Szavak nélkül hallom,
Mit a szíved suttog,
Ezernyi kis virág,
Bontja szét szirmát.

Látom az arcodon,
Hogy mire gondolsz,
Mikor a madarak,
Énekelnek halkan.

Könnyes szemedben,
A fényt figyelem,
S könnyezek veled,
Még elnyel a lelked.

Érzem szívednek,
A heves ütemét,
S enyém is gyorsul,
De egyre halkul.

Te élsz, és nevetsz,
Én meg halok, érted!
De lelkünk egybeforr,
S szívünk egyként dobog.