Író szemszög:

Egy idős úr közelgett a temető felé. Kezében hat szál vörös rózsa. Elment a keresett sírokhoz, majd mindegyikre odatett egy szál virágot. A legszélső elé letérdelt.

Jeon Jeon Guk
Élt: 1997-2060

-Sajnálom Kook, hogy fájdalmat okoztam.... Sose bocsájtom meg magamnak...... Tudod....... Miután te Jiminnel eltűntél, széthullott az egész csapat........ Jin én Namjoon összejöttek, ahogy Tae és Hoseokie is. Ezzel semmi baj nem volt. Örültem hogy mindenki boldog. Az nem számított, hogy velem mi van, mert nekem bűnhődnöm kellett........ Istenem.... Nem sokkal később balesetet szenvedtünk. Mindenki meghalt, kivéve engem...... Gondolom hallottad a hírt, hisz tele volt vele az újság.... Mindegy is végül..... Csak azért jöttem, hogy elmondjam. Szeretlek. Még mindig. És remélem, hogy ha egyszer találkozunk a menyországban, akkor megbocsájtassz nekem....-a 74 éves rapper felállt, majd elindult a kijárat fele.

Végre boldog volt, hisz kiöntötte a szívét. Megnyugodva hagyta el a világot, azzal a tudattal, hogy Kook várja őt a másik oldalon. Igaza volt. Kook mosolyogva fogadta őt a menyország kapujában, ahol egy szenvedélyes csók után Jungkook megszólalt.

-Hiányoztál. Már több mint 10 éve rád várok.

-Te is nekem.

-Yoongi...Sajnálom, hogy megcsaltalak...... -könny szökött Kook szemeibe, melyeket Suga akkor letörölt, amikor azok kicsordultak.

Jungkook a rapperhez bújt.
Suga körül nézett. Jin és Tae. Nam és Jimin. Hoseok és.... Taeil? Na jó.... Az neki sok volt....... De nem érdekelte. Újra lecsapott az örök húszéves srác ajkaira, hisz nagyon régóta hiányoztak már neki.