A munkába menekültem és az szerencsére volt bőven. Arti nem értette, hogy miért hajtom meg ennyire, de nem faggatott. Csinálta, amit kértem. Ha nem a stúdióban voltam, akkor Szinték táncán dolgoztam. Az első találkozásunk kisé viccesre sikeredett, nem voltam éppen a toppon, és amikor elkezdett nyafogni erélyesen rászóltam, hogy ha nem tetszik valami, akkor el lehet menni és adhat elő valami gagyi szart. Ezen kellőképpen megdöbbent, ugyanis hozzá volt szokva, hogy mindenki körbe ugrálja, de miután túltette magát a döbbenetén egész emberi lett. Közösen választottuk ki a dalokat, hogy mire állítsak össze nekik egy koreót, természetesen nem maradhattak ki a klisé dalok sem, mint pl a 365 nap által felkapott I See Read című dal. A listára került még Jessie J, Ariana Grande, Nicki Minaj - Bang Bang, Taylor Swift Shake it of és Jason Derulo – Swalla című dalok. Még soha nem csináltam ilyet, de kihívás volt nekem pedig most pontosan kihívásokra volt szükségem. Még aznap összeraktam a koreót otthon Kevin legnagyobb örömére, aki szeretett volna pihenni műszak előtt, de aztán feladta a kísérletet és csatlakozott hozzám. Ő játszotta a férj karakterét és kikerekedett szemekkel, tátott szájjal nézte, ahogy én táncoltam, elölről indítottam a zenét, variáltam, dühöngtem újra táncoltam, frissítettem magamon, megint táncoltam, aztán leültem nyomkodni a telefont, beszélgettem vele fél órát, majd újult erőre kapva megint táncoltam. Szerintem örült neki, amikor mennie kellett, legalább megszabadult tőlem, és ha szerencséje lesz, alhat majd pár órát az őrsön, ha már én nem hagytam neki. Végül figyelmen kívül hagytam Benit, a levelet, amit írt szertartáson elégettem Dóri társaságában, sőt még azt is fontolóra vettem, hogy megváltoztatom a számomat. Lehet azt kellett volna tennem, hisz másnap reggel Beni keresett, üzenetekkel bombázott a felől érdeklődött, hogy olvastam-e a levelet. Ahogy telt az idő és ő lógva maradt az üzenetei úgy lettek egyre idegesebbek, míg végül már nem bírtam tovább és számot cseréltem. Torkig voltam azzal, hogy irányítani próbálta az életemet és meg akarta mondani, hogy mit tegyek. Torkig voltam a hazugságaival és a meséivel, amiket beadott nekem csakhogy újra uralkodni tudjon felettem. Szerda reggel a szokásos tejeskávémat kortyolgattam, ami inkább volt tej, mint kávé, amikor csöngettek. Furcsáltam hisz a kapucsengő nem szólt, de az első gondolatom Kevin volt, hogy biztos itthon hagyta a kulcsot. Nemrég írt, hogy hozzon-e valamit a pékségből hazafelé jövet és írtam neki, hogy egy kakaós csiga most mesés lenne. Lehet, hogy sietett, hogy még elérjen, mielőtt megyek a Cometbe. Ezen mosolyogva tártam szélesre az ajtót, de a mosoly rögtön az arcomra fagyott, amikor megpillantottam Benit.

– Hogy jutottál be? – kérdeztem hűvösen.

– Egy szerelmes férfi bármire képes – vágta rá. – Megkaptad az üzeneteimet? – kérdezte miközben a tekintete mögém vándorolt. – Egyedül vagy?

– Nem! – húztam ki magam, holott egyedül voltam, Dóri már korábban elment, mert délután fellépése van Csabinak és meghívta rá Dórit is.

– Szóval egyedül vagy – nyugtázta és beljebb lépett a lakásba lábát az ajtó és az ajtófélfa közé ékelte. – Próbáltam rendes lenni veled, könyörögtem neked, hogy hallgass meg, csak egy utolsó esélyt akartam.

– Annyi esélyt kaptál már, hogy elfogyott az összes – szakítottam félbe. – Menj el Beni és felejts el engem örökre.

– Gondolod, hogy ez ilyen egyszerű? Hogy csak úgy szakíthatsz velem?

– Legalább nem kell titokban tartanod a munkádat. Végezheted nyíltan nem félve attól, hogy bármikor lebukhatsz.

– Nem hiszel nekem igaz? – kérdezte csalódottan. – A ribanc barátnőd beszélte tele a fejedet igaz? – kapta el a kezem és az ujjai a csuklóm köré fonódtak. – Nem lett volna szabad hagynom, hogy ennyi ideig nála legyél, sőt már a legelején nem lett volna szabad engednem, hogy találkozz vele. Soha sem kedvelt engem és mindent elkövetett, hogy szétválasszon minket.

– Talán mert megvolt rá az oka. Ő látta azt, amit én nem vettem észre, mert én hülye fülig szerelmes voltam beléd. Mindvégig neki volt igaza, ő megmondta, hogy össze fogsz törni, de azt még álmába se gondolta volna, hogy ennyire beteg és perverz vagy – vágtam az arcába.

Beni tekintete elködösödött, szorítása egyre erősödött a csuklóm körül, és amikor a hajamba markolva hátra rántotta a fejemet és az ajkamra szorította az ajkát megéreztem a whiskey semmivel össze nem téveszthető ízét. Részeg, már megint ivott – villant át az agyamon, majd fájdalmasan feljajdultam, amikor nekitaszított az ajtónak és durván megmarkolt. Kétségbeesetten küzdöttem ellene, megpróbáltam eltolni magamól, de csak azt értem el, hogy még dühösebb lett. Ujjai az ingem anyagába vájtak, mire a gombok megadták magukat és a padlóra hullottak, ő pedig a kezemet leszorítva a melleimhez hajolt.

– Hagyd abba! Ez fáj, segítség – sikoltottam, mire Beni keze a torkomra szorult, én pedig hirtelen levegő után kaptam.

A karját markolásztam, szemem előtt csillagok táncoltak az oxigénhiánytól miközben ő fél kézzel rángatta le a melegítőnadrágom, ujjai durván belém hatoltak. Fájdalomtól rándult görcsbe a testem, az ájulás környékezett, amikor észrevettem Kevint. A kezében lévő papírzacskó a földre hullott, szeme döbbenten elkerekedett, majd hangtalanul felszaladt a lépcsőn és elővette a fegyverét.

– Azonnal engedd el – szólt nyugodt, de vészjós hangon.

Beninek először fel se tűnt, hogy társaságunk van, ekkor viszont Kevin rávetette magát, karját hátra csavarta, én pedig zokogva roskadtam le a földre.

– Mégis ki a fasznak képzeled magad? – üvöltötte Beni.

– Letartóztatom testbéli erőszak miatt. Jogában áll hallgatni, bármit is mond az felhasználható ön ellen a bíróságon – dörrent rá Kevin Benire, mire Beni egész testében megfeszült.

– Ő a barátnőm biztos úr, csak egy kicsit makacs. Szereti a színjátékokat nem igaz drágám? – mosolygott rám.

– Takarodj innen – kiáltottam rá és talpra küzdve magam beszaladtam a lakásba Dóri szobájába érve az ágyra vetve magam felzokogtam.

Nem tudom, hogy mennyi idő telhetett el, az időérzékem teljesen megzavarodott, de még akkor is zokogtam, amikor Kevin hallkan bekopogott és belépett a szobába.

– Jól vagy Vilu? – kérdezte csendesen.

– Az előbb majdnem megerőszakoltak. Szerinted akkor jól vagyok? – kérdeztem két orrfújás között. – Istenem – karoltam át saját magamat és próbáltam minél kisebbre összehúzni magam.

– A férfit átadtam a rendőrségnek, őrizetben tartják, amíg el nem dől a sorsa, de ehhez az kell, hogy vallomást tegyél.

– Majd később, most kérlek, hagyj magamra – húztam a fejemre a takarót.

Nem mertem ránézni, szégyelltem magam, amiért ilyen helyzetben látott engem. Bár lehetséges, hogy volt már dolga ilyen esettel, attól még pocsékul éreztem magam és nem szerettem volna, ha azt gondolja, hogy megmentésre szorulok. De mi van, ha mégis? Miközben Kevin egyenletes lélegzetvételét hallgattam, ahogy bátortalanul megsimogatta a hátamat mielőtt magamra hagyott felötlött bennem a kérdés, hogy mi van, ha tényleg az ő segítségére szorultam? Mi van, ha az, hogy megismertem, nem a véletlen műve volt és ő lesz az, aki segít megszabadulni Benitől és új életet kezdeni? Sosem hittem a sorsban, de most erősen elgondolkodtam azon, hogy nem a véletlen műve volt, hogy megismertem Bereczki Kevint.

–

10 órára nagyjából összeszedtem magam annyira, hogy ki merjek merészkedni a szobából. Bár a becsületem valahol a béka feneke alatt volt és legszívesebben soha ki sem tettem volna a lábam a szobából, szólított a kötelesség. Muszáj volt bemennem, dolgozni, nem hagyhattam, hogy ez az egész elcsússzon. Kevint a konyhába találtam a nyelvét kidugva koncentrált, majd a magasba lendítette a serpenyőt. Tekintetemmel követtem a palacsintatészta útját, majd elismerően biccentettem, amikor az kecsesen a serpenyőben landolt.

– Palacsintát? – kérdezte Kevin felém se pillantva.

– Honnan tudtad, hogy... - kezdtem, de nem fejeztem be. Zsaru volt, neki ezt tudnia kellett.

– Van már egy adag, ami csak töltésre vár. Megtöltenéd, kérlek?

– Persze – vágtam rá és örültem, hogy faggatózás helyett feladattal látott el.

Az odakészített lekvárnak lecsavartam a tetejét, majd beledugtam az ujjamat és lenyaltam róla az eperlekvárt. Kiskoromtól kezdve rossz szokásom volt kézzel bele turkálni dolgokba, amit a mai napig nem nőttem ki. Kevin a torkát köszörülve elkapta rólam a tekintetét és magába mosolyogva öntött egy újabb adag tésztát a serpenyőbe. Néma csendben töltöttem meg a palacsintákat, szépen egymásra halmoztam elválasztva a lekváros, nutellás és túrós palacsintákat egymástól, majd amikor elfogyott a tészta az asztal közepére helyeztem. Kevin elő vett két tányért, leültünk az asztal két végébe és hozzá láttunk elpusztítani.

– Hol ismerted meg Dórit? – kérdeztem kíváncsian.

– Otthon – vágta rá azonnal. – Dóri egy ideig az öcsémmel kavart, ő pedig magával hozta egy családi rendezvényre.

– Te a Patrik bátya vagy? – nyeltem félre a falatot. – Úristen – temettem a kezembe a fejemet.

– Miért? Hallottál rólam? – kérdezte mosolyogva, majd kisé rémülten újra megkérdezte.

– Violetta vagyok, tudod! A lány, aki nem ment el a randira, de közben ott volt, csak nem mert odamenni – magyaráztam. – Oké a dologhoz hozzá tartozik, hogy egy egészen dekoratív lány társaságát élvezted – húztam össze a szemem.

– Az a dekoratív lány az unokahúgom volt – forgatta meg a szemét. – Várjunk már! Akkor neki köszönhetem, hogy még mindig szingli vagyok? – háborodott fel én pedig elnevettem magam. – Kár, hogy nem jöttél el, rendes pasas vagyok.

– Ha elmegyek, akkor talán nem lett volna ez – utaltam a korábban történtekre.

– A pasid? – kérdezte.

– Csak volt a pasim – motyogtam. – Soha nem volt még ilyen, soha nem erőszakoskodott velem, de az utóbbi időben minden annyira más lett. Megváltozott, de most már tudom az okát, csak tartott maga mellett, mint valami játékot, amivel odahaza játszadozhat, de közben más lányokat is megdugott.

– Mióta voltatok együtt?

– Egy év. Amiből fél év tökéletes volt, a másik fele meg az idő elteltével egyre rosszabb.

– Van bizonyíték ellene? Hogy erőszakos volt veled esetleg fenyegetett téged?

– A régi kártyámon megvannak az sms-ek. Némelyik elég durva, de mit akarsz velük kezdeni?

– Bizonyíték nélkül nem tartóztathatjuk le.

Kikerekedett szemekkel meredtem Kevinre és szinte már láttam magam előtt a pletykalapok szalagcímét. „A HARMINCEGY ÉVE HÍRES FOCISTA, SZOBSZLAI BENJAMINT LETARTÓZTATTÁK, MERT SZEXUÁLIS ÚTON KÍSÉRLETET TETT, HOGY MEGERŐSZAKOLJA EGYKORI BARÁTNŐJÉT VALKUSZ VIOLETTÁT." Nem ezt nem engedhettem meg! Nem keveredhettem ilyen botrányba pont a verseny alatt! Azzal nem csak a saját karrieremet, de Artitét is beszennyezhettem volna, őt pedig nem akartam magammal rántani. Az lesz a legjobb, ha csendben intézzük el a dolgot, anélkül, hogy az napvilágra kerüljön.

– Nem teszek feljelentést – nyögtem ki, mire Kevin kezéből kiesett a palacsinta.

– Tessék?

– Jól hallottad, nem teszek feljelentést! Most még nem!

– Ezt nem mondhatod komolyan! Minél régebbi az ügy annál kevesebb az esélye annak, hogy rács mögé kerül – akadt ki.

– Tisztába vagyok vele, de akkor sem jelentem fel.

– Ilyen nincs – pattant fel idegesen és elkezdett fel alá járkálni, időnként beleszántott a hajába rám nézett, morgott valamit és tovább járkált. – Rendben van! Nem jelented fel, de távolságtartási végzést kérünk ellene, és ha azt megszegi, akkor börtönbe kerül. Az üzenetek és a biztonsági kamera felvétele elegendő ahhoz, hogy engedélyezzék. Még ma magam kezeskedek arról, hogy a kezedben legyen a végzés és megkapja az a rohadék is – támaszkodott az asztalra.

– Rendben van – suttogtam. – Elkísérsz a Cometbe?

20 perccel később kiszálltam a Comet előtt Kevin kocsijából, aki szintén kiszállt. Civil ruhát viselt, de mégis az volt az érzésem, hogy egyenruhában feszít mellettem, ezért nézett szinte mindenki minket. Az épület felé lépkedve újra tininek éreztem magam, aki először sétált végig nyilvánosan az iskolában a barátjával, történetesen Artival. Akkor is ugyanúgy megbámultak, mint most a járókelők és az épület előtt lézengők.

– Ti ketten álljatok csak meg – állta el az utunkat Dóri. – Mi történt? – szegezte nekünk a kérdést Dóri ellentmondást nem tűrő hangon.

Válasz helyett átöleltem és szorosan a karjaiba simultam. Kevin fojtott hangon avatta be Dórit a részletekbe és akkor már nemcsak az én testem remegett a sírástól, hanem az övé is a dühtől. Folyamatosan a hátamat dörzsölgette miközben választékosan küldte el Benit a faszba és természetesen kiállt Kevin mellett, hogy börtönben a helye. Kedvesen azt kívánta neki, hogy essen ki a kezéből a szappan tusolás közben, hogy le kelljen hajolnia érte. Kevin miután meggyőződött róla, hogy minden rendben van és beszélt a biztonságiőrrel, hogy ne engedje be Benit elment, hogy kipihenje magát én pedig Dóriba karolva beléptem az épületbe. Pocsékul éreztem magam, de próbáltam nem mutatni a többiek előtt, ám amint látótávolságon kívülre kerültek összegörnyedtem és a szememet ellepték a könnyek.

– Talán otthon kellett volna maradnod.

– Nem, dolgoznom kell.

– Biztos, hogy elég erős vagy hozzá? Arti...

– Talán pontosan rá van most szükségem, nem tudom – suttogtam.

– Elmondod neki?

– Soha nem tudhatja meg – ráztam meg a fejem a sírás szélén állva. – Nem ránthatom magammal, tudom milyen, menne és... ezt nem engedhetem meg, úgyhogy kérlek, te se mond el neki.

– Legalább azt mond el, hogy szakítottatok. Tudnia kell.

Némán bólintottam még egyszer megöleltem, aztán vettem egy mély levegőt és beléptem a próbaterembe. Arti a kanapén végig nyúlva aludt, fülese mellette hevert a földön, valószínűleg kieshetett, amikor fordult. Odasiettem hozzá és vigyázva nehogy felkeljen mellé kuporodtam, karját pedig magam köré fontam, orromat a bőréhez nyomtam és vettem egy mély levegőt. Arti megmozdult mögöttem, szorosabban hozzám simult, fejét a hajamba fúrta és tovább aludt én pedig szorosan behunytam a szemem nehogy elsírjam magam, de egy könnycsepp így is végig folyt az arcomon.

–

Halk beszélgetésre ébredtem fel, és amikor kinyitottam a szemem kómásan Alexre meredtem, aki a földön ülve Artival beszélgetett. Még mindig a karjaiban voltam, kezével gyengéden cirógatta a karomat, neki még nem tűnt fel, hogy ébren vagyok. Alex szólásra nyitotta a száját, én pedig gyorsan behunytam a szemem úgy téve, mint, aki csak egy pillanatra kelt fel, bár kétlem, hogy sikerült átvágnom. Azért falazott nekem, ami miatt kapott tőlem egy piros pontot. Arti gyengéd cirógatásától majdnem újra álomba merültem, miközben a beszélgetésüket hallgattam. Az új albumról volt szó, amihez hamarosan forgatni kéne és arra gondoltak, hogy én és Dóri is szerepelhetnénk a klipben. Nem éreztem akadályát, csak előtte legyek túl az esküvőn, aztán jöhet az újabb projekt.

– És amúgy mi a helyzet veletek? – kérdezte Alex én pedig azonnal fülelni kezdtem. – Barátok, barátság extrákkal esetleg szerelem?

– Nem tudom – suttogta Arti. – Néha azt érzem, hogy van remény, de aztán történik valami és Vilu megint bezárkózik. Azt hiszem rosszkor kerültem megint az életébe, túl sok stressz éri.

– A pasija miatt?

– Igen. Valamiért az az érzésem, hogy kalitkában tartja és nem boldog, de mégis újra és újra megvédi. Hallottam, hogy beszélt vele a múltkor az a barom és fel nem foghatom, hogy lehet még mindig vele. Az a Vilu, akit én megismertem... ő nem bírta volna ezt ki. Félek, hogy a külön töltött idő, teljesen kifordította magából azt az ártatlan kis angyalt, akit én megismertem.

– Hát figyelj, az emberek az idővel együtt változnak. Vilu már régen nem az az ember, akit én is megismertem. Sokkal talpraesettebb, de hát ilyen az élet. Még a legártatlanabb lélekből is, olyat farag, hogy meg tudja állni magát a világban.

– Önzőség, ha azt mondom, hiányzik? Akkor csak az enyém volt, biztos voltam benne, hogy csak az enyém. Most mindenkibe ellenfelet látok és ez kikészít. Szegénynek rendesen megnehezítem a dolgát – nevetett fel Arti szomorúan.

– Ezt miért nem mondod el neki? Akkor talán tudná, hogy ha szakít Benivel nem lesz egyedül.

– Mert nem akarom választás elé kényszeríteni. Időt akarok neki adni, hogy ne miattam szakítson Benivel, hanem maga miatt.

– Tesó nem lehet valami szerelmes, ha a te karjaidban alszik.

– Hozzám bármikor jöhet. Komolyan használjon, legyek én a menedéke nem bánom. Amíg ilyen nyugodtan tud mellettem aludni, semmi más nem számít.

Ezután mindketten elhallgattak, és ahogy teltek a percek elérkezettnek láttam az időt, hogy lassan ébredezni kezdjek. Először csak mocorogtam egy keveset, kinyújtottam a lábaimat, Arti pedig még több teret adott nekem, szinte felpréselődött a kanapé támlájára, hogy a hátamra tudjak fordulni. A szememet kinyitva először csak hunyorogtam a lámpa fényétől, aztán Artira pillantottam és enyhén megemeltem a szemöldökömet.

– Van egy olyan érzésem, hogy éjszakába nyúló lesz a mai próbánk – nézett le rám mosolyogva.

– Jól érzed – válaszoltam rekedten és fintorogva felültem majd Alex felé vándorolt a tekintetem. – Hát te?

– Hát én – vonta meg a vállát. – Gondoltam benézek, hogy haladnak a fiatalok és örömmel nyugtáztam, hogy szinkron horkolásban verhetetlenek – biccentett én pedig halványan elmosolyodtam, majd felálltam nyújtózkodtam egy nagyot és kimentem a mosdóba.

Miután elvégeztem a dolgomat és kiléptem a mosdóból Alexet odakint találtam.

– Baj van?

– Mi? Miért?

– Mindig nevetsz a vicceimen – fürkészte az arcomat gyanakodva.

– Nincs gond tényleg – simítottam meg a karját hálásan.

– Biztos? Vannak kapcsolataim, egy szavadba kerül, és alulról szagolja az ibolyát.

– Ígérem, ha ilyenre lenne, szükségem neked szólok először – meredtem rá pislogás nélkül bár egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy megfontolom az ajánlatát.

– Amúgy remélem sikerül tisztábban látni – szólt utánam, mire megfordultam és rámeredtem. – Mindketten tudjuk, hogy miattad beszéltettem.

Némán bólintottam halványan rámosolyogtam, aztán beléptem a próbaterembe és a tenyeremet összecsapva Artira néztem. Rengeteg dolgunk volt, nekem pedig szükségem volt, hogy eltereljem valamivel a gondolataimat a délelőtt történtekről. Erre pedig a tánc volt a legalkalmasabb.