Tudtam, hogy örökre nem maradhatok Dóri lakásában, aki miután én elköltöztem kiadta a szobámat, hogy tudja fizetni az albérletet, így szoba híján az ő szobájába költöztem be átmenetileg, amíg ki nem találom hogyan tovább. Beni csak másnap délután keresett fel nem értette, hogy miért nem talált otthon, először azt gondolta, hogy biztos próbálok, de most már kezdett aggódni, hogy még csak ebédre se mentem haza. Annyit mondtam neki, hogy gondolkodjon el egy kicsit és rányomtam a telefont. Számtalanszor hívott, de én mindet elutasítottam az üzenetekre meg nem reagáltam. Nem volt kedvem beszélni vele, nem akartam hallani a hangját, undorodtam tőle. Az undorom pedig ezerszer erősebb volt, mint a szívemben dúló fájdalom. Hogy ismerhettem félre ennyire? Ki volt az a nő a videón és hány ilyen videó volt, még aminek én a létezéséről nem is tudtam? Szombat reggel mikor a reggeli kávémat kortyolgattam útra készen a Cometbe újabb üzenet érkezett Benitől. „Szia Vilu. Kérlek, legalább valami útmutatót adj, hogy mit rontottam el. Adél a probléma? Figyelj, ami Adél és köztem volt az semmi, a csapattársam húga nagy rajongóm és megígértem neki, hogy egyszer elviszem magammal egy hivatalos helyre. Tudod milyenek a mai lányok, a te korosztályod. Ő csókolt meg engem, én pedig hagytam, mert ennyi öröme hagy legyen már a szegény lánynak." „A szegény lánnyal le is feküdtél? Tudod, csakhogy nehogy rosszul érezze magát. Nem veszed észre, hogy ez a duma milyen gáz? Majd én is ledugom a nyelvem az első jöttment torkán, mert szegény szeretne táncolni velem."  „Igazságtalan vagy! Én is jöhetnék azzal, hogy mennyire nem tetszik, hogy más ölelget téged!" Dühösen horkantva némítottam le a telefonomat az üzenet láttán, a mosogatóba tettem az üres poharat, majd az előszobában belebújtam a kabátomba. Abban a pillanatban, ahogy lenyomtam a bejárati ajtó kilincsét az ajtó kinyílt és egy szőke hajú, kék szemű srác nyomult be rajta.

– Te ki vagy? – kérdezte döbbenten.

– Inkább te ki vagy? – bámultam vissza rá.

– Én itt lakok – mutatta fel a kulcscsomóját és gyanakodva végig mért. – Ismerős vagy valahonnan. Dóri...

– Még alszik – vágtam rá, mire felvonta a szemöldökét.

– Ó, nyugi nem árullak be, hogy leléptél – állt félre, hogy el tudjak menni mellette.

– Tessék? Jézusom, nem. Hetero vagyok tetőtől talpig – tartottam fel a kezem nevetve. – Dóri a legjobb barátnőm.

– Á értem. Te vagy a másik táncos – nyugtázta és becsukta az ajtót. – Kevin vagyok – nyújtott kezet.

– Violetta – ráztam meg a kezét mosolyogva. – Pár napig meg lakótársak leszünk, amíg ki nem találom, hogyan tovább. Dórit kérlek, ébreszd fel úgy fél órán belül. Nem kéne elkésnie – hadartam felmarkolva a kocsikulcsomat.

– Meglesz – ígérte én pedig rámosolyogtam. – Nem kell kulcs a lakáshoz?

– Ó – torpantam meg tétován ő pedig mosolyogva leakasztott a kulcstartóról a pótkulcsokat.

– Azt hiszem visszakerült a jogos tulajdonosához.

Zavartan rámosolyogtam, aztán elköszöntem és végigszáguldottam a lépcsőházban. Majdnem kiment a lábam a nagy sietségben, de nem akartam elkésni. Szerettem volna még egyet próbálni Artival, hogy minden tökéletes legyen. Volt egy emelés, ami még mindig nem ment a legjobban, mert bonyolult volt, és ha élő adásban elcsesszük és kitörik a nyakam, akkor lőttek az első helynek. A Comet felé tartva egyre csak azon járt az agyam, hogy miként fogom Artinak elmondani szakítottam Benivel. Tegnap nem szóltam neki, mert nem voltam rá képes így csak motyogtam valamit, amikor rákérdezett még mindig együtt vagyunk-e. Dühöngött egy sort, amit csendben végig hallgattam, majd megkérdeztem, hogy folytathatjuk-e a próbát. Innentől kezdve a viselkedése teljesen megváltozott, talán érzékelte, hogy a háttérben radikális változás ment végbe, de nem faggatott csak tette, amit kértem tőle. Ezért állt most az épület előtt egy ételhordónyi rántott csirkeszárnnyal. Tegnap este írtam rá, hogy éhezek a csirkeszárnyra, de nekem nem akármilyen kell, hanem olyan, amit ő készített nekem, annak idején és most itt állt kisfiús mosollyal az arcán nekem pedig kedvem támadt szájon csókolni őt.

– Isten vagy – közöltem vele és leszedve a tetejét ott helyben rávetettem magam a szárnyakra.

Egy idő után letelepedtünk a kőből készült korlátra és miközben én reggeliztem Arti vigyorogva fürkészte az arcomat és a mosolya minél többet nyögtem annál szélesebb lett. Komolyan, ott élvezkedtem mellette és cseppet sem éreztem magamat zavarban. Nem érdekelt, hogy paníros az arcom, hogy úrihölgyhöz cseppet sem illően két pofára tömtem magamba a szezámmagos csirkeszárnyat. Ezt tettem, mert ehhez volt kedvem és kész. Mikor már csak csontok voltak az ételhordóban szomorúan felsóhajtottam és egy zsepivel megtöröltem az arcomat és a kezemet.

– Majdnem egy kiló csirkeszárny volt – szólalt meg Arti, de a hangjában egy csepp vád sem bujkált, inkább szórakozott volt.

– És még egyszer meg tudnék enni ugyanennyit – vágtam rá.

– Ugye tudod, hogy te vagy az egyetlen ember, akinek főztem? Na, meg ott van Alex, de az más tészta.

– Csak nekem? Mi van a barátnőiddel?

– Mi az, hogy a barátnőimmel?

Felvont szemöldökkel meredtem rá, ő pedig állta a tekintetemet, szája szegletében mosoly bujkált, mintha valami nagyon szórakoztatná. Egy hajtincs folyamatosan a szemébe hullott, én pedig az ötödik sikertelen próbálkozása után oda nyúltam és megborzoltam a haját, így még több tincs hullott a szemébe. Arti elkapta a kezem, ujjainkat egymásba fűzte, tekintetét le sem vette az arcomról, majd felém hajolt és egy gyengéd puszit lehelt a szám sarkába.

– Paníros voltál – suttogta pár centire az ajkamtól, nekem pedig szaporábban kezdett verni a szívem.

Az illatát mélyen magamba szívva, tekintetem az ajkára siklott, megnedvesítettem a sajátomat, majd a szemem visszatért a szemeire és a pillantásunk találkozott. A másodpercek csigalassúsággal teltek, miközben egyre közelebb hajolt hozzám, orra az arcomat súrolta, ajka az államra simult, apró csókokkal hintette tele, keze eközben finoman fogta az én remegő kezemet. Úgy éreztem magam, mint az első csókunk előtt. Na, nem a legelső csókunkra gondolok, az teljesen váratlanul ért és nem volt időm agyalni azon, hogy most meg fog csókolni. Arra a csókunkra gondoltam, amit másodjára kaptam tőle, de ekkor már tudtam, hogy igenis csók következik. A gyomrom ugyanúgy görcsben volt, kezemmel az ő ujjait tördeltem ezzel próbálva megnyugtatni magam és nem elájulni. Ugyanaz a bódító illat áradt belőle akkor is és ugyanez a vad tűz égett a szemében, a különbség csak annyi volt, hogy most már volt közös múltunk, ismertük a másiknak az összes négyzetcentijét, tudtuk mi okoz örömet a másiknak és mi az, amivel fel tudjuk korbácsolni egymás vágyát. Ilyen volt nálam az, ha a karom belső oldalát cirógatta, miközben ajka lustán simult az ajkamra, cseppet sem sietve, kiélvezve minden egyes másodpercet. Örömteli sikoly zavarta meg a pillanatot én pedig Artitól elhúzódva a tapsikoló Dórira néztem és bosszúsan mosolyogva megráztam a fejemet.

– Na, bekajáltál?

– Igen – paskoltam meg a hasamat és mellé lépve belé karoltam. – Kevin ideadta a kulcsokat – suttogtam úgy, hogy a mögöttünk lépkedő Arti ne hallja.

– Nem mondtad el neki? – suttogta vissza én pedig csak megráztam a fejemet.

– Még nem a megfelelő alkalom.

– Pedig már azt hittem azért melegedtetek össze ennyire, mert elmondtad neki – biggyesztette le a száját.

Megráztam a fejem és hátrapillantottam Artira, aki mintha megérezte volna, hogy figyelem felpillantott a telefonjából és rám mosolygott. Visszamosolyogtam rá, majd az épületbe belépve azonnal magával ragadott a bent uralkodó őrület. Eljött a szombat, a második napja annak, hogy Artival élőben fogunk megküzdeni a bent maradásért, és ha rajtunk múlt ott is leszünk a harmadik élő showban.

–

Egy gyors csoportos próba után felvettük a nyitótáncot, majd rohantunk készülődni az estére. Először a sminkesem vett kezelésbe, majd Kata kreppelte be a hajamat és egy a ruhám színéhez passzoló rózsával dobta fel a frizurámat, ami félő volt, hogy tánc közben bármikor kieshet, de egyelőre tartotta magát. Teljes harci díszben, izgatottan járkáltam fel alá a szobánk előtt és Artit vártam, hogy ő is elkészüljön. Szegény egyáltalán nem várta a pillanatot, hogy bele kelljen bújnia a rózsaszín szettbe, de amikor kilépett az ajtón a mosolya a füle tövéig ért. Egyáltalán nem a felpróbált rózsaszín inget és fehér nadrágot viselte, hanem egy testhez simuló fekete V kivágású póló volt rajta és egy fekete bőrnadrág, ami tökéletesen kiemelte a fenekét.

– Nem hiszem el, hogy sikerült rávenned Igort – tátottam el a szám és elégedetten legeltettem rajta a szememet.

– Volt egy kikötése – köhintett.

– Mégpedig?

– Le kell tépned rólam – tárta szét a kezét és a vigyor lassacskán szétterült az arcán. – Ez az ára annak, hogy nem kell élő Ken babát játszanom.

– Nem én akartam az a táncos lenni, aki ilyen elemekhez folyamodik, hogy bevágódjon a zsűri nőnemű tagjainál, de legyen – mentem bele egy hatalmas sóhaj kíséretében.

Arti mosolyogva karolta át a vállam, én pedig a derekát öleltem át és így lépkedtünk a stúdió felé. A nagy rohanás már cseppet sem okozott meglepetést, rutinosan kerülgettük ki az embereket, akik illatfelhőt hagyva maguk után száguldottak el mellettünk. Egy hét alatt teljesen belerázódtam a tévés világba és bár fárasztó volt, imádtam minden percét. Nem voltam ideges, nem pánikoltam végre úgy éreztem, hogy minden kiegyensúlyozott addig a pillanatig, amíg meg nem pillantottam Benit Soma társaságában. Akkor aztán a napot eltakarták a viharfelhők és a hangulatom mélyrepülést kezdett a béka feneke alá.

– Menj ott a barátod – tolt el magától Arti komor arccal és mielőtt bármit mondhattam volna belökte a stúdióba vezető ajtót.

Szívem szerint utána mentem volna és már indultam is volna, amikor Beni utánam szólt, ujjai a csuklóm köré fonódtak. Mintha savba nyúltam volna, a csuklóm égett Beni bőrének érintésétől és csak arra tudtam gondolni, hogy ez a kéz mennyi fájdalmat okozott már másoknak. Hogy titokban milyen kis mocskos játékot űzött.

– Beszélhetnénk? – kérdezte csendesen, de én még csak rá se néztem. – Vilu – próbálkozott és a szorítása erősödött a csuklóm körül.

– Nem az van, amit te akarsz, és máris durvulsz? – csikorgattam a fogam és felé fordultam. – Kíváncsi lennék, hogy azok a lányok önszántukból mentek-e bele a beteg játékodba, vagy kényszerítetted őket. Tudok a beteges kis titkodról, és ha nem hagysz, békén mindent elmondok a sajtónak – sziszegtem.

– Nem tennéd meg – húzódott szórakozott mosolyra a szája.

– Legalább nem titkolod – nyugtáztam.

– Nem, mert azzal csak magam alá vágnám a fát, de nekem nincs semmi rejtegetni valóm.

– Felfordul tőled a gyomrom – rántottam ki a kezem a kezéből és fintorogva elhátráltam tőle.

– Ha adsz egy esélyt, hogy elmagyarázzam meg fogod érteni – lépett felém. – Te sem akarhatsz ilyen véget kettőnknek. Mégis mihez kezdenél nélkülem? Munkád sincs, hol fogsz lakni?

– Ó te csak ne aggódj értem. Nagylány vagyok, hogy eltartjam magam – fordultam sarkon és nagyobb hévvel léptem be a stúdióba, mint korábban Arti.

Igazából teljesen meglepett, hogy ilyen könnyedén sikerült leszerelnem Benit. Azt hittem, hogy majd erősködni fog és erőszakos lesz, hogy majd megpróbál rám hatni és utánam jön, de nem tett semmit. Vagy talán megpróbálta, de már nem volt rám hatással. Ezen gondolkodva mentem fel a páholyba, mosolyogva köszöntem mindenkinek és leültem Arti mellé a kanapéra. A műsor kezdetéig még volt 10 percünk, utána pedig Artival csak utolsóelőttiként fogunk parkettre lépni, így az esténk nagy része szabad volt. Ha múlt héten meg tudtuk ugrani az elsőt, akkor most se lesz probléma az utolsó előttivel, csak pluszban lesz rajtunk a teher, hogy jobbnak kell lennünk, mint az előttünk lévők. Ez volt a baj az ilyen műsorokkal, az elején még mindenki élénk és a legapróbb hibákat is észreveszik, a végére viszont már mindenki fáradt, és ha nem viszel parkettre egy ütős táncot, akkor véged van. A nézők unatkozni fognak, te pedig azon kapod magad, hogy kiestél. Ezért kellett mindig az élen lennünk, a legjobbak között.

– Arra gondoltam, hogy aktívabbak lehetnénk a közösségi médián. Több videós tartalom, kérdezz-felelek, élők – szólalt meg Arti. – Csak, hogy tudod, a nézők jobban megismerjenek minket.

– Ez nem rossz ötlet, bár tudod, hogy én nem vagyok egy nagy Insta celeb.

– Az vagy te, ha nem görcsölsz rá a dolgokra – vágta rá, én pedig halványan rámosolyogtam és lepillantottam a nézőtér felé. – Elmondod, hogy mi van köztetek? – kérdezte miután követte a tekintetem és cseppet sem kedvesen méregetni kezdte Benit. – Annyira irritál a jelenléte, hogy már csak azért is rázni fogom a csípőmet, hogy őt bosszantsam.

– Az ő csípőmozgása a nyomodba sem ér – suttogtam miközben keserűen visszagondoltam a Benivel töltött alkalmakra.

Artival mindig rengeteget kísérleteztünk, együtt fedeztük fel a másik testét, és mindig nyitottan fogadtuk a másik ötletét, Benivel viszont minden olyan egyhangú volt. Eleinte jó volt, de aztán kezdett a dolog ellaposodni és akárhányszor át akartam venni az irányítást, nem engedte. Bár talán jobb is így, örültem, hogy rajtam nem akarta kipróbálni a kis játékszereit, amit biztos, hogy le sem fertőtlenített. Hogy lehetett egy ember ennyire tele ellentmondásokkal? Amikor Beni felpillantott rám, elfordultam tőle és inkább a többiekre kezdtem el figyelni. Hat óra közeledtével mindenki készülődni kezdett és miközben mi a kivetítőn néztük végig a nyitótáncot, addig otthon a Tv nézők teljes nagyságban láthatták. Ők nem tudták, hogy ezt a jelenetet előre vettük fel, bár nyilván nem voltak hülyék és tudták olyan gyorsan nem lehet át öltözni és frizurát váltani.

– Szép jó estét kívánunk a kedves nézőknek. Ez a Dance Magic harmadik évadjának második élő adása! A háttérben a versenyzők már izgatottan várják, hogy ismét parkettre léphessenek és elkápráztassák a nézőket, valamint a zsűrit is.

– És ha már a zsűri szóba került. Érkezzenek az est ítészei, akik szakmai tudásukkal és szellemes beszólásaikkal elmaradhatatlan részét képezik a műsornak – vette át a szót Timitől Robi és sorolni kezdte a zsűri tagjainak nevét.

Amint ők helyet foglaltak és pár szóban elmondták, hogy mit várnak a ma estétől valamint tőlünk, mi odafent a lépcső két végébe rendeződtünk, hogy majd a nevünket hallva lemenjünk a parkettre. Előttem Levi és Bianka állt, Bianka egy gyönyörűszép ezüst ruhát viselt, ami úgy omlott le, mintha csak ráöntötték volna, haja csillogott, sminkje valami csoda volt. Kár, hogy a gyönyörű külső mögött egy igazi hárpia lakozott, aki megragadott minden alkalmat, hogy kigúnyolja a számára nem szimpatikus versenyzőket. Egyelőre engem elkerült, de biztos voltam benne, hogy idővel én is a céltáblájává válok, ezért is tartottam tőle a távolságot és inkább nem is kerestem a társaságát.

– Múlt héten sajnos búcsúznunk kellett egy párostól, de a top11 versenyző alig várja, hogy ma is betáncolják magukat az önök szívébe, ám az este még hosszú. Érkezzenek az este főszereplői. Kozma Csaba és Békefi Dóra – kiáltotta Robi Dóriék pedig mosolyogva integettek, aztán Dóri felkapta a színátmenetes szoknyájának a szélét, hogy ne botoljon el és Csabi kezét fogva lesétáltak a lépcsőn.

A lépcsőn leérve, Dóri elengedte a szoknyáját, mire a ruha lágyan leomlott és a földet söpörve követte Dóri mozgását. Mikor korábban megláttam a felül éjkék csillogó ruhát, ami a végére kifehéredett azt hittem, hogy egy jelenést látok. Olyan gyönyörű volt, mint egy hercegnő, mintha egyenesen a Holdhercegnő látogatott volna el hozzánk. A ruha gyönyörűen kiemelte az alakját, szabadon hagyta a vállát és a kulcscsontját, haja feltűzve így bárki bátran nézhette a drága barátnőm vállának kecses vonalát. Ha férfi lettem volna biz Isten, hogy azonnal beleszerettem volna a látványba.

– Bejön? – böktem oldalba Arit.

– Kicsoda?

– Dóri.

– Ez beugrató kérdés akar lenni? – húzta össze a szemét gyanakodva, mire megcsóváltam a fejem.

– Ha férfi lennék ma este már az ágyamban lenne. Nézd meg milyen gyönyörű – sóhajtottam a legjobb barátnőmet csodálva. – Nem is értem, hogy miért nincs barátja.

– Fura vagy – kuncogott Arti a nyakamba fúrva a fejét. – Te is gyönyörű vagy V! A bőröd eszméletlenül puha és alma illatú – suttogta egyre mélyebbre fúrva a fejét.

– Vesz a kamera – motyogtam miközben zavart mosoly költözött az arcomra.

Arti hallkan morgolódva elhúzódott tőlem, én pedig kiengedtem az eddig benntartott levegőt, beletöröltem a pólójába az izzadt tenyeremet és megragadtam a kezét ugyanis hamarosan mi következtünk.

– Szalai Kartal és Valkusz Violetta – kiáltotta Robi mi pedig mosolyogva integettünk és lesiettünk a lépcsőn, aminek alján Arti a karjába kapott, majd a parketten letett és elfoglaltuk a helyünket.

– És végül Katona Levente és Pataki Kitti.

– Ők 11-en fognak ma parkettre lépni, hogy egy újabb oldalukat mutassák meg és küzdjenek a bent maradásért. A szavazás menete ugyanúgy folyik, mint az előző héten. A versenyzőkre az adott produkció alatt, lehet applikáción, illetve telefonon szavazni. Egy telefonos hívás mindjárt 10 szavazatot ér. A második körös szavazásban az összes versenyzőre lehet szavazni, de akár az adott kedvencet is lehet támogatni újra egy szavazattal. A harmadik körös szavazásban pedig a két veszélyzónást lehet támogatni egy-egy szavazattal.

– Nem is szaporítanánk, tovább a szót jöjjön az est első színpadra lépő párosa. Békefi Dóra nagy kihívás elé nézett, amikor fejébe vette, hogy ha bele gebed is, de megszeretteti Kozma Csabával a Foxtrottot és talán sikerrel is járt. Csabinak nagy erőt adott, hogy egy számára kedves személy dalára léphet színpadra, egy nem mindennapi tánccal, ugyanis mint kiderült a mi Csabink szerelmes volt Demi Lovatoba. Demi, hogyha ha nézed az adást, ez a tánc csak neked szól – mosolygott Robi, én pedig akaratlanul is elnevettem magam és Dóriék felé pillantottam.

Csabinak vörösen égett a füle, miközben hallkan Dórinak magyarázott, aki komoly arccal bólogatott, de közben alig bírta visszatartani a nevetését. A kisfilmjük alatt visszamentünk a páholyba, a parkettre pedig behoztak egy hatalmas nagytükröt. Nem láttam a próbájukat, Dóri semmilyen részletet nem árult el, ezért sejtettem, hogy nagy dobásra készülnek. A fények aztán teljesen kihunytak és behoztak négy hatalmas égő fáklyát, amit a parkett négy végébe helyeztek el. Még csak a munkálatok zajlottak, de nekem már most felállt a szőr a hátamon, ahogy figyeltem a kísérteties fénybe vont parkettet. A felcsendülő lágy dallamot meghallva meglepetten sóhajtottam egy nagyot és kijjebb dőltem a korláton, hogy mindent lássak, miközben Arti karja óvón a derekam köré fonódott, hogy meg tartson. A műsor énekese egy egészen új köntösbe csomagolva kezdte el énekelni Demi Lovato This is me című dalát, hangját egyedül csak egy zongora kísérte Dóri és Csabi pedig táncolni kezdtek. Könnyek kezdtek el potyogni a szememből, hisz ez a tánc igazából nem is Csabiról szólt, hanem Dóriról. Dóriról, aki sose merte igazán felemelni a hangját, aki elmenekült a családja rosszindulata elől és egyedül kezdett új életet. Ez a tánc inkább arról szólt, hogy Csabi rátalált erre az elveszett lányra és a magasba emelte, kinyitotta előtte a lehetőségek kapuját. Soha nem tapsoltam még olyan erősen és ordítottam olyan hangosan a legjobb barátnőm nevét, mint ott akkor abban a pillanatban. Dóri és Csabi a tánc végén sokáig egymás nyakába borulva álltak, majd egymás kezét fogva várták a zsűri véleményét.

– Hölgyeim és uraim Kozma Csaba és Békefi Dóra meseszép Foxtrottja – szólt Robi a mikrofonba és szavait hosszú csend követte. – Nem tudok mit mondani gyerekek, benne volt minden. A szívetek, a lelketek, tőlem biztosan maximum pontszámot kapnátok, na, de halljuk a zsűrit.

Őrült erővel szorítottam Arti kezét és le sem vettem a tekintetem a zsűriről, leginkább Károly bácsira voltam kíváncsi, aki a többiekkel ellentétben pontosan tudta, hogy kiről is szólt pontosan ez a tánc. Kíváncsi voltam, hogy vajon megemlíti-e, hogy eltértek az eredeti szereptől, hisz Csabi volt a sztár. Bíztam benne, hogy nem teszi, de az imáim nem találtak meghallgatásra.

– Tökéletes produkciót láttunk, két tökéletes előadótól, megugrottátok a lehetetlent és elhoztatok nekünk egy olyan Foxtrottot, ami még nem volt ezen a parketten egyszer sem. Az mellett viszont nem tudok szó nélkül elmenni, hogy Csaba személye a háttérbe szorult, azért vagyunk itt, hogy őt megismerjük és neked Dóra azon kell lenned, hogy a legtöbb oldalát előcsald és megmutasd nekünk.

– Persze – bólogatott Dóri és még innen is láttam mennyire remeg a teste.

Oda akartam rohanni hozzá, hogy megvédjem, hogy megmondjam, hogy mi magunk is érző emberek vagyunk, akik ugyanúgy küzdenek. Hogy ez a műsor nem csak a celebekről, hanem rólunk is szól.

– Mi nektek erről a véleményetek? – kérdezte Robi.

– Én úgy gondolom, hogy Dórival itt ketten vagyunk. Ő az, aki hétről hétre lelkiismeretesen, mindenféle rossz szó nélkül segít nekem és tanít, hogy a legjobb legyek. Itt nem én vagyok meg ő, hanem mi. Együtt küzdünk és lehet, hogy én vagyok a celeb és rám kíváncsiak a nézők, de nem szabad szó nélkül elmenni a táncosok mellett, akik mi senkik se lennénk. Ők a társaink és ugyanúgy megérdemlik a ragyogást, mint mi. Nem az árnyékba húzódva kell őket tartanunk, hanem kihúznunk magunkra a fényre – mondta Csabi én pedig elsírtam magam.

Meg sem tudom mondani, hogy mikor hallottam utoljára ilyen szépet, hogy mikor hallottam, hogy valaki így beszélt volna Dóriról. Annyira szüksége volt a támogatásra, arra, hogy kapja a visszaigazolást, valamit nagyon jól csinál.

– Nos, akkor lássuk a pontszámokat.

– Csenge?

– Engem teljesen levett a lábamról az, amit Csabi mondott és teljes szívemből egyet értek. 9 pont.

– Domonkos?

– 9 pont.

– Alexandra?

– 7 pont.

– Károly?

– 6 pont.

Düh lobbant fel bennem, miközben gyors fejszámolást végeztem, de mielőtt kiszámolhattam volna Robi már be is mondta a pontszámot. Ennek a produkciónak nem 31 pontosnak kellett volna lennie, hanem 40. Ha Károly bácsi nem lenne ennyire szőrős szívű, ha nem ragaszkodna ennyire az idióta szabályokhoz, akkor most Dóriék boldogan ünnepelhették volna a 40 pontjukat. Hihetetlen, hogy csupán csak a zsűri két legfiatalabb tagja volt képes átérezni a helyzetüket. Bíztam benne, hogy a nézőknek volt eszük és a szívükre hagyatkozva szavaztak, mert Dóriéknak muszáj volt bent maradniuk. Mikor felértek a páholyba, mind megtapsoltuk őket, majd dacolva a protokollal átvágtam a páholyon és a legjobb barátnőm nyakába vetettem magam.

– Büszke vagyok rád. Károly bácsi meg egy házsártos vénember – suttogtam megpuszilva az arcát és megszorította a kezem.

– Az – nevette el magát a könnyeivel küszködve. – Köszönöm Vilu, nagy erőt adott a bíztatásod – mosolygott rám, majd elhessegetett én pedig visszalépdeltem Artihoz.

– Na, pontosan ezért utálom a Tv-s műsorokat – morogta, amikor odaértem hozzá.

–

Egy gyors próba után Artival siettünk vissza a stúdióba és a zenészek takarásában ácsorogva vártuk, hogy a parketten lévők végezzenek. A táncuk nem sikeredett a legjobbra, látszott a nőn, hogy a mozgása nem éppen volt Sambához illő, ami fogható volt arra is, hogy kötöttek voltak az izmai és azt nem lehet egy hét alatt megdolgozni. Artinak sikerült valami csoda folytán, ezért ácsorogtam mellette teljes nyugalommal. Tudtam, hogy hasítani fogunk és tökéletesen hozza majd a fiatal piszok szexi tánctanár szerepét. Rengetegszer elgyakoroltuk már, hogyan tudja hitelesen érzékeltetni a tanár diák viszonyt és itt bizony vissza kellett fognom magam és hagyni, hogy ő vezessen. Merész húzás volt, főleg, hogy a latin tánc nem az ő világa volt, de mint minden akadályt, ezt is meg tudjuk majd ugrani. Legalábbis remélem.

– Készen állsz? – pillantottam rá mosolyogva.

– Nem – vallotta be és gondterhelten sóhajtott egy nagyot. – Fel fogok esni a lábamba.

– Nem fogsz – tettem a vállára a kezét és erősen megszorítottam. – Képzeld azt, hogy meg akarsz hódítani, hogy rá akarsz venni arra, amit te szeretnél.

– Sosem kényszerítenélek semmire.

– Ez nem is kényszer Arti, hódíts meg – suttogtam. – Hódítsad vissza a szívemet – csúsztattam a kezem a mellkasára ő pedig vett egy mély levegőt és szorosan behunyta a szemét.

– Nincs túl késő?

Zavartan az ajkamba haraptam, ő pedig a szemét kinyitva rám nézett és némán biccentett egyet. Fél füllel hallottam, hogy Timi felkonferált minket, én pedig belebújtam a pulcsiba, megigazítottam a hajam, és felkaptam egy sporttáskát a vállamra. Arti a kezemet elengedve előre ment én pedig hátul maradtam, addig, amíg fel nem csendült a zene. Az első dallamokat meghallva a parkettra léptem és a táncosokat kerülgetve a recepcióhoz mentem. Az ott lévő táncossal eljátszottuk, hogy meg érdeklődöm melyik Arti órája, ő pedig Arti irányába mutat. Követem a tekintetemmel a kezét és felcsillan a szemem, ahogy megpillantom a jóképű tanárt, aki egy kézfogással üdvözöl, és arra kér, csatlakozzak a többiekhez. Arti a begyakorolt lépéseket táncolja, miközben a lányok mögötte utánozzák, de én akárhányszor be akarok állni a sorba, kilöknek onnan, és amikor az egyik kigáncsolja, a lábam elterülök a földön. Ekkor kapcsol át bennem valami, felpattanok, ledobom magamról a pulcsit és a lányokat félre tolva táncolni kezdtek, akkor, amikor felcsendül az első refrén. Arti felfigyel a táncomra és kivon a többiek közül, mi pedig hatalmas taps kíséretében felrobbantjuk a parkettet. Minden emelés a helyén van, szerencsére Arti sem felejtette el mozgatni a csípőjét miközben birtokba vettük az egész parkettet. A gonosz lányok, mind duzzogva figyeltek minket, én, pedig mint egy csillag úgy ragyogtam Arti biztos keze alatt.

– Egy két há – hallottam Arti számolását, amikor közel kerültünk egymáshoz én pedig felnevettem.

A hangok kiadása nem volt megtiltva, úgyis maximum csak én hallottam volna, hisz a hangos zene minden mást elnyomott, de eddig Arti nem produkált semmilyen hangot és ez egy pillanatra kizökkentett. Szerencsére Arti lendületbe maradt, tökéletesen megcsináltuk az emelést, aminek következtében a nyakába kerültem, lovaglóülésbe, majd a karjába kapott, megfogta a bal kezem és a bal lábam és leeresztett a földre. Pár centire a padlótól lihegve hunytam be a szemem, majd amikor Arti visszahúzott magához zakatoló szívvel a nyakába fúrtam a fejem. Megcsináltuk! Kóválygó fejjel, remegő vádlival lépkedtem a zsűri elé Arti kezét fogva, majd hátamat a mellkasának vetettem és kifújtam a levegőt. Csendben hallgattam végig a zsűri véleményét, még mindig fújtam rájuk, amiért lepontozták Dóriék produkcióját így nem nagyon hatott meg, hogy az egekig dicsértek minket. Persze tökre büszke voltam Artira és a mosoly folyamatosan az arcomon virított, de nem teljesen voltam jelen. A pontszámokat meghallva viszont minden haragom elpárolgott, hisz a 36 pontunkkal a zsűrilista élére kerültünk ezzel biztosra vált, hogy ott leszünk a harmadik élő showban.