Ha nem tetszik, kérlek szépen, ne olvasd el! Nem kötelező utána bántó kommenteket és üzenetet hagyni.

- Szerintem a színeknek nagy jelentősége van - kezdek magyarázásba, miután egyedül maradtam királynéval és a véleményemet várja. - A piros színt adhatja a paprika, a zöldet az uborka vagy a tökfélék, sárgát a tojás...

- Ez így van - szakít félbe. Nem mondtam neki újat. A felmenőink is fontosnak tartották a színes ételeket, azonban ezt a királyi udvar és a nemeseken kívül nem sokan élvezhették eddig.

Még mindig ideges vagyok. Már be is képzelem a dolgokat. Mégis honnan tudná? Ez már paranoia.

- Miért az én véleményemre kíváncsi? Még új vagyok itt.

- Pont ezért. Hátha tudsz újat mondani - mosolyog rám.

- Én? - lepődöm meg. Én vonzom az ilyen helyzeteket.

- Igen, és amíg veled dolgozom, addig a konyháról kiveszlek.

- Értettem - hajolok meg.

Az elkövetkezendő napokat Jiwon királyné mellett töltöm, de nem csak én, hanem több udvarhölgy is. Mindenkinek más elképzelése van. Valaki a hagyományok szerint szeretne tálalni, míg van, aki újítani szeretne. Eddig nem voltam a palotában, nem ettem olyan ételeket, mint ők, ezért nem szólok sokszor közbe, emiatt sem értem, miért én ülök itt velük.

A megbeszélés végén, amikor már kifelé tartanak az udvarhölgyek, megérzem az ismerős bizsergést a tarkómon.

Sietve lép be a terembe, ahol az anyja és én tartózkodunk már csak, de biztos vagyok benne, hogy a többiek is látták ide tartani.

Meghajolok.

- Fiam - köszönti a királyné. - Megtudhatom látogatásod okát?

- Igen! - vágja rá kissé sértett hangon, amin meglepődök. - SeolHee miért nem dolgozik a konyhán? Tudtommal ott lenne a helyed! - néz rám a végére.

- Én adtam parancsba, hogy mellettem dolgozzon - válaszol az anyja. - Úgy látom, beszédetek van egymással, ezért magatokra hagylak titeket - indul kifelé, én pedig fülig vörösödök.

Te jó ég! Vajon tudja?

- Miért kell melletted lennie?

- Remélem, nem megkérdőjelezni szeretnél - áll meg egy pillanatra, majd visszanéz fiára. - És megtiltom, hogy dolgoztasd!

- Hogy? - lepődik meg és az én reakcióm is hasonló, de próbálom elrejteni.

- Nem ismétlem meg - ezzel magunkra hagy.

Az elkövetkező perc némán telik, ezért csendben pakolni kezdek, mintha ott sem lenne. Amióta megtörténtek köztünk a dolgok, nem érzem magam annyira veszélyben, ami azért is furcsa, mert kellene, hiszen ő nem áll hozzám másképp. Én sem tekintek rá máshogy, ezért nem tudom megmagyarázni, miért vagyok nyugodt.

- Mit csinálsz? - kérdi unottan.

- Pakolok - felelem.

Mély levegőt vesz.

A zöldségeket egy tálba teszem, majd a felhasznált tojást teszem külön, aminek megcsap az illata.

- Fúj, ez romlott! - fintorgok és távolabb tolom magamtól, majd tovább pakolok. Nem hiszem el, hogy senki nem érezte, hogy nem stimmel vele valami.

- Figyelnél rám?

- Igen? - nézek rá kissé fintorogva. Felkavarta a gyomromat a romlott étel.

- Nincs ennek semmi baja - tolja arrébb kissé erőszakosan. - És igenis dolgoznod kell!

- Miért? Jiwon királyné meg...

- Nem érdekel, amit mondott - rázza meg a fejét.

- Más miért nem csinálhatja meg? - lépek közelebb hozzá.

- Mert az a te munkád! - vágja rá.

- Most ez a munkám - próbálok vele vitába szállni, de émelyegni kezdek. A hasamra fogok.

- Most meg mi a baj? - ráncolja a homlokát.

- Semmi - motyogom, majd inkább leülök.

- Este gyere a szobámba - vált témát hirtelen, mire azonnal eszembe jut az utolsó együttlét, ahogy a szavai is, miszerint szórakoztatónak tartja, hogy az életemmel játszunk közben.

- Nem - felelem halkan és újra felállok.

- Tessék? - lepődik meg, mintha csak nem hallotta volna jól. Megismétlem. - Nem kérés volt - a hangja parancsolóvá válik. - Tudtommal nem vagy te itt senki, hogy döntéseket hozz!

- Értettem - a földet bámulva válaszolok neki, majd magamra hagy.

Nem fogok elmenni.

A királyné kérése szerint próbálok valami újat kitalálni és keresni, mielőtt a király visszatér, de nem jutok tovább a hagyományos ételeknél. Én sosem éltem a palotában ezelőtt, az ilyen ételek csak nekik adatik meg, én sokról nem is tudtam, mert nem tanították.

Lehet jobb lenne, ha valaki mást választana.

Este kissé ideges vagyok, hiszen megtagadtam egy parancsot, de arra nem kényszeríthet. Ha megtenné, nem számítana a rangja, amikor a következményeket kapja.

Reggel első dolgom Jongseongot meglátogatni, aki ismét elhalmoz gyümölcsökkel.

- Jól aludtál? Munkával minden rendben? - kérdi, mire kérdőn nézek rá. - Fel van puffadva az arcod.

- Ó, hát jól. Azt hiszem. Bár a herceg eléggé ellenséges - vallom be.

- Tényleg? - elneveti magát. - Veled?

- Aha - bólintok.

- Ezt nehezen tudom elhinni. Mégis miért? - leül egy fa elé, ezért vele szemben én is.

- Furcsa neki, ahogy ide kerültem.

- Sok mindenkinek az volt. Csak gondolj bele - von vállat.

- Akkor is olyan... bunkó.

- És hogy haladsz az új feladataiddal? - vált témát.

- Ah, sehogy - dőlök a hátamra és egy aprót nyüszítek. - Nem is olyan könnyű, mint hinnéd.

- Menni fog az - mellém mászik. - Lehet csak tesztelni akar a királyné.

Vállat vonok.

- Inkább kérek még barackot - nézek rá nagy szemekkel, ő pedig ismét szed egyet, hogy nekem adhassa.

Nem sokkal később a szobámban készülődök mielőtt munkába állnék. A hajamat újrafonom, megigazítom a ruhámat, ellenőrzöm, hogy semmi ne látszódhasson, majd sietve megyek a királyné elé. Meghajolva a helyemre ülök.

Még nincs itt mindenki, ezért csendben várakozok, amikor egy hivatalnok sietve térdel a királyné elé. Arca sápadt, mégis verejtékezik és remeg szinte az egész teste.

- Mi történt? - kérdi azonnal, a teremben pedig megfagy a levegő.

- A f-faluban robbanás történt - hajtja le a fejét. A terem zsongni kezd és a pánik hamar eluralkodik mindenkin. - A király kisebb sérülést szenvedett. Azonnal ide hozták. A tettest elfogták és elzárták.

Jiwon királyné elhagyja a termet, emiatt pedig mindenki még hangosabb lesz. Felkelek, majd sietve kezdem Jaeyunt keresni, ő biztosan sokkal többet tud majd mondani, ám őt nem találom, csak Ryujint.

- Mi történt? - kérdem azonnal.

- Az arca égett meg egy kicsit - suttogja. - Nagy port kavart volna, ha nem fogják el, de ő sem árulja el ki adta a parancsot erre. Holnap fogják kivégezni - elsápadok. Mégis ki tenne ilyet? - Én fogok főzni a királyra, és szeretném, ha te vinnéd majd neki.

- Én?

- Igen, de a király védelem alatt áll. Nem leszel egyedül. 

Ismét egész nap zavar van a palotában, és olyan, mintha vezető nélkül maradtunk volna, mindenki össze-vissza téblábol.

Este Ryujin egyetlen tálat ad a kezemben, amiben forró leves van. Óvatosan viszem a szobája felé, ahol furcsa érzésem lesz. Egyetlen őrt sem látok. Nem azt mondta, hogy védelem alatt áll?

Bekopogok, majd elmondom ki vagyok és miért jöttem, közben az udvar felől kiáltásokat hallok, ami félelmet kelt bennem, de mivel választ kapok, hogy bemehetek, nem tudok vele tovább foglalkozni.

Bent meghajolok, majd megnézem milyen állapotban van Dongwook. A szoba sötét, de látni, hogy az arca egyik oldalán megégett a bőre. Nem súlyos, talán heg nélkül megússza. Arca sápadt, szemei alatt sötét karikák rajzolódnak. Még sosem láttam így.

Leteszem mellé a levest, majd ismét meghajolok, miszerint távoznék, ám ekkor valaki beront ide, amitől ijedten felsikítok, a leves pedig a földre borul. Fogalmam sincs ki ő, de hanbokja szakadt, több vágás van rajta és egy helyen véres is. Kimeresztett szemekkel néz ránk, mint egy őrült, és ekkor meglátok a kezében egy kést. Levegőt is elfelejtek venni, amikor megindul felénk, ám ekkor mögötte megjelenik valaki és egyenesen a hátába vág valamit, ami megállítja és térdre esik előttünk.

Dermedten nézek fel, hogy mégis ki volt az, és ekkor meglátom Jungwon nyugodt arcát, aki reakció nélkül nézi végig, ahogy oldalra dől és elvérzik a férfi.