Nem könnyítették meg a dolgomat. A királyi konyhán napi öt étkezés van és az alja munkát én kapom, amiért újonc vagyok és a többiek szerint "nem dolgoztam meg érte". Valahol én is így vélekedek erről, mert nem a tiszta úton jutottam ide, mégis rosszul esik. Ennek tetejében omega vagyok, ami azért elég ritka a munkások körében is. Tény, hogy a királyi család tagjai csak alfák lehetnek, de a szolgálójukkal nem kellene ennyire szigorúnak lenniük. A legtöbb béta és egy-két omegát láttam pár napja.

Ryujin tett pontot ennek a végére; önhatalmúan felszolgálónak állított. Két napja én teszem az ételeket a család elé, így nem kell hallgatnom mások ócsárolását. Azért szoktam visszahallani dolgokat és összesúgnak utánam.

- Pár nap után abbahagyják - próbál nyugtatni Jaeyun. Ő a herceg egyik személyi testőre, ezért gyakran találkozunk az étkezde bejárata előtt. Amíg én ott várom, hogy elfogyasszák a fogásokat, addig ő ott áll mellettem.

- Nem hiszem - sóhajtok fel, és mivel senki sem látja, ezért a kőfalnak dőlök.

- Pedig de. Mindig találnak valakit, akit szóbeszédbe kevernek - hanbokját kezdi igazgatni. - Én is jártam már így.

- Tényleg? - meglepetten nézek rá.

Bólint, de nem mond többet, ezért nem is kérdezek.

Bentről köhögés hallatszik ki, mi miatt mindketten az ajtóra nézünk, mintha átlátnánk rajta.

- Betegeskedik a király - súgja oda nekem, de mielőtt válaszolhatnék, szólnak, hogy hozhatom a következő fogást.

Lehajtott fejjel bemegyek, majd egyesével elveszem előlük az elhasznált tálat, majd az utolsó fogást kezdem szétosztani. Végre.

A király már akkor beszédbe kezd, amikor még bent vagyok, ezért minden elhangzott mondatot tisztán hallok.

- Heeseung! - szólítja apja.

- Igen, apám? - leteszem a király elé az ételt.

- Ideje lenne, hogy utódom szülessen, nem gondolod? - szigora kihallatszik hangjából.

- Nem - felel egyszerűen.

- Heeseung! - szól rá Jiwon királyné.

Próbálok halkan és minél előbb végezni, mert nem szeretnék tolakodó lenni egy ilyen bensőséges témában. Persze, nem árulnám el senkinek sem, főleg nem egy külsős embernek, mert az egyenlő lenne a halálommal.

- Húsz éves vagy. Tökéletes idő - próbál az anyja is hatni rá.

A királyné elé is leteszem az ételt.

- Nem várhatsz vele sokáig. Bármikor elhalálozhatok és... - a herceg apja szavába vág.

- Igen, és akkor én leszek a király. Utána is születhet gyermekem!

- És ha veled is lesz valami? Akkor kire marad minden? - megemeli kissé a hangját.

Heeseung herceg elé teszem az adagját. Egy pillanatra ránézek és elkapom lenéző mosolyát.

- Minho nagybátyámra.

Számítottam a reakcióra, de úgy tűnik Heeseung is, mert csak kényelmesen eszik tovább.

- Ne merd felhozni a nevét annak a fattyúnak! - kiabál rá apja. Remegni kezd idegességében és felköhög.

- Ő lenne az? - kérdez vissza, és bár én nem tudom, hogy miért pont ezt, de a királynak bőven elég arra, hogy kikeljen magából.

Üvölteni kezd fiával és lelöki az ételt az asztalról, amire én is reagálok és összehúzom magam.

Sosem hallottam vagy tanultam arról, hogy a vezetőnk így kikelne magából, de úgy látszik ez egy fontos téma, ami érthető. Heeseung pedig hallani sem akar róla.

- Köszönöm, hogy így ért véget az étkezés, apám! - kel fel a párnájáról és idegesnek tűnik. - Nem lesz még utódom, ezt fogadd el! Nem fogod kényszeríteni.

Ezzel kisiet a helységből.

A király kissé zihál. A család többi tagja is feláll, nem fejezik be vacsorájukat, ezért összeszedem a sok elmosni való tálkát, majd elindulok kifelé.

Jaeyun már nincs itt kint, gondolom a herceg mellett kell maradnia, ezért vele tartott. Késő van már, ezért pár őrt látok csak, amíg beérek a konyhára. Egyedül vagyok, rám vár a sok mosatlan és utána vacsorázhatok, majd térhetek pihenőre.

Pitliben hordom a vizet, majd elkezdem az első öblítést, amit újabb kettő követ. Egy száraz vászonra teszem őket, hogy foltmentesen száradhasson.

Elfáradtam és csapzottan nézek ki. Szerencsémre a többiek már nyugovóra tértek, ilyenkor már nem mászkálnak, ezért nyugodtan indulok a kamra felé, hogy a saját vacsorámat is megcsinálhassam.

A ruhám nagy része vizes lett, de mivel kék színű, ezért annyira nem látszik.

A kamrában csend fogad, ami nagyon jól esik. Homlokomra fogva lépkedek beljebb. Éhen halok!

A tarkómnál ismét furcsa érzésem lesz, és egyre gyakrabban fordul elő. Nagyon remélem, hogy semmi komoly. Nem fáj, csak furcsa, mintha piszkálná valami a hajamat, amitől jólesően kiráz a hideg vagy megremegek.

Éppen nyúlnék az egyik tál felé, amikor mellőlem megmozdul valami.

Ijedt sikolyomat egy nagy esés követi; egyenesen a tálak közé borulok. Fájdalmat nem érzek, de a szívem szinte kiugrik a helyéről, amikor megpillantom a herceget.

Mégis mióta jár ő ide, ráadásul ilyenkor?

Unottan nézi végig az egészet, majd azt, ahogyan felállok és meghajolok.

- Herceg - hajolok meg ismét, miközben vékony hangon megszólítom. Még mindig a hatása alatt vagyok a "belépője" miatt. - Mit keres itt ilyen késői órában?

Magamban hozzáteszem, hogy egyedül.

- Kérdőre vonsz? - kérdi egyhangúan.

- N-nem! - felelek azonnal lehajtott fejjel.

Felsóhajt.

- Azért vagyok itt, mert tudni szeretném, honnan tudtad, hogy apámat meg akarták mérgezni - kezeit maga mögött kulcsolja össze és oldalra dönti a fejét.

Zavartan nézek rá. Hiszen hallotta, amikor a király kérdezte tőlem.

- A személyzeti kamrában voltam, amikor hallottam.

- Ezt tudod bizonyítani?

Azt sem tudom, erre hogyan feleljek. Hogy tudnám?

- Nem - mondom halkan.

- Apám túl könnyen adott jutalmat. Lehet éppen te is egy áruló vagy és egy terv része volt az egész - jelenti ki egyszerűen.

- Nem! - határozottan válaszolok. - Nem voltam benne. Sosem tennék ilyet a királlyal!

Szótlanul néz. Ha így gondolja, akkor bárhogy dönthet sorsom felől.

- Ha mégis, az úgy is kiderül - lép közelebb hozzám. - És ha így lesz, én magam vetek véget az életednek.

Ijedten nézek rá.

- Esküszöm!

- Nem fogom hagyni, hogy egy áruló ilyen könnyen hajtsa végre a terveit - most meg van győződve arról, hogy az vagyok?

- Nem fog ilyesmi történni - remegni kezdenek az ujjaim. A hatalom feje konkrétan azt állítja, hogy áruló vagyok és megöl, ha ez ki is derül. Csak egy szavába kerülne, hiszen ha ő azt mondja, akkor az úgy is van. Az én szavam nem sokat fog érni az övével szemben.           

Rövidebb fejezet lett, de a következő biztosan izgibb lesz. Nem tudom, ki hogy fogadja a felnőtt tartalmat, mindenesetre bízom benne, hogy tetszeni fog.