Nem kellett volna belemennem, hogy tegnap a műsor után még beüljünk valahova inni. Bár annyiba jó volt, hogy hagytam, hogy Dóri magával rángasson, hogy egy kicsit kikapcsolódtam és jobban megismerkedtem a többi versenyzővel. Viki tegnap este felkészített arra, hogy az idő előre haladtával barátságok fognak születni és nehezebb lesz majd a végén legyőzni a másikat. Azt mondta van, aki meg tudja ugrani és örülni a másik sikerének, de voltak már olyanok is, akik szándékosan próbálták tönkretenni a másik produkcióját. Neki tavaly az egyik versenyző tönkre tette a ruháját, így rögtönözni kellett, de végül minden jól alakult. Miközben mesélte akaratlanul is Bianka felé pillantottam, aki meglepő módon velünk tartott, de egyedül csak Levivel beszélgetett. Ő még nálam is zárkózottabb volt, én legalább nyitottam mások felé és megpróbáltam mindenkivel váltani egy két szót.

– Jó reggelt – köszönt egy álmosságtól karcos hang én pedig felpillantva szembe találtam magam Kevinnel, aki félmeztelenül támasztotta az ajtófélfát miközben a szemét dörzsölgette.

– Jó reggelt – köszöntem vissza és komótosan belekortyoltam a tejeskávéba.

– Kik estek ki? Túl fáradt voltam végignézni – mondta ásítva és a szekrényhez lépve kivett egy bögrét és tele töltötte frissen főtt kávéval.

– Kitték, jók voltak, de nem a legjobbak – motyogtam.

– Hosszú volt az éjszaka? – kérdezte nevetve. – Felvertétek az egész tömböt Dórival az éjjel. Két ilyen hamis hangot.

– Nekem igenis jó hangom van – háborodtam fel azonnal.

– Igaz – mosolyodott el a szemembe nézve. – Milyen lesz a heted? Sokat leszel itthon?

– Ennyire zavar a jelenlétem? – vontam fel a szemöldökömet kérdőn.

Kevin mosolyogva megcsóválta a fejét egy húzásra megitta a kávét, majd a hűtőhöz lépett, kivett egy doboz tojást, bacont és paradicsomot. Csendben figyeltem, ahogy előkészült a reggelijéhez, miközben a hátán lévő kör alakú heget figyeltem. Vajon hol szerezhette?

– A heg a hátadon... - kezdtem, mire megfordult és rám szegezte a tekintetét.

– Mondjuk úgy, hogy veszélyes a munkám.

– Maffiózó vagy? – kuncogtam fel.

– A jófiúk csapatát erősítem, sajnálom – nevette el magát. – Egy lövöldözést riasztottak, amikor még újonc voltam a rendőrségen. Egy kislányt mentettem ki, amikor hátulról meglőttek. Még csak annyi gerinc sem volt benne, hogy szemtől szembe tegye.

– Ó, sajnálom. Igazán nem akartam kérdezősködni – sütöttem le a szemem és a mosogatóba tettem a bögrét.

Az előszobába sietve belebújtam a cipőmbe és magamra kanyarítottam a kabátomat majd Kevinre néztem, aki még mindig engem figyelt.

– Azért jó tudni, hogy van, ki vigyázzon Dórira – néztem a szemébe, majd intettem egyet, kiakasztottam a reteszt és kiléptem a lakásból.

A kocsim felé sétálva megnyitottam a koreográfustól kapott e-mailt és mosolyogva olvastam el az e heti kihívásunkat. Tango. Paloma Faith – Only Love Can Hurt Like This. Beülve a kocsiba küldtem egy üzenetet Artinak, hogy a Comet helyett, a Gellért hegyre jöjjön, majd küldtem egy üzenetet a mellénk kirendelt operatőrnek, hogy ő jöjjön a Gellért hegyhez, aztán elindítottam a legújabb dalt, amit a héten sokat fogok hallgatni és beindítottam a kocsit.

–

Nem sikerült a hegy közelében leparkolnom, de nem bántam, így legalább volt időm átgondolni a koreográfiát és a történetet, amit majd a táncunkkal akarunk átadni. A zebrán átsietve megálltam az ösvény előtt és a fülesemen keresztül hallgatva a zenét vártam Artit és az operatőrt. Bíztam benne, hogy nem a hegy másik oldalán várnak rám, hanem tudják, hogy ide kell jönniük. Miközben a mellettem elhaladó embereket figyeltem, tekintetem megakadt Artin, aki sietősen átjött a zebrán, majd felém indult. Járása könnyed volt, mintha egy saját ritmusra mozgott volna, amit csak ő halott. Bármit megadtam volna, hogy én is halljam.

– Szia – köszönt és tétován megállt velem szemben majd megpuszilta az arcomat. – Minden rendben?

– Persze csak gondoltam ma töltsük a szabadban a próbát, ne legyünk mindig a négy fal között – magyaráztam miközben köszöntem az operatőrnek aztán intettem, hogy induljon.

5 perc séta után Arti erősen kapkodta mellettem a levegőt és az operatőr arca is egyre vörösebb lett. Sajnáltam őt, biztos nem lehetett egyszerű az emelkedőn cipelni azt a nehéz kamerát. Nem mentünk messzire csak addig a pontig, ahol Arti és én pár évvel ezelőtt megnéztük a szilveszteri tűzijátékot. Akkor éreztem magam igazán önfeledten boldognak, amikor nem gondoltam semmi rosszra, nem stresszeltem csak megéltem a pillanatot.

– Mit keresünk itt? – lépett közelebb hozzám Arti és gyorsan az operatőr felé pillantott. – Mire készülsz?

– Kíváncsi vagy, hogy miért pont ide hoztalak? – kérdeztem kíváncsian és háttal a kilátásnak megtámaszkodtam a korlátnál. – A következő táncunkhoz szükség lesz a szenvedélyre, ami benned lakozik és egy madárka azt csiripelte, hogy neked nagyon is intenzív élményeid voltak itt – mutattam körbe.

– Nem intenzívnek mondanám, inkább igazinak – nézett a szemembe.

– A következő táncunk a tangó lesz, ami a rumba után a második legszenvedélyesebb tánc. Arra szeretnélek kérni, hogy varázsold elő magadból azt a tigrist, azt a pusztító szenvedélyt, amit itt éreztél. Legyél az a céltudatos férfi, aki tudja, mit akar és bármire képes ahhoz, hogy megkapja. A tangó egyszerűnek tűnik ugyan, hisz az egész lassú léptekből és egy hosszan tartó ölelésből áll, de sokkal több annál. Úgy kell a parkettre vinnünk a szenvedélyt, hogy közben távolságot tartunk egymástól, nem nézünk egymásra, mégis nyilvánvalóvá kell tennünk, hogy izzik kettőnk közt a levegő.

Miközben magyaráztam Arti szeme egyre kerekebbre nyílt, ujjai a korlát köré feszültek, ádámcsutkája fel alá mozgott, tekintete a távolba révedt. Elfigyeltem az arcát és legszívesebben végig futtattam volna az ujjaimat a borostás arcán, érintve az enyhén elnyílt ajkát.

– Hát feladtad nekem a leckét – nevetett fel zavartan. – De ha képes voltál latin macsót csinálni belőlem, akkor ez menni fog, mint a karikacsapás – húzta ki magát magabiztosan.

– Örülök, hogy ezt mondod – mosolyodtam el és felé nyújtottam a kezemet. – Akkor kezdjük először a megfelelő testtartással, nagyon fontos, hogy ne görnyedj be és, hogy a karod feszes legyen és ne lötyögjen – instruáltam miközben a kezét pakolásztam ide-oda. – Ha meg van a tökéletes tartás onnantól kezdve már csak a mozdulatokat kell variálni. A tangóban, mindig a csípő összesimul, miközben a mellkas eltart, de a lábaid kifelé fordulnak, mintha sétálnál – magyaráztam, de értetlen tekintetét látva úgy döntöttem, hogy inkább megmutatom.

Én is úgy tudtam mindig a legtöbbet tanulni, ha gyakorlatban megmutatták. Mikor szóban magyarázták elvesztettem a fonalat, ezért volt szerencse, hogy Betti elméletet soha nem kért számon. Neki a gyakorlati tudás számított és én nagyon gyorsan tanultam.

– Emlékszel, amikor anyu felkért, hogy táncoljak veled, mert egyel kevesebb fiú volt? – kérdezte Arti suttogva.

– Kösz, hogy úgy teszel, mintha nem lennél profi – motyogtam és erőnek erejével elüldöztem az emléket.

– Kiestem a lendületből, újra kell tanulnom mindent.

– Na persze – forgattam meg a szemem és rászegeztem a tekintetem.

Valószínűleg Arti láthatta rajtam, hogy megint a széthullás szélén állok, mert szorosan magához ölelt és a hajamba fúrta a fejét. Bár legszívesebben világgá szaladtam volna e helyett közelebb bújtam hozzá, karommal átöleltem a derekát és sóhajtottam egy nagyot miközben körülöttünk egyre nagyobb cseppekben esett az eső.

– Mehetünk végre? A gépnek nem tesz jót az eső – szólt hozzánk az operatőr.

– Persze, majd a többi anyagot később felvesszük. Köszönöm szépen – mosolyogtam rá majd csendben figyeltem a távolodó alakja után. – Nos, akkor induljunk mi is – fordultam Arti felé, aki biccentett így megindultam.

Egyikünk se szólt semmit, csak csendben sétáltunk egymás mellett, majd mikor a hegy lábához értünk Arti elkapta a kezem és az arcomra szegezte a tekintetét.

– Mi a helyzet veled és Benivel? Még mindig...

Szólásra nyitottam a szám, hogy válaszoljak neki és elmondjam mégis milyen ember Beni valójában, de nem jöttek a szavak. Csak néztem őt és tátogtam, mint egy hal, miközben Arti arca egyre jobban bezárkózott.

– Jó akkor folytassuk ezt a beszélgetést akkor, amikor már tudod, hogy mit akarsz – engedte el a kezem és sietősen elindult, hogy átérjen a zebrán mielőtt az pirosra vált.

Nagyon jól tudtam, hogy mit akartam. Nem akartam mást csak Artival lenni, újra megpróbálni vele, de féltem megnyílni neki. Féltem, hogy újra elhagy engem, hogy amint vége a műsornak megint eltávolodik tőlem. Szomorúan néztem Arti egyre jobban távolodó alakja után, miközben a könnyeim összemosódtak az eső cseppjeivel. Zsebre vágott kézzel indultam meg abba az irányba, amerre ő eltűnt, lépteimet sietősre fogtam, hogy minél előbb a kocsimhoz érjek, ám az autóhoz érve lábaim földbe gyökereztek. Egy hatalmas piros szívecske virított a szélvédőmön, az ablaktörlő alá pedig egy csokor rózsa és egy levél volt tűzve. Gyorsan eltettem a levelet, de már így is szinte teljesen átázott. A rózsát betettem magam mellé az anyósülésre, majd még mindig csodálkozva lesikáltam a szélvédőt azon gondolkodva, hogy vajon Arti akart-e meglepni vagy egy egészen másvalaki. Tekintetem ide-oda cikázott a csendes utcában, de sehol sem láttam senkit, csak egy fekete macska szaladt át előttem az úttesten, majd eltűnt az egyik kapualjban. Nem voltam babonás, de most görcsbe ugrott a gyomrom, miközben beszálltam a kocsiba és kimanővereztem a két méregdrága BMW közül. A Comet felé tartva folyamatosan azon agyaltam, hogy a virágok Beni vagy Arti műve-e, de valamiért kételkedtem benne, hogy Artiról lett volna szó. De Beni honnan tudhatta volna, hogy hol parkoltam? Követett engem? Az anyósülésen heverő levélre pillantottam, majd sóhajtottam egy nagyot és idegesen beletúrtam a hajamba. Miért van az, hogy akárhányszor megnyugszom, mindig jön valami, ami miatt újra agyalhatok? Annyira elegem volt már a folytonos agyalásból és a stresszből, egyszerűen csak szerettem volna, ha végre minden megnyugszik. Szerettem volna újra az a gimis lány lenni, akinek a legnagyobb baja az volt, hogy nem tanult a matek témazáróra. Kicsit szürreális, hogy az ember mindig azt akarta, amit nem lehetett. Gyerekkén alig vártad, hogy gimis legyél, elloptad az anyukád sminkjeit, csinos ruhákba öltöztél, majd amikor végre gimis lettél utáltad az egészet és felnőtt akartál lenni, akit nem nyaggatnak a tanulással. Most pedig a felnőtt kor küszöbén legszívesebben visszaültél volna az iskolapadba, amikor még minden sokkal egyszerűbb volt. A Comet elé érve kibontottam a levelet és egy vettem egy mély levegőt, amikor felismertem Beni macskakaparását.

Drága Vilu! Én kis galambom!

Tudom, nem adnál nekem esélyt, hogy megmagyarázzam és meg is értem, hogy látni sem akarsz. Én viszont képtelen vagyok megnyugodni, addig, amíg nem tudod rólam a teljes igazságot. Van valami, amibe nem avattalak be téged, a múltamnak egy sötét szeglete, amit legszívesebben örökre elfelejtenék. Az a felvétel, amit láttál még jóval azelőtt készült, hogy téged megismertelek volna. Nem vagyok büszke rá, de kellett a pénz ezért elvállaltam a felkérést, hogy leforgassunk egy pornófilmet. Egyetlen egyről volt szó és miután elkészült a film ki akartam szállni, de megzsaroltak, hogy ha nem folytatom, ha nem hozok nekik pénzt a házhoz, akkor a napvilágra hozzák, hogy a becsületes focista mivel keresi a pénzét. Mielőtt láttad volna a felvételt az ügyvédemmel voltunk otthon, neki mutattam meg, mert most már tényleg szeretnék kiszállni. Miattad! Annyira nagyon bánt, hogy nem voltam veled őszinte, hogy úgy tartottalak a karomban, hogy közben tudtam, ha elmész otthonról egy idegen nő fog a te helyeden feküdni, mert ez a dolgom. Ezt kell tennem, hogy ne kerüljek bajba, hogy ne hozzak szégyent apámra és édesanyám emlékére, akinél áldottabb asszony a világon nem volt. Szerettem volna úgy véget venni ennek az egész őrületnek, hogy te nem szerezel róla tudomást, nem akartam, hogy a te tiszta lelkedet beszennyezze az én mocskom. Nem akartam rád pakolni ezt a terhet és nem akartam, hogy undorodj tőlem. Szeretlek Vilu, soha senkit sem szerettem úgy, mint téged. Most már tudom, hogy csakis téged akarlak! Kérlek, gondolj az együtt eltöltött közös időre, arra a napra, amikor elszöktünk a világ elől és Lillafüreden húztuk meg magunkat. Emlékszel milyen boldogok voltunk akkor?

Kérlek, adj kettőnknek egy utolsó esélyt! Nem kérek mást csak egy utolsó esélyt!

A te kismackód Beni.

–

– És te hiszel neki? – bámult rám Dóri úgy, mintha hirtelen plusz egy fejet növesztettem volna.

Az étteremben ültünk és a rendelésünkre vártunk, amikor előhozakodtam neki a levéllel. Miután elolvastam sokáig csak zokogtam az épület előtt és csak azután jöttem be, hogy megnyugodtam. A próba alatt Arti és köztem vágni lehetett a feszültséget, mindketten teljesen szét voltunk csúszva, így mondtam neki, hogy ma pihenjünk, úgyis délután esküvői meglepi táncot kellett betanítanom.

– Őszintének tűnt – motyogtam a szám szélét rágcsálva.

– Persze. Ha én írok neked egy olyan levelet, amiben közölöm veled, hogy terhes vagyok és az apja Kevin hinnél nekem? Süt róla, hogy csak a lelkidre akar hatni, és ahogy elnézem sikerült is neki – fújtatott idegesen. – Manipulál téged!

– Ez nem igaz – tiltakoztam azonnal.

– Dehogynem Vilu – nevette el magát keserűen. – Úgy manipulál téged, hogy észre sem veszed, az van, amit ő akar. Azzal találkozhatsz, aki neki szimpatikus ergo senkivel. Jézusom hát még a szüleidnek is hátat fordítottál miatta – akadt ki teljesen.

– Nem fogadták el őt.

– Mert őket nem borította rózsaszín köd úgy, mint téged – vágta az arcomba. – Talán nem emlékszel? Olyan könnyedén elfelejtetted, hogy megcsalt téged? És ha még igaz is, amit leírt, mi más van, még amit rejteget előled? Mivel keresi a kenyerét igazából és mégis miért volt szüksége annyira, pénzre, ha egyszer focista? Ez az ország senkit sem támogat jobban, mint a képviselőket és a focistákat, a seggük alá van pakolva minden. Akkor mégis miért volt annyira szüksége pénzre áruld már el nekem – kiabálta az arcomba.

Könnyek peregtek végig az arcomon, ajkam sírásra görbült, Dóri pedig egy cifrát káromkodva felállt és átölelt. A hajamat simogatta miközben én tele zokogtam a pólóját és úgy kapaszkodtam belé, mintha az életem múlott volna rajta. Dóri szavai rohadtul fájtak és úgy éreztem, hogy ellenem van a legjobb barátnőm és nem támogat engem, de igazából tudtam, hogy igaza van. És az igazságnál jobban semmi sem szokott fájni.

– Csajok – hallottam Soma hangját, mire Dóri hátrahúzódott és kérdőn Somára meredt. – Beniről volt szó? – szegezte rám a tekintetét.

– Nem – vágta rá helyettem Dóri.

– De igen róla – motyogtam, mert pontosan tudtam Soma soha, de soha nem mondaná tovább Beninek azt, amit hallott.

– Nem igazán akarok belefolyni, mert én is szorulni foguk, ha kiderül, tőlem tudod – ült le egy üres székre Soma, majd elhallgatott, mert a pincér megérkezett a rendelt ebédünkkel.

A rendelt hamburgeremre néztem, de egyszeriben elment tőle az étvágyam. Távolabb toltam magamtól és Dórihoz bújva Somára szegeztem a tekintetem. Szükségem volt a legjobb barátnőm közelségére, bármit is akart most Soma elmondani, tudtam, hogy kelleni fog Dóri.

– Beni mindig is szabad életet élt, ő volt a csapat szoknya vadásza, minden meccs után más lányt vitt haza, a bulikban ő volt az első, aki lelépett természetesen sosem egyedül. Ez azelőtt volt, hogy megismert téged – mondta sietve, amikor látta, hogy mindjárt kiakadok. – Aztán az egyik edzésre késve érkezett, pedig ő sosem szokott késni és mikor kérdeztük, hogy mi van vele, azt mondta találkozott egy angyallal és szerelmes. Onnantól kezdve mintha kicserélték volna, egyfolytában rólad áradozott, a telefonja szinte végig nála volt, hogy lássa, mikor írsz neki és tudjon válaszolni azonnal.

– Ezzel inkább jobb fényben tűnteted fel – motyogta Dóri fintorogva.

– Aztán valami megváltozott – suttogtam Soma pedig bólintott.

– Minden nyár elején tartottunk egy amolyan nyárindítóbulit. Te nem tudtál eljönni rá, mert éppen vizsgáid voltak, de Beni eljött. Akkor már eléggé feszült volt a hangulat, páran a csapatból nehezteltek Benire, amiért elhanyagolta a focit miattad és megkérdőjelezték a férfiasságát, papucsnak titulálták, akit egy fiatal lány irányít, azzal cukkolták, hogy egyszerűbb dolga lenne, ha felcsapna Sugar Daddynek. Akkor fiatal lányokat döngethetne, de független maradna és lenne ideje a dolgára. Vagyis a focira. Beni bepöccent csakhogy ahelyett, hogy téged védett volna meg bizonyítani akart, hogy még mindig ő a legjobb és nem lett belőle papucs. Segg részegre leitta magát, az összes szembe jövő lánnyal flörtölt és onnantól kezdve nem volt megállás. Újra a régi lett, teljes erőbedobás a meccseken, a csajozás terén... - hallgatott el.

Teljesen magama roskadva ültem az asztalnál, fejem előrebukott és a testemet néma zokogás rázta meg. Bíztam benne, hogy az csak egyszeri eset volt, annyira reménykedtem benne, hogy Beni igazat mondott és, hogy a vörös hajú csaj tényleg csak felnézett rá. Ó, hogy milyen naiv voltam és majdnem megint bekajáltam a szövegét. Ha Soma nem mondja el azt, amit tudott, akkor én már rég úton lennék Benihez, hogy adjak neki egy újabb esélyt. Mekkora idióta vagyok Istenem! Egy naiv kislány vagyok, aki hisz a tündérmesében és, hogy létezik a boldogan éltek, míg meg nem... de nem létezett. Ez a rideg valóság volt és a felismeréstől, hogy amíg én otthon vártam Benit minden este, meleg vacsorával, addig ő ismeretlen nők karjaiban töltötte az éjszakát csak még inkább zokogtam miközben Dóri hasztalan próbált megnyugtatni. Azt mondta minden rendben lesz. Nem igazán tudtam neki hinni.