- Mi ez a sok doboz, anya? - néztem a padlót

- Megismertem valakit, ezért visszaköltözök Magyarországra

- Én nem szeretnék, itt a munkám és a barátaim - akadtam ki.

- Azt csinálsz, amit szeretnél. Nem fogok könyörögni - dobott el egy kacajt anya. - Ja, valamint szedelőzködj, mert eladtam a lakást már két hete és holnap át kell adni

Szomorúan slattyogtam fel a szobámba, majd behoztam a csoportot.

Me: Srácok?

Alonso: vagyok

Jos: Me too

Alonso: Valami baj van?

Me: Igen, anyám eladta fejem fölül a házat.

Jos: Nincs hol aludnod? 😮

Me: Ma még lenne, de holnap...

Bryan: Gyere hozzánk 😘

Me: Biztos jó ötlet?

Bryan: Tuti, szeretünk 🤗

Freddy: Legalább nem menekülhetsz 😁

Me: Akkor most mennék, ha lehet.

Alonso: Elhozzuk a cuccaidat?

Me: Megköszönném. Ez a címünk: .......

Gyorsan elkezdtem össze dobálni a dolgaimat, miután végeztem lesiettem anyához hogy megnézzem mit csinál.

- Hallottam hogy pakolsz, tehát velem jössz?

- Nem, de hamarosan vendégeink lesznek, szóval valami ruhát vegyél már fel kérlek - mondtam mérgesen.

- Csak nem van udvarlód? - vigyorgott.

- Nem!!! - kiáltottam el magam, mire kopogtattak.

- Egy szőke fiú áll az ajtóban, nem azt mondtad hogy nincs barátod? - húzta vissza a függönyt anya. - Mellesleg cuki és szívesen kipróbálnám

- Utállak - modtam, majd elkezdtem rohanni. Hallottam hogy még Alonso utánam kiabált, de nem érdekelt.

Alonso

Teljesen pánikba estem, amikor köszönés nélkül elrohant mellettem Miri. Utána kiabáltam, de meg sem hallotta. Kijött egy nő köntösben és árvus szemekkel nézett engem, majd megszólalt:

- Hagyjad drágaságom. Annabell vagyok, az anyukája - nyújtotta a kezét.

- Megértem hogy elakar költözni. Na, Hali - intettem, majd rohantam a lány után.

A parkban találtam rá, ahol tegnap találkoztunk. Ült egy padon és sírt.

- Szia - adtam egy puszit a homlokára.

- Milyen volt anyámmal? - nevetett.

- Jöttem egyből utánad, szóval semmilyen - mosolyogtam. - Gyere, Jos és Bryan beugrott a csomagjaidért

- Velük gondolom kikezdett, ugye? - sütött le a szemeit, mire megráztam a fejem.

- Jos még bele is ment volna, de nem hülye - röhögtem.

- Induljunk - mosolygott a mellettem ülő lány.

Miriam

Elindultunk a srácok közös háza felé ketten. Amikor megérkeztünk akkor mind a négy srác furán nézett ránk, legfőképp Freddy.

- Megjött a gerlepár - dünnyögött a göndör hajú.

- Semmi nincs köztünk - engedtem el Alonso karját, amit nem is tudom mikor fogtam meg.

- Aha, persze - magyarázott tovább Freddy.

- Hagyjad már őket vagy megint kapsz egyet - röhögött Jos, mire baráti verekedés indult.

Amikor már hatodik szólásra sem hagyták abba, ezért gondoltam írok csoportba.

Me: KHÖM.

Alan: Lehet hogy félórás művelet lesz.

Me: Hol fogok aludni?😏

Alan: Nincs vendégszoba, szóval valamelyikünkkel.

Me: Azon a csinos kanapén szeretnék, amin éppen ülsz.

Alan: Viccelsz?! Nem hagyjuk hogy ott aludj... Ígérem, nem Freddy-vel fogsz. 😁

Me: Van valami vacsora?

Alan: Persze, gyere.

Elindultunk Alan-al a konyha fele, mire a srácok abbahagyták a veszekedést. Csirke és sült krumpli volt vacsorára, amin picit meglepődtem, de nem firtattam. Ahogy végeztem csatlakoztam is a tévét nézős bagázshoz. Freddy továbbra is durcizott, de majd megnyugszik. Alan kifeküdt a szőnyegen hogy elférjünk. Bryan kapcsolgatta az adókat, valamint Jos csipszet zabált teli szájjal. Alonso pedig átkarolt engem, amitől zavarba jöttem és gyorsan levettem a kezét, mielőtt bárki is meglátta volna.

- Unom már hogy egyik csatorna se jó - nyöszörgött Bryan.

- Nézzünk filmet? Csak egy ötlet! - forgattam a szemeimet.

- Ahh, hozzám jössz? Van egy zseni a csapatban - röhögött a földön Alan.

- Hmmm... horror? - nézett körbe Bryan, mivel a többség nyer, így az lett.

- Én inkább aludnék, ha nem gáz! - löktem arrébb Bryant hogy letudjak feküdni.

- Mondtam hogy nem itt alszol, szóval válasz valakit - ült fel Alan.

- Oké... - kapkodtam a fejem és hümmögtem. - Alonso lesz az - dobtam egy csábos mosolyt.

- Együtt vannak...tudtam... - válaszolt Freddy.

Szerettem volna aludni, de a srácok nem hagyták hogy felmenjek, így maradtam filmet nézni. Tíz perc sem telt el, de már úgy féltem hogy legszívesebben elbújtam volna. Hirtelen meghallottam hogy Alonso suttog a fülembe:

- Félsz?

- Nagyon, lesz csúnyább is? - néztem rá meggyötört tekintettel.

- Sajnos igen, viszont gyere bújj hozzám - mondta, mire úgyis tettem.

Egyik csúnyább jelenetnél a vállára tettem a fejem, de annyira fáradt voltam hogy a szemeim le is ragadtak.

Meg is hoztam a harmadik részt.
Ha tetszett akkor ☁️ és/vagy ⭐.

Pusszancs,

Li,