Simogató fénye járta át,
Az egész, hatalmas szobát,
Minden résen benyúlt,
De reggelre újra elmúlt,
Mi enyém volt egykoron,
Halványult, lassan pislákolt,
És örökre elvesztettem,
Elvitte fényével életem.
Saját csillagom volt,
Kedvemre táncolt
A szobában játszott velem,
Gyönyörködtem is létében,
Még nem újra eltűnt,
Pótolhatatlanul megszűnt,
Nagyon marja szívem már,
Hogy nem vigyáztam rá.