Nem tudom, meddig bírom ezt.

"Miért ide ülsz?" - vakkantod, mintha kutyához szólnál.

A barátod véd meg.

Akin szintén nem igazodom ki.

Kedves, jót beszélgetünk,

mégis kihagy mellettem egy üres helyet, mintha fertőző lennék.

Bár, a hangulatom lehet, az.

Két órával később keresed a társaságom.

Szándékosan ülsz mellém?

A lány mellé, ki "legalább eltakarlak, a tanár elől, hogy telefonozhass órán"?

Erre biztosan jó vagyok.

De csak erre.

♡

Milyen hangosan kell ordítanom ahhoz, hogy végre valaki észrevegye?

Segítség - mert nem bírom tovább.

Lehetsz te igyszer ilyen, másszor olyan hangulatban,

én egyedül fáradtságot érzek már.

Valaki

segítsen!