- Ennek mi baja? - kérdi, míg az asztalra hajtott fejjel eltakarom az arcomat.

- Nem "ennek", hanem "neki". - feleli barátnőm megrovóan.

- Jó - legyint, amolyan "leszarom" - stílusban. - , akkor: neki mi baja?

- Rosszul van... tőled. - válaszol a lány, próbálva humorosra venni a figurát.

- Tényleg? - csillan fel a szeme. - Totál ki van, mi?

- Aha.

- Vége van...

Szóval jó látni, ha szenvedek? Megmosolyogtat?

Eddig csak fáradt voltam. Most már valósan a hányingeremmel küszködöm.

Jó látni, ha magam alatt vagyok? Ha miattad kívánom a fekete csendet?

Hát, én is várni fogok...

Várni, míg kutyául nem leszel,

és akkor rúgni beléd.

Még egy nagyot; egy utolsót.