annyi időm volt, hogy lelógassam a fejem a kanapéról, mielőtt mindent kiadtam magamból. Legnagyobb meglepetésre nem a padlót hánytam össze, ugyanis valaki előrelátóan egy vödröt tett a kanapé mellé. Bizonyára valaki olyan, aki jól tudta, hogy ha iszok, akkor csak reggel hányok. Miután úgy ítéltem meg, hogy már nem leszek rosszul és minden kijött, aminek ki kellett, a vödörrel együtt a fürdőbe mentem, hogy kimossam és, hogy rendbe szedjem magam. A tükörbe nézve rosszul lettem a látványtól. Sminkem szétfolyva, a hajam önálló életre kelt és egyáltalán nem szexin volt kócos, hanem hatalmas gubancokban tapadt össze, aminek szétszedése bele fog telni egy évbe is. De leginkább akkor ijedtem meg, amikor észrevettem a nyakamon virító véraláfutást.

– Oh, baszki ne – suttogtam idegesen és elkezdtem dörzsölni a pontot, mintha ezzel bármit is elértem volna.

Az egész fürdőt áttúrtam alapozót keresve, de elkeseredetten állapítottam meg, hogy a házigazdának nem volt barátnője, aki itt is tartott volna sminkszereket. Dóriban reménykedve rontottam ki a fürdőből, rávetettem magam és addig ráztam, míg fel nem ébredt.

– Baj van? – kérdezte kómásan.

– Baj? Katasztrófa – sziszegtem idegesen és ráböktem a nyakamra, mire azonnal felült ezzel lefejelve engem.

Az ordításunkra Arti berontott a konyhából és Alex is megjelent egy szál alsónadrágban, kezében egy gitárral, hogy le tudja ütni a betörőt. Pár pillanatig csak meredtünk egymásra, aztán megragadtam Dóri kezét, aki felkapta a táskáját és a fürdőbe lépve magunkra zártuk az ajtót. A WC-re leülve elsírtam magam és miközben Dóri próbált megnyugtatni alapozóval szépen eltüntette a nyakamon virító foltot.

– Észre fogja venni – suttogtam a kezemet tördelve. – Istenem mit tettem – zokogtam az arcomat dörzsölgetve.

– Nem fogja észrevenni. Figyelj, az alapozóval simán el tudod tüntetni, úgyis szeretsz magas nyakú ruhákat hordani, hát most itt az ideje, hogy elővarázsold őket. Nem lesz gond! Ha pedig tényleg ennyire félsz, ma bújjatok ágyba és akkor holnap reggel nem is kell rejtegetni, mert azt hiszi, hogy ő volt – vázolta fel a tökéletes tervet.

– Aha és mi lesz akkor, ha véletlen lejön az alapozó, miközben csókol?

– Nem tudom – nézett rám szomorúan, majd hátrapillantott a válla felett aztán közelebb lépett. – Tudom, hogy zaklatott vagy, de milyen érzés volt?

– Rohadt szar – fakadtam ki, majd a tekintetét látva csüggedten sóhajtottam. – Nagyon jó!

– Csajok, engem nem zavar, ha bent maradtok, de engedjetek be, mert csőre van töltve a fegyver – dörömbölt be Alex.

Dórival fintorogva összenéztünk, aztán átadtuk a terepet Alexnek, aki meghajolt előttünk, mielőtt magára csukta volna az ajtót. A nappaliba visszamenve néma egyetértésben rendet tettünk magunk után és összeszedtük a dolgainkat, hogy haza menjünk.

– Nem reggeliztek? – kérdezte Arti, mire Dóri megtorpant, de én mentem tovább.

Velem ellentétben, Dóri soha nem volt másnapos és miután ivott farkaséhes volt, így őt a reggeli gondolata és a mennyei illatok maradásra csábították. Én pedig az esdeklő tekintetét látva levágtam a táskámat és követtem őt a konyhába. Arti gyorsan elővarázsolt két terítéket, töltött nekünk narancslevet, majd pár pillanat hezitálás után magunkra hagyott.

– Pontosan mi történt? – kérdezte suttogva Dóri.

Vörösre gyúlt arccal vallottam be neki, hogy én voltam az, aki felbátorította Artit, ha nem kérdezek rá, akkor lehet, hogy képes lett volna magát visszafogni, de így élt a lehetőséggel. A könnyeimet nyelve bámultam az asztalt, majd Alexre néztem, aki szedett magának rántottát és szalonnát.

– Hogy indul a reggel hölgyek? – érdeklődött. – Jézus, te mindig ennyit eszel? – meredt Dóri megpakolt tányérjára elhűlve. – Te meg semmit? – bámult rám elborzadva.

– Kavarog a gyomrom.

– Pont azért, mert nincs benne semmi – ült le mellém és a magának szedett adag felét átkaparta az előttem lévő tányérra. – Ne bánts meg Vilu. Milyen házigazda lennék, ha hagynám, hogy éhes hassal távozz?

– Nem is te vagy a házigazda – nevettem el magam.

– Biztosíthatlak, hogy Márkó szavai hangzottak el a számból!

A szememet forgatva lapátoltam be egy adag rántottát, majd kiszakadt belőlem egy nyögés. A rántotta, Arti rántottája rengeteg szép emléket idézett fel bennem és bár meg akartam makacsolni magam, hogy nem eszek belőle, de ahhoz túlságosan finom volt. Kétszer szedtem magamnak és jóízűen megreggeliztem.

– Mehetünk? – kérdeztem Dóritól, amikor már ő is befejezte.

– Persze – bólintott és felpattant. – Szarul festek? Nyilván – vonta meg a vállát és párszor beletúrt a hajába, aztán kontyba kötötte és követett az előszobába. – Nagyon szépen köszönjük a vendéglátást srácok – mosolygott először Alexre majd Artira.

– Gyertek máskor is – vágta rá Alex. – Nem fintorog göndörke!

Az orrom alatt morogva vettem fel a cipőmet, és ahogy felegyenesedtem a tekintetem összeakadt Artiéval. Biztos voltam benne, hogy most látom őt életemben utoljára ezért hát a szívembe véstem az arca minden négyzetcentijét, majd az elmém egy sötét zugába száműztem a többi emlék közé. Pontosan oda ahová tartozott.