Ez megint egy "Üzenem neked: fáj..." fejezet lenne inkább, de nem tervezek ilyen story-t kezdeni, szóval ide fogok írni..
Amikor elmúlik a nyugtatók hatása s minden kis apróság felbassza az agyad, legszívesebben kiállnál az utca közepére s torkod szakadtából ordítnál és a sötétbe sétálva sírnál (részben mérgedben, részben idegesség részben minden más faszság miatt) s az egyetlen dolog ami képes  lenyugtatni az Dodi hangja! ( XD amikor Dodi helyett Dosi-t írsz de az autocorrect kijavítja Dodi-ra 😂😍) 🎙🎵🎸🎧