Talán az lenne a legjobb, ha soha többé nem innék alkoholt. Akkor elkerülhetném a másnaposságot és azt, hogy sötét foltjaim legyenek a tegnapi nappal kapcsolatban. Reggel arra keltem, hogy Beni a csókjával ébresztett és ágyba hozta nekem a reggelit, amitől annyira megdöbbentem, hogy még most se ocsúdtam fel, pedig már egy ideje eljöttem otthonról. Talán történt valami tegnap, amire nem emlékszem? Az még megvolt, hogy nem jött haza és én egy lánybúcsúba keveredtem, ahol ott volt Arti és Alex, az utolsó emlékem pedig az, hogy átmentünk egy szórakozóhelyre, ahol sokat ittam és rengeteget táncoltam. Nem tudom, hogy kerültem haza, ahogy azt sem mi történt. Mikor Beninél rákérdeztem miután a reggeli ébresztése után reggelizés helyett a WC-re rohantam hányni azt válaszolta, hogy amikor ő hazaért én már aludtam, így nem sokat tudott nekem segíteni. Arti volt az egyetlen reményem, csak érjen már be végre. 8 után pár perccel meg is érkezett, két táskát cipelve a kezében, majd engem meglátva megtorpant.

– Ennyit a meglepi reggeliről – nyugtázta. – Hogy vagy?

– Másnaposan – vágtam rá fintorogva. – A reggelit meg köszönöm, de Beni csinált reggel – újságoltam bár fogalmam se volt, hogy miért mondtam el.

– Azt hittem, hogy Dórinál aludtál – kerekedett el a szeme.

– Dórinál? Miért aludtam volna nála? – kérdeztem vissza a homlokomat ráncolva. – Mindegy, vagyis nem mindegy. Az este nagyon ködös és abban reménykedtem, hogy te segítesz kitölteni az űrt.

– Szóval nem emlékszel, ő pedig meghagyott abban a hitben, hogy nem csalt meg – csattant fel.

Falfehér arccal meredtem Artira és a kezdeti tompán lüktető fejfájásom ezerszeresére erősödött. Megcsalt? Kivel? Mikor? És Arti miért tudott róla? A kétségbeesett arcomat látva Arti sóhajtott egy nagyot leült a kanapéra és elmesélte a tegnap estét kitöltve ezzel az űrt. Ahogy mesélte a részleteket lassacskán nekem is derengeni kezdett, hogy láttam a fényképet és utána segg részegre ittam le magam. Nem voltam hajlandó hazamenni, táncoltam az asztalon, rámásztam Artira, aki úriemberként ezúttal tartotta magát és folyton kikosarazott. Életembe nem kaptam annyi kosarat, mint tegnap este tőle. Haza akart vinni magához, hogy náluk aludjam ki magam, de ekkor én észrevettem Dórit és elsírtam pontosabban elüvöltöttem neki a bánatomat. Ő volt az, aki benyomott egy taxiba és hazavitt, de én addig győzködtem, míg nálunk ki nem rakott. Így kerültem haza, ahol már Beni várt rám.

– Oké, én elmondtam, amit tudok. Most te jössz!

– Ne haragudj, de FSOS van – álltam fel és az ajtó felé indultam.

– Hogy mi?

– Friends SOS – magyaráztam és bevágva magam mögött az ajtót átrohantam Dóriékhoz.

Nem érdekelt, hogy megzavartam a próbájukat, megragadtam Dóri kezét és az Artival közös szobánkba mentünk, ahol nyugodtan újból ki tudtam sírni magam a vállán.

– Ezek szerint nem is veszekedtetek? – kérdezte döbbenten.

– Ő próbált, de szerintem megijedt, mert még sose voltam ilyen. Én se értem magam. Szó szerint rámásztam miközben amúgy szétvetett a düh.

– Magyarán a faszát markoltad büntetésből. Rossz vagy csajszi – bökött oldalba vigyorogva.

– Nem tudom mi történt – dörzsöltem meg az arcomat. – Dühös voltam rá, csalódott voltam, becsapott, de közben be voltam gerjedve miután Arti folyamatosan elutasított és már annyira elegem van – fakadtam ki. – Úgy érzem egy kicseszett mókuskerékben vagyok és újra meg újra ugyanaz a lemez megy. Arti aztán Beni, Beni majd Arti, Arti és megint Beni. Annyira unom.

– Vagy csak nem akarsz szembe nézni az igazsággal, hogy Artiba vagy szerelmes – mondta csendesen. – Figyelj csajszi épp itt az ideje, hogy szakíts Benivel, add vissza neki a gyűrűt és lépj le. Nem állapot, hogy mindig újabb és újabb esélyt adsz neki, aztán ő mindig összetörik. Mikor voltál utoljára boldog? Úgy igazán?

– A gimiben – nevettem el magam.

– Talán nem véletlenül!

Sírásra görbült szájjal néztem Dórira, majd elnyúltam az ágyon és az ölébe hajtottam a fejem, ő pedig a hajamat cirógatva felsorakoztatta az érveit, hogy miért kéne ott hagynom Benit és miért kéne egy újabb esélyt adnom Artinak. Annyira könnyű lett volna így cselekedni, nem agyalni rajta, csak szakítani Benivel és összejönni Artival, de ha így cselekedtem volna az hatással lett volna Arti és Emília életére is. Hiába mondta nekem azt Emília, hogy közte és Arti között nincsen semmi, a nyilvánosság úgy tudta, hogy van, és ha egyik napról a másikra szakít, Emíliával velem pedig összejön az nem vetett volna rá jó fényt, ahogy rám sem. Én lettem volna az idegen táncoslány, aki elcsábította Artit, ezt pedig nem akartam. 1 órával később mentem vissza a terembe, felfüggesztettem a Csabi és Arti között kialakult spontán edzést, majd amint kettesbe maradtam Artival összecsaptam a tenyeremet.

– Kezdhetjük? Rengeteg a lemaradásunk!

– Elmondanád mi történt? – szegezte rám a tekintetét. – V ugye nem hagyod ennyibe? Az Isten szerelmére mond, hogy nem leszel ilyen naiv.

– Nem! Nézd Arti – kezdtem egy nagyot sóhajtva. – Ezt nehéz lenne megmagyarázni – mondtam végül.

– Azért csak próbáld meg – lépett közelebb hozzám. – V, hogy ha bánt téged, ha félelemben tart, akkor mond, el kérlek, mond el, hogy segíteni tudjak!

– Semmi ilyesmiről nincs, szó csak bizonyítékot szeretnék gyűjteni.

– Bizonyítékot? A fénykép nem elég bizonyíték?

– Miért érdekel téged ez ennyire? Miért nem tudsz egyszerűen csak tovább lépni és hagyni, hogy én intézzem a saját dolgaimat?

– Mert én...

– Te mi?

Arti zavartan fürkészte az arcomat, majd motyogott valamit és elfordult tőlem. Pedig ha megtette volna, ha ő maga mondja ki, hogy szeret engem, akkor omlottam volna a karjaiba. Ha ott helyben szerelmet vall nekem, minden szó nélkül hátat fordítottam volna Beninek, de nem mondott semmit. Elfordultam Artitól és elindítottam a zenét, de csak bámultam a hifire. Hogy magyarázhattam volna el Artinak, hogy meg volt kötve a kezem? Nem szakíthattam én Benivel, mert akkor utcára kerültem volna és ő sem engedte volna meg. Soha nem hagyta volna, hogy én mondjam ki a végső szót, mert azzal folt esett volna a becsületén így viszont el kellett érnem azt, hogy ő maga mondja ki. Azt akartam, hogy bevallja megcsalt engem, hogy a szemembe mondja az igazságot. Ezeket magyaráztam be magamnak, de igazából féltem. Féltem, ha szakítok Benivel ellehetetleníti az életemet és a nyakamra fog járni pokollá változtatva ezzel az életemet.

–

Minden felgyülemlett feszültséget szerencsétlen Artira zúdítottam azzal, hogy úgy meghajtottam, hogy majdnem kiköpte a tüdejét, de a próba végén nyugodtan csuktam be az ajtót magam mögött a tudattól, hogy a koreográfia tökéletes. Még vannak hiányos részek, némely emelés még bizonytalan, de jó úton haladtunk és ez büszkeséggel töltött el.

– Tudod, mi van ma? – kérdeztem Artit izgatottan.

– Mi? – pillantott rám fáradtan.

– Ruhapróba – tapsoltam izgatottan.

Arti halvány mosollyal az arcán pillantott rám én pedig megtorpanva fújtattam egy nagyot és felé fordultam. Kérdőn nézett vissza rám, majd felém nyújtotta a kezét én pedig a karjaiba simultam és elsírtam magam.

– Kérlek, ne nehezítsed meg. Tudod, hogy nem megy... a túl sok érzelem.

– Nem kérheted azt tőlem, hogy ne tegyek semmit – kezdte.

– Kérlek Arti, kérlek, adj nekem időt – könyörögtem szorosan belé kapaszkodva. – Csak adj időt!

– Én itt leszek, és nem megyek, el ugye tudod? Többé nem!

Nem tudtam eddig a pillanatig attól féltem, mikor tűnik el az életemből újra, de a szavai olyan őszinték voltak, hogy nem tudtam nem hinni neki. Akartam hinni neki, akartam, hogy amikor ennek az egésznek vége ő ott várjon rám.

– Túlságosan jó vagy ahhoz, hogy egy olyan férfihoz kösd az életedet, aki nem becsül meg téged – suttogta és megcirógatta a hajamat. - Melléd egy olyan való, aki hagyja, hogy önmagad legyél és szeret minden hibáddal együtt. Egy olyan, aki nem próbál megváltoztatni.

– Egyszer már elrontottam azzal, hogy önmagam voltam – motyogtam és elhúzódtam tőle Arti pedig összerezzent a szavaimtól. – Miért legyek önmagam, miért mutassam meg, hogy ki vagyok, ha aztán úgyis egyedül hagynak?

– Sajnálom. Azt hiszem még bocsánatot se kértem, hogy annak idején, olyan csúnyán váltunk el egymástól. Bocsáss meg nekem V, hogy nem próbálkoztam jobban.

– Már elmúlt. Ilyenek az álmok Arti, néha áldozatokkal járnak, még akkor is, ha az álamid elérésének az ára a szerelem – húzódtam el tőle és egy mély levegőt véve megigazítottam a hajam. – Na, mehetünk ruhát próbálni?

Mindent elkövettem annak érdekében, hogy a háttérbe szorítsam a múltat és a jelenre koncentráljak. Azért voltunk itt, hogy megnyerjünk egy versenyt és nem azért, hogy tisztázzuk a múlt sérelmeit így hát széles mosolyt varázsoltam az arcomra és megfogadtam magamnak, hogy többé nem fogom hagyni, hogy a múlt és a magánéletem hatással legyen a munkámra. Arti kezét megragadva felszaladtam az emeletre és rendesen megijesztettem Igort, ahogy nagy hévvel berobbantam a szobába. Ki se látszott a rengeteg anyag közül, látszott az arcán a teljes kétségbeesés, a lelkesedésem pedig azonnal aggodalomba csapott át.

– Igor minden rendben? – kérdeztem a nagy összevisszaságot szemlélve.

– Rendben? Dehogy van rendben! Pár napig ágynak voltam esve, a helyettesítőm pedig mindent össze-vissza kuszált. Most nekem kell helyrehoznom a hibáit. Már többen is panaszkodtak, hogy a ruha nem jó nekik – mondta idegesen.

– Ó – biggyesztettem le a számat. – Tudunk esetleg segíteni valamit? Arti remekül tud varrni – pillantottam Artira, aki azonnal bólintott.

– Ha kell, segítség itt van plusz két kéz – ajánlotta fel.

– Nem tűnsz olyannak, akinek fantáziája van, már ne is haragudj meg. Jobban járunk, ha te megmaradsz a dalolásnál, a tűt és a cérnát meg rám bízod – legyintett felé. – Még szerencse, hogy a két kedvencem ruháját azonnal elkezdtem készíteni és elrejtettem, hogy még csak a közelébe se kerüljön – tűnt el a szoba hátuljába én pedig izgatottan Artira vigyorogtam.

Igor ezúttal is kitett magáért. Mikor előbukkant a rózsaszín rojtos ruhával azonnal beleszerettem. Ujja hosszú volt, egészen a csuklómig leért, de mindkét ujját felhasították, erről csüngtek lefelé a rojtok, melltől egészen combközépig rakott volt és minden mozdulatánál a rojtok csak úgy rugóztak. Kiegészítőként kaptam hozzá bokaláncot, ami minden mozdulat során csilingelt. Teljesen beleszerettem, Arti viszont már kevésbé volt boldog, mert így neki is rózsaszínbe kellett bújnia. Amikor kilépett az öltözőből arca fájdalmas fintorba torzult miközben a rajta lévő rózsaszín inget szemlélte a tükörben.

– Ne haragudj Igor, de ez valami nevetséges.

– De ha ez a szépség melletted lesz, senki sem azzal fog törődni, hogy rajtad mi van – tolt Arti mellé Igor, én pedig felmosolyogtam rá.

– Nem tudom mit vagy úgy oda. Dögös vagy Ken – néztem rá a szempilláimat rebegtetve.

– Na, ez az! Ken! Egy két lábon járó Ken babát csináltatok belőlem – háborodott fel. – Azt mondtad dögös vagyok? – kérdezte hirtelen és alaposabban szemügyre vette magát. – Menj el szemészetre – biccentett én pedig megforgattam a szemem és a csípőmmel odébb lökve megszemléltem magamat az egész alakos tükörben.

Igor még hozzám dobott egy kinyúlt pulcsit, aminek gyanúsan Arti illata volt, de nem kommentáltam a dolgot. Arti annál inkább.

– Ezért kellett neked a pulcsim? Ha szólsz, simán oda adom neki – tárta szét a kezét.

– Kellett ahhoz, hogy tudjam, mekkora legyen a ruha Romeo. Biztos nem fogok még pulcsit is készíteni, ha egyszer tele van neked a szekrényed – vonta meg a vállát Igor és Arti mellé pattant, hogy igazítson egy kicsit az öltözékén. – A nadrágból még beveszek egy kicsit, ennek jobban kell feszülnie.

– Balettozni fogunk? – meredt rám Arti kérdőn.

– Inkább lötyögjen rajtad?

Mosolyogva hallgattam a piszkálódásukat miközben átöltöztem, aztán ott hagytam őket és siettem a nagyterembe, hogy próbáljunk a nyitótáncra is. Az e-hetit nagyon imádtam hisz az egyik kedvenc fiúbandám a Jonas Brothers Sucker című dalára fogunk táncolni. Hátulról támadtam Levire, aki azonnal elkapta a combomat és körbe-körbe kezdett el forogni, majd letett a földre és rám vigyorgott.

– Fontos dolgot kell megbeszélnünk.

– Igen?

– Az unokanővérem hamarosan férjhez megy és megkért, hogy tanítsak be nekik meg a lányoknak egy táncot, de közben a párja Ati és megkért ugyanerre. Szóval beszéltem Szintivel, hogy talán jobb lenne, ha egy csajos táncot egy nő tanítaná be és én rád gondoltam. Na, mit szól? Van kedved egy ingyen lagzihoz velem?

– Mikor lenne az esküvő és mennyi időm lenne összerakni egy koreót? – kérdeztem vissza.

– Bőven ráér, vagyis hát nem annyira. 2 hét múlva vasárnap lenne nekik, de mivel Szinti elég elfoglalt és egy igazi hárpia nagyon nehéz lesz összeegyeztetni vele és a csajokkal a próbákat.

– Szerintem megoldom. Majd passzold át a számát.

– Angyal vagy – hajolt hozzám és megpuszilta az arcomat.

–

Soha nem hívtam fel a lakásra még egy barátomat sem, Beni nem szerette az idegeneket, de most szükségem volt egy csajos főzőcskéző estére, ezért nem törődve Beni esetleges haragjával meghívtam magunkhoz Dórit. Hangosan hallgattuk a zenéket miközben bevetettük magunkat a konyhába. Én voltam a fő ételfelelős Dóri pedig a desszertet vállalta be. Mielőtt táncolásra adta volna a fejét, cukrásznak készült és az ő sütije volt a legfinomabb az egész országban. Kár, hogy általában csak a családnak sütött és nem ismerhette meg őt az egész világ.

– Nem hiszem el, hogy nem mondtad el Artinak – szólalt meg Dóri morcosan én pedig felsóhajtottam és felegyenesedve visszacsuktam a sütőt.

– Nem akarom még jobban magammal rántani őt is. Ha elmondom neki, hogy szeretem, akkor csak még jobban akarná, hogy hagyjam el Benit. De nem tehetem meg, egyelőre nem.

– És mikor? Mikor jön végre el az a pillanat, amikor mások helyett önmagadat választod?

– Egyszer az is eljön – motyogtam és elkezdtem bepakolni a mosogatógépbe. – Hogy mennek a próbák Csabival?

– Ezt már rengetegszer kiveséztük – legyintett türelmetlenül. – Komolyan Vilu nagyon nem tetszik, ahogy kinézel. Olyan beesett az arcod és folyamatosan stresszelsz! Ez nem egészséges.

– Dóri kérlek azért hívtalak át, hogy csapjunk egy csajos estét, igyunk meg egy pohár bort, nem azért, hogy erről beszéljünk.

– Hát pedig másról nem nagyon tudunk, tekintve, hogy az elmúlt 1 évben csak egy koncertre jöttél el velem – motyogta én pedig összerezzentem. – Komolyan meglepett, hogy áthívtál, már kezdtem beletörődni a helyzetbe.

Bűntudat mardosta a szívemet, ahogy Dórira néztem, majd kinyitottam a fagyasztót és kivettem egy doboz fagyit. Legyen tél vagy nyár Dórinak bármikor jöhetett a fagyi, ő még a nyár közepén is képes volt mézeskalácsot és bejglit sütni, ahogy télen fagyit enni. Oldalba bökve letettem elé a dobozt és szomorúan figyeltem, ahogy szótlanul félre tolta és tovább keverte a sütihez való krémt.

– Annyira szeretnék végre elmenni veled valahova bulizni, pasizni egy jót aztán hajnalig bőgni, mert nem hívtak fel pedig megígérték.

– Barátom van Dóri, és ha nem Beni lenne, hanem más, akkor se járnék el pasizni – forgattam meg a szemem.

– Pasizni lehet nem, de bulizni simán járhatnál Arti mellett!

– Ő kért meg, hogy beszélj velem?

– Nem Violetta! Egyszerűen csak hiányzik a legjobb barátnőm – kiáltott rám könnyes szemmel, majd idegesen megdörzsölte az arcát és ledobta a fakanalat. – A fenébe is! Nekem pia kell – indult meg a vitrin felé.

Rémülten vetettem utána magam és elé vágtam. Beni kinyírt volna, ha hozzányúlunk a vitrinben lévő italokhoz. Nem tudom miért tartotta őket ilyen nagy becsben, de az a vitrin már akkor tele volt, amikor ide költöztem.

– Most mi van?

– Ebből nem ihatunk – ráztam meg a fejem és a kezét megfogva visszahúztam a konyhába.

Kinyitottam a szekrényt és kivettem egy üveg eperbort, majd felbontottam és töltöttem két pohárba. Dóri tekintete vissza visszatért a vitrin felé, ahogy a bort kortyolgatta, hangulata pedig egyre rosszabb lett. Próbáltam beszélgetést kezdeményezni, de csak egyszavas válaszokat adott így annyiban hagytam a dolgot, és amikor elkészült a töltött csirke megterítettem. Anyu Istenien finom hagymás krumpliját készítettem el hozzá, bár közel sem volt olyan tökéletes, mint az övé. Miközben csendben ettünk és sült a tészta, folyamatosan azon agyaltam, hogy hogyan tudnám kiengesztelni Dórit. Szinte biztos voltam benne, hogy ha azt mondanám, segítsen összepakolni, mert, elköltözöm, akkor minden haragja semmi vált volna és örömmel segített volna. De ezt nem tehettem meg. Most még nem.

– Bajos csajok? – dobtam be az aduászt, amire tudtam, hogy úgyse mondana nemet.

– A Lindsay Lohanes? – kérdezte felcsillanó szemmel.

– Naná – vágtam rá vigyorogva és az asztaltól felállva kerestem popcornt a szekrényben. – Sajtos, vajas vagy sós?

– Sós, az az igazi – vágta rá miközben lehuppant a kanapéra és bekapcsolta a hatalmas Tv-t.

Általában én nem szoktam ezt a Tv-t használni, csak azt, ami a hálóban van ezért Dórival együtt meglepődtem, amikor a képernyőn egy pornó oldal jelent meg. Látszott, hogy a videót félbe hagyták, mert most ott indult el ahol abba maradt. Csakhogy ez nem hétköznapi szex volt, szerencsétlen lány ki volt kötözve háttal a férfinak, a férfi kezében pedig egy ostor volt, azzal csapkodta a lányt.

– Jézusom. A pasid egy szexista perverz – kiáltotta Dóri a szemére szorítva a kezét.

– Kapcsold már ki – sürgettem miközben a hasamat markolásztam, ám mielőtt megtehette volna belefagyott a mozdulatba.

Mindketten pislogás nélkül meredtünk az a Tv képernyőjén lévő férfira, akinek ismerős barna szeme ezúttal nem melegséget, hanem rémületet okozott. Beni volt a videóban szereplő férfi. Az arca csupán csak pár pillanatra látszódott a tükörben, de nekem ez teljesen elég volt ahhoz, hogy egy világ omoljon össze bennem. Anélkül, hogy bármit is szóltam volna átrohantam a hálóba, egy székre állva le vadásztam a bőröndömet és pakolni kezdtem.