Többek között azért szeretek zenélni, mert megnyugtat.

Lehet akármilyen szörnyű napom, ha előveszem valamelyik hangszert, és játszani kezdek, néhány perc múlva már mosolygok is, és teljesen elfelejtkezem arról, hogy amúgy ma bal lábbal keltem, hogy mennyire elegem van mindenből, és hogy legszívesebben összekucorodnék az ágyam sarkában, és átaludnám a napot.

És aztán más emberként térek vissza a tennivalóimhoz.

Közhelyes? Lehet. De így van.