Nem tudom, hogy mi ütött belém, de a műsor kezdetéig számtalanszor próbáltam beszélni Artival és megmagyarázni neki. De mit is? Azt, hogy menyasszony voltam? Komolyan magyarázatra szorultam? Tartoztam neki elszámolással úgy, hogy semmi sem volt kettőnk között? Hiszen neki is itt volt a gyönyörű barátnője, aki, mint mindig most is tökéletesen nézett ki. Fekete necc harisnyát viselt, fekete rövidnadrággal, egy fekete fehér kockás inget és egy fekete bakancsot. Olyan magabiztosan állt Arti mellett, kezével a hátát cirógatta, miközben odalent beszélgettek Arti édesanyjával. Látszott rajtuk, hogy milyen jól kijöttek egymással, hogy mennyire egy hullámhosszon voltak. Utáltam, hogy Emília volt ott lent Artival és nem én. Utáltam, hogy a megnyerő modorával meghódította Betti szigorú szívét.

– Milyen gyomorforgatóan édes látvány – támaszkodott mellém Dóri és ő is Artiékra nézett.

– Arti megtudta, hogy menyasszony vagyok – suttogtam.

– Miért? Eddig nem tudta? Vilu – meredt rám döbbenten én pedig azonnal lesütöttem a szemem.

– Sosem került szóba.

– Történt valami? Valami, amiről tudnom kéne? Figyelj Vilu... - kezdte, de elharapta a mondat végét. – Csak nem szeretném, ha megint összetörnél!

Megvontam a vállamat, majd ellöktem magam a korláttól és odaléptem a sminkeshez, hogy egy kicsit felfrissítsen. Rám fért a frissítés ugyanis a homlokom gyöngyözött rendesen a rengeteg reflektor melegétől, a gyomrom pedig remegett. Nem egyáltalán nem amiatt voltam ideges, mert táncolnom kellett, sokkal inkább azért, mert nem csak egy volt tanáromnak kellett bizonyítanom, hanem mindjárt kettőnek úgy, hogy az egyikük a zsűri székében foglalt helyet.

– Violetta – lépett hozzám Károly bácsi és kedvesen megérintve a könyököm odébb húzott. – Csak sok szerencsét akartam kívánni. Nagy reményekkel tekintek az önök párosára.

– Igyekszem nem csalódást okozni – mosolyogtam.

– Remélem is. A döntőbe lesz a helye, ha belefekteti a kellő energiát és időt – veregette meg a vállam majd elsétált én pedig nagyot nyelve utána bámultam.

Károly bácsi mindig értett ahhoz, hogyan dicsérje meg az embert, ugyanakkor pakoljon rá még nagyobb terheket.

– Ne törődj az öreggel – tanácsolta Levi átölelve a derekamat. – Hasítani fogtok meg lásd. Az új koreográfia egyszerűen tökéletes.

– Kösz, hogy vagy – hajtottam a fejem a vállára. – Dórin kívül egyedül a te javadra mondanék le a győzelemről.

– Ez ugyanígy van – erősítette meg és kedvesen rám mosolygott aztán visszament Biankához én pedig egy mély levegőt véve a parkettra vezető lépcső felé indultam, hogy váltsak pár szót Arti édesanyjával.

Ám, amint a lépcső aljára értem, már mehettem is vissza, mert szóltak, hogy hamarosan kezdünk. Onnantól kezdve pedig átkapcsoltam profi táncossá és a háttérbe szorítottam a magánéleti dolgaimat. A lépcső tetején a páholyban várakoztunk, Arti a derekamon pihentette a kezét, amíg a műsorvezetők megnyitották a műsort ezzel pedig kezdetét vette az idei Dance Magic. A mai naptól kezdve velünk lesz majd tele az újság és mostantól minden lépésünket figyelemmel fogják kísérni. Közösségi oldalainkra fog minden tekintet tapadni, a firkászok minden alkalmat megragadnak, hogy bemocskoljanak minket és természetesen jönnek majd az összeboronálások, mint minden eddigi évben. Mindig volt egy olyan páros legalább, akikre rámondták, hogy járnak, csak mert működött köztük a kémia. Kíváncsi voltam, hogy idén kire fogják kivetni a hálójukat.

– Most pedig érkezzenek az est főszereplői. Azok az emberek, akik ma este jobbnál jobb táncokkal fognak a parkettra lépni, hogy elkápráztassák a zsűrit és egyaránt a nézőket is.

Számtalanszor elpróbáltuk már a bevonulást, hogy kinek hova kell állnia, hogy az adott pillanatban melyik kamerába nézzünk. Számomra ez a kamera dolog teljesen új volt, Arti viszont teljesen otthonosan mozgott és az ő nyugalma engem is megnyugtatott, ugyanakkor a köztünk lévő feszültségtől a szívem hevesen vert és a magassarkúval a padlón doboltam.

– Tudod – szólalt meg Arti alig hallhatóan miközben a lépcsőhöz sétáltunk, mert minket szólítottak.

– Igen? – néztem rá mohón, ő pedig megpörgetett majd csókot nyomott a kézfejemre, ahogy azt elpróbáltuk.

– Nem is lesz olyan nehéz eljátszani a karakteremet – szűrte a szavakat a foga között mosolyogva.

Az arcomra fagyott a mosoly, ahogy lesétáltunk a lépcsőn és megálltunk a bal szélső reflektor alatt, én Arti előtt, kezével a derekamon. Szívem szerint felé fordultam volna és számon kértem volna rajta, hogy miért féltékeny és dühös rám, amiért igent mondtam a szerelmemnek hónapokkal ezelőtt, de nem tehettem meg. Addig, nem míg a kamera vett minket. A számonkérés várhat holnapig. Hátrálva egy lépést, azért egy pillanatra rátapostam Artira lábára, akinek ujjai válaszul az oldalamba vájtak és egy halk morgás tört fel a mellkasából. Addig mocorogtam, míg a szorítása nem enyhült, aztán kifújtam a levegőt és tudatosult bennem, hogy a mocorgásommal totálisan közel kerültem Artihoz.

– Hölgyeim és uraim, íme, a top 12 páros – kiáltotta Timi. – Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy izgatottan várjuk a ma estét és kíváncsiak vagyunk, hogy a rengeteg sok színes egyéniség közül, ki lesz az, aki betáncolja magát a következő fordulóba. Mielőtt a parkettre szólítanám az est első fellépő párosát, gyorsan ismertetjük a szavazás menetét. Mind minden évben, most is várjuk telefonos hívásaikat, ami mind egy-egy pároshoz tartozik. Egy telefonos hívás öt szavazatot ér, ami 50 pontot jelent! Továbbá az applikáción keresztül is lehet szavazni. A produkciókat 1-10-ig pontozhatják, majd ha ezzel megvannak, küldjék el és a szavazatuk már érvényes is. Az érvényesen szavazók között nyereményeket sorsolunk ki, minden héten.

– Köszönöm szépen Timi – bólintott Robi átvéve a szót. – Az első párosunknak a találkozása igazán meglepőre sikeredett. Mikor Arti meglátta leendő táncpartnerét egyszerűen csak kifordult az ajtón. A párosnak nem éppen alakult zökkenőmentesen a hete, de egy valamiben mindketten egyet értettek. A csúcsra fognak törni és ott lesznek a döntőben. Hogy ezt bebizonyítsák önöknek elhoztak ma este egy érzelmes bécsi keringőt.

Ekkor mi már nem voltunk a parketten, mindenki a páholyban volt, mi pedig egy utolsót gyakoroltunk a folyosón. A parkettre lépés pillanata egyre közeledett, rajtam pedig átrohant a félelem, hogy mi van, ha elrontom és csalódást okozok mindenkinek.

– Nem fog menni – buktak ki belőlem a szavak, miközben a kis Tv-n néztük a kisfilmünket, amit nagyban láthattak a stúdióban lévők, valamint az otthon tévézők is.

– Ácsi. Ezt nem nekem kéne mondanom? – kérdezte Arti kikerekedett szemekkel.

– Itt van anyud és itt van a volt tanárom – suttogtam idegesen.

– Jaj, V, anyu imád téged – mosolygott rám kedvesen. – és büszke rád, hihetetlenül büszke – lépett közelebb hozzám, majd lehajolt és leheltfinoman az ajkamra simította az ajkát. – Csak, hogy tudjam milyen érzés az, hogy nem lehetsz az enyém és nem érezhetem a csókodat – suttogta a döbbent tekintetem láttán.

A csókja hatása alatt bukdácsoltam a parkett szélére és karoltam bele az egyik táncosba, aki a jövendőbeli férjemet játszotta el. Magam elé húztam a hajamba tűzött fátylat és az esküvői bevonuló zenét hallva elindultunk. Kizártam mindenkit csak a koreóra koncentráltam, hozzá mentem a táncoshoz, majd elindult Shawn Mendes Mercyje, Arti pedig felállt az asztaltól ahol eddig ült. Én éppen a férjemmel táncoltam az esküvői táncunkat, amikor lekért. Igent mondtam neki, kezemet a kezébe helyeztem, a fényeket lekapcsolták, a padlót füst borította el, minket pedig csak egy reflektor világított meg. A pillanatot ahhoz tudtam volna hasonlítani, amikor a Bűbájban Giselle és Robert táncoltak a bálban, amikor nem létezett más csak ők ketten. Én is ugyanezt éreztem, csak sokkal fájdalmasabban. Mert Arti elérhetetlen volt a számomra, nem lehetett az enyém és én se lehettem az övé. Az arcunkra kiülő fájdalom, a könnyeink nem megjátszottak voltak, Arti birtoklóan tartott a karjaiban, mint aki tudja, most teheti meg utoljára, én pedig olyan vágyódva simultam hozzá, mintha meg akartam volna állítani az időt. Fél füllel hallottam, hogy a kibomló ruhám hangos tapsot váltott ki az emberekből, karomat Arti vállára tettem, aki a derekamat megragadva a magasba emelt, majd finoman letett a földre és a homlokomnak döntötte a homlokát, kezemet a mellkasára simította és a gyűrűmre meredt arra, amit Benitől kaptam. Mikor a férjem megérintette a vállam, fizikai fájdalmat okozott elszakadni Artitól és szerelmesen hozzábújni egy szinte teljesen idegen sráchoz, míg Arti ott maradt középen kinyújtott kézzel, összetörten. Amikor kigyulladtak a fények visszasiettem Artihoz és a nyakába ugrottam, hisz ez volt az elvárt, aztán a zsűri felé fordultunk. Éreztem a hátamban, hogy Arti mellkasa hevesen emelkedett és süllyedt, fejét a hajamba fúrta és fújtatott egy nagyot.

– Azt hiszem Arti és Vilu magasra tették a lécet nálam legalábbis biztosan – nevetett fel Timi. – Nem tudom a kedves zsűri, hogy van vele, de mi odafent a páholyban a könnyeinket törölgettük. Arti és Vilu ti miként éltétek meg a táncot? Esetleg személyes tapasztalat ez a tiltott szerelem?

– Szerintem minden ember életében van legalább egy tiltott szerelem – nevetett fel Arti. – Vagy legalábbis egy olyan személy, aki soha sem lehet az övé.

– És neked Violetta?

– Az első nagy szerelmem az édesapám volt, aki nyilvánvaló okokból tiltott – vettem viccesre a figurát. – de, talán az első szerelem. Az mindig mély nyomot hagy az emberben.

– Ez így is van. De hallgassuk, meg a zsűrit ők mit gondolnak erről a csodálatos bécsi keringőről. Csenge látom, hogy a könnyeidet törölgeted. Mi ennek az oka?

– Nos – nevetett fel Csenge. – Arti és Vilu tánca láttán eszembe jutott az én kapcsolatom. Mindenki ismeri a történetet rólam és a mostohatesómról, nekünk sem volt könnyű dolgunk, a kapcsolatunk tiltott volt – forgatta meg a szemét. – De a táncról szeretnék pár szót mondani, hisz ez érdekli őket. A kisfilmeteket látva volt bennem egy kis félsz, hogy hogyan tudtok majd összedolgozni. Olyan volt, mintha idegenek lettetek volna, de örömmel látom, hogy mennyire összecsiszolódtatok és, hogy mennyire ismeritek már most egymás testét.

– Köszönjük – mosolygott Arti szélesen.

– Károly? Úgy látom, lenne mondanivalód.

– Valóban látszik kettőtök között az összhang, de én úgy láttam, hogy Violetta vitte a táncot, ő volt az, aki vezetett, pedig ez Kartal feladata lett volna. Több bátorságot fiam, ragadd meg azt a lányt és vezesd! A keringő tökéletes volt és az, hogy belevittetek egy kis színészetet csak hab volt a tortán. Köszönöm, hogy láthattam – húzta halvány mosolyra a száját és rám nézve finoman megrándult a jobb szeme, ebből tudtam, hogy sikerült meg ugrani az általa felállított akadályt.

– A bécsi keringő koronázatlan királya Domonkos szólnál pár szót? – fordult Timi a zsűri legfiatalabb tagjához, aki 20 éves létére számtalan sikert tudhatott maga mögött.

– Volt alkalmam együtt táncolni már Violettával és bizton ki merem jelenteni, hogy nagyon nehéz kivenni a kezéből az irányítást. Én megpróbáltam és utána egy hétig lila monoklival járkáltam – mesélte én pedig behunyva a szemem cseppet sem stílusosan felröhögtem. – Szóval együtt érzek Artival és arra bíztatom, hogy szépen apránként ragadja magához az irányítást, de olyankor mindig próbáljon kartávolságon kívül lenni. A tánc pedig fantasztikus volt, ennél jobban nem is kezdődhetett volna el az idei évad. Gratulálok!

– Köszönjük – szólt Arti, akinek a mellkasa még mindig rázkódott a néma nevetéstől.

Aztán jött a pontozás. Ezeket a pillanatokat mindig rosszul éltem meg, ekkor kapott el igazán az idegesség. Akárhány versenyen voltam legyen az szóló vagy csoportos, mindig a pontozás alatt jött elő nálam az idegesség. Arti keze előre csúszott a hasamra és finoman közelebb húzott magához, teste melegével beburkolt engem, a lábam remegése pedig azonnal csillapodni kezdett. Tekintetemet a zsűrire szegeztem, ujjaim őrült erővel szorították Arti kezét, akinek hüvelykujja megnyugtatóan körzött a kézfejemen.

– Károly?

– 7 pont, de csak azért, hogy ösztönözzelek titeket a jobb eredményre – mosolygott ránk.

– Domonkos?

– 8 pont.

– Csenge?

– 9 pont.

– Alexandra?

– 7 pont. Szeretném elmondani, hogy bár a történet, amit átadtatok hatásos volt, de sokkal több kortárs elemet láttam benne, mint bécsi keringőt. A színészet viszont első osztályú volt – mosolygott ránk kedvesen.

– Köszönjük – biccentett Arti.

– Ez azt jelenti, hogy 31 pontot gyűjtöttetek össze és nem okozok meglepetést, ha azt mondom ezzel a zsűri lista élén álltok. Viszont ehhez még nem jött hozzá a nézők által beérkezett szavazatok száma. Most pedig lejtjetek egy gyönyörű táncot a páholyba, ahol már várnak titeket a többiek. Pihenjetek egyet, ma nektek már nincs más feladatotok, mint élvezni az estét!

Arti kezét szorongatva siettünk a lépcső felé és felmentünk a páholyba, miközben Robi színpadra szólította a következő párost. Dóri egy szoros öleléssel fogadott minket, Csabi pedig elismerően gratulált és szerencsésnek tartotta Artit, amiért neki nem kellett a csípőjét tekergetnie. Nevetve csóváltam meg a fejem és a korláthoz sétáltam, hogy tökéletesen rá lássak a parkettre és fogadtam a gratulációkat. Arti mögém lépve karjával körül zárt engem, mellkasával a hátamhoz simult, és ahogy körbe néztem megállapítottam, hogy nem csak ő cselekedett így. Mindenki a korlátnál akart lenni így a legjobb megoldás az volt, hogy a párosok lány tagjai elől álltak a srácok pedig mögöttünk. Csakhogy közöttük biztos nem pattogott úgy a szikra, mint Arti és köztem.

Az első 15 perces szünetben azt se tudtam hova menjek először. Mosdóba kellett mennem, de találkozni akartam Bettivel, valamint Benivel is jó lett volna pár szót váltani. Végül a sors megoldotta önmagát ugyanis leérve a lépcsőn egyenesen Betti ölelő karjaiban találtam magam. Minden szó nélkül bújtam hozzá, fejemet mélyen a nyakába fúrtam és úgy öleltem magamhoz, mint ahogy anyut öleltem volna, ha eljön. De nem volt itt és nem is keresett.

– Hagy nézzelek drágám – tolt el magától és alaposan szemügyre vett. – Csodaszép vagy és elképesztően tehetséges!

– Köszönöm! Arti is jó volt? Tudom, hogy nem sok mindent tudok neki tanítani, de – sütöttem le a szemem zavartan.

– Artinak mindig is tudtál tanítani rengeteg mindent! – simogatta meg az arcom kedvesen. – Mi van veled Vilu? Olyan régen láttalak – karolt belém.

Bettivel nehéz volt nem őszintének lenni. Ő volt az a személy, aki bár szigorú volt, de belül egy anyai szív lakozott, ami miatt az ember azonnal megbízott benne. Én pedig elmondtam neki. Elmondtam neki mindent a saját szemszögömből, mert persze tudtam, hogy anyu mindenről beszámolt, de azt akartam, hogy Betti az én oldalamról is megismerje a történetet. Meséltem neki a félelmeimről, ami nap, mint nap hatalmába kerít, hogy félek attól, hogy túlságosan fontossá válik számomra Arti aztán megint elmegy. Mindezt azért mertem elmondani, mert tudtam, hogy soha nem mondaná tovább Artinak. Nála az összes titkom biztonságban volt.

– Kérdezhetek valamit? – kérdeztem csendesen.

– Bármit kedvesem!

– Emília boldoggá teszi? – szegeztem Bettire a tekintetem.

Betti elgondolkodva és kisé csodálkozva fürkészte az arcomat, aztán megpaskolta a kezemet és elmosolyodott.

– Miért nem a fiamtól kérdezed meg?

Semmit sem válaszoltam és ő is hallgatott, aztán én elköszöntem és elsiettem a mosdóba. A mosdóba, menet végig azon agyaltam, hogy miért nézett rám ennyire elgondolkodva és csodálkozva. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy talán Arti és Emília csak megjátszották a kapcsolatukat, de amilyen gyorsan jött ez a gondolat olyan gyorsan távozott is. Soha nem tudtam volna Artiról elképzelni, hogy pusztán csak színjátékból járjon valakivel. A mosdóból kilépve egyenesen Artinak ütköztem.

– Interjút kellett volna készítenünk. Merre voltál? – vándorolt a tekintete a hátam mögé mintha arra számítana, hogy Beni megjelenik mögöttem.

– Anyuddal beszélgettem – válaszoltam kisé ingerülten. – Még van, 5 perc simán van idő egy gyors interjúra.

– Miről beszélgettetek? – jött utánam.

– Mit érdekel az téged?

– Most meg mi bajod van? – kapta el a kezem.

– Megmondom, ha válaszolsz egy kérdésemre – pördültem felé, ő pedig a homlokát ráncolva bólintott. – Ami köztetek van csak színjáték?

– Dehogyis – nevette el magát hitetlenkedve.

– Jó – biccentettem majd leráztam magamról a kezét és odaléptem Kingához, aki az interjút készíti a már fellépett párosokkal.

Artival profikat meghazudtoló módon játszottuk el, hogy milyen tökéletes közöttünk az összhang, ugrattuk egymást és sokat nevettünk, de amikor visszamentünk a páholyba ő csatlakozott Koloshoz és Csabihoz, én pedig Dóri és Viki társaságát élveztem. A páholy két ellentétes végében ültünk, de egyikünk se tudta megállni, hogy ne pillantsunk a másikra pechünkre pont egyszerre. Ilyenkor amilyen gyorsan csak tudtam elkaptam róla a tekintetem és fújtattam egy nagyot.

– Jesszus csajszi, nem gőzmozdony vagy, hogy fújtass itt nekünk – veregette meg a karom Dóri.

Rápillantva, sóhajtva beláttam, hogy tényleg ideje lenne összeszednem magam, de olyan nehéz volt kizárni a magánéletemet, mikor minden rá emlékeztetett. Életem két legfontosabb férfija egy épületben tartózkodott és nem tudtam állást foglalni. Egyikük a múltam volt, a másikjuk a jelenem és fogalmam sem volt arról, hogy végül ki lesz a jövőm. Az este további részére félre tettem minden oda nem illő gondolatot, megenyhültem Arti irányába és együtt buliztunk a páholyban a többiek tánca alatt, ám ahogy közeledtünk az est vége felé úgy lettünk mindannyian egyre feszültebbek. Mert hiába voltunk Artival a második helyen, az nem jelentett semmit. Voltak már olyanok, akik az élről csúsztak le a veszélyzónába, mert a követő táboruk nem éppen voltak aktívak. Mi Artival próbáltuk ezt elkerülni, aktívak voltunk a TikTokon és Instagrammon, ahol az egyik szünetben még élőztünk is arra kérve a követőinket, hogy a második körös szavazásban szavazzanak ránk. A kommentek csak úgy záporoztak, hogy szavaztak ránk és imádtak minket, hogy 10 pontot adtak nekünk, valaki egyenesen azt írta, hogy 10-szer is felhívták a számunkat, ami 100 pontot jelentett. Ha ez igaz volt, akkor bebiztosítottuk a helyünket, de azért buzdítottunk mindenkit, hogy szavazzanak ránk.

– Most pedig érkezzenek a parkettre a mai este főszereplői. Egy érzelmes bécsi keringővel lépett parkettre ma este először Szalai Kartal és Valkusz Violetta – kiáltotta Robi, mi pedig Artival a lépcső tetején állva integettünk majd lesétáltunk a lépcsőn és megálltunk a parkett szélénél, közvetlenül a zsűriasztal előtt.

Biztos voltam benne, hogy ha nem éreztem volna Arti testének a közelségét olyan idegbe lettem volna, mint még soha. Még így is remegett a testem és a tekintetem ide-oda fókuszált, de arra azért ügyeltem, hogy a mosoly egy pillanatra se tűnjön el az arcomról.

– Ne aggódj, meglesz – simogatta meg a karomat Arti.

Én akkor éppen Benivel szemeztem, akinek a szeme erre a mozdulatra összeszűkült és vékony vonallá préselte össze az ajkát. Szerettem volna odamenni hozzá és elmondani neki, hogy el kell fogadnia, hogy Arti hozzá fog érni a testemhez, hisz a táncpartnerem és nem tarthatott tőlem távolságot. Muszáj volt bensőséges viszonyt ápolnom vele, ha azt akartam, hogy a döntőig jussunk. Mással ez teljesen simán ment volna, de Artival volt egy közös múltam, amit nehezen tettem félre bármennyire is szerettem volna kizárni és a munkámra koncentrálni. Elszakítottam a tekintetem Beniről és vettem egy mély levegőt. Csak a munka, Arti a táncpartnerem, Beni a szerelmem és ennek így is kellett maradnia.

– Összesítettük a beérkezett szavazatokat és az eredmény megszületett. A tovább jutókat nem feltétlenül a továbbjutás sorrendjében fogjuk felsorolni – szólt Robi én pedig rámarkoltam Arti kezére és fújtattam egy nagyot.

– Az első továbbjutó páros nem más, mint Kozma Csaba és Békefi Dóra – kiáltotta Timi.

Felsikkantva boldogan megtapsoltam Dóriékat, akik megkönnyebbülten egymás nyakába borultak majd Dóri rám nézett csuriba tette két ujját én pedig rámosolyogtam, aztán felpillantottam Artira, aki megnyugtatóan rám mosolygott. Mindig is utáltam a hatásszüneteket, utáltam, hogy húzták az időt. Akár otthon ültem, akár itt voltam a stúdióban ez a megfeszített várakozás az idegeimen táncolt.

– Akik jövőhéten egy teljesen új oldalukat mutathatják meg, akik elnyerték a zsűri és toronymagasan a nézők tetszését is. Szalai Kartal és Valkusz Violetta.

– Úristen – visítottam fel és megfordulva Arti karjaiba ugrottam, ő pedig a derekamat átkarolva a magasba emelt és körbeforgott velem, mosolya pedig beragyogta az éjszakámat.

Ez a mosolya egy életre bele égett az agyamba és a szívembe.